Tolna Megyei Népújság, 1986. december (36. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-09 / 289. szám

1986. december 9. Képújság 5 Pályaválasztási felhívás Nyolcvan állami gondozott Budapesten a Nagycirkuszban Az előadás igazán színpompás volt. Az ország első vállalati tanintéz­ménye, a Paksi Atomerőmű Mű­szaki Szakközépiskola az 1987/ 88-as tanévben a következő sza­kokra várja most végző 8. osztá­lyos tanulók jelentkezését: atom­erőműgépész technikusi szak (5 éves), számítástechnikai szak, mű­szerész (elektronikai és irányítás- technikai) szak, villamosipari (erősáramú berendezés-szerelő és villamosgép szerelő) szak 4 éves képzési idővel, 3 éves a gép­szerelő és karbantartó lakatos szakmunkásképző szak. Az iskola új, modern, 16 tanter­mes intézmény, amelyben magas műszaki színvonalú szaktanter­mek, laborok, műhelyek és speciá­lis szakismeretekkel rendelkező szaktanárok várják a felvételi köve­telményeknek megfelelő diákokat. A tanulók a gyakorlataikat az atom­erőmű területén végzik. A szakképzési tanintézmény kí­sérleti minősítésű, a cél - jó felké­szültségű, korszerű technikai is­meretekkel rendelkező művelt szakemberek képzése. A legjob­baknak a Paksi Atomerőmű Válla­lat kínál munkahelyet a tanulmá­nyok befejezése után. Az iskola 1986. december 11- én, 12-én és 1987. január 9-én „Pályaválasztási nyílt napot” tart. A tantestület 14 órától 18 óráig sze­retettel várja a 8. osztályos tanuló­kat és szüleiket tájékoztatóra, be­mutatóra, „iskolakóstolgatóra”. Az iskolát, az induló szakokat, a szociális és sportlehetőségeket is­mertető részletes írásbeli tájékoz­tatót minden általános iskola meg­kapta. Télapó A táncverseny győztese, Petrovics Mónika Nyolcvan állami gondozott Tolna me­gyei gyerek, ötven a hőgyészi és harminc a faddi nevelőotthonból, bizonyára so­káig emlegeti majd 1986. december he­tedikét. A KISZ KB állami gondozott gye­rekek részére cirkuszjegyeket bocsátott ki, megyénk nyolcvan darabot kapott, melyet az említett két nevelőotthon között osztottak meg. A KISZ KB az ingyenje­gyek mellett vállalta az utazási költsége­ket is. A Tolna Megyei Hadkiegészítő és Te­rületvédelmi Parancsnokság Cséby fiúk KISZ-alapszervezete, amely régóta pat­ronálja a hőgyészi gyerekeket, s úgy döntöttek, egész napos budapesti prog­ramot szerveznek számukra a cirkuszlá­togatáson kívül. Vasárnap reggel indult a két autóbusz a gyerekekkel, a nevelőta­nárokkal és az alapszervezetből is hatan kísérték őket. Érkezés után városnézés volt a program, majd - szintén nagy él­ménynek számító - ebéd egy budapesti laktanyában. Délután háromkor már a Fővárosi Nagycirkuszban volt a társaság, és kez­detét vette a műsor, amelyben szerepelt a Télapó, Micimackó és még sok, a gye­rekeknek oly kedves mesefigura. Volt já­tékos vetélkedő is, meg táncverseny, amelyet egy talpraesett hőgyészi kislány, Petrovics Mónika nyert meg. Ezután kezdődött a „Cirkusz szárazon és vízen” című előadás, az összegyűlt ezerötszáz állami gondozott gyerek nagy örömére. Fél hatkor indultak haza a bu­szok, és a nyolcvan gyerek bizony elég későn került ágyba vasárnap este, de nem hiszem, hogy bármelyikük is bánta volna. A Tolna megyei állami gondozottak pe­dig igazán nem panaszkodhatnak, hiszen a szép program mellett Télapó-ajándékcso­magot nemcsak a KISZ KB-tól, hanem a Cséby fiúk alapszervezettől is kaptak. Tolna megyei sikerek Területi gépíró- és gyorsilóversenyt rendez­tek Siófokon, Perczei Mór születésének 175. év­fordulója tiszteletére december 5-én. Népes mezőnyben három megye - Tolna, Somogy és Baranya - növendékei mérték össze tudásukat gépírásból és gyorsírásból. Gépírásból egyéni kategóriában második helyezést ért el Vida Márta, a Bonyhádi Gép- és Gyorsíró Szakiskola tanulója, míg harmadik Póth Mónika, a Szekszárdi Gép- és Gyorsíró Szakiskola tanulója lett Csapatversenyben gépírásból második he­lyen a bonyhádiak, harmadik helyen a szekszár­diak végeztek. Gyorsírásból csapatversenyben a szekszárdi szakiskola tanulói hozták el a harmadikhelye- zéssel járó emléklapot. A versenyen való részvételt nehezítette, hogy a résztvevőknek a második év végi vizsgaköve­telmény-szintet kellett teljesíteniük. Sziasztok, Kedves Egykori Diáktársaim! Részlet egy volt palánk) diák (eveiéből Nagyon régen találkoztunk, az Is lehet, hogy köztetek sokan már nem is tudjátok ki vagyok. Számukra csak annyit: tavaly végeztem egészségőr osztályban. Talán, ha néhány akadályt le- küzdök, találkozhatunk itt Gödöllőn is az Agrártudományi Egyetemen. Az első benyomásaim jók: a kollégium, az egyetem, a diáktársak! De van egy rossz hírem is: nagyon komoly itt a matek, a fizika, kémia. Aki szakközépből jön, annak bizony gyakran meggyűlik a baja ezekkel a tárgyakkal. A többi tárgy jobban megnyerte a tetszésemet: van ál­lattan, növénytan, orosz, filozófia és testnevelés, valamint gazdasági gyakorlat El kell monda­nom, hogy gyakorlaton állattanból kb. 30 oldal anyagot veszünk egyszerre, így a vizsgára ví­gan összejön pár száz oldal. Gyakran már délután a gyakorlaton előjön, amit előadáson vet­tünk, s így igaz, hogy tanulni főleg a vizsgára kell, de ha valaki nem akar a gyakorlaton égni, ak­kor rendszeresen kell készülnie. Az előadások délelőtt vannak 2 órán keresztül egy húszper­ces szünettel. Az elsős évfolyam létszáma 150 fő. Pontosan kimutatható, hogy ki a jó előadó, mert annál mindenki jelen van, de van úgy, hogy csak 60-70 diák tűnik föl az előadóban, főleg, ha előző nap valami jó kis buli volt! A gyakorlatokon viszont nagyon szigorúan ott kell lenni. Ak­kor mindig van katalógus (névsorolvasás!). Az egyetemek fő jellemzője az is, hogy mindent elkövetnek hogy a diáknak ne legyen ked­ve a könyv mellett ülni: teázhatnak turmixbárt, táncházat szerveznek elcsalogatnak bennün­ket diszkóba, moziba! Szegény kis gólyamadár -ez a szecska itteni neve! - hiába tudja merre járt Indiana Jones legutóbb, vagy hogyan kell az „Imi kedvence” turmixot elkészíteni, sajnos a tanárok teljesen érzéketlenek maradnak ezzel a tudással szemben. Inkább olyasmivel zaklatnak bennünket, mint növénygyűjtemény! Miután végigmászol egy késsel és növényhatározóval felfegyverkez­ve egy parkon fényes nappal, természetes, hogy a járókelők őrültnek néznek. Időnkéntvannak zh-k, azaz zárthelyi dolgozatok, cetlik és tesztek közben is akadnak. Különben a legtöbb tanár megértő és segítőkész - igazán ki lehet jönni velük! Jóval nehezebb kijönni az egyetem épületéből. Az egész olyan, mint egy labirintus, ahol jól lehet botyongani, s amikora gólya már arra gondol, hogy majd a kegyes utókor megtalálja és elföldeli csontvázát - véletlenül rátalál a helyes útra. Lám, milyen nehéz megtalálni a helyes utat! Komolyra fordítva a szót: csodálatos dolog egyetemistának lenni. Jó érzés, hogy az előadá­son a tanár már kollégának tekint bennünket. Úgy érzem jól választottam... Viszontlátásra! Gyalus Boglárka „Segítsük egymást gyerekek!” Sportolókért szólt a rock „Ez egyszerűen fantasztikus” - gon­dolkodott hangosan Vas István Zoltán, a rádió népszerű sportriportere, a közel­múltban napvilágot látott segélyakció szellemi atyja, miközben a fiatalok kor­osztálya, valamint a középgeneráció koncertlátogató képviselői zsúfolásig megtöltötték legjobb sportlétesítmé­nyünket, a Budapest Sportcsarnokot, vagy népszerűbb nevén a „béest”. A küz­dőtéren is egyre többen gyülekeztek, így minden adott volt egy nagyszerű hangu­latú estéhez. Honi rockéletünk számtalan reprezen­táns képviselője vállalta ezen a szerda estén a gázsi nélküli fellépést, és ezzel a bajba jutott sportolókon igyekezett segí­teni. Segítő jobbjukat nyújtották az új hul­lám együttesei is, a KFT, az Első Emelet, és az idei év felfedezettje, a Z’Zi Labor. Az csak természetes, hogy megjelentek a színpadon a magyar sport egykori óriá­sai, akik közül többen még ma is aktív szereplői a sportéletünknek - például szövetségi kapitányok - akiknek neve reklámerővel bír. Vas István Zoltán mik­rofonja előtt Papp László háromszoros olimpiai bajnok nyitotta a sort, aztán He­gedűs Csaba a birkózók főnöke, aki em­lékezetes súlyos, életveszélyes balesete után is talpra tudott állni, mi több, birkó­zószőnyegre lépni. Stílszerűen a halál el­len is tussal győzött. Aztán jött „Hares”, azaz Hargitai András, az úszók szövetsé­gi kapitánya, de nem szólóban, hanem egy izig-vérig „lovas" társaságában. Mondani sem kell: Magyar Zoltán olim­piai bajnok tornászunkról van szó, aki ma már civilben állatorvosként is a lovakat kedveli. Az is nyílt titok volt, hogy Albert Flórián és Koós János duettben lép fel, s ha már színpadon vannak, meghasad ugye a Fradi-szív, és közösen énekelnek valamit. Persze nevesebb sportolóink közül nem juthatott fel mindenki a színpadra. Mivel sportsegélyről van szó, leszurkol­ták ők is a maguk százasait belépődíj­ként és elvegyültek a tarka tömegben. Abban a tizenkét ezres tömegben, amely mégiscsak a legfontosabb szere­pet játszotta ezen a szerda estén, ez a tarka tömeg, amelyik „Segítsük egymást gyerekek” jeligével egy szekeret tolt. Nem volt csetepaté az Edda Művek és a Skorpió-rajongók között, nem váltak gúny tárgyává azok a vállalkozó kedvű egyéni szólisták, aVik a hatvanas évek táncdalfesztiváljainak hangulatát igye­keztek néhány percre visszalopni. Zajlott a koncert, a megálmodott forga­tókönyv szerint. A két hazai nagyágyún, az Omegán és az LGT-n kívül szinte min­Színpadon a Varga Miklós Band denki itt volt, bár Karácsony János és Benkő László révén a két legnagyobb rockcsapat is képviselte magát. A csaknem ötórás rockmaraton - nem sokkal éjfél előtt gyúltak ki a fények - egymillió-kétszázezer forinttal növelte a sportsegély csekkszámlájára eddig be­futott összeget, ezen a december harma- diki napon. Most egy tekintélyes bizottságon a sor, hogy körültekintően mérlegelve ossza szét a bajba jutott sportemberek között az összeget. Wichmann Tamás, a kilenc­szeres világbajnok kenus még a koncert elején mesélte: volt egy Szegedi Karcsi nevezetű vetélytársam, roppant tehetsé­ges volt. Sokszor megvert edzéseken. Nagy reményekkel indult, aztán váratla­nul csak azt vettük észre, egyre satnyul, erőtlenedik, a rák elhatalmasodott rajta. Olimpiai bajnok lehetett volna. De elment, és itt maradt a családja. Minden bizony­nyal ebből a pénzből - Wichmann javas­latára - bizonyos összeg hozzájuk is el­jut. BÁLINT GY. Fotó: KISS ÁRPÁD I. G.-testvérek A KÉRI és az 505.1. G. szakaszának ve­zetői, azaz mi, Óbányán egy harci túrát rendeztünk újoncaink részére. Novem­ber 21 -én, 15 órakor indultunk el a Skála parkolójából. A vadregényes óbányai tá­jon, a hangulatos szállást a KISZ Tolna Megyei Bizottsága biztosította, amit ez úton is megköszönünk. Miután megér­keztünk és elfoglaltuk szállásunkat, mes­terszakácsaink elkészítették a finomra sikerült paprikáskrumplit. Vacsora után, a sötét erdei ösvényen lebotorkáltunk a faluba és a kölcsönkért Ifjúsági Házban diszkót tartottunk. Hajnali 3 órára min­denki visszatért a táborba és fél óra múl­va az igazak álmát aludtuk. A rendezők­nek öt órakor volt ébresztő, mivel ki kel­lett jelölnünk még a túra útvonalát. A töb­biek 7.30 órakor keltek. Megmosakodtak a friss patakban és megpróbálták leeről­tetni a torkukon a reggelire készített ehe­tetlen tejbegrízt. A rajok korgó gyomorral indultak az igen negéz terepen kijelölt, négyállomásos, 15 km-es távnak. Az ál­lomások I. G.-ismeretekből és alakiból álltak. A harci túrát a rajok jól, szintidőn belül teljesítették. A túráról visszatérőket hideg csomag, forró tea és csendes pi­henő várta. Este megettük a vacsorára készített pörköltet, majd tábortüzet gyúj­tottunk, énekeltünk, táncoltunk. Hajnali 5 órára elcsendesedett a tábor. Három órai alvás után hangos ébresztő verte fel a házat. A nehézkes ébresztést követően elpusztított 70 tojásból készült rántotta, új erőt adott a hazautazáshoz. 15 órakor új élményekkel gazdagodva elindultunk (bár nem szívesen) haza. Véget ért há­romnapos túránk. Búcsúzunk Óbányá­tól! De reméljük tavasszal újra visszatér­hetünk! S rendezhetünk egy újabb túrát. GYÖRFI GYULA KÉRI szpk-helyettes A nagy duett: Albert Flórián és Koós János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom