Tolna Megyei Népújság, 1986. december (36. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-29 / 305. szám

6'inÉPÛJSÂG 1986. december 29. Megjelent „A szurkolók kézikönyve” Lehet-e bajnoki mérkőzésen mezítláb játszani? Erre és még számtalan, a labdarúgással kapcsolatos kérdésre talál választ az olvasó Petri Sándor „A szurkolók kézikönyve” című most megje­lent munkájában. A könyvecske sorra veszi a labdarúgás szabályait, példákkal il­lusztrálja az érdekes eseteket, s kérdéseket tesz fel izgalmas hely­zetekről. A könyv végén természetesen válaszol a feladványokra. A könyvhöz Barcs Sándor írt előszót, amelyben többek között ez olvasható: „Számtalan olyan indulatkitörésnek voltam tanúja, ami­kor a közönség egy része indulatosan tüntetett a bíró ellen, jó ma­gyar módra sértegetve őt, amikor a szabályok értelmében a játék­vezető egyszerűen nem ítélkezhetett másként.” A szabályok rejt- vényes, játékos megismertetésével igyekszik a könyv elősegíteni az ilyen esetek elkerülését, a bíró és a nézők közötti kapcsolat megfelelővé tételét. Százötvenen már jelentkeztek Szilveszteri futás Szekszárdon Mint azt már korábbi számunkban is közöltük, a KISZ megyei és Szek- szárd Városi Bizottsága, valamint a Tolna Megyei Tanács V. B. Testne­velési és Sporthivatala az 1986-os év búcsúztatására december 31- én, déli 12 órakor szilveszteri futás­ra invitál minden érdeklődőt. A sportszékház (Hunyadi utca 5.) elől rajtoló mezőny három kilométert tesz meg a megyeszékhely utcáin. Helyezetteket nem hirdetnek, így tetszés szerinti tempóban teljesít­hető a táv. Valamennyi induló egy- egy emléktárgyat kap, ezenkívül a rajtszámok alapján értékes ajándé­kokat sorsolnak ki. A fődíj egy újévi malac. A szervezőbizottság tagjai elégedettek: szinte már az egész város felfigyelt az akcióra, és ké­szülődik a rendezvényre. A Szek­szárdi Spartacust például ötventa- gú csapat képviseli majd a szilvesz­teri futáson. Nevezni december 31- én 11.45 óráig lehet a start helyén. Túráztak a Magas-Tátrában is Zárszámadás a bonyhádi természetjáróknál Pihenő túra közben Ausztrália nyerte a Davis Kupát A tenisz Davis Kupa döntő harmadik napján a melbourne-i Kooyong stadion­ban a hazaiak21 esztendős játékosa, Pat Cash és a vendégek tartaléksorból előlé­pett sportolója, Mikael Pernfors találko­zott. A világranglistán 24. helyezett auszt­rál 3 óra 27 perc alatt 2-6, 4-6, 6-3, 6-4, 6-3 arányban legyőzte a 11. helyen álló ellenfelét, s ezzel csapatát 3-1 arányú vezetéshez juttatta. A végül is mindent eldöntő Cash— Pernfors mérkőzés nem mindennapi iz­galmakat hozott. A kiválóan összpontosí­tó svéd az első szettet 30, a másodikat 54 perc alatt nyerte a nehezen játékba len­dülő ausztrál ellen. A melbourne-i szüle­tésű Cash a Kooyong stadiont zsúfolásig megtöltő 11 000 hazai néző biztatásától kísérve ezután ritmust váltott. Ugrássze­rűen javultak első szervái, s miután a har­madik és a negyedik játszmában is egy­szeregyszer elnyerte Pernfors adogatá­sát, következhetett a döntő szett. A végé­re Pernfors teljesen összeomlott, s az utolsó pontot követően szinte úgy kellett letámogatni a pályáról a fáradtságtól és csalódottságtól a lábán alig álló svédet. Neale Fraser, az ausztrálok kapitánya vi­szont örömittasan rohant be a pályára, s úgy emelte magasba Cash kezét, ahogy a győztes ökölvívóét szokás. Jogos volt a 21 éves Cash ünneplése, aki lényegében egyedül segítette hozzá hazáját 26. Davis Kupa-győzelméhez. Fraser kapitánysága alatt egyébként ez már a negyedik ausztrál DC-siker. Cash mindhárom találkozóját megnyerte, egyesben Edberg és Pernfors ellen, pá­rosban pedig Fitzgerald oldalán, a közel­múltban Mesterek Tornáját nyert Jar- ryd-Edberg kettőssel szemben. Tava­lyi vakbélműtétjét és súlyos sérülését kö­vetően egy év leforgása alatt 394 helyet lépett előre a világranglistán, a 418-ról a 24-re. A Melbourne-ben mutatott formája alapján nem tűnik túlzottnak Fraser kapi­tány kijelentése, mely szerint Pat Cash napjaink legjobb füvespályás játékosa. Még egy statisztikai adat: Ausztrália eddig hét Davis Kupa döntőt játszott a Kooyong stadionban, s hatot meg is nyert. Az utolsó egyes már csak formaság volt, ezért két nyert játszmára ment. így is nagy volt a küzdelem, a svéd Stefan Edberg 10-8, 6-4 arányban győzött az ausztrál Paul McNamee ellen. A Davis Kupa döntő végeredménye: Ausztrália-Svédország 3-2. A rendszeres mozgás és a friss levegő minden embernek létszükséglete. A leg­több sportág biztosítja is ezt a két felté­telt, ám a természetjárók esküsznek rá: bármely korosztály mozgásigényének kielégítése mellett az ő sportáguk kínálja a legtöbb ózondús levegőt. A Bonyhádi Zománcárugyárban 1977 óta működik a természetjárók szakosztá­lya, amely a Vasas sportkörének kereté­ben indult, de két-három éve léptek be a Bonyhádi SE egyesületébe. A szakosz­tály 30 igazolt sportolót számlál. Vezető­jüket, Chlebovics Miklóst kérdeztük 1986. évi tevékenységükről.- Merre túráztunk az idén? - kezdi. - Bejártuk az országot. Átlagban minden második héten hódoltunk kedvtelésünk­nek, ez évben 30 túranapunk volt. Nyol­cán teljesítjük a kék-túrát, a többi verse­nyen csaknem valamennyi szakosztály­tagunk részt vesz. Az országos Vasas ve­télkedőn, Győrben, első és második, a TOTAKIV-on (Tolnai Tarisznyások Kör­nyezetismereti Versenye), Bátán, máso­dik és harmadik helyezést értünk el, a vá­rosismereti vetélkedőt pedig mindkét al­kalommal megnyertük. Ezenkívül még sokfelé túráztunk, jártunk a Magas-Tát­rában is. A legnagyobb élményt az októ­beri Márévára-Óbánya kirándulás jelen­tette, amelyen végignézhettük, hogy Rockenbauer Pál és stábja hogyan for­gat filmet a bakancsosok sportjáról. I - Versenyeket is rendeznek?-Természetesen, hiszen célunk, hogy minél több emberrel megszerettessük a természetjárást. Segítünk a KISZ-nek és a szakszervezetnek túrákat szervezni, ezenkívül gyárunk brigádjai is gyakran kérnek tőlünk útvonalajánlatokat. A bonyhádi gimnázium ODK-körének tag­jaival a legszorosabb a kapcsolatunk, ők szinte valamennyi programunkon képvi­seltetik magukat egy-két fővel. Májusban az úttörőknek jelöltünk ki éjszakai túra­vonalat, júniusban mi kaptuk a XI. orszá­gos MEDOSZ-verseny rendezési jogát. Mi harcoltuk ki, hogy Bonyhádon is telje­síthessük az olimpiai ötpróba néhány számát. Május 1 -én Váralján szerveztünk egy nagyméretű túrát, amire sokan je­lentkeztek szakosztályon kívülről is, és bevallásuk szerint nem bánták meg, hogy elkísértek bennünket. I- Saját maguk is jelölnek ki új túra­vonalakat?- Hogyne, idén Bonyhád és Sötétvölgy között jelöltünk ki egyet. Úgynevezett munkatúrákat is szervezünk, ezeknek az a lényege, hogy az útvonalakat és a jel­zéseket karbantartjuk. Erre nagy szük­ség van, hiszen a túrázás nagyon fontos, de ehhez a sporthoz kedvet csinálni csak a feltételek maximális biztosításával le­het. I- Minden évszakban hódolnak szenvedélyüknek?- Igen, a természetet csak így lehet igazán megismerni. Novemberben részt vettünk Szekszárdon a téli nagy túrán, a múlt héten teljesítettük a karácsony-tú­rát. A versenyeken kívül családi kirándu­lásokat is rendezünk, ahová gyerme­keink örömmel elkísérnek bennünket. I - Milyen korúak természetjáróik?- A legfiatalabbak - a családi túrák al­kalmával - 4-5 évesek, a legidősebb ter­mészetjárónk pedig közel 70 esztendős. Csapatunkban hat ezüst és egy bronz minősítésű túravezető van, így a legki­sebbek is bátran jöhetnek velünk a ter­mészetbe. Rajtuk keresztül az utánpót­lást is biztosítottnak látjuk. I- Az óév búcsúztatására összejön a csapat?- Igen, minden decemberben értékel­jük az évben teljesített munkánkat és megtervezzük a következő év program­ját. A jó hangulatú kirándulásokra diave­títéssel emlékezünk vissza, sikeres spor­tolóinkat pedig jutalomban részesítjük. Tanulságos vetélkedőket rendezünk a túrázás titkairól, hiszen az igazi termé­szetjárónak az elmélettel is tisztában kell lenni. Csak így tud biztonságosan kikap­csolódni a természet csendjében. MÁTÉ RÉKA Asztalitenisz úttörő-olimpia Csapatversenyben tolnai bronzérem Soha rosszabb hírrel ne kelljen kezde­ni tudósítást: Tolna megye l-es számú csapata bronzérmet nyert a XXII. téli út­törő-olimpia asztalitenisz országos dön­tőjén! Az esemény azonban nélkülözi a szenzációt, hiszen a „hazai” gárda nem titkolt vágya volt az első négy együttes közé kerülni, mégis, huszonhárom együttes mezőnyében dobogón végezni nem kis dolog. íme az előzmények. Vasárnap reggel már nyolc órától tel­jes gőzzel beindult az olimpiai „nagy­üzem”, a szekszárdi Zrínyi utcai csarnok­ban egyszerre kilenc asztalon pattogtak a fehér kaucsuklabdák, és egy-egy kör­ben 18 úttörőversenyző küzdött meg egymással. Minden pont különös téttel bírt, hiszen a csapatversenyek során is gyors búcsút jelenthet egy-egy vereség. A küzdelem megállás nélkül, folyamato­san zajlott, s a zsúfolásig telt teremben jobbnál jobb meccseket láthattak az ér­deklődők. A pajtások - a lányok és fiúk egyaránt - kitettek magukért. A szakér­tők véleménye szerint magas színvonalú találkozókon dőlt el a továbbjutás. A bennünket leginkább érdeklő Tolna megyeiek sem okoztak csalódást. A ket­tes számú - Szabó Anita, Gyöngyösi Mó­nika, Herczig Antal, Zsíros Gábor össze­tételű - csapatunk Szabolcs-Szatmár megyét 3:1-re győzte le indulásként, majd Zalával játszott 2:2-es döntetlent. A jobb szettarány a mieinknek kedvezett, így a legjobb nyolc közé jutásért állhatták asztalokhoz a folytatásban. Szoros mér­kőzésen, nagy csatában vesztettek Bu­dapest III. együttese ellen. Megyénk első számú csapata - Her­czig Judit, Petrik Mónika, Pata Róbert, Saller Zoltán - ugyancsak simán vette az első akadályokat Hajdú-Bihar és Pest megye ellen. Csoportelsőként jutottak a főtáblára. A tolnai versenyzők ezt köve­tően Zala együttesét búcsúztatták el 3:1 arányban, bejutottak a legjobb nyolc kö­zé. Örömünkre szolgált, hogy a borso­diakat is magabiztos játékkal, 4:0-ra ver­ték. Az elődöntőben a remek formában szereplő Budapest ll-es csapatával ke­rültek szembe Herczigék. Sajnos, csu­pán Herczig Jutkának sikerült megőrizni veretlenségét, csapattársai sorra vere­séget szenvedtek. Mindez a fővárosiak 3:1 -es sikerét eredményezte. Senki sem keseredett el, hiszen az eredeti célkitű­zés, a dobogós helyezés ezzel együtt is teljesült. Éberhardt János edző véleménye sze­rint beigazolódott a papírforma, a főváro­siak ennyivel jobbak voltak. Dicsérte a veretlen Herczig teljesítményét, de ösz- szességében elégedett volt a Tolnai VL utánpótlását képező fiatalok küzdenitu- dásával. A döntőben a két fővárosi csapat vívott egymással „házi” rangadót. Kettőjük küzdelméből a Wirth Veronika, Pintér Ildi­kó, Bátorfi Zoltán, Pázsi Ferenc összeté­telű Budapest I. került ki győztesen. Khán Szilveszter csapatvezető: - A tradíciókhoz híven igyekszünk mindig úgy szerepelni, hogy az érmes helyezé­sek egyikét megszerezzük. Örülök, hogy ezt a célunkat most Szekszárdon is sike­rült megvalósítani. Számunkra ez annál is inkább örvendetes, mivel manapság már az úttörők országos vetélkedésein is rendkívül kiegyenlített mezőnyök küzde­nek. Hétfőn megkíséreljük tovább szapo­rítani aranyérmeink számát, ám vidéken is akadnak meglepetésszerzők. A XXII. téli úttörő-olimpia országos döntőjét csapatversenyben: 1. Budapest I., 2. Budapest II., 3. Tolna megye I., és Bács-Kiskun megye. A szomszédos Bács megyeiek a tavaly Cegléden megrendezett országos dön­tőn csak a 16. helyet tudták megszerezni. A mostani bronzérmükkel óriásit léptek előre. Szabó István kísérő erről így nyilat­kozott: - Egyáltalán nem számítottunk a harmadik helyre, így a gyerekek teljesít­ménye minden előzetes várakozást felül­múlt. A csapatverseny befejeztével sem tér­tek pihenőre a pajtások, hiszen megkez­dődtek az egyéni küzdelmek. Ma délelőtt nyolc órától tovább folytatódnak ezek a mérkőzések, hogy aztán 11.30-kor már ebben a számban is bajnokot avathassa­nak. Fotó: Czakó Csapatverseny kilenc asztalon Wirth Veronika az aranyérmes fővárosi csapat erőssége volt

Next

/
Oldalképek
Tartalom