Tolna Megyei Népújság, 1987. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-28 / 23. szám

,Z MSZMP TOLNA HI ÜZEMI LAPOKBÓL 23. szám ÁRA: 1,80 R (4. oldal) ■■■■■■■■■■Hl-----«W, T anácskozik az SZKP Központi Bizottsága Mihail Gorbacsov beszéde az átalakításról és káderpolitikáról Javaslat az SZKP pártkonferenciájának összehívására Kedden délelőtt Moszkvában összeült az SZKP Központi Bizottsága. A testü­let megtárgyalja az átalakítási folyamat és a káderpolitika kérdéseit. Előadói beszédet Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára tartott. A tanácskozás résztvevői előzetesen megkapták a főtitkári beszámoló téziseit, az állami vállalatokról szóló törvény tervezetét, valamint azt az összegezést, amely áttekintést ad a dolgozóknak az átalakításról és a káderpolitikáról írt le­veleiből. A beszámolót követő vitában felszólaltak vezető párt-, állami és gazdasági tisztségviselők, neves tudósok, összesen tizenkét személy. A KB-ülés ma folyta­tódik. Társadalmi gondok és azok okai Mimkásgyűlés Egerben Előadói beszédében Mihail Gorba­csov bevezetőben a következőket mond­ta: „Az SZKP XXVII. kongresszusa hatal­mas felelősséggel ruházott fel bennün­ket, a Központi Bizottság tagjait: biztosí­tanunk kell az ország társadalmi és gaz­dasági fejlesztésének meggyorsítását célzó stratégiai irányvonal megvalósítá­sát. Ebből kiindulva a Központi Bizottság ülésén olyan kérdést bocsátottunk vitá­ra, amely elsőrendűen fontos a KB 1985 áprilisában tartott ülése és az SZKP XXVII. kongresszusa által kidolgozott po­litikai stratégia sikeres végrehajtása szempontjából. Ez az átalakítás és a párt káderpolitikájának a kérdése. A kérdést széles körű társadalmi és politikai össze­függésbe ágyazva kell vizsgálnunk, fi­gyelembe véve a múlt tanulságait, a je­lenlegi időszak jellegét és a jövőre vonat­kozó feladatokat. Az áprilisi ülés és a párt XXVII. kong­resszusa megnyitotta a társadalomban kialakult helyzet objektív, kritikai elemzé­séhez vezető utat, és az ország sorsa szempontjából történelmi jelentőségű döntéseket hozott. Visszafordíthatatlanul megkezdtük az átalakítást, megtettük az első lépéseket ezen az úton. Határozot­tan leszögezhetjük: a szovjet társadalom életében hatalmas változások mennek végbe, erősebbé válnak a pozitív irány­zatok.” Gorbacsov hangoztatta, hogy a XXVII. kongresszus politikai irányvonala, maga az átalakítás a dolgozók, az egész szovjet nép széles körű támogatására talált. Mindazonáltal nyilvánvalóvá vált, hogy a jobbító változások lassan mennek végbe, a társadalomban felgyülemlett problé­mák okai mélyebbeknek bizonyultak an­nál, mint ahogy azt korábban elképzel­ték. Ezért van szükség arra, hogy alapo­san megvizsgáljuk a kialakult helyzet gyökereit, tisztázzuk a hetvenes és nyolcvanas évek fordulóján az ország­ban történtek okait. Az elemzésre elen­gedhetetlenül szükség van azért, hogy ne ismétlődhessenek meg a hibák. Ez annál is szükségesebb, mivel a társada­lomban, sőt magában a pártban is válto­zatlanul tapasztalható: bizonyos értet­lenséggel figyelik az ország bonyolult helyzetét. Gyakran teszik fel a kérdést: nem veszünk-e túlzottan éles fordulatot? - mutatott rá Mihail Gorbacsov. „Minden létfontosságú kérdésben tel­jes világosságra van szükségünk. Csak a helyzet teljes ismerete teszi lehetővé azt, hogy megtaláljuk a bonyolult kérdések megoldásának helyes útjait” - hangoz­tatta a szónok. Gorbacsov a továbbiakban méltatta azokat a történelmi eredményeket, ame­lyeket a Szovjetunió csaknem hét évtized alatt ért el. „Eredményeink hatalmasak és vitathatatlanok, a szovjet emberek joggal büszkék sikereikre. A pártnak azonban az életet teljességében és bo­nyolultságában kell látnia. Még a legha­talmasabb eredmények sem takarhatják el a társadalom fejlődésének ellentmon­dásait, hibáinkat és mulasztásainkat.” Gorbacsov rámutatott: fejlődésének bizonyos szakaszában az ország veszí­teni kezdett haladásának üteméből, kezdtek felhalmozódni a megoldatlan problémák, a stagnálás jelei, s más, a szocializmustól idegen jelenségek is mu­tatkoztak. A gazdaságban és más területeken is megmutatkozott a változások objektiv szükségessége. Ezek végrehajtására azonban nem került sor a párt és az állam politikai és gyakorlati tevékenységében. A politika és a gyakorlati tevékenység kidolgozása során felülkerekedett a kon­zervatív hangulat, a tehetetlenség, a tö­rekvés a sémákba be nem szorítható je­lenségek figyelmen kívül hagyására. A létfontosságú problémák és ellentmon­dások, a társadalmi problémák és távla­tok felismerésének foka nagyban attól függött, hogy milyen hangulat uralkodott az elméleti munka frontján. Az a lenini ta­nítás, miszerint az elmélet értéke „az élet­ben megmutatkozó minden ellentmon­dás pontos megfogalmazásában" rejlik, gyakran maradt figyelmen kívül. A szo­cializmussal kapcsolatos elképzelések sok tekintetben megmaradtak a harmin­cas és a negyvenes évek színvonalán, amikor a társadalom más feladatok meg­oldásával foglalkozott. A fejlődő szocia­lizmus mozgató erőinek és ellentmondá­sainak dialektikája, a társadalom valódi állapota nem vált mélyreható tudomá­nyos kutatások tárgyává. A szocializmusra vonatkozó lenini megállapításokat leegyszerűsített mó­don magyarázták, gyakran megfosztva azokat elméleti mélységüktől. Ez vonat­kozik olyan kulcsfontosságú problémák­ra, mint a társadalmi tulajdon, az osztá­lyok és a nemzetiségek közötti viszo­nyok, a munka és a fogyasztás mérése, a szövetkezet kérdése, a gazdálkodási Unódszerek, a néphatalom és az önigaz­gatás, stb. Az elméleti hibák gyakorlati kihatásai Az elméleti fronton kialakult helyzet kedvezőtlen hatással volt a gyakorlati kérdések megoldására. A gazdálkodás és az irányítás gyakorlatában konzervá­lódtak az elavult módszerek. A termelés és a munka ösztönzése lényegében a mennyiségi, az extenzív fejlesztés köve­telményeinek felelt meg. Külön kell szólni a szocialista tulajdon­ról. Csökkent ugyanis apnak ellenőrzé­se, hogy ki és hogyan rendelkezik vele. A szocialista tulajdont gyakran szétfor­gácsolta az ágazati és helyi szemlélet, sok esetben munka nélkül szerzett jöve­delmek forrásaként használták fel. Nem volt megfelelő a szövetkezeti tu­lajdon kezelése. Ennek súlyos következ­ményei lettek az agrár- és szociálpoliti­kában. Az áru- és pénzviszonyok szerepével, az értéktörvény működésével kapcsola­tos előítéletek, sőt ezek gyakori szem- beállítása a szocializmussal - voluntaris­ta módszereket szültek, a gazdasági el­számolás jelentőségének lebecsülésé­hez, „egyenlősdihez” vezettek a munka­bérek kialakításában, szubjektív eleme­ket vittek be az árképzésbe, megsértet­ték a pénzforgalom törvényeit és így fi­gyelmen kívül maradtak a kereslet és kí­nálat szabályozásának kérdései. Súlyos következményekkel járt az, hogy csökkentették a vállalatok és egye­sülések gazdasági elszámolási jogait. Ez aláásta az anyagi ösztönzés alapjait, a munkában és a társadalmi életben tanú­sított emberi aktivitás csökkenéséhez vezetett. Lényegében kialakult a gazdasági eszközökkel történő hatalomgyakorlás meggyengülésének egész rendszere, létrejött a társadalmi és gazdasági fej­lesztés fékezésének, a haladó tartalmú átalakítások visszafogásának egyfajta mechanizmusa. E fékezés okai a szocia­lista demokrácia intézményeinek műkö­désében mutatkozó súlyos hiányossá­gokban, az elavult és a realitásoknak né­ha nem megfelelő politikai és elméleti megállapításokban, az irányítás konzer­vatív mechanizmusában gyökereznek. Mindez kedvezőtlenül hatott a társa­dalmi élet sok területének fejlődésére. Az anyagi termelésben az utóbbi három ötéves tervidőszakban a hetvenes évek eleje óta a legtöbb mutatót tekintve nem teljesítették a terveket. A gazdaság egé­szében véve kevéssé mutatkozott kész­nek az újítások befogadására, a terme­lésben kiéleződtek az aránytalanságok. Miközben sikeresen megoldottuk a la­kosság foglalkoztatottságával kapcsola­tos kérdéseket garantáltuk a szociális biztonságot, nem tudtuk kihasználni a szocializmus lehetőségeit a lakáskörül­mények javításában, az élelmezésben, a közlekedés megszervezésében, az egészségügyi ellátásban, az oktatás színvonalának emelésében. Megsértették a szocializmus legfonto­sabb elvét, az elvégzett munka alapján történő elosztás elvét. Az emberek tuda­tában egyre inkább meggyökeresedett az „egyenlősdi” pszichológiája. A társadalmi korrózió elemei negatívan hatottak a társadalom szellemiségére, szinte észrevétlenül elkoptatták azokat a nagy erkölcsi értékeket, amelyek mindig is népünk sajátjai voltak: az eszmei me­ggyőződés, az önfeláldozó munka, a szovjet hazafiság. Ennek következménye volt az, hogy csökkent a társadalom ügyei iránti érdeklődés, tapasztalható volt a lélektelenség és a szkepticizmus. A társadalomban kialakult erkölcsi légkörre nézve végzetes következmé­nyekkel jártak a törvények figyelmen kí­vül hagyásának tényei, az eredmények meghamisítása, a megvesztegetések, a meghunyászkodás, a „ne szólj szám, nem fáj fejem” szemlélet. A megtorpanás ideológiája és pszi­chológiája megmutatkozott a kultúrában, az irodalomban, a művészetben. A művé­szi alkotó tevékenység értékelésének kritériumai csökkentek. Emiatt az életet a maga valóságában bemutató, súlyos tár­sadalmi és erkölcsi problémákat felvető alkotások mellett sok közepes színvona­lú alkotás is született. (Folytatás a 2. oldalon.) Czinege Lajos, a Minisztertanács el­nökhelyettese kedden Heves megyébe látogatott. Egerben, a megyei pártbizott­ság székházában Barta Alajos, a megyei pártbizottság első titkára és Schmidt Re­zső, a megyei tanács elnöke fogadta és tájékoztatta az országrész politikai, gaz­dasági életéről, az idei gazdasági év in­dulásának tapasztalatairól. A Minisztertanács elnökhelyettese ezután városnézésen vett részt. A látoga­tás az egri Finomszerelvénygyárban foly­Keddre virradóra Aquino elnök asszony kormányzata ellen irányuló fegyveres puccskísérletet hiúsítottak meg Manilában. Mint a PNA, a hivatalos Fülöp-szigeteki hírügynökség közölte, Marcos, bukott elnökhöz hű katonák egy csoportja megszállt néhány kulcsfontos­ságú katonai és polgári létesítményt és megtámadott két katonai támaszpontot. Fidel Ramos, a délkelet-ázsiai ország fegyvers erőinek vezérkari főnöke a rá­dióban közleményt olvasott fel, amely A Tolna Megyei Tanács mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi osztálya „társai” kö­zül elsőként jutott hozzá a Mezőgazdasá­gi és Ügyvitelszervezési Intézet - MÜSZI - valamint a megyei tanács segítségével egy referencia-számítógéphez. A Com­modore 64-es típusú számítógépen a speciális feladatok végrehajtása mellett a megyei tanács informatikai és számí­tástechnikai tevékenységének szerves részeként dolgoznak. A gépet az elmúlt év februárjában állították munkába és ez alatt az idő alatt több mint ezer munkaó­rát dolgozott. Azért csupán ennyit és nem 1500 üzemórát, mert a hiba kijavítása is időigényes volt. A gépen programokat készítenek, már jól bevált programokat adaptálnak a helyi sajátosságokhoz iga­zítva, és előkészítés alatt áll kilenc prog­ram jelenleg. A munka jellegéből adó­dóan a legfontosabb feladatot a mező- gazdaság segítése jelenti. így készült el a mezőgazdasági nagyüzemek térvinfor­tatódott; a Minisztertanács elnökhelyet­tese üzemlátogatáson ismerkedett a 3200 tagú kollektívával dolgozó nagy­üzem életével. Az idén több mint kétmilliárdos értéket állítanak elő itt; többségében automati- kaelemeket és hűtőgép-kompresszoro­kat gyártanak hazai és külföldi piacra. Délután a finomszerelvénygyár kultúr- házában munkásgyűlést tartottak, ahol - Kócza Imre vezérigazgató megnyitó sza­vai után - felszólalt Czinege Lajos is. szerint a hadsereg ura a helyzetnek, tag­jai hűek az ország elnökéhez. Közölte, hogy az összeesküvők tervét meghiúsították, s a kormányerők leverték a Villamor légitámaszponton kirobbant lázadást. (Itt található a Fülöp-szigeteki légierő főhadiszállása.) Az összecsapás­ban egy ember meghalt, tizenhatan meg­sebesültek, ötvenkét személyt pedig fog­lyul ejtettek. Ramos egyben felszólította a lázadókat, hogy tegyék le a fegyvert, és adják meg magukat. mációs jelentésének és az 1986. évi élel­miszeripari beruházás statisztikai adatai­nak feldolgozása. De említhetnénk a VII. ötéves tervidőszak célkitűzéseinek rész­letes feldolgozását, vagy az őszi árpa, búza, napraforgó és kukorica operatív adatfeldolgozását egyaránt. A tavalyi őszi munkákról szóló jelentések is itt ke­rültek elemzésre. Nyolc jól bevált programmal sikerült az osztály munkáját gyorsítani, precízebbé, pontosabbá tenni. A jövő útját járva jelen­legi útkeresésükben arról sem feledkez­nek meg, hogy az osztály dolgozói öt lec­kéből álló számítógépes kezelési tanfo­lyamon vegyenek részt. A baleseti sta­tisztikától a termésbecslésig igen széles skálán mozog a számítógépes munka, és mint kiderült az igények szerint máris ki­nőtték a Commodorét, így a MÜSZI és a megyei tanács segítségével egy komo­lyabb, nagyobb teljesítményű gépet állí­tanak hamarosan munkába.- szs - ka ­Vas Éva agrármérnök a mezőgazdasági osztály főelőadója „faggatja” a szá- \ _ mítógépet Meghiúsult puccskísérlet a Fülöp-szigeteken Ahol géppel „kukoricáznak” Számítógép a mezőgazdasági osztályon A jövő útját járva

Next

/
Oldalképek
Tartalom