Tolna Megyei Népújság, 1987. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-03 / 2. szám

<4%püjsäg 1987. január 3. Megteremtették a feltételeket Szekszárdon Tanítóképzőnk az önállóvá válás útján Dr. Deli István az előadóteremben Lapunk rendszeres olvasói bizonyára tudnak arról az óriási fejlődésről, ami megyénk egyetlen főiskoláján, a Kaposvári Tanítóképző Főiskola szekszárdi ki­helyezett tagozatán végbement Elég csak az utóbbi időszakra visszatekinteni - ezt tettük dr. Deli István tagozatvezetővel mi is - és máris igazolhatjuk előző ál­lításunkat hivatali egységek, amelyek egy felsőok­tatási intézményben a munka folyamatos szervezéséhez, a fenntartáshoz, a folya­matos működtetéshez szükségesek. így az intézménynek önálló tanulmányi hiva­tala, közel 90 fős gazdasági szervezeti egysége, ezen belül egy pénzügyi admi­nisztrációt végző hivatala van. Jól működnek azok az intézményré­szek, amelyek a hallgatói képzést gya­korlatilag segítik. Itt a gyakorló óvodára és az általános iskolára gondolunk. A ta­gozat rendelkezik egy közel 50 ezer kö­tetes könyvtárral, ami a hallgatókat és a megyében működő pedagógusokat is ellátja szakirodalommal. Ez a Tolna Me­gyei Pedagógiai Intézettel közös biblioté­ka szakkönyvtári funkciót is betölt. Az intézetnek jelenleg 200 dolgozója van, ebből 40 kinevezett oktatóval és 13 óraadó tanárral dolgoznak jelen pillanat­ban. Elmondható, a személyi feltételek vi­szonylag jól alakultak, az oktatók köré­ben rangja lett a tudományos kutatói munkának. Az utóbbi két-három évben többen doktoráltak, illetve doktorálnak majd, néhányan pedig kandidátusi tudo­Felépült a kollégium, a gyakorló általá­nos iskola, kialakították a gyakorló óvo­dát, ezenkívül elvégezték a belső műsza­ki, technikai átalakításokat, előadóter­met, kisegítő műhelyt, sportudvart építet­tek, számítástechnikai berendezéssel rendelkeznek és megkezdték a zártláncú tévérendszer kiépítését. Mindezek szük­ségesek és elégségesek a tagozat önál­lóvá válásához. Mást is jelentenek ezek azonban, mégpedig azt, hogy bizonyos feltételeket tekintve az országosnál is jobb a helyzet Szekszárdon. Itt a kollé­giumra és a gyakorlati képzési bázisokra gondolunk elsősorban. Az utóbbira pél­da, hogy kisebb csoportokban tudnak hallgatókat képzésre küldeni, és az or­szágos átlagnál több szakvezető áll ren­delkezésre. Elmondhatjuk, az utóbbi időben jelen­tősen bővült az intézmény képzési profil­ja és kapacitása ahhoz képest, hogy 1977-ben tanítóképzős tagozat jött létre. Most már óvónői - ezen belül német nyelven is - és tanítói szakon - nappali és levelező tagozaton - egyaránt folyik a képzés. Levelezőn olyan feladatokat is vállalni tudtak, amelyek nem elterjedtek az országban. Ilyen a már működésben lévő könyvtár- népművelés, ének-zene szakos, szakkollégiumi képzés. Igény esetén más szakokkal is indulni tudnak. Emellett bekapcsolódtak a továbbképzé­sekbe is. Folyik a tanítók intenzív képzé­se és valószínű, jövőre bővítik ezt az óvó­nők intenzív képzésével. Mindez azt mu­tatja, hogy a szekszárdi tagozat egy komplett és komplex intézménnyé fejlő­dött. A óvó-, és tanítóképzés mindenféle változata megvan, több olyan feladatot is vállaltak, amit az anyaintézmény nem vé­gez. Ez azt is jelenti, hogy több területen nem tudnak szakmai segítséget adni a szekszárdiaknak. Ha azt vizsgáljuk, szervezetileg meny­nyire stabilizálódott az intézmény, akkor azt mondhatjuk - mind az oktatókat, mind az egyéb rétegeket figyelembe vé­ve -, minden szükséges szervezeti egy­ség kialakult. Létrejöttek a majdani tan­székeket jelentő oktatói tanszéki csopor­tok és ezeknek szakmai irányítójuk van. Működik a tagozaton minden intézeti munkát, vezetést segítő hallgatói-oktatói bizottság. Az új oktatási törvénynek és a végrehajtási utasításoknak megfelelően alakulnak azok az önkormányzati szer­vek, amelyek részt vesznek az intézeti életben. Kialakultak azok a kiszolgáló Komplett és komplex intézmény Stabil szervezet mányos fokozat megszerzésére törek­szenek. Az oktatók körében a még kvali­fikáltabb oktatói kar érdekében néhá- nyuknak nagyon szigorú követelménye­ket kell teljesíteni. Egy-két esetben sze­mélycserére is sor kerülhet. Jelentős szerep Ha a főiskoláról beszélünk, feltétlenül felmerül a kérdés: Hogyan tudott beil­leszkedni részben a város, részben a megye politikai, kulturális közéletébe? Milyen hatással van a szakmai életré? Megállapítható, hogy az intézet jelentős szerepet vállal. Több olyan rendezvénye van, amivel fölhívja magára a figyelmet. Együttesekben, énekkarokban, verse­nyeken szerepelnek a főiskola képvise­lői, ezenkívül az ünnepeken is aktív köz­reműködők. A tagozat jelenléte úgy is ér­zékelhető, hogy több olyan testületben képviselteti magát, amely a megye, a vá­ros irányításában jelentős szerepet ját­szik. Példaként megemlítjük, hogy az MSZMP Szekszárd Városi Bizottsága Végrehajtó Bizottságában, a pedagó­gus-pártbizottságban, a megyei művelő­dési és propagandabizottságban, a me­gyei tanács művelődési bizottságában, a pedagógus-szakszervezetben, az Or­szágos Béketanácsban, a TIT-ben több személy képviseli a tagozatot és a peda­gógiai társaság megyei elnöki tisztét is főiskolai oktató tölti be. Az előbbi pozitívumok mellett azonban el kell mondani, hogy még pezsgőbb ifjú­ságpolitikai életet kell elvárni a hallgató­ságtól, és erősíteni kell az intézmény po­litikai nevelőmunkáját. Kedvező jelenség, hogy több oktató - részben tudományos fokozat megszer­zése, részben közös kutatás céljából - neves, tudományos centrumokkal van kapcsolatban. így a szegedi JATE, a bu­dapesti ELTE egyes tanszékeivel, a Pécsi Regionális Kutatóközponttal, vagy pél­dául a Művelődéskutató Intézettel állnak kapcsolatban az oktatók. A cél: ezek to­vábbi erősítése és intézményesítése. A hazai kapcsolatok mellett jelentősek a külföldiek is. Az NDK-beli rochlitzi Klara Zetkin tanítóképző elsősorban a német nemzetiségi képzésben ad konkrét és je­lentős segítséget, még a lengyelországi olsztyni pedagógiai főiskolával most in­duló kapcsolattól is - az intézmény egy­séges pedagógusképzést végez - gya­korlati tapasztalatokat várnak. Összegezve megái lapítható, no­ha az intézet megalakulását 1977- ben bizonyos kételyek kísérték, azóta bebizonyosodott, hogy reális szükségletekre épült. Sokat jelen­tett a Tolna megyei pedagógus­hiány megszüntetésében, most pe­dig egy kvalifikáltabb óvónői szak­embergárda kialakításában, a mű­ködő pedagógusok szakmai mű­veltségének emelésében játszik fontos szerepet Biztonsággal állít­ható, az intézményt a megye és a szűkebb régió befogadta, elismeri egy képzési alcentrumnak tekinti. Az elmondottak mind azt igazolják, hogy megteremtették Szekszárdon a feltételeket ahhoz, hogy jogilag önálló főiskolává váljon a tagozat ÉKES LÁSZLÓ Fotó: CZAKÓ SÁNDOR három gyerekkel már csak apu­ka költözött be az új lakásba. Anyuka a holmiját életének új tár­sához hurcolta, ahova ha akarná sem vi- hetné magával a gyerekeket, mert nem férnének el. A család összetételének vál­tozására az óvódában figyeltek fel, ahova a legkisebb gyerek jár. Az iskolában, ahol a másik kettő tanul, ez észrevétlen maradt. Egy másik családban két kiskorú maradt az apával. Anyuka munkahelyet, s várost is cserélt, ahol egyedül tudott csak albérletet szerezni. Válóperi kere­setét már új lakhelyén nyújtotta be. A gyerekeket nem kérte, belenyugodva, hogy nevelésük feltételeit úgy sem tudja megteremteni. Az új helyzetet az egyik gyerek osztályfőnöke fedezte fel. A másik gyereké lesújtva értesült a fejlemények­ről a gyámügyesektől. Egy harmadik tör­ténetben a válóper során a két fél oszto­zott a két gyereken is. A régi lakásban az apa maradt a nagyobbikkai, kamaszkorú fiúval. Róla tanulótársai beszéltek a taná­roknak, így tudta meg az iskola is a tör­ténteket. Mindhárom esetben a gyerekek fölke­rültek a hátrányos helyzetűek listájára, s ha a jövőben a mai szisztéma változatlan marad, ezek a gyerekek ott lesznek a lis­tán egészen az iskola elvégzéséig. Az iskolák ifjúságvédelmi felelőseinek rubri­kái, a gyámügyesek aktái nem nagyon rugalmasak. Az élet viszont a maga tör­vényei szerint változik. Az egyszülős családok száma folya­matosan növekszik A kettős szerepet felvállalni kényszerülők többsége persze ma is az anya, de emelkedik az anyát pó­tolni kénytelen apák száma is. 1970-ben 37 ezer apa nevelte egymaga a gyerme­két, 1984-ben már 68 ezer. Mi van a számok mögött, az átalakuló Átértékelt apák, anyák Családeszmény és valóság élethelyzetek mire engednek következ­tetni? Talán a legelső kérdés annak tisz­tázása: mi történt a nőkkel, az anyákkal? A legkézenfekvőbb felelet: munkába áll­tak. A felszabadulás után magunk szor­galmaztuk a kétkeresős családtípus lét­rejöttét, egyebek közt azzal is, hogy a tár­sadalom legfőbb értékévé a munkát tet­tük. Egy olyan életmodellt szorgalmaz­tunk tehát, amelynek múltja alig van, an­nál több az ismeretlen eleme. Elsőként ez kezdte átírni a családok egykori szerepét - tömegesen. Az anyák már nem voltak képesek a hagyományos anyaszerep­nek megfelelni, ugyanakkor a családi élet szervezésének nem léteztek más mintái. Mindez óhatatlanul a családok összetartó erejének csökkenéséhez ve­zetett, egyben a válások fokozatos gya­koribbá válásához. Ám ehhez hozzájárul­tak lényeges külső tényezők is. Sokáig úgy gondoltuk, a társadalom át tudja vállalni a megváltozott életmódú családok terheit. Bölcsődéket és óvódá- kat építettünk, napköziotthonosak lettek az általános iskolák. Ám sem egyik, sem másik nem állt kellő számban rendelke­zésre. A családi háztartások működteté­séhez is szerettünk volna a szolgáltatá­sok fejlesztésével hozzájárulni. Ebben a háztartások növekvő gépesítettsége két­ségtelenül sokat segített. Ám ennek üte­me is lassúbb volt a szükségesnél, a ter­hek emelkedésénél. Az elmaradás a gé­pek színvonalában, tudásában is meg­mutatkozott. Csak egy példa erre: az au­tomata mosógépek csak az utóbbi évek­ben terjedtek el idehaza, a mosogatógép viszont még ma is luxus. Ugyanígy adó­sak maradtunk a korszerű, nagyobb elő- készítettségű élelmiszerek forgalmazá­sával. És bár ezek választéka az utóbbi években növekedett, de közben az élet- színvonal, a családok gazdálkodásához rendelkezésre álló keresetek nem tartot­tak lépést ezek árának növekedésével. Vonatkozik ez a szolgáltatások szerve­zettségére és áraira is, miközben a meg­élhetéshez szükséges jövedelem mö­gött egyre több, munkával töltött idő gyü­lekezik. Elkerülhetetlenné vált a családok bel­ső életében a konfliktus. Sem a háztar­tást, sem a gyereknevelést, sem a családi életet nem lehetett már a hagyományos, évszázadok alatt felgyűlt tapasztalattal kézben tartani. Ez a feszültség legjobban a nőket tette próbára. Hiszen a család feladatai a hagyományok szerint első­sorban rájuk hárultak. Ugyanakkor az ő életvitelük ment át a legnagyobb változá­sokon. Egyre több - korábban csak fér­fiaknak szóló - pályára törtek be, munká­juk gyakorta hivatásukká vált, ez átalakí­totta magatartásukat is, s a többi, e mellé szaporodó konfliktus végleg kikezdte a konzervatív nőtípus eszményét. indezekre mostanában kezdünk felfigyelni. Elég későn. Egyebek közt éppen a gyermekeiket egye­dül nevelő apák számának szaporodása jelzi a megváltozott helyzetet. Igaz, Ibsen Nórája már régen bemutatta az önállóso­dó, a „babaházból” kitörni igyekvő asz- szony típusát a polgárosodó társada­lomban. Csakhogy idehaza a társadalom fejlődéséből kimaradt ennek a polgáro­sodásnak számos szakasza, így az új tár­sadalmi rend építésében, megbújva, oly­kor kissé más színezetben, de ezek a fo­lyamatok zajlanak, számolnunk kell ve­lük. Az utóbbi években a felismerésben addig jutottunk, hogy mérlegelni kezdtük az apák családszervező képességeit. De a sokoldalú feltárás és elemzés még vá­rat magára. S akkor hol van még a közvé­lemény formálása? Ma még ott tartunk, hogy botrányíze van, ha egy nő önállósít­ja magát a családjától, pedig Ibsen több mint száz évvel ezelőtt Irta a Nórát. Azon­nal veszélyt és hátrányt szimatolunk, ha a gyerek neveléséről csak az egyik szülő gondoskodik; a segítség, éppen fejlet­lensége miatt fogyatékos, erősebb a megbélyegző funkciója. S a létező folya­matok feltáratlansága miatt szinte egyál­talán nem foglalkozunk a fiatalok, a jövő felnőttéi, szülői felkészítésével. Pedig jó negyedszázada forgatjuk a szót arról, hogy a gyerekeket nevelni kellene a csa­ládi életre; hogy háztartástan is létezhet, arra az elmúlt évben kezdődött néhány iskolában fakultációs kísérlet. Az egyedülálló apa jelensége a családi élet értékváltozásaira figyelmeztet: meg­állíthatatlan és megfordíthatatlan válto­zásokra! Együtt kell élnünk velük, s eköz­ben kell megtalálnunk a család szerve­zésének új módjait, a konfliktusok felol­dásának lehetőségeit. Az új családjogi törvény, például a házassági szerződés intézményének bevezetésével a felek egyenlőségére hívja fel a figyelmet a jog eszközeivel. Ennek hatása a szemléletbe persze csak késéssel vonulhat át A ne­velésnek kell itt semmivel sem pótolható segítséget nyújtania. De nemcsak a fiata­loknak, a felnőtteknek is támogatásra van szükségük. A társadalmi környezet érzékenységét és fogadókészségét is illő volna immár növelni. Jól szolgálja ezt például a pécsi közösséglélektani mű­hely az Apáczai Nevelési Központban. Hasonló feladatokat lát el néhány kisvál­lalkozás is, persze borsosabb árakért A családsegítő központok terjedése, a gyermekvédelem intézményének és szisztémájának megújítása is ebbe az irányba hathat E lépések szorgalmazása és társadalmi szintű összehangolása volna azonban kívánatos ahhoz, hogy a mélyben érlelődő és zajló folyamatok a számunkra kívánt mederbe terelődjenek. okán e témáról szóval a nehéz gazdasági, pénzügyi helyzetre hivatkoznak, amikor egy-egy lé­pés megtételét ellenzik. Csakhogy ettől még a családi élet átalakulása nem áll meg. S ami ennek szociális hátterét illeti, az ma sok tekintetben éppen szervezet­lensége miatt pazarló. Talán elég ha az elaprózott segélyezési és gyermekvédel­mi háttérre utalunk. Köztudomásúan a szervezés az egyik legolcsóbb befekte­tés. Márpedig éppen a hatékonyabb szo­ciális rendszer az, amely megelőzheti vagy megnyugtatóan elrendezheti a csa­ládi élet zavarait, helyére teheti a család értékét. REGE SÁNDOR Mindennapi kép: hallgatók, jegyzetek, tanulás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom