Tolna Megyei Népújság, 1987. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-15 / 12. szám

1987. január 15. Képújság 3 Készül az új földtörvény A földre vonatkozó jogszabályok, s azok módosításai ma már szinte áttekinthe­tetlenek. Ám már készül az új kódex, megjárta a társadalmi fórumokat, s a törvény tervezetét megtárgyalta az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága. Hamarosan a Minisztertanács elé kerül, majd az Országgyűlés tavaszi ülésszakán válik tör­vénnyé, ha a képviselők elfogadják.- A törvénytervezet bevezető rendelkezései között egy lényeges újdonságról feltétlenül érdemes szólni - mondja Jójárt László, az Országos Földügyi és Térké­pészeti Hivatal osztályvezetője. - Ezután a föld rendeltetése számít majd, s nem az, hogy hol fekszik, bel-, kül- vagy éppen zártkertben. Ha tehát termőföldről be­szélünk, akkor bárhol is fekszik, a termőföldre vonatkozó jogszabályok az érvé­nyesek. És a termőföld mellett megkülönböztetünk építmény elhelyezésére szol­gáló, különleges rendeltetésű, valamint hasznosításra alkalmatlan földet. Az utób­bihoz sorolhatjuk például a természetvédelmi célokra szolgáló területeket.- Változnak-e az állami földre vonatkozó szabályok?- Az állami föld továbbra is egységes és oszthatatlan, s csak állami vagy társa­dalmi szervezet kezelheti. Ám az új törvény által megvalósulna az állami és a szö­vetkezeti föld egyenrangúsága. Tehát a földtulajdon kölcsönösen átruházhatóvá válik. Eddig ugyanis csak a szövetkezeti földből lehetett állami, most ez fordítva is igaz lesz.- A mezőgazdasági szövetkezeteknek leginkább az okoz gondot, hogy évek óta használt állami földek tulajdonjogát nem szerezhetik meg, s így azt bármikor, kárté- , rités nélkül visszavehetik tőlük.- Valóban, ez is rendszerezésre váró gond volt, s az új törvény szerint ezután majd megválthatják az általuk használt állami földet. Egyetlen korlátozást isme­rünk el, ha arra a földdarabra a rendezési terv, vagy a helyi tanács végrehajtó bi­zottságának határozata alapján a tanács 10 éven belül igényt tart. És a tsz-nek ar­ra is lesz lehetősége, hogy a tanácsi kezelésben lévő állami földeket átvegye.- A tartós földhasználatra vonatkozó szabályok is sok vitára adtak okot, holott ez a forma egyre népszerűbbé válik.-Az a szabály ezután sem változik, hogy a föld építkezés céljára, vagy gazdasá­gi tevékenységre adható tartós használatba. Eddig úgy volt, hogy az építmény tu­lajdonjogával együtt a tartós földhasználatot átruházhatta a mindenkori tulajdo­nos. Ezután a gazdasági tevékenység céljára használatba vett földet is átadhatja az ültetvénnyel, növényekkel együtt. És eddig az is sok bonyodalmat okozott, hogy ki adhat engedélyt a tartós használatban álló földön létesített építmény bőví­téséhez, újabb épületek emeléséhez, ha azt nem a tulajdonos, hanem a fia, rokona kívánja megtenni. Egyébként a tanács lett volna az engedélyező, tehát aki tartós használatba adta a földet, de sokszor meg sem kérdezték, vagy csak utó­lag, amikor már állt a ház. Ezután a tartós földhasználó maga engedélyezheti az építést, s az ugyancsak bejegyeztetheti magát. Ugyancsak sok problémát oko­zott, hogy a tsz csak a tagjának, alkalmazottjának adhatott földet tartós használat­ba, így ha a férj ebbe a körbe tartozott, s a feleség nem, akkor nem jegyezhették be őket a tartós használatba vett földön létesített épületre tulajdonostársként. A törvény szerint ezután erre is mód nyílik.- Régóta vitatott a földtulajdonra, tehát a telek-, lakás- és üdülőszerzésre érvé­nyes jogszabály...- A szerzés mértéke továbbra is korlátozott, de több körülmény megítélése vál­tozik. Eddig például, ha valaki a megengedett mértéken felül földet örökölt, akkor a régit vagy az újat el kellett adnia. Ezután viszont meghatározott mértékig meg­tartható lesz a többlettulajdon, tehát a lakás, üdülőtelek, termőföld, ha az nem a tu­lajdonszerzésre vonatkozó jogszabályok megsértésével, hanem öröklés, örökbe­fogadás, vagy házasságkötés által került a család tulajdonába. Ha tehát mindkét házasulandónak van lakása, akkor azt nem köteles ezután eladni. Hasonló rugal­massággal jár majd el az állam a jogosulatlanul külföldön tartózkodók tulajdoná­val kapcsolatban is, amit a belföldön maradt családtag megszerezhet, természe­tesen az öröklési illetéket ki kell fizetnie.- A társadalmi vitákon többen is nagyobb védelmet kértek a földnek, hogy a min­denkori tulajdonosa ne szipolyozhassa ki, az ne veszítsen az értékéből...- Eredeti szándékunk szerint is nagyobb hangsúlyt kap a földvédelem, s a tár­sadalmi fórumok csak megerősítettek bennünket abban, hogy jó úton járunk. Jóval szigorúbb jogszabályok védik majd a földet. A művelési ágat - az indokolt körben - változatlanul csak hatósági engedély birtokában lehet megvál­toztatni, tehát a jó minőségű szántóból nem csinálhatnak máról-holnapra legelőt. Ha más célra használták a földet, s az a tevékenység megszűnik, akkor kötelesek a földet újra művelésre alkalmassá tenni. S azt a földet sem lehet műveletlenül hagyni, ahol egyébként majd házat vagy mást épít a tulajdonos. Az építkezés kezdetéig azt is művelni kell. És természetesen azok a vállalatok, amelyek ipari, közlekedési vagy más célra földet vonnak el, kötelesek az után járulékot fizetni. Azok pedig, akik tevékenységükkel rontják a föld minőségét, bírságot fizetnek majd. Ezek a pénzek a központi földvédelmi alapba kerülnek, s ebből kívánjuk fi­nanszírozni a rekultivációs és meliorációs munkákat. DALIA LÁSZLÓ Százéves az eszperantó Az idén ünnepük a földkerekség esz- perantistái a világnyelv és a nemzetközi mozgalom megszületésének centenáriu­mát. Ludwig Zamenhof lengyel szemorvos ugyanis száz esztendővel ezelőtt ad­ta ki első könyvét az eszperantóról, amely az eddigi legéletképesebb és leg­elterjedtebb mesterséges nyelvvé vált. Dr. Szabó Flóra pécsi ügyvéd, az Eszpe­rantó Világszövetség főtitkára az MTI munkatársának elmondta, az esemény- sorozatnak - az évfordulóra való emléke­zés mellett - az a célja, hogy felhívja a vi­lágközvélemény figyelmét az eszperan­tóra mint a soknyelvűségből eredő prob­lémák megoldásának lehetőségére. En­nek a gondolatnak a jegyében tartják idei kongresszusukat a nemzeti eszperantó szervezetek a földkerekség mintegy öt­ven országában. A nemzetközi program legfőbb ese­ménye a 72. Eszperantó Világkongresz- szus lesz az idei nyáron az eszperantó szülőhazájában, Lengyelországban. Az egyhetes varsói találkozóra 5000-7000 eszperantistát várnak az egész földke­rekségről. Szerte a világon új eszperantó nyelv­könyvek és irodalmi művek jelennek meg, számos országban adnak ki bélye­get a centenárium tiszteletére. A magyar eszperantisták is méltó mó­don köszöntik az évfordulót. Március 20. és 23. között nemzeti kongresszust tarta­nak Budapesten, s fővárosunk lesz a helyszíne a Nemzetközi Eszperantó Színházi Fesztiválnak. A Munkásmozgalmi Múzeumban kiállí­tást rendeznek az eszperantó mozgalom hazai történetéről. Az országos Széche­nyi Könyvtár az eszperantó nyelvű köny­veket mutatja be. Kiadják az új eszperan­tó szótárt, amely 70 ezer szót tartal­maz. A varsói kongresszuson mintegy 400-500 résztvevő fogja képviselni a Magyar Eszperantó Szövetséget. Pulton innen és túl Akik varrni tudnak, inkább a méteráruosztályon vásárolnak Szekszárdon, a Korzó Áruházban A Tolna Megyei Népbolt Vállalat nem­csak a megye legnagyobb kiskereskedel­mi szervezete, de Szekszárd bolti forgal­mában is tetemes, 1985-ben 45 százalé­kos, a részesedése. Ez egyúttal azt is jelen­ti, hogy saját vállalati összforgalmának 63 százaléka, tehát döntő hányada, a megye- központra koncentrálódott. (Az említett év­ben 29 üzlet egymilliárd-százhatmillió fo­rintos forgalmával.) Emellett boltjaink van­nak Bonyhádon, Pakson, Dombóváron, Tolnán, Nagymányokon és Tamásiban is. Mi, vásárlók, de a pult másik oldalán ál­lók is, arra vagyunk kíváncsiak, hogy az élelmiszereket, ruházati és vegyesipari cik­keket egyaránt kínáló bolti hálózatra milyen feladatok hárulnak az idén és azoknak ho­gyan tud megfelelni - mindannyiunk érde­kében. Számvetés - önkritikusan A múlt év végi beszámolójuk szerint a vállalat forgalmi részesedése a versenytár­sak - a TITÁN, a termelői boltok - jelentke­zésével közel tíz év alatt 60 százalékról a már idézett 45 százalékra csökkent. Ez az arányeltolódás azt a reményt is keltheti, hogy hosszabb távon majd egy, fogyasztó­kért versenyző piac bontakozhat ki. Egy­előre azonban, mint a beszámoló is hang­súlyozza, a kiegyensúlyozott, a keresletnek - tehát a vevők pénztárcájának - megfelelő áruellátást kell alapvetőnek tekinteniük. Ennek jegyében kötötték meg éves szerző­déseiket a Füszért-tel, a hús-, a tej- és a sü­tőiparral, a Röviköt-tel, a Tritex-szel, és so­rolhatnánk. Az idén növelniük kell boltjaik önállóságát az árubeszerzésben és törek­szenek a hét végi, valamint az ünnepek ide­jén jelentkező élelmiszer-ellátási gondok megoldására. Húsáruból, zöldségből és gyümölcsfélé­ből az ellátás - nem meditálva most az egyébként az alapvetően fontos árakon - kiegyensúlyozott volt. Másfelől remélhető, hogy a Tolna Megyei Sütőipari Vállalat szekszárdi üzemének rekonstrukciós munkái és a folyamatban lévő dombóvári beruházás egyes pékáruk minőségére jó hatással lesz. Ami a ruházati cikkeket illeti, a férfiöltö­nyök választékában, gyermek- és bébiru­hákban, illetve cipőkben volt hiány. A ve­gyesipari cikkek közül elsősorban a mező- gazdasági kisgépek kínálata lehetett volna nagyobb, de mint sokan tapasztalhatták, nem volt folyamatos az ellátás automata mosógépekből, mélyhűtőkből, színes tele­víziókból sem. Az eladásra szánt bútorok új bázisraktára javított ugyan a forgalmazók helyzetén, de az olcsó, praktikus szekrény­sorok, az elemes és a gyermekbútorok vá­lasztékhiányát nem pótolhatta. A kereskedelemmel szemben megnyil­vánuló hol jogos, hol jogtalan türelmetlen­ségünkre apellálva soroltam mindazokat a negatívumokat, amelyeket maga a beszá­moló is kellő önkritikával hangsúlyoz. El­lentmondásosnak tűnhet, hogy mindezek ellenére a vállalat közepes - a város alapel­látását biztosító - évet zárt. De ne feledjük, a felsorolt gondok többsége nemcsak me­gyénket jellemzi, másfelől amit napjaink­ban mindennapi igényként élünk meg, az tegnap még a bőség zavarát jelentette vol­na. Mire számíthatunk az idén? Sólyom Zoltánt, a Tolna Megyei Népbolt Vállalat igazgatóját nem a legrózsásabb hangulatában találom:- Most az évzárással mást se csinálunk, mint számolunk. Próbálunk alkalmazkodni az új szabályzókhoz. A vásárlóerő tervezett 5 százalékos emelkedése mellett 6 száza­lékos forgalomnövekedésre számítunk. El­sősorban az élelmiszerkínálatot szeret­nénk növelni, a lakossági igényekhez igazí­tani. Haszonkulcsunk is ebben a legna­gyobb. Számítunk a szeszforgalom visz- szaesésére. Ehhez a készletek átcsoporto­sításával, az üdítőitalok, mirelitáruk válasz­tékának bővítésével, de mennyiségével is alkalmazkodni kívánunk. Az olcsó, de meg­felelő minőségű termékek beszerzése a legnehezebb, de a kényszer ezt parancsol­ja, mert ha nem lesz például olcsó hús­árunk, a vevő egyszerűen kifordul majd a boltból...- Panaszkodnak a bébi- és gyermekru­házati cikkek magas áraira is. Nekünk is érdekünk lenne, hogy olcsó gyermekholmikhoz juttassuk vevőinket. Én is vásárló vagyok: a cipőt lassan már rész­letre kell venni... Ruházati forgalmunk ösz- szességében öt év óta csökken. Ami a sza­bályzókat illeti, továbbra is érvényesül a bázisévszemlélet, és az adókulcsok emel­kedése miatt fejlesztési lehetőségeink is­mét csak lehatárolódnak. Például mi lesz a bútorforgalommal, ha a gyártók még az árakat is emelik? Talán csak az új műszaki cikkek iránti érdeklődés marad változatlan. Mit tehet egy kiskereskedelmi vállalat?- Arra kell törekednünk - folytatja az igazgató -, hogy a nagykereskedelmet kiiktatva, közvetlenül a gyártó cégektől sze­rezzük be a terítésre szánt árut. így az ár­résből adódó bevételen csak ketten oszto­zunk, anélkül, hogy emelnünk kellene az árakat Ezt szolgálja a Tisza Cipőgyárral közösen, az első negyedévvégén megnyi­tandó két márkaboltunk is Szekszárdon és Dombóváron.- A bizonytalansági tényező így sem ik­tatható ki teljesen - vetem közbe.- Mondok egy példát, egy időben is kö­zelít Reklamáljuk, hogy legyen kenyér. Jo­gosan. Ez kereskedelempolitikai alapelv is. De talán nem sokan tudják, hogy évente nyolcszázezer-egymillió forint értékű ke­nyér marad a polcokon a boltjainkban. Az ünnepek alatt csak Szekszárdon 1500 ki­logramm kenyér, 3000 ember napi adagja ment veszendőbe! Mindössze négy bol­tunkban! Január 3-án pedig - amikor ezen okulva kevesebbet rendeltek az üzletveze­tőink - ismét hiány volt. Ekkora ingadozás­sal, éppen a korábbi évek tapasztalatai alapján, nem számolhattunk. Annál sikere­sebb volt a tavaly először megtartott bronz­vasárnapunk a maga 2,7 millió forintos for­galmával, de az ezüst- és aranyvasárnap is jól sikerült. Nagyon komoly erőfeszítést kell tennünk, hogy vállalatunk az 1986-os gaz­dálkodási szinten maradjon. Ezzel a vállalat 1100 fős kollektívájának sorsáért is felelő­sek vagyunk. Döntő többségük nő, akik kö­zismerten alacsony presztízsű, létszám- hiánnyal küszködő szakmában próbálnak helytállni. BÓKA RÓBERT Fotó: CZAKÓ S. Megjelent a Pártélet januári száma Külpiaci kapcsolataink és exportké­pességünk alakulásának öszefüggései- ről készített interjút Veress Péter külke­reskedelmi miniszterrel Balogh Mária. Fejti György, a Borsod-Abaúj-Zemp- lén megyei pártbizottság első titkára munkánk megjavításának feltételeiről ír. Megállapítja: halaszthatatlan feladat, alapvető nemzeti érdek a műszaki-tech­nológiai felzárkózás meggyorsítása, a termelés és a külkereskedelem szerke­zetének fokozatos és folyamatos átalakí­tása. Ez a nagyszabású program a gaz­daságpolitika, az intézményrendszer, az egész társadalmi, gazdasági újraterme­lési folyamat átfogó megújítását, a refor­mok következetes folytatását igényli. Romány Pál, a Bács-Kiskun megyei pártbizottság első titkára úgy látja: szük­ség van nyílt politikai fellépésre, rend­szeresen visszatérő társadalompolitikai konzultációkra, a közhangulatnak - ter­veinkkel, programjainkkal, döntéseink­kel, a tényekkel való - alakítására. Szük­ség van gazdasági koncepciónk és a tár­sadalomfejlődés új kérdéseinek szem­besítésére, bizonyos társadalomtudo­mányi tételek és válaszok újrafogalma­zására, sőt: megfogalmazására. Krasznai Lajos, a Pest megyei pártbi­zottság első titkára összegzi a pártszer­vezetekben belpolitikai helyzetünkről folytatott beszélgetések tapasztalatait. Megállapítja: feltétlenül figyelmet érde­mel az a megítélés, hogy a kedvezőtlen tendenciák a magyar gazdaságban évek óta felhalmozódott és megoldatlan prob­lémák egyenes következményei. Ide so­rolják, hogy egyensúlyi gondjainkat tar­tósan az ésszerű felhalmozás rovására, és a vállalatok terhére enyhítettük. A párttagság, a józanul politizáló közvéle­mény többek között felveti, hogy vajon a sorozatos jelzésekre történő érdemi rea­gálás késedelméért, az összehangolt cselekvés hiányáért nem kellene-e érvé­nyesíteni a felelősséget. A pártalapszer- vezetekben immár tizenötödször kerül sor beszámoló taggyűlések rendezésé­re. Botos Péter elemzi az eddigi tapaszta­latokat, és megfogalmazza az aktuális feladatokat. A népgazdasági teljesítőképesség alapvető tényezője a gazdálkodó szerve­zetek munkájának hatékonysága. Meny­nyire adottak, illetve hogyan teremthetők meg a vállalatoknál az igényesebb, a perspektivikusabb, a vállalat helyzetét egészében javító gazdálkodás feltételei? Milyen konfliktusokkal kell a vállalati ve­zetésnek szembenéznie, ha túl akar lépni a rövid távú szemléleten, a közvetlen ér­dekeken? Ezekről a kérdésekről kerekasztal-be- szélgetést rendezett a Pártélet. Az esz­mecserét Lakos Sándor, a Pártélet fele­lős szerkesztője vezette. (KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom