Tolna Megyei Népújság, 1987. febuár (37. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-21 / 44. szám

987. február 21. KÉPÚJSÁG 9 Szükség volt valakire- Danielisz Endrénél Nagyszalontán ­Ismeretlen emberek udvariaskodnak jgymással. Leülünk, beszélgetünk. Egyszer csak rákérdezek:- Melyik Arany-vers áll a szívéhez a egközelebb?- A Toldi. Meg a Toldi estéje. S talán ennek az indítása: „Hullatja levelét az idő /én fája..." Elmosolyodom. S mutatom a papirt, amelyen a készülő riportból egyetlen sor van feljegyezve, a fenti Arany-idézet. Ezzel akartam indítani ezt az írást. Űsszevillan a szemünk. Most már be­szélgethetünk. Érettségizett iparos Úgy kezdődött, hogy egy békéscsa­bai fésűsmester kézen fogta szentesi származású menyasszonyát, s átköltöz­tek Nagyszalontára. Azt mondták, itt van keletje a fésűsmesterségnek. Az 1925- ben született Danielisz Endrét sem úgy indították útjára a szülei, hogy filológus, kutató, irodalmár, Nagyszalonta szelle­mi emlékeinek pártfogója, gyűjtője és feldolgozója legyen belőle. Az volt a cél, érettségizzen le, aztán legyen mester­ember. Érettségizett iparos. Pedig ő barlangász akart lenni. 1943- ban a szalontai Az Újság című lapban meg is jelent első írott munkája a révi cseppkőbarlangról. Igaz, közben a har­madik gimnázium után cukrász lett, mert nem volt pénz a további tanulásra. A há­ború aztán a nagy zűrzavarával segített. 1945-ben leérettségizett, ezzel együtt megszerezte a fésűsmesterségből a se­gédlevelet, s miután szükség volt taní­tókra, egy átképző tanfolyam után tanító lett. Danielisz Endre azonban tovább akart tanulni. Beiratkozott kőröstárkányi taní­tóként Kolozsvárra a jogra. A vizsgákig el sem jutott. Aztán úgy döntött, papta­nár lesz. Két évig hát teológus volt a hall­gatta Tavaszy Sándor, Imre Lajos, Mák­D Arany-emlékek szülővárosában ....porát elhordta a pusztai szél...” Arany szülőházának makettje sa y Albert előadásait. Közben azonban végezte a kolozsvári egyetemen a peda­gógia-lélektan szakot is, s 1951-ben itt diplomát szerzett. Az egyetemi in­dexében a tanárok között ilyen nevek sorjáznak: Gaál Gábor, Szabédi László, Gunda Béla, Jancsó Elemér, Balogh Ed­gár, Tettamanti Béla, Földes László, Gáli Ernő. A diploma megszerzése után az aradi tanítóképzőbe került tanítani, majd annak megszűnte után hazatért Nagy­szalontára. „mint a fecskefészek...”- Úgy esett, hogy Mikó Pali bácsinak, az Arany János Múzeum akkori őrének a lánya volt az első tanítónőm. Aztán lak­tam is abban az iskolai lakásban, ahol Pali bácsi. Kisdiák voltam, amikor meg­hallottam, hogy Pali bácsi diákokat ke­res segíteni, akik őrködnek, vigyáznak a múzeumban, s segítenek is neki, ha szükséges. Elmentem. Aztán itt maradt. Arany János bűvöle­tében. Igaz, néhány év eltelt közben, mig a kisdiák felnőtt emberként visz- szaérkezett. De visszatért. 1957. már­cius 2-án megjelent a kolozsvári Utunk című hetilapban első nagyobb Írása: Arany-hagyományok Nagyszalontán, s megjelent azóta e témában körülbelül nyolcvan nagyobb cikke. Legjelentő­sebb írásaiból 1984-ben Arany-emlé­kek Nagyszalontán címen kötetet adott ki a Kriterion. Volt tíz esztendőn át a mú­zeum vezetője, s 1955 óta vezeti Szalon- tán az Arany János Irodalmi Kört, mint főtitkár.- Miért s hogyan lett mindez?- Nem is tudom. Hívtak, mondták, hogy szükség van ott valakire. És men­tem. Sok-sok tevékenysége közül mit tart a legfontosabbnak?- Dőlt a torony, és segítettem tartani. Nálunk ez a szólás járja: „Dől a torony, fogjátok meg!” Az Arany János dolga itt dülőfélben volt 1944 után. A múzeumot kifosztották. Azt hiszem, a legfontosabb abból, amit csináltam, hogy múzeum született a régi helyén, hogy létrehoz­tunk egy jelentős dokumentációs könyvtárat Arany Jánosról, hogy rendbe tettük az Arany-kézirattárat és levéltárat, s talán az sem utolsó, hogy itt, nálunk, Romániában, Ady után a legtöbb publi­káció a magyar klasszikusok közül ép­pen Arany Jánosról jelent meg. A Toldit ma is az általam készített könyvből ta­nulják itt a magyar iskolákban. És az Arany János Emlékmúzeum, ré­gi helyén, a Csonka toronyban 1957. március 3-án, Arany születésének 140., halálának 75. évfordulója tiszteletére megnyílt. Híre sincsen? A Csonka torony zárva. Vendéglátóm vigasztalhatatlan. Hiába mondom, vol­tam már itt, jártam benne. Cserébe elin­dulunk hát Szalonta utcáin. S csakha­mar előttem a porta, ahol Arany iskolája állt, ahol tanított, a jegyzőlak, a templom, ahol gyermekeit megkeresztelte. Még a temetőt is körbe kerüljük, ahol szüleit el­temette. Utunk célja, végső célja persze a por­ta, hol Arany János szülőháza állott. Po­ra sincs a háznak, 1823. április 4-én el­emésztette a Bajó-tűz. Az öreg ház tarto­zékait valóban nem találhatjuk - idézem Danielisz egyik Írását -, „porát elhordta a pusztai szél, és behintette vele a sza­lontai nagy határt.” Híre? Híre él. Élteli a legkisebb gyer­mek halhatatlansága és a szalontai megszállottak. A portán álló ház végén ott az 1909-ben állított tábla: „Ezen a tel­ken állott a bogárhátú öreg ház, mely­ben ARANY JÁNOS született 1817. már­cius 2-án.” A tábla alatt most is két friss­nek tűnő koszorú. Hogy is mondta Tabéry Géza a mú­zeum avatásán 1957-ben? „Úgy érez­zük, nagyon itthon vagy, Arany János.” Úgy érzem én is. De lesz-e valahol va­laki, aki ezt Danielisz Endrének egyszer megköszöni? BÉNYEI JÓZSEF (Következik: 3. Az éles vizű korsó.) Jugoszlávia Tehetséggondozás A tehetséges gyerekek sorsának irá­nyításáról Belgrádiban első ízben tartot­tak köztársasági tanácskozást. A hatá­rozatokból ítélve Szerbiában jobb na­pok várnak a tehetséges diákokra. A részvevők támogatták azt a programot, amely előirányozza a tehetségek ápolá­sát „minden fronton”: kezdve az óvodá­tól egészen az egyetemig. A tanácskozást a tehetségesek külön iskoláiról folyó vita jellemezte. A peda­gógusok, főleg azok, akik a valamikori különleges matematikai vagy zeneisko­lákban dolgoztak, egyöntetűen támo­gatták az ilyen iskolák bevezetését. Vé­leményük szerint ez az egyetlen lehető­ség, hogy összehozzák az egy nemze­Szeverodvinszk szovjet városka strandján egy kislányt villámcsapás ért. A gyors beavatkozásnak köszönhető, hogy sikerült őt megmenteni. Feltehető, hogy a villám vagy alacsony feszültségű volt, vagy nem járta át az egész testet, s a dékben található mintegy 0,1-3 száza­lék átlagon felüli tehetséges diákot, s a körülbelül ugyanennyi kivételesen jó pedagógust. Olyan vélemények is el­hangzottak azonban, hogy egy ilyen in­tézmény esetében fennáll a válogatás­sal való visszaélés lehetősége is. Ennek ellenére rendkívüli programokat szor­galmaztak a tehetséges gyerekek szá­mára. A kérdés napirendre kerül a Szerb Képviselőházban is. Ez alapul szolgál az idevágó társadalmi megállapodás alá­írásának kezdeményezéséhez. Ennek megtörténtével válna lehetővé a külön programok finanszírozási rendszerének létrehozása. szívműködés is csak reflexszerűen állt meg. így aztán a gyors és hozzáértő or­vosi segítség - mesterséges lélegezte­tés és szívmasszázs stb. - életre keltet­ték a klinikai halál állapotában lévő kis­lányt. Stadion régi gumiabroncsokból Használt autógumikból készített rög­tönzött ugrószőnyeg, futópálya, korlát és furfangos lépcső a berendezése an­nak a nemrég Alma-Atában megnyitott stadionnak, amely a város legkisebb la­kói számára készült. Itt olyan tornasze­rek vannak, amelyek fejlesztik a mozdu­latok összehangoltságát, segítik az iz­mok lazítását, a lúdtalp gyógyítását, megelőzik a gerincferdülést. Az éppen csak járni tudó kicsik már magabiztosan gyakorolnak ezeken a szereken. Ennek a szokatlan stadionnak a kiala­kítója V. Geraszimenko, a Kazah SZSZK Állami Sportbizottságának a munkatár­sa volt, aki eddig már mintegy 60 új sportszert talált ki. Ez az újszerű sportkomplexum igen rövid idő alatt készült el és a városnak mindössze 7 ezer rubeljébe került. Egy hasonló hagyományos sportlétesítmény beruházási költsége ennek a negyven- szerese. Túlélte a villámcsapást ★ HORIZOm^ Leváltott igazgatók Joszif Mamedov egy hatalmas erdő- gazdaság igazgatója Azerbajdzsánban. Pontosabban igazgatója volt. Álmában sem gondolta volna, hogy egy szerinte jelentéktelen konfliktus miatt leváltják. A kővetkező történt. Az erdőgazdaság artézi kutak fúrásához modern gépet kapott, s emiatt az egyik gépkezelő H. Bajramov munkája feleslegessé vált. Az igazgató alacsonyabb fizetéssel áthe­lyezte egy másik részleghez. Sem a munkással, sem a szakszervezeti bizott­sággal nem beszélte meg az intézke­dést, holott a munkatörvénykönyv sze­rint kötelessége lett volna. A szakszer­vezet Bajramov védelmére kelt, de hiába követelte, hogy az igazgató változtassa meg a döntését, termelési érdekekre hi­vatkozva erre nem volt hajlandó. A szak- szervezeti bizottság ekkor a magasabb fórumhoz, az erdőgazdasági, papír- és faipari szakszervezet köztársasági bi­zottságához fordult tanácsért. Az ügyet kivizsgálták és úgy döntöttek, hogy megvonják a bizalmat Mamedov igazga­tótól, az ágazati minisztériumnak pedig javasolták a leváltását. Ez hamarosan meg is történt.- Szakszervezeteink elég keményen reagálnak a vezetők önkényeskedései­re - mondotta Ligyija Raszulova, az Azerbajdzsáni Szakszervezetek Szövet­ségének titkára. - Csak az utóbbi idő­ben a szakszervezetek hozzájárulása nélküli (következésképpen a törvény­nek ellentmondó) elbocsátások, keve­sebb keresettel járó áthelyezések, indo­kolatlan túlóráztatások és egyéb túlka­pások miatt a'szakszervezetek követelé­sére pénzbüntetéssel sújtották Csingiz Baloglanovot, az egyik javító-szerelő vállalat vezetőjét és Mehti Alijevet, az au­tóközlekedési vállalat igazgatóját, levál­tották Musza Mamedovot, a lakossági szolgáltató kombinát igazgatóját és több más gazdasági vezetőt. Az igazság kedvéért el kell monda­nom - tette hozzá Raszulova, - hogy az utóbbi időben észrevehetően csökkent az ilyen esetek száma. Ebben is meg­mutatkoznak a gazdaság átszervezésé­nek, az irányítás új módszereinek, a ter­melésirányítás nagyobb demokratizmu­sának, a bürokrácia ellen indított harc­nak első eredményei. Ennek ellenére mégsem olyan könnyű leküzdeni az ilyen negatív jelenségeket. Nem könnyű megkülönböztetni például az olyan gaz­dasági vezetőket, akik igazán odaádás- sal dolgoznak és csak a tapasztalat hiá­nya vagy a törvények nem ismerete miatt követnek el hibákat, az olyanoktól, akik az átszervezés tetszetős jelszava mögé bújva tudatosan követnek el tör­vénysértéseket. Ezt a bonyolult helyzetet vizsgálva ar­ra a megállapításra jutottunk, hogy a szakszervezeti ellenőrzés megszigorítá­sa és a vállalatvezetöség meghallgatása még nem elégséges. Az a fontos, hogy minden vállalat vagy intézmény vezetője pontosabban ismerje a munkaügyi tör­vényeket, a kollektívával és a szakszer­vezettel kapcsolatos jogait és köteles­ségeit. Ebből a célból tökéletesítjük a jo­gi propagandát, mind a gazdasági veze­tők, mind a szakszervezeti aktivisták oktatását, külön tanfolyamokat indítunk, amelyeken elméleti és gyakorlati isme­reteket szerezhetnek. A jogászok szá­mára továbbképző előadásokat és sze­mináriumokat szervezünk. Családi szülések Jaj, de gyönyörű A rigai I. számú szülőotthonban a leendő apukák is részesei lehetnek a legszebb pillanatnak, gyermekük szüle­tésének. A szülőotthon főorvosa, Anita Caunye harminc éve dolgozik szülész­ként. - Minden új dolognak híve vagyok - mondja -, de ha őszinte akarok lenni, kezdetben nem lelkesedtem az úgyne­vezett „családi szülésekért”. Azután be kellett látnom, hogy tévedtem. Van egy lett közmondás, ami így hangzik: „A megosztott gond fél gond, a megosztott öröm dupla öröm”. Nálunk ez különösem érvényes. Az a tapasztalatunk, hogy az apa részvétele mindenképp fontos és előnyös a kismamának. Lelkileg meg­nyugtatja, mellette van a legnehezebb percekben, és úgy tűnik, a fájdalmat is könnyebb elviselnie. A házaspárokat egyébként előre felkészítik az ilyen szü­lésekre. A szülőotthonban a kismamával kö­zös kórteremben helyezik el az újszülöt­tet is. Sokkal gyorsabb ugyanis a szülő anyák gyógyulása, ha kezdettől maguk mellett érezhetik gyermeküket. Mindez lelki okokra vezethető vissza. Ezenkívül csökken az újszülöttek közötti fertőzés kockázata. Az utóbbi időben a Szovjetunió más városaiban is mind gyakoribbak azok a szülőotthonok és kórházak, amelyek­ben gyermekük születésének csodáját a leendő édesapákkal is megosztják. A boldog apa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom