Tolna Megyei Népújság, 1987. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-05 / 3. szám
0 4 ^ÉPÜJSÁG 1987. január 5. ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Mikorra várható tartós és végleges eredmény? Hajdú László szekszárdi olvasónk írta: „Szekszárdon, a Cseri János utca 67. számú házban lakunk. A 69-es számú ház előtt lévő oszlopon van elhelyezve a közvilágítás céljára szolgáló lámpa. (Megjegyezni kívánom, hogy utcánkban a közvilágítás olyan korszerű, mintha 1906-ot írnánk.) A világításra hivatott égő azonban a legkisebb szél esetén kiég - nyilván valami szerelési hiba miatt -, és jó ha egy év alatt 2 hónapot világít. Ez évben is egész nyáron nem égett Szeptemberben kérésemre megjavították, de csak körülbelül 1 hétig volt jó, mert a szél hatására ismét megszűnt a világítás. Ez volt szeptember közepén, de december 2- án még mindig nincs világítás. A problémát 7 év alatt számtalanszor mondtam a szerelőnek, a kirendeltségvezetőnek, az illetékeseknek. Mindenki ígérte az intézkedést, de megoldás a mai napig nincs. Több alkalommal is kerestem az igazgatót - a segítségét szerettük volna kérni -, ez mindig eredménytelen volt.” A Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat üzemigazgatóság-igazgatója, Schmidt János válaszolt: A Cseri János utcában hagyományos közvilágítási lámpatestek vannak. Ezeknél a korszerűtlen armatúráknál gyakori a meghibásodás, mert már elhasználódtak. Sajnos, ehhez párosul még az alkatrészhiány és az égők rossz minősége. A hibajelentéseket ellenőrizve valóban többször megtalálható olvasójuk bejelentése is. A mostanit követően is tapasztalni fogja, hogy dolgozóink kijavították a hibát. Tartós és végleges eredményt azonban csak az utca közvilágításának teljes rekonstrukciója fog jelenteni. Ez várhatóan 1987. évben valósul meg. A velem való sikertelen találkozási kísérletéért elnézést kérek. Munkatársaimat figyelmeztettem, hogy legközelebb tájékoztassák szóban is a panaszosokat a fogadónapom pontos dátumáról. Miért kell fabódéért adót fizetni? Horváth János bonyhádi olvasónk levelét idézzük: „A Bonyhád városi horgászegyesület szecskái víztározóján jelentkezési sorrendben stég építését, majd a stégre a városi építési hatóság engedélyezte egy faházikó építését. Az általunk épített faház 6,75 négyzetméter, de általában a többi bódé sem haladja meg a 10-12 négyzetmétert. A víztározó területe a Pannónia Tsz tulajdona. A horgászok tulajdonát képező bódék után a városi tanács 500 forint vagyonadóval sújtotta a tulajdonosokat. Az adómegállapítás jogosságát azért is vitatjuk, mivel üdülőnek nem nevezhető, hiszen a vízen épült, terület nincs hozzá, de hát nem is üdülőterület. Gazdasági célt nem szolgálhat tulajdon vagy bérelt terület hiányában. Csak arra szolgál, hogy a horgászáshoz szükséges felszereléseket biztonságban tárolhatja. Felháborodva vettük tudomásul az adókivetést. Vagy talán mégis lehetséges, hogy egy ilyen fabódéért adót kelljen fizetni?” A Bonyhád Városi Tanács elnöke, Ezer Mihály küldte meg a választ:- Olvasójuk terhére építményadót 1986. évben nem vetettünk ki. Panaszával azért foglalkozunk mégis, mert többek érdeklődésére is számot tarthat. Levelében kifogásolja, hogy a város határában lévő horgásztó partján felépített horgásztanyák után miért vetettünk ki építményadót. Az 1985. évi 23. tvr. 1. § (1) bekezdése szerint adóköteles építmény a magánszemély tulajdonában álló - állandó vagy ideiglenes jellegű üdülő és más, nem lakás céljára szolgáló épület, épületrész. A horgásztanyák - figyelemmel a 62/ 1985. (XII. 30.) PM számú rendeletre, - egyéb adóköteles építménynek minősülnek. Ebben az építménykategóriában a 40 négyzetméternél nem nagyobb alapterületű létesítmények után 20 Ft/m2 adót kell megállapítani. Az adó összege azonban nem lehet kevesebb évi 500 forintnál. Mit jelent a próbavágás? Több olvasónk is kérdezte, hogy mit jelent vágómarha leadásakor a próbavágás? Erre mikor kerül sor, és a vágómarha minőségét mikor és hogyan állapítják meg? A kérdésekre Hartmann Lajos, a Szekszárdi Húsipari Vállalat igazgatója válaszolt. A próbavágás azt jelenti, hogy a kérdéses vágómarha minőségét nem élő állapotban, hanem a vágás során kitermelődött csontos hús nettósúlyhoz viszonyított aránya alapján állapítják meg. Az egyes minőségi osztályok eléréséhez szükséges minimális kitermelési arányt szabvány írja elő. A próbavágásra akkor kerül sor, ha az átadó és átvevő nem tudnak megegyezni a minőséget illetően. ATermelőszövetke- zetek Területi Szövetsége, mint a nagyüzemi gazdaságok érdekképviseleti szerve üzemünkhöz kirendelt munkatársai útján folyamatosan figyelemmel kíséri a vágómarhák vágás utáni minősítését, ügyelve a vonatkozó előírások mindenkori megtartására. A tsz- szövetség által gyakorolt ellenőrző tevékenység is garancia arra, hogy az átadó mindig elégedett legyen. A próbavágási jegyzőkönyv egy példányát minden esetben megküldjük az átadónak. irr“ Ml VÁLASZOLUNK A közúti járművek műszaki megvizsgálásáról szóló korábbi jogszabályt módosítja a közlekedési miniszternek a Magyar Közlöny tavalyi 50. számában megjelent 10/1986. (XII. 3.) KM számú rendelete, amely szerint gépjárműnek, mezőgazdasági vontatónak és ezek pótkocsijának ösz- szeépítéséhez, átalakításához előzetes engedély szükséges. Kimondja a rendelet, hogy gépjármű lassú járművé, illetőleg lassú jármű gépjárművé, motorkerékpár segédmotoros kerékpárrá, illetőleg segédmotoros kerékpár motorkerékpárrá nem alakítható át, ugyancsak nem alakítható át benzin- vagy dízelüzemű gépjármű, illetőleg mezőgazdasági vontató propán-bután gázüzeműre. Szabályozza a rendelet, hogy milyen új vagy felújított főegység vagy alkatrész használható fel az engedélyezett átalakításhoz, előírja, hogy az átalakított járművet forgalomba helyezés előtti vizsgálat céljából be kell mutatni a megyei tanács vb közlekedési feladatokat ellátó szakigazgatási szervének. Kihangsúlyozan- dónak tartjuk az említett engedélyek előzetes beszerzésének szükségességét, a rendelet szerint ugyanis: „Előzetes engedély nélkül épített gépjármű, mezőgazdasági vontató és pótkocsi nem bocsátható forgalomba helyezés előtti vizsgálatra és nem helyezhető forgalomba. A rendelet mellékletei tüntetik fel, hogy az összeépítés, átalakítás engedélyezése iránti előzetes kérelemhez milyen számításokat, adatokat, iratokat kell csatolni. A Minisztertanács 52/1986. (XII. 3.) számú rendelete a beruházási és állóeszközfenntartási teljesítmények elszámolásáról szól, abból itt - figyelem- felhívásként - az alábbiakat idézzük: „A szerződés teljesítésekor a kötelezett a végzett teljesítményről - a szolgáltatás teljesítményértékét (ellenértékét) is magában foglaló - számlával köteles elszámolni. A számla az átadás-átvétel megtörténtétől függetlenül csak akkor nyújtható be, ha az elszámolt teljesítménnyel kapcsolatos többletmunkákat, hibás teljesítésből származó hibák (hiányok) kijavítását (pótlását) is elvégezték." A találással kapcsolatos jogi szabályozásról adott legutóbbi tájékoztatásunk során utaltunk arra, hogy az általánostól eltérő szabályok érvényesülnek a közönség számára nyitva álló hivatali, vállalati vagy más épületben vagy helyiségben, továbbá közforgalmú közlekedési és szállítási vállalat szállítóeszközén talált dolgok esetében. Nos, az ilyen dolgok tulajdonjogára a találó nem tarthat igényt, az ilyen helyen talált dolgot köteles a hivatal, vállalat alkalmazottjának azonnal átadni. Ha a talált dolog átvételére jogosult személy megállapítható, a hivatal vagy vállalat őt azonnal értesíti és jelentkezése esetében részére a dolgot haladéktalanul átadja. Az olyan dolgot, amelynek az átvételére jogosult személy nem állapítható meg, a hivatal vagy vállalata beszolgáltatástól számított három hónapon át megőrzi. Ha a jogosult a dolgokért három hónap alatt nem jelentkezett, a hivatal vagy vállalat azt értékesíti. A találó anyagi érdekeltségének fokozását szolgálja a találódíj. Polgári Törvénykönyvünk szerint ha a nagyobb értékű talált dolog tulajdonjogát a találó nem szerzi meg, méltá-. nyos összegű találódíjra jogosult, feltéve, hogy mindent megtett, amit a jogszabályok annak érdekében írnak elő, hogy a tulajdonos a dolgot visszakaphassa. DR. DEÁK KONRÁD Dédapáink víg kedélye Eszkimó olvasó - előfizetési díjjal Százkét éves mosollyal köszöntjük az új esztendőben a Tisztelt Olvasót: a Szekszárd Vidéke 1884. január 24-i számában jelent meg a Skála módszereit megszégyenítő amerikai reklám. „Éjfél elmúlt, egy fiatal házaspár mély álomba merült már. Egyszerre erősen megrántják a csengetyüt odakünn. Mindketten rémülve ugranak föl. A fiatal nő azt hitte, hogy »mamának történt valami baja«. A férj kissé vonakodva ment kinyitni. Egy sürgönykihordó táviratot nyújtott át neki. a fiatal férj izgatottan s reszkető kézzel tépi le a borítékot. A távirat tartalma a következő: »Ha azt akarja, hogy ezentúl zavartalan éjei legyenek, igyék este lefekvés előtt egy kis pohár dr. Dixon-féle gyomorerősítőt«.” A válaszról nem regél a fáma, de azt hiszem, amit kívánt az ifjú pár, azt sem dr. Dixon, sem a túlbuzgó posta nem tette ki az ablakba. A reklám hazájával szomszédos Grön- landra ilyenkor télvíz idején nem veszélytelen ellátogatnunk. Egy hajdan Szekszárdon megjelent folyóirat, a Nyomdaipar Magyarországon című lap segítségével azonban nem is különösebben veszélyes. Hetvenhét éve, a január 1-i számban olvashatták elődeink Az eszkimó újság című hírt: „Az eszkimóknak is van már lapjuk. Az újság hónaponkint egyszer jelenik meg eszkimó nyelven Gothaabban, Grönlandon, és a címe: Ka- toriknik. Szerkesztője Möller evangélikus lelkész, ő egyszersmind a kiadó is, ő rajzolja a képeket, megírja az egész újságot, ki is nyomtatja (ólombetűvel?), sőt ő maga hordja szét és szedi be az előfizetési díjat. Az előfizetési díj kezelése egyébként nem olyan egyszerű, mint nálunk, mert az újságnak negyedévenkint egy búvárkacsa és egész évre egy fóka az ára.” Egyedül nem tudtam eldönteni, hogy ez a híradás valóság-e, vagy csak (búvár-)kacsa, a biztonság kedvéért azonban beszereztem egy életképet az eszkimó olvasóról, amint éppen előfizetési díját rója le. Az előbbi újság a világ más tájaira is szívesen kalauzolta olvasóit. 1910. január 15-i számában Török cenzúra címmel V. Mohamed országáról értekezett. „A török kormány indexre teszi mindazon könyveket, melyek a török szokások, beszédmodor vagy más egyéb ilyen balgaság ellen vétenek. A török cenzornak sok dolga van, mert neki kell az alább felsorolt hibákban leledző könyveket korrigálni, ami ugyan semmi lelkifurdalást nem okoz, de annál több munkát jelent. Az inkriminált szavakat ki kell huzigálni, s ha megunta ezt a mesterséget, úgy az egész lapot kiszakítja, nem törődve azzal, hogy a mű hasznavehetetlenné válik. Francia lapok jelentése szerint nemcsak a régi írók, mint például: Moliére, Racine, Voltaire, hanem a különben kedvelt modem írók közül is soknak müve nem árusítható az Oszmán Birodalomban. »Tücsök« a törökök által nem használt szó, mert ez mint »augusztusi rovar« ismeretes, de amennyiben a szultán augusztusban született, ha valaki ezt a szót használja, úgy felségsértést követ el. Egyáltalán augusztus hónapról beszélni tilos. Nem szabad a holdról, vagy holdfényről írni, mert ezzel profanizálják Törökország szimbólumát, »örült«, »beteg« stb. szavakat a cenzúra mindig törli, ugyancsak a »vörös« szót, mert ez a »vörös szultán«-ra emlékeztet. Bor vagy szeszes italt a cenzor kitörli, mert a jó muzulmánnak ez tilos, úgyszintén, mint felesleges szó, nem alkalmazható az »utazás«, a török ne utazzék. Ha egy török könyvkereskedőnél könyvet rendelünk, úgy azt a legtöbbnyi- re nem kaphatjuk, de ha valaki szépen »beszél«, úgy megnyílik a könyvkereskedő titkos fiókja s előkerülnek a fenti kitételeket magukban foglaló »istentelen« könyvek.” Ha valaki ezt tréfának venné, túlzásnak tartaná, vegye csak elő Evlia Cselebi XVII. századi török világutazó magyar kiadását, mert annak előszavában bizony benne van, hogy a jámbor Evlia többi kötetét éppen ilyen okok miatt nem adták ki! Rövid négy esztendő múlva már nem kellett ilyen messzi országokba menni, hogy a cenzúra áldásainak „örvendhessen" az Osztrák-Magyar Monarchia olvasója. Életbe lépett ugyanis a hírhedett 1914-es sajtótörvény, amely nem kevésbé boldogította az újságírókat. Nem is maradtak sokáig adósok a válasszal, s Tisza miniszterelnöknek címezve nem titkolták ellenszenvüket sem, amint erről tanúskodik a Tolnamegyei Közlöny 1914. évi 5. száma: „Allegória. A sajtószabadságot békóba verték, az író kezére láncot raktak, hogy ne tudja szabadon forgatni a tollát, ne írhasson úgy, amint eddig, szabadon és nyíltan írt. ATisza-fé- le sajtótörvény arra kényszeríti az írókat, hogy úgy, mint egykor Tompa Mihály, allegorikus képekben írjanak, verseljenek és beszéljenek. A nagy lapok már meg is kezdették az allegóriák alkalmazását, ami különösen feltűnő volt a Magyarországban megjelent két vasárnapi költeményben. Egyik laptársunk szerkesztője már tanulja is az allegorikus stílust. Első leckéül ezt írja: »A Tisza őrjöngve tépte le láncait, kidagadt medréből szennyes hullámai elárasztották az országot és rombolva hömpölyögnek a nemzet legdrágább vetései között.« Ha muszáj, hát megtanulunk így is írni". Egy évvel e hír előtt még elég volt a puszta álnév is, hiszen Tamási János álnéven egy jókedvű tamási így irt az ottani állapotokról a fenti lap 1913. január 26-i számában: ...van, kérem, remek közvil ágításunk. A lámpák olyan közel vannak egymáshoz az utcákon, hogy tiszta időben egy közönséges színházi látcsővel az egyiknek a tetejéről meg lehet látni a másikat. Ez már ki is lett próbálva, mert van a faluban egy színházi látcső is, amihez nemsokára építünk egy színházat. A lámpák vörösre festett vasoszlopokon lógnak. Ez azért jó, hogy ha az ember sötétben nekimegy az oszlopnak, nem kap szálkát a szemébe, s ha be is zúzza a fejét, a vérmérgezés ki van zárva. Azt mondják, remek fényük is van ezeknek a lámpáknak. Én még égve nem láttam őket, mert még csak fél éve lakom itt. Az utcáink kivétel nélkül kövezettek. Minden második tégla vályúszerüen ki van kopva, s ha esik az eső, ezekben a mélyedésekben megáll a víz. Ez azért jó, mert ha a gazdaasszony elfelejt vizet készíteni a baromfiaknak, libák, tyúkok kimennek a Ordára s ott találnak pompás esővizet az a. Imas talajvíz helyett. Igaz, hogy a járás r, jnyelmetlen egy kissé ezeken a járdákon, síkos útban pedig veszélyes is, de ilyenkor meg van engedve a kocsi- úton való járás, s ha az ember esetleg mégis kitöri a lábát, van a faluban két orvos is, akik közül vagy az egyik, vagy a másik majd minden héten itthon van két napig. Aztán vannak lakásaink. Kérem, 4-5 szobás lakásokban tanyázunk. Van fogadószobánk, úriszobánk, dolgozó- szobánk - könyvtár nélkül. Könyveket mi nem veszünk, mert az ember alig rendel meg néhány kötetet, rögtön pörlik a részletekért. Ha olvasni akarunk, ott vannak az egyesületek könyvtárai. A helybeli pókok megállapították, hogy a hálószövés zavartalan munkájához legalkalmasabb egy ilyen könyvtár...” DR. TÖTTÓS GÁBOR
