Tolna Megyei Népújság, 1987. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-28 / 23. szám

1987. január 28. tolna 2 NÉPÚJSÁG Mihail Gorbacsov beszéde az átalakításról és káderpolitikáról (Folytatás az 1. oldalról.) A párt által végzett hatalmas munka el­lenére a párt vezető szervei képtelenek voltak idejében és kritikusan értékelni a társadalomban, a kommunisták egy ré­szének viselkedésében mutatkozó nega­tív tendenciák fölerősödését. Sok párt- alapszervezet nem tudott kitartani az elv­szerű álláspont mellett, nem folytatott ha­tározott harcot a kedvezőtlen jelensé­gekkel, „a nekem mindent szabad” elvé­vel, a klikkszellemmel, a fegyelmezetlen­séggel, az iszákosság terjedésével szemben. Nem mindig utasították vissza eléggé az ágazati és helyi szemléletet, a nacionalista megnyilvánulásokat. A párton belüli helyzetre az is hatást gyakorolt, hogy a pártszervek sok eset­ben nem fordítottak kellő figyelmet a pártélet lenini elveinek és normáinak szi­gorú tiszteletben tartására. Ez talán leg­inkább a munka kollegialitásának meg­sértéseiben nyilvánult meg. Itt a párttag­gyűlések és a választott szervek szere­pének meggyengülésére gondolok - mondotta. Nem ritkán megsértették a kommunisták egyenjogúságának az el­vét is. Sok, vezető posztot "betöltő párttag kívül esett az ellenőrzésen és a bírálaton, s ez a pártetika súlyos megsértéseihez vezetett. Forradalmi fordulat Mihail Gorbacsov a továbbiakban rá­mutatott: Ebben a helyzetben vetődött fel az ország társadalmi-gazdasági fej­lesztése meggyorsításának, az átalakí­tásnak a kérdése. Lényegét tekintve for­radalmi jelentőségű fordulatról és intéz­kedésekről van szó. Ez a gyökeres fordu­lat elengedhetetlen, mivel más utunk egyszerűen nincs. Következtésen és hajthatatlanul meg kell valósítanunk az SZKP KB áprilisi plénumának és a párt XXVII. kongresszusának irányvonalát, előre kell haladnunk és társadalmunkat a fejlődés minőségileg új szintjére kell jut­tatnunk. A Politikai Bizottság véleménye szerint az átalakítás a megrekedt folyamatok le­küzdése, a fékező mechanizmus szétzú­zása, a szovjet társadalom társadalmi­gazdasági fejlődésének meggyorsításá­hoz szükséges hatékony mechanizmus megteremtése. Stratégiánk legfonto­sabb elgondolása, hogy a tudományos­műszaki forradalom eredményeit össze kell kapcsolni a tervgazdálkodással és működésbe kell hozni a szocializmus teljes potenciálját. Az átalakítás végső célja - az ország életének mélyreható megújítása, a társa­dalmi szervezettség legmodernebb for­máinak alkalmazása a szocializmusban, társadalmi rendünk humanista jellegé­nek lehető legteljesebb feltárása vala­mennyi meghatározó vonatkozásban - gazdasági, társadalmi-politikai és erköl­csi téren egyaránt. E folyamat új minő­ségbe csap át. Az országban újfajta er­kölcsi légkör van kialakulóban, folyik az értékrend alkotó átgondolása, átértéke­lése. Mindinkább aktívan működő elvvé válik a nyíltság, az értékelésében meg­nyilvánuló igazságosság, a hibák iránti kérlelhetetlenség. Hozzákezdünk anyagi-műszaki bázi­sunk gyökeres átalakításához, a népgaz­daságnak a tudományos-műszaki hala­dáson alapuló rekonstrukciójához, strukturális és beruházási politikánk megváltoztatásához. Jelentős intézkedé­seket teszünk az irányítás tökéletesítésé­re. Kidolgoztuk és most ültetjük át a gya­korlatba az új bérezési elveket, meg­szüntettük a magánmunka-végzés indo­kolatlan korlátozásait, ösztönözzük szö­vetkezetek szervezését termelői és szol­gáltatói szférákban. A szovjet emberek nagyra értékelik a pártnak az átalakításra irányuló vonalát, ugyanakkor nyugtalanságuknak adnak hangot gyakorlati megvalósításának me­nete miatt. Arra szólítják fel a pártot, hogy töretlenül ültesse át az életbe a kijelölt irányvonalat. Ebből, elvtársak, le kell von­nunk a politikai következtetéseket. A helyzet elemzése, az átalakítás ta­pasztalatai élesen vetik fel a legfőbb kér­dést. Megvan-e a biztosíték arra, hogy si­kerül végigvinnünk az átalakítás meg­kezdett folyamatát, megvan-e a biztosí­ték arra, hogy a korábbi hibák nem is­métlődnek meg, s hogy sikerül garantál­nunk társadalmunk nagyszabású fejlő­dését? Igen, megvannak a biztosítékok. Ez - az egységes akarat, a történelem során egybeforrott párt és nép közös cselekvése, az hogy együttes felelősség­gel viseltetnek a szocialista haza jelene és jövője iránt. Ez - a szocialista demokrácia sokol­dalú fejlődése, a nép tényleges részvéte­le az ország életét érintő összes kérdés eldöntésében, a nyíltság, a társadalmi el­lenőrzés, a kritika és az önkritika lenini elveinek teljes helyreállítása, a politiká­ban tanúsított őszinteség: a szavak és a tettek egysége. S végül, biztosíték magának a pártnak az egészséges fejlődése, az a képessé­ge, hogy kritikusan tudja elemezni saját tevékenységét, képes megújítani mun­kájának formáit és módszereit, az, hogy a forradalmi elmélet alapján meg tudja ha­tározni a társadalom fejlődésének pers­pektíváit és harcolni tud az új feladatok megoldásáért. Visszatérni a lenini kérdésfelvetéshez Ugyanakkor az átalakítás körülményei között, amikor ilyen élesen vetődik fel az emberi tényező kérdése, újra vissza kell térnünk a lenini kérdésfelvetéshez. A le­nini kérdésfelvetés a szocialista rend­szer demokratizmusának maximumával foglalkozik, amikor az ember gazdának és alkotónak érzi magát. Csak a szocializmus sajátjaként jelent­kező demokratikus formák fejlesztésé­vel, az önigazgatás bővítésével léphe­tünk előre a termelésben, a tudományos és a műszaki haladás terén, az irodalom­ban, a kultúrában, a művészetben. Csak a demokrácia útján és a demokráciának köszönhetően lehetséges maga az átala­kítás. Csak így lehet teret nyitni a szocia­lizmus leghatalmasabb teremtő erejének- a szabad országban folyó szabad mun­kának és szabad gondolkodásnak. Ez a folyamat már megkezdődött az or­szágban. Egyre élettelibb a pártszerve­zetek tevékenysége. Szélesedik a bírálat ás az önbírálat. Tevékenyebbek a tömeg­tájékoztatási eszközök. Fokozódik a dol­gozók részvétele a társadalmi ügyekben, az ország irányításában. Elsőrendűen fontos a demokrácia fej­lesztése a termelésben, a valóban ön­igazgató kezdeményezések következe­tes bevezetése a dolgozó kollektívákban. Itt az idő változtatásokra. A választási elv általános alkalmazásának alapján demokratizálni kell a vállalati vezető ré­teg kialakításának folyamatát. Ez minő-- ségileg más helyzetet teremt, növekszik a kollektíva szerepe, saját tevékenysé­géért viselt felelőssége. A vezető posztok választás útján történő betöltése nem­csak hogy nem ássa alá, hanem éppen növeli a vezető tekintélyét. Új megközelí­tésben kell vizsgálni a párt- és társadalmi szervezetek, a gazdaságirányítási szer­vek szerepét. A munkahelyi demokrácia kiszélesítése feltételezi az egyszemélyi vezetés és a kollegalitás szerves egysé­gét, a demokratikus centralizmus elmé­lyítését, az önirányítás fejlesztését. A Politikai Bizottság életünk demokra­tizálása elvi jelentőségű irányának tekinti a szovjet választási rendszer tökéletesí­tését. A szovjet társadalom további demok­ratizálásának keretein belül meg kell vizsgálni a párton belüli demokrácia szé­lesítésének kérdéseit is. Mihail Gorba­csov több konkrét javaslatot tett, és utalt arra, hogy a demokratizálásnak érintenie kell a párt központi vezető szerveinek kialakítását is. A legfontosabb feladat megteremteni és megerősíteni a dolgozó emberektől kiinduló valódi ellenőrzés eszközeit és formáit. Mindenekelőtt a beszámolási kötelezettségről van szó. Eljött az ideje annak, hogy kötelező érvénnyel betart­suk a rendszeres beszámolási kötele­zettség szabályait, amelyek minden vá­lasztott és kinevezett vezetőt beszámo­lásra köteleznek a munkáskollektívák és a lakosság előtt. Az ellenőrzés terén nagy lehetőségekkel rendelkeznek a taná­csok, a szakszervezetek és más társa­dalmi szervezetek. Igazi demokrácia nem létezhet a törvé­nyen kívül és a törvények felett. A párt XXVII. kongresszusa meghatározta, mely irányokban kell fejlesztenünk jogrend­szerünket, erősítenünk a törvényessé­get. Az igazi demokrácia hatékonysága at­tól függ, mennyire fejezi ki a széles töme­gek érdekeit. Ezzel összefüggésben Mihail Gorbacsov megállapította azt is: a közélet demokratizálásának fontos terü­lete az, hogy pártonkívüliek is kerüljenek vezető beosztásokba, valamint széle­sebb körben kell nőket is jelölni vezető posztokra. Az előadó ezután a nemzetiségi viszo­nyok fejlődésével foglalkozott. Ezzel kap­csolatban nem hallgathatjuk el - mon­dotta -, hogy a nemzetiségi viszonyok­ban is bekövetkeztek negativ jelenségek és torzulások. Helyenként tapasztalni a származás szerinti kinevezés megnyilvá­nulásait, a nemzetiségi bezárkózást, na­cionalista önhittséget. A közelmúltban történt alma-atai események és előzmé­nyeik komoly elemzést, elvi értékelést követelnek. Ezután Mihail Gorbacsov a káderpoli­tika kérdéseivel foglalkozott. Rámutatott: ma olyan káderpolitikára van szükség, amely megfelel az átalakítás feladatai­nak. A Politikai Bizottság véleménye szerint a fő ok a kádermunka demokratikus alapjainak gyengeségében van. Az SZKP Központi Bizottsága meg­kezdte a vitát Mihail Gorbacsov beszá­molója felett. HOL TART A PALME-ÜGY? Holmer stockholmi rendőrfőnök küsz­ködését látva önkéntelenül is a Sakál napja című, világhírű krimi Lebel felügye­lője ötlik a felületes szémlélö emlékeze­tébe, Lebel, aki heteken át elkeseredet­ten fut maratoni versenyt a De Gaulle éle­tére törő ismeretlen gyilkossal, de az új­ból és újból kicsúszik a kezei közül, mi­közben számtalan vakvágány és hamis nyom is hátráltatja a hajszát. A hasonló­ság azonban ezzel véget is ér: a regény­beli francia felügyelőnek az az óriási elő­nye hús-vér svéd kollégájávan szemben, hogy ő még a tervezett gyilkosság előtt tudomást szerez a merénylő kilétéről, Holmer és stábja azonban - úgy tűnik - 11 hónappal Olof Palme kormányfő meg­ölése után is sötétben, legjobb esetben Az egyik hamisnak bizonyult nyom kiindulópontja: fantomkép Olof Pal­me állítólagos gyilkosáról. A kép közzétételét követően négyezer be­jelentés érkezett, hatszáz személyt kihallgattak - de tettest nem talál­tak. (Telefoto) félhomályban tapogatózik. A Palme-gyil- kosság ügyében eddig kihallgatott sze­mélyek együtt bizonnyal el sem férnének a stockholmi rendőr-főkapitányság épü­letében. Holmer főfelügyelő mindeddig azonban nem akadt rá arra az egyre, aki­ről nyugodt lelkiismerettel állíthatná: ő öl­te meg 1986. február 28-án, késő este Svédország miniszterelnökét. Az elmúlt egy év dossziéja pedig arról árulkodik: az ilyen jellegű merényletekhez nem szokott északi ország eddigi történetének legna­gyobb embervadászatát élte és éli át. Március elsején kerül elő az első nyom: egy járókelő pisztolylövedéket ta­lál a helyszín közelében. A nap folyamán letartóztatnak egy svéd férfit, akire erő­sen ráillik a gyilkosról adott személyle­írás, ráadásul megtalálják nála a környék hevenyészett térképét is, ennek ellenére nem tartják valószínűnek, hogy köze len­ne az ügyhöz. A rendőrök még hajnalban razziaszerű házkutatásokat tartanak a svédországi kurd közösség tagjainál. Időközben jelentkezik a „Holger Meins különítmény", magára vállalva a gyilkos­ságot. Az ok: „nézzenek utána a történe­lemkönyvekben!”. (Holger Meins nyugat­német szélsőbaloldali terrorista 1974- ben belehalt éhségsztrájkjába. A nevét viselő csoport egy kommandója egy év­vel később megszállta a stockholmi NSZK-nagykövetséget, a rendőrség ro­hama után felrobbantották az épületet: túszok és terroristák valamennyien meg­haltak.) A rendőrség március 6-án teszi közzé a feltételezett gyilkos első fantomképét: Svédországgal „mediterrán típusú” arc néz szembe, mélyen ülő szemekkel, vé­kony ajkakkal. Az első négy napon hat­száz személyt hallgatnak ki, a bejelenté­sek száma négyezer - tettes nincs. Ugyancsak 6-án a dán hatóságok őrizet­be vesznek két jugoszláv származású férfit - usztasa nyom! -, de órákon belül elengedik őket. Március közepére már 10 ezer beje­lentést vizsgál a rendőrség, ugyanakkor cáfolja, hogy a Kurd Munkáspárt (PKK) tagjait gyanúsítaná a merénylettel. A PKK évekkel korábban megfenyegette Pál­mát, amiért a kormányfő terroristának nevezte a csoportot. Időközben az Euró­pai Nemzetiszocialista Unió nevű nyu­gatnémet fasiszta szervezet is magára vállalta a gyilkosságot, mondván: a kö­vetkező áldozat Willy Brandt! Március 17-én bejelentik: bűnrészesség címén vádat emelnek a Palme-ellenes érzel­meiről ismert, 32 éves Lennart Viktor Gunnarson ellen, akit néhány nappal azelőtt tartóztattak le, s aki nem tudott ali­bit bizonyítani, vallomásaiban pedig el­lentmondásokba keveredett. Az események lelassulnak, igazi tettes továbbra sincs; az eredménytelen nyo­mozás láttán az igazságügy-miniszter április közepén független vizsgálóbizott­ságot alakít, hogy az segítse a rendőrség munkáját. Újabb egyhónapos csönd után, május végén Holmer bejelenti: a nyomozás már csak 40 szálon fut. A rendőrség elveti azt a gondolatot, hogy a gyilkosság mögött terrorista szerveze­tek állnak. Gunnarson ellen berekesztik az eljárást. Felmerül viszont egy levitéz- lett CIA-ügynök neve: Michael Townley, aki főszerepet játszott Letelier volt chilei külügyminiszter meggyilkolásában, s an­nak idején azt vallotta,Tiogy Palme likvi­dálására is parancsot kapott. A New York Times szerint a svéd hatóságok kérték az FBI-től a vizsgálati anyagokat, erről a szálról azonban azóta nem hallani. Újabb hosszú csönd, október 29-én azonban bomba robban: az Aftonbladet, a kormánypárt lapja szerint a rendőrség bejelentette, hogy ismeri a gyilkos nevét, amelyhez egy lehallgatott telefonbeszél­Egy biztos pont a rejtélyes ügyben: Palme meggyilkolásának színhelye. Ezt máig is igen sokan keresik fel, s mindig van itt az áldozat és pártjá­nak kedvenc virágából, rózsából is. getés révén jutott. Bizonyíték azonban nincs, s hamarosan ez a hír is elhal. No­vember 15-én felmerül egy újabb szélső­jobboldali csoport neve, s Malmöben állítólag letartóztatnak egy 34 éves férfit, akiről viszont csak annyit tudnak meg: a csoporton kívül kábítószercsempészek­kel is tart kapcsolatot. Decemberben ismét a kurd nyom: kri­mibe illő, utcai lövöldözés után Stock­holmban őrizetbe vesznek két kurd be­vándorlót. A rendőrség most már egyre biztosabb abban, hogy a háttérben a PKK keresendő. Január 20-ig a szervezet újabb három tagja kerül rendőrkézre. A bíróság azonban kizárólag egyértelmű bizonyítékokat hajlandó elfogadni, ilyes­mi pedig egyelőre nincs. Holmer, akit a sajtó egy éve minden áldott nap ízekre szed, 1986 utolsó napján szerény en­gesztelő ajándékot kapott a tömegtájé­koztatástól: a tv őt választotta az év svéd emberének. Holmer bizonnyal szívesen becserélné kitüntető címét egy igazi tet­tesre KERTÉSZ RÓBERT PANORÁMA BUDAPEST - Herbert Krolikowski ál­lamtitkár, az NDK külügyminiszterének első helyettese január 26-án és 27-én Budapesten tartózkodott. Az államtitkár Horn Gyula külügyminisztériumi államtit­kárral és Barity Miklós külügyminiszter­helyettessel megvitatta az időszerű nem­zetközi kérdéseket. A vendéget fogadta Várkonyi Péter külügyminiszter. » Dr. Fábián János, az Esztergomi Főegyházmegye kormányzója és dr. Mé­száros Lajos, az Egri Főegyházmegye kormányzója Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke előtt esküt tett a Magyar Népköztársaság Al­kotmányára. Az eskütételen jelen volt Paskai László koadjutor érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke. Ugyan­csak esküt tett Kontra Éva, a Magyarok Nagyasszonya Társaság karitativ női rend általános főnöknője. KUVAIT - A Kuvaitban ülésező ötödik iszlám csúcsértekezlet szervezői kedden bejelentették, hogy kísérletet tesznek az Arab Liga csúcskonferenciájának ösz- szehivására, közvetlenül az iszlám ta­nácskozás után. Kedden az iszlám csúcs zárt ajtók mögött folytatta tanácskozá­sait. Hétfőn és kedden több kétoldalú ta­lálkozót bonyolítottak le. Javier Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára előző este az arab-izraeli konfliktus megoldását szolgáló kezdeményezések feltámasztá­sáért emelt szót. BECS - A nyugati országok változat­lanul csak az emberi jogi kérdésekről kívánnak tárgyalni a bécsi utótalálkozón. Ezt tükrözte a hathetes szünet után foly­tatódó tanácskozás keddi nyilvános nyi­tó ülése, amelyen több nyugati küldött­ség ezúttal is élesen bírálta a Szovjet­uniót, más szocialista országokat. A szo­cialista országok az utótalálkozón koráb­ban azt javasolták: terjesszék ki a sikeres stockholmi konferencia mandátumát és a 35 ország tárgyaljon a csapatok és a fegyverzetek csökkentéséről az említett, az Atlanti-óceántól az Uraiig terjedő tér­ségben. A NATO elgondolása tehát - az eddigi ismeretek szerint - kihagyni a tár­gyalásokból a semleges és el nem köte­lezett országokat. Várható, hogy a követ­kező hónapokban beható viták tárgya lesz Bécsben, mikor és milyen keretek között kerüljön sor az összeurópai had­erőcsökkentési tárgyalásokra.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom