Tolna Megyei Népújság, 1987. febuár (37. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-23 / 45. szám

1987. február 23. ^NÉPÚJSÁG 3 Alkotói díjasaink (16.) Kevesebb dolgozó, azonos eredmény „Az élet diktálja a fontossági K. Papp József, a megyei pártbizottság nyugalmazott első titkára A megyei pártbizott­ság egyik irodájában beszélgetübk K. Papp Józseffel - igencsak hosszasan. Bár nem szeretem, ha az újság­író - kiváltképpen egy portré megirása kap­csán - a saját problé­máit helyezi „előtérbe”, de most meggyőződé­sem, hogy szót kell ejte­nem arról is, hiszen va­lamiféle láncszeme le­het a „pillanatképnek". Tehát: ez a hosszú be­szélgetés életem egyik legnehezebb anyagfelvételét jelentette. Részben azért, mert nem is annak indult, csupán egy „előbeszélgetésnek”, vi­szont annyi fontos dolog hangzott el ben­ne, hogy azt meg kell írni, legalábbis szólni kell róla. S ami a legnagyobb gon­domat jelentette: K. Papp József mun­kássága eredményeit rendre elutasította, amikor szóba hoztuk, s mindig a kollektí­va eredményeiről, ebből következően annak sikereiről beszélt. Ha úgy adódott, az egész megye, vagy egy város, illetve a húsz esztendőn át az általa irányított politikai testület érdemeit és szívós munkáját volt csak hajlandó taglalni. Irányítás? Döntéshozatal? Mind­ezekre - sok mással együtt - úgy vála­szolt, hogy „ezzel bíztak meg választóim, mindezekért voltam abban a beosztás­ban, két évtizeden át, melyben ezek egy­szerűen kötelességeim voltak”. Amikor továbbra is makacsul firtatjuk a dolgot, mondjuk a fontossági sorrendek megha­tározásáról - beleértve az „áll vagy bu­kik” kockázatát is - kérdezzük, egysze­rűen azt mondja:- Kockázatot mindig kell vállalni... S egyébként is, a fontossági sorrendet mindig az élet diktálja, legfeljebb a diktá- lás tempójára kell ráérezni, s ahhoz ma­ximálisan alkalmazkodni - mondja, s ta­lán Engels szavaihoz le­hetne további magyará­zatát kapcsolni, már­mint ahhoz, hogy a poli­tikában éppúgy, mint a tudományban, meg kell tanulni a dolgok objek­tív felfogását. S erre a nyugalmazott első titkár nyomban frappáns pél­dákat is hoz: részben munkássága utóbbi húsz esztendejéből, részben a Györ-Sopron megyei pártmunkás­évekből, részben pedig a Mosonmagyaróváron töltött időszakból, amikor docens volt az agrártudományi főiskolán. A példatár igen bőséges, így egy tavaly augusztusi nap kapcsán is emlékek idé­ződnek. Ugyanis K. Papp József akkor lett szekszárd díszpolgára. Egyebek kö­zött egyéni tevékenysége és persze, az apparátus működése négy tevciklusban segítette és meghatározta a város gaz­dasági, társadalmi és kulturális életét. A megyeszékhelynél K. Papp József szívesen időzik... Mondja azt is, hogy egészségi állapotával is most, nyugdí­jasként van ideje törődni, de az utcán, üzletekben szót váltani kedves ismerő­sökkel is csak az utóbbi időben van ked­vére ideje. Jól esik a szó, még a „csak” köszönés is, de amikor hobbijáról, a horgászásról is tapasztalatot cserélhet, hát nagy öröm, s az is, hogy „az ember­nek sok-sok kedves ismerőse van, hogy számon tartják.” Persze, azt is hozzá teszi, hogy nyilván haragosai is vannak, de kinek nincs? S most idézzük ismét Engelst: „Senki nem harcolhat valamely ügyért anélkül, hogy ellenségeket ne szerezzen." Persze a lényeg mindig az adott ügyért való elkötelezettségben rejlik.- hm - gk ­Állampolgár és a hivatalok 9. Mikor menjünk ügyvédhez vagy közjegyzőhöz? *íj[ hogy általános, mindenkire érvényes tanács nem adható, a cím- ^ U ’ ben feltett kérdésre akkor tudunk választ adni, ha tisztázunk egy fontos kérdést. Ez pedig nem más, mint annak elfogadása, tudomásulvétele, hogy a jog ismerete, illetve ezen alapuló hivatásszerű, munkaként történő gyakorlása szakma. Az ügyvédek - mivel az ügyvédi szervezet az igazságszolgáltatás része - a hatóság munkáját is segítik, de az állampolgár számára az, amit nyújtanak, tulaj­donképpen egy sajátos szolgáltatás. Egyes kivételes esetektől eltekintve magunk döntünk arról, hogy ügyvédet igénybe vesszük-e, vagyis általában nincs ügyvéd- kényszer, és ügyvédünket szabadon választhatjuk meg. Elvileg bármilyen ügyben vagy eljárásban igénybe vehetjük az ügyvéd segítsé­gét, ha az nem irányul a jogszabályok kijátszására, a joggal való visszaélésre. Ez a kapcsolatfelvétel a jog természetét tekintve nem más, mint megbízási szerződés az ügyfél és az ügyvédi munkaközösség között. Ennek keretében rögzíthetők a jo­gok és kötelezettségek , továbbá megállapodnak a felek az ügyvéd díjazásában is. Az ügyvéd elláthatja büntetőügyben a vádlott védelmét. Ilyen tevékenységre megbízást adhat a terhelt, a törvényes képviselője és hozzátartozója. Az állampol­gár megbízást adhat arra is, hogy képviseletét lássa el bármely hatóságnál, bíróságnál. Ezekben az esetekben az ügyvéd magára vállalja az adott ügy intézé­sét, sőt, kevés kivétellel mentesítheti megbízóját a személyes megjelenéstől is. Ha az ügy ellátására (képviseletre) nem ad az ügyfél megbízást, mert az ügyét maga kívánja intézni, a jogi kérdésekben tanácsot, felvilágosítást, tájékoztatást kérhet. Arra is van lehetőség, hogy kérésünkre az ügyvéd, illő díjazás ellenében elkészítse azokat a beadványainkat, amelyeket különböző hatóságokhoz kívá­nunk benyújtani. Általános tanácsként adhatjuk, hogy okiratok, szerződések el­készítéséhez minden esetben jogi szakember segítségét vegyük igénybe. így ké­sőbbi gondoktól szabadulunk meg, jogvitákat, pereket kerülhetünk el, ha ezek szakszerű elkészítésével ügyvédet bízunk meg. E szándékunkat erősítheti, bizal­munkat növelheti, ha tudjuk még azt is, hogy az ügyvédet a rábízott üggyel össze­függésben titoktartási kötelezettség terheli, továbbá az is, hogy az ügyvédi tevé­kenység során az ügyfélnek okozott kárért az általános szabályok szerint felel az ügyvédi munkaközösség, mint az ügyvéd munkáltatója. A7 szervezetébe tartozó intézmény ke­Hz igazsagszoigaiiaias retében d0ig0zó közjegyzőhöz pe­dig akkor forduljunk, ha olyan okiratot, szerződést kell készíttetnünk, amelynél ez érvényességi feltétel (házastársak egymás közti ügyeletéi), vagy ahol az okirat bi­zonyítható erejét kívánjuk növelni, vagy éppen az okirat hitelesítése szükséges. Közjegyzőnél végrendeletet is készíttethetünk és kérhetjük elveszett okiratok és értékpapírok (például takarékbetétkönyv) semmissé nyilvánítását. Dr. HAVASI PÉTER Következik: Bejelentést tesz az állampolgár. Munkaerő-gazdálkodás Bonyhádon A Bonyhádi Városi Tanács 1986. decem­beri ülésén a város és a városkörnyéki települések munkaerő-helyzetéről tár­gyalt. A munkaügyi osztály beszámolója szerint: „A vállalatok és szövetkezetek a termelés növekedését 1980-83 között nagyrészt létszámemeléssel oldották meg. A termelékenység javítását szolgá­ló törekvéseket inkább az 1984-86. években lehetett érzékelni a munkaerő­gazdálkodásban. Ennek következtében a magasabb képzettségűek iránti keres­let növekedett, a segédmunkaerő iránti pedig csökkent”. Az elmúlt napokban felkerestük a vá­ros egyik nagyüzemét és egy kisebb szövetkezetét, hogy érdeklődjünk: a sza­bályzók adta lehetőségeken belül ho­gyan gazdálkodnak ők a rendelkezésük­re álló munkaerővel. Vándormadarak, szakképzetlenek ne kopogtassanak! Bonyhád egyik legnagyobb ipari üze­me a zománcárugyár. Ez év január 1 -én 1037 volt itt a teljes munkaidőben foglal­koztatottak száma, közülük 845 fizikai, 193 nem fizikai dolgozó. Németh József munkaügyi osztályvezető-helyettes tájé­koztatása szerint ez tavalyhoz képest csökkenést jelent, akkor ugyanis 1054- en dolgoztak a gyárban. Bár a mostani létszám a jövőben vala­melyest emelkedni fog, a dolgozók köré­ben minőségi cserére törekednek. Tehát, hogy a nyugdíjasok, kilépők helyére le­hetőleg szakmával (akár többel is) ren­delkezők kerüljenek. Jelentkező akad elég, így aztán megtehetik, hogy megvá­logassák - előző munkahelyén megér­deklődjék, kit vesznek fel. Aki „vándor­madár”, sokadik munkahelye lenne ez a gyár, az hiába kopogtat. Sajnos, belőlük, illetve a szakképzetlenekből, segédmun­kát keresőkből van több a munkaerőpiac kínálati oldalán. A létszám stabilitását, illetve csökke­nését úgy igyekeznek biztosítani, hogy bár el nem küldenek senkit, a hiányzó, il­letve távozó dolgozók munkáját belső szervezéssel pótolják. Mind az alkalma­zottak, mind a fizikai dolgozók átvállal­hatják kieső társuk munkáját, természe­tesen megfelelő bérezés ellenében. így a termelés is folyamatos, és a dolgozók is jól járnak. (Más kérdés, hogy a túlmunkát meddig lehet bírni erővel, energiával.) Munkaerőben tehát itt nincs hiány, s valóban hiába kerestük, a „Munkásfelvé­tel” táblát, csupán „Éjjeliőrt felveszünk” felirat jelzi, hogy egy ilyen állás még betöltetlen. Erre - valószínűleg az ala­csony bére miatt - eddig nem akadt je­lentkező. De a gyáriak bizakodnak: a régi gyakorlathoz hasonlóan biztosan lesz majd olyan, innen nyugdíjba ment dolgo­zó, aki keresetkiegészítésként visszajön majd vigyázni egykori munkahelyét. Kényszerpihenő ellen bérmunka A Bonyhádi Ruházati Szövetkezet zombai, nagymányoki, majosi és bony­hádi részlegeiben az iskolatáskák, ke­rékpárnyergek, szandálok, papucsok, női- és gyermek felsőruházati cikkek előállítását évről évre alacsonyabb lét­számmal végzik. Tavaly 515 fő volt az át­lagállomány (a gyes-en, gyed-en lévő­kön kívül), melyből 72-en nem fizikai dol­gozók. A zománcgyárhoz hasonlóan fo­lyamatos, erőteljes a csökkenés, voltak ugyanis az elmúlt évek során 700-an is. De sok dolgozót „elcsábított” a szekszár­di húskombinát, s más jobban fizető munkahelyek. Ennek ellenére termelés- kiesés a szövetkezetben nem volt, így újabb dolgozók felvételét itt sem tervezik. Nincs munkaerőgondjuk, annak elle­nére, hogy a bérszínvonal náluk a leg­rosszabb a városban - tudjuk meg Ber- linger Ferencné főkönyvelőtől. Nem tud­nak jól fizetni mint általában a textilipari üzemek, a varrónők havi bére például háromezer forint körül mozog. így aztán sokan, - főleg a fiatalok - jobb kereseti lehetőség után néznek. A háromhónapos betanulási idő után - azalatt a szövetke­zet kiegészíti a bérüket - a szakmunkás- tanulók egy része más munkahelyre megy, és gyes-ről sem jön vissza ide minden asszony. Akik viszont maradnak, azok többször „pihennek” gépeikkel együtt alapanyaghiány miatt, az ellátás ugyanis nem jó. A folyamatos munkavég­zés biztosítása érdekében tehát gyakran bérmunkát vállal a szövetkezet, mert azokhoz a megrendelő anyagot is ad. Dolgoztak már az NSZK-nak, és Auszt­riának, s többször „besegítettek” a bony­hádi meg az Alföldi Cipőgyárnak is. Az elmúlt évek során az országba be­került nagy mennyiségű importcipő bi­zony csökkentette a szövetkezet belföldi megrendeléseit, s csak azért nem ma­radtak munka nélkül a cipőkészítő rész­legek dolgozói, mert a Szovjetunió hűsé­ges kereskedelmi partnernek bizonyult. Az utóbbi időben azonban ők is keve­sebb lábbelit vásárolnak a bonyhádi szö­vetkezettől. S mivel a belföldi piac is telí­tett szandálokból, papucsokból - ezek ráadásul idényjellegűek is -, a szövetke­zet zárt, könnyű, főleg vászon alapanya­gú cipők gyártását kívánja bevezetni. Ez várhatóan nagyobb kapacitás-kihaszná­lást, hatékonyabb foglalkoztatást ered­ményez majd. Munkájuk tehát a jövőben is lesz a dolgozóknak, annál is inkább, mert az új megrendeléseknek is ugyan­ekkorra létszám mellett kíván a szövetke­zet eleget tenni. Még nyugdíjas dolgozói­kat sem alkalmazzák. A fenti - természetesen a teljesség igénye nélkül - ábrázolt helyzetből vi­szont az következik, hogy a város mun­kaképes lakosságának egy része a helyi üzemeknél, vállalatoknál nem tud elhe­lyezkedni. Kénytelenek tehát Szekszárd- ra, vagy a közeli községekbe, bányatele­pekre eljárni, vagyis ingázni. CSER ILDIKÓ Fotó: GOTTVALD KÁROLY Aki helyben nem tud elhelyezkedni, az ingázni kénytelen Szellemi termékeink külföldön Sokfelé forgalmazza külföldön a hazai akadémiai kutatóintézetekben, egyete­meken kidolgozott új találmányokat, technológiai, műszaki eljárásokat az AKADIMPEX szellemi termékeket értéke­sítő osztálya. Az 1984-ben alakult osztály több mint 800 külföldi céggel tart kap­csolatot, s angol nyelvű licenc-ajánlati listáján számos országokban kínálja szellemi portékáját. Rendszeresen részt vesz kiállításokon, és igyekezett beillesz­kedni a nemzetközi szellemi termékke­reskedelembe, nagyobb francia és ame­rikai számítógépes adatbankokkal szo­rosabbra fűzve kapcsolatait. Máris olyan sikeres üzleteket könyvelhet el magának, mint pédául a hét évre szóló szerződés a japán Horiba céggel. A japán fél mintegy negyedmillió dollárért vásárolta meg a Budapesti Műszaki Egyetemen kidolgo­zott kálium elektródaanyag alkalmazá­sának jogát. Hasonlóan sikeres üzletkö­tés eredményeként adta el egy francia multinacionális cégnek a veszprémi Mű­szaki Kémiai Kutatóintézet találmányát, amely újfajta granulálási eljárással töké­letesíti a növényvédő szerek előállítását. Ez az eljárás több más területen és ipar­ágakban is jól felhasználható. Indiai partnerek meddőhányóknál al­kalmazható építési-kezelési eljárás jo­gát, egy osztrák cég pedig a Központi Fizikai Kutatóintézetben kikisérletezett, a gyógyászatban hasznosítható lézerbe­rendezést vásárolta meg. Az Egyiptommal létrejött szerződés szerint magyar szabadalom alkalmazá­sával alakítják majd át állati takarmánnyá a Nílusban nagy számban fellelhető vízili­liomot. Angol nyelvű távoktatási program eladásával a kanadai piacra is sikerült bejutnia a szellemi termékeket értékesítő tevékenysége során az AKADIMPEX- nek. Új bányában folytatják a munkát Szombaton megkezdődött a dolgozók áttelepülése a tatabányai szénmedence utolsó működő aknájából. A Xll/A akná­ban ugyanis az első félév folyamán befe­jeződik a termelés. A mintegy 170 millió tonnányi jó minőségű szénvagyont az el­múlt 90 esztendő alatt már szinte teljesen kitermelték. Elsőként a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével és a Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja címmel kitüntetett Szőke Gábor vezette frontbri­gád búcsúzott el megszokott munkahe­lyétől. A brigád tagjai szombaton talál­koztak a Tatabányai Szénbányák veze­tőivel, a vállalati párt- és társadalmi szer­vek képviselőivel, és megbeszélték új fel­adataikat. A régóta együtt dolgozó kol­lektíva a csordakúti bányaüzem egyik jól előkészített frontfejtésén folytatja a mun­kát. Az a bizonyos tábla a zománcgyár­ban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom