Tolna Megyei Népújság, 1986. december (36. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-09 / 289. szám

2 NÉPÚJSÁG 1986. december 9. A HNF Országos Tanácsának állásfoglalása A Hazafias Népfront Országos Tanácsa a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága november 19-20-i határoza­táról és a népfrontmozgalom feladatairól az alábbi állásfoglalást fogadta el: A Hazafias Népfront Országos Tanácsa megismerkedett az MSZMP Központi Bizottságának a gazdasági munka megjavítása feladatairól és az 1987. évi népgazdasági terv és állami költségve­tés irányelveiről szóló határozatával. A testület nagyra értékeli, hogy a párt a kommunisták és a pártonkívüliek közös támogatását kéri és igényli a XIII. pártkongresszuson megfogalmazott és á VII. ötéves tervvel törvénybe foglalt országépítő program megvalósítá­sában. E közös munkát az Országos Tanács szükségesnek tartja és valóraváltásában felelős részt vállal. A népfrontmozgalom sokoldalú tapasztalatai megegyeznek a Központi Bizottság helyzetértékelésével. Az Országos Tanács em­lékeztet arra, hogy a párt kongresszusán meghatározott célokat az állampolgárok nagy többsége egyetértéssel fogadta, s ezt kifeje­zésre is juttatta az elmúlt évi általános választásokon, majd a Haza­fias Népfront Vili. kongresszusán is. Ez a nemzeti egyetértés és tá­mogatás kísérte és kíséri ma is a közös célok érdekében kibonta­kozó törekvéseket, intézkedéseket és ezek kezdeti eredményeit. Ugyanakkor az Országos Tanács is érzékeli, hogy a közös célok­hoz közeledésünket akadályok nehezítik, s hogy ezek között a leg­jelentősebbek saját gyengeségeink, az irányítás fogyatékosságai, az indokolatlan késedelmek, lemaradások, az egyetértés hiánya a kibontakozás távlatait illetően. Ezek az akadályok és a gazdasági helyzet ezekből következő romlása erősen nyugtalanítják közvéleményünket és gyengítik a szocialista közmegegyezést éltető bizalmat. Mindezt figye­lembe véve az Országos Tanács támogatja a Központi Bizottsá­got a gazdasági fejlődés útjában álló akadályok eltávolításában, az irányítás színvonalának és hatékonyságának emelésében, a nélkülözhetetlen politikai, társadalmi, szervezeti és személyi fel­tételek megteremtésében. A testület helyesnek és szükséges­nek tartja, hogy a jelenlegi helyzetben megfogalmazott felada­tokat reális, társadalmi kihatásaiban is végiggondolt és a távla­tokat is tartalmazó koncepció, következetes megvalósítás, az önállóság és a felelősség elveit minden területen érvényesítő gyakorlat támassza alá. A testület szerint az ország jelenlegi nehéz gazdasági helyze­tében nem a céljainkról való lemondás a megoldás, hanem min­den alkotó erő és akarat mozgósítása a célok megvalósítására. Szükségesnek tartja, hogy társadalmi párbeszéd alakuljon ki a tár­sadalmi és gazdasági fejlődés kívánatos és lehetséges útjáról. Úgy véli, hogy az egyetlen járható út az irányítás és a végrehajtás min­den szintjén a hozzáértő, felelős munka, a kezdeményezéseket ösztönző-támogató, az érdekek kifejeződését és célszerű kezelé­sét lehetővé tevő, a jogokat és a kötelességeket, valamint a felelős­séget összhangban érvényesítő demokrácia fejlesztése. Ez ha­zánk, s benne a munkahelyek, a családok, az állampolgárok közös érdeke. Az Országos Tanács ennek megértésére és cselekvő tá­mogatására szólítja fel az ország minden állampolgárát Az Országos Tanács kifejezi a népfrontmozgalom elkötelezett­ségét a megújulási folyamat következetes fejlesztése, továbbvitele, a rugalmasan alkalmazkodó, hatékonyabb gazdaságirányítás ki­alakítása mellett. Előrehaladásunk fontos feltételének tartja az érté­ket teremtő hatékony munka megbecsülését, a teljesítménnyel arányban álló jövedelemelosztást. A laza munkafegyelem, a szer­vezetlenség, a rossz gazdálkodás okozta veszteségek ne kapjanak a költségvetésből fedezetet, helyette az ország térmészeti és gaz­dasági adottságait, valamint a technikai és szellemi feltételeinket fi­gyelembe vevő műszaki fejlesztést kell szorgalmaznunk. A testület az 1987. évi népgazdasági terv és az ország előtt álló feladatok tel­jesítésére szólítja fel népünket. A testület meg van győződve arról, hogy a népfrontmozgalom bi­zottságainak és aktivistáinak segítségével, a helyi politikai, tanácsi, más társadalmi és érdekvédelmi szervekkel összehangolt együtt­működésük erősítésével, sokoldalúan hozzájárul az Állásfoglalás­ban megjelölt feladatok elvégzéséhez, a gazdasági munka szüksé­ges megjavításához. Ehhez szükséges, hogy területükön maguk is igényeljék és sürgessék a rend és fegyelem javítását, az önálló és felelős vezetői munkát, a politikai, gazdasági, jogi és hatósági tevé­kenység, valamint a demokratikus ellenőrzés összehangolását. Különösen fontos a lakosság életkörülményeit, közérzetét javító te­lepülésfejlesztésben és ellátásban, az emberi környezettel való gazdálkodásban, a helyes társadalmi értékrend visszaállításában a széles körű részvétel. Támogassák a demokratikus fórumokat, a helyi tartalékok mozgósítására képes öntevékeny közösségek lét­rejöttét. A szervező munka javításával is segítsék elő a közkiadáso­kat csökkentő társadalmi közreműködés eredményeit. Az Országos Tanács felkéri a mozgalom bizottságait, hogy a Vili. kongresszus szellemében fejlesszék-gazdagítsák munkájukat minden területen, és vonjanak be újabb és újabb rétegeket, cso­portokat, állampolgárokat a közéleti tevékenységbe. Ezúttal kéri a népfrontbizottságokat, hogy a helyi tennivalók ismeretében alakít­sák ki konkrét feladataikat, amelyekkel hozzájárulnak gazdaság- politikai feladataink, közös céljaink megvalósításához. N Meghátrált a francia kormány Jacques Chirac francia miniszterelnök hétfőn délben tv-nyilatkozatában beje­lentette, hogy a kormány teljes egészé­ben visszavonja a felsőoktatási reform tervét, ami ellen három hete növekvő erő­vel tiltakozott az egyetemi és középisko­lai diákság. Chirac kijelentette: „Az egyetemi rend­szer semmiféle reformja, bármely szük­séges legyen is, nem vihető keresztül az érdekeltek - az oktatók és a hallgatók - széles körű egyetértése nélkül.” A francia jobboldali kormány tehát vo­nakodva, két lépésben, de végül is meg­hátrált az országos diákmozgalom előtt, amely 1968 óta a legimpozánsabb meg­mozdulással követelte a reform visszavo­nását. Szovjet-jugoszláv csúcs Az SZKP KB meghívására ma négyna­pos hivatalos baráti látogatásra a Szov­jetunióba utazik a JKSZ Központi Bizott­sága küldöttsége Milanko Renovica, a KB-elnökség elnöke vezetésével. Hét és fél év múltán ez lesz az első csúcsszintű hivatalos baráti szovjet-ju­goszláv találkozó. Legutóbb Tito elnök 1979 májusában járt hasonló küldöttség élén Moszkvában. Lengyel szakszervezetek - új partneri viszony Egy igen nehéz, küzdelmes korszakot zárt le a lengyel szakszervezeti mozgalom mostani, II. kongresszusa. A szervezet új­jáépítésének időszaka befejeződött, az ak­tivisták energiájuk nagy részét ezután kizá­rólag az érdemi munkának szentelhetik. Az ország jelenlegi gazdasági helyzetét, az el­következő évek gigantikus és igen bonyo­lult feladatait számbavéve aligha lesz idő a pihenésre. Már csak azért sem - s ez volt a kongresszus egyik legfontosabb politikai mondanivalója -, mert a mozgalom nem egyszerűen a munkásérdekek következe­tes védelmezője, az igények és a követelé­sek megfogalmazója, hanem a dolgozókat érintő minden lényeges döntés részese, és ami megintcsak nagyon fontosa megvaló­sításban, az ország vezetésének aktív part­nere akar lenni. Az 1981-ben bevezetett szükségállapot egyik intézkedéseként valamennyi lengyel szakszervezet működését megszüntették. A nulláról kellett tehát elkezdeni a mozga­lom újjáépítését. A szakszervezeti törvény értelmében először az üzemi szakszerve­zetek alakulhattak újjá, majd 1983-tól lehe­tővé vált egyes szakmákat országosan képviselő tömörülések létrehozása is. Egy évvel később, 1984-ben Bytomban meg­alakult az üzemi szakszervezeteket és az országos szakszervezeti tömörüléseket igen lazán összefogó OPZZ. Ebben minden tagszervezet megtartotta teljes önállóságát és az országos tanács csak olyan ügyek­ben kapott jogot képviseletükre, amelyek­ben megszerezte előzetes hozzájárulásu­kat Ez a szervezeti felépítés lényegében most, a kongresszus után is változatlan maradt. A központi irányítás hiánya egye­sek szerint gyöngíti a mozgalmat. A több­ség azonban úgy vélekedett, hogy a tag- szervezetek teljes önállósága a legjobb biztosíték arra, hogy a központi vezetés a tagszervezetek szoros ellenőrzése alatt marad. A megoldás életképessége fölött majd a gyakorlat próbája dönt. Az azonban bizonyos, hogy a mindenféle központi irá­nyítással szembeni bizalmatlanságnak mély gyökerei vannak mind a 70-es évek formalista gyakorlatában, mind az 1980- 81-es időszak politikai kalandorságában. Nem véletlen, hogy a mozgalom a kezdet kezdetétől mindkét korszak hibáitól igyek­szik elhatárolni magát. A Szolidaritás szo­cializmusellenes politikájának fogadását fejezi ki a szakszervezeteknek az az ál­lásfoglalása, amely határozottan kimondja, hogy a szocialista lengyel szakszervezetek a munkások érdekeit védő, osztályalapon álló mozgalmat testesítenek meg. Az önál­lóság, az államirányítástól való független­ség hangsúlyozása pedig a 70-es évek szakszervezeti gyakorlatának tagadását jelenti. A fenti állásfoglalásokból is következik a szakszervezetek viszonya az ország veze­téséhez. Támogatják a Lengyel Egyesült Munkáspárt politikai vonalát, ami nem zárja ki, hogy számos kérdésben saját, a kormá­nyétól eltérő véleményüket hangoztassák. Ez egybeesik a pártnak azzal a törekvésé­vel, amely egy erős, őszinte és kritikus szakszervezet kialakítását támogatja. Len­A kongresszus ismét Alfred Mio- dowyczot, a LEMP PB tagját válasz­totta a Lengyel Szakszervezetek Országos Megállapodása (OPZZ) elnökévé. (Telefotó) gyelországnak - mondotta Wojciech Jaru­zelski - ilyen szakszervezetekre van szük­sége, még akkor is, ha tudatában van az ebből adódó nehézségeknek is. Nehézségek pedig a kormány és a szak- szervezetek partneri viszonyában biztosan lesznek, hiszen már eddig is voltak. A né­zeteltérések azonban szinte kizárólag a ki­tűzött célok megvalósításához szükséges eszközök megítélésében voltak. Abban tel­jes az egyetértés, hogy a legfontosabb fel­adat az ország gazdaságának talpra állítá­sa, a megkezdett reformfolyamat követke­zetes folytatása, a dolgozók élet-és mun­kakörülményeinek érezhető javítása, a gazdaság gyorsabb növekedési pályára állítása. A szakszervezetek azonban egyes konkrét intézkedéseket úgy értékelnek, hogy azok nem ebbe az irányba hatnak. A jövő fontos feladata, hogy a szakszervezeti mozgalom és a kormány közös erőfeszí­téssel alakítsa ki az újfajta partneri viszo­nyok gyakorlati megvalósításának eszkö­zeit és módszereit Erre mindkét félben megvan a készség, ami még nem jelenti azt, hogy a folyamat zökkenőmentes lesz A szakszervezeti kongresszus kétségte­lenül az év végének legkiemelkedőbb len­gyel belpolitikai eseménye volt Jelentősé­ge azonban jóval az ország határain túlra mutat. Ennek mintegy negatív igazolása volt az a sietség, amellyel két brüsszeli székhelyű nemzetközi szakszervezeti szö­vetség tagjává választotta a sem jogi­lag, sem gyakorlatilag nem létező Szolida­ritást. A kísérlet célja annak megkérdőjele­zése volt, hogy a tanácskozás joggal képvi­seli a lengyel szakszervezeteket. Erre vála­szul az 1480 küldött első határozataként kongresszussá nyilvánította a találkozót Az esemény nemzetközi jelentőségét alá­húzza, hogy 50 külföldi szakszervezeti kül­döttség és a Szakszervezeti Világszövet­ség delegációja is ott volt az ülésteremben. Ez újabb látványos bizonyítéka volt az OPZZ nemzetközi elismerésének, ami nyil­vánvalóan nemcsak lengyel érdek, de az egész haladó nemzetközi szakszervezeti mozgalomnak is hasznára var). ZSEBESI ZSOLT, (VARSÓ) Mai kommentárunk Időzített lángcsóva Riasztó hír került hétfőn a világsajtó első oldalára, a rádió- és televíziós hírek élé­re: ellenséges repülőgépek néhány órán belül négyszer intéztek támadást észak- nicaraguai települések ellen. Az ilyesmi önmagában is aggasztó történés, de ha a helyszín ráadásul olyan, hogy egy állandóan izzó zsarátnok közegében lobban a szikra, akkor az aggályok megsokszorozódnak. S ha arra a kérdésre kell válaszolnunk, mi a hír legbaljósabb eleme, akkora fele­let egyértelműen így hangzik: a nicaraguai külügyminiszter ezzel kapcsolatos nyi­latkozatának tartalma. „Minden jel arra utal - jelentette ki Miquel d’Escoto -, hogy amerikai harci gépek hajtották végre a bombázásokat." Ezzel kapcsolatban Washingtonban „megtorlásról" beszélnek. Mit kellett (volna) megtorolni? Állítólag azt, hogy a múlt héten „nicaraguai csapatok átlépték a hondu- rasi határt". És mi az igazság ? Az, hogy e zaklatott határtérségben (amelynek nagy része sűrű, alig ellenőrizhető őserdő!) szinte szüntelenül összecsapások folynak a hondurasi területről rendszeresen átcsapó ellen forradalmárok és a sandinista csa­patok között. A múlt héten a kormánycsapatok valóban komoly harcokban vertek vissza vagy ezerötszáz támadó kontrát, de szokás szerint a határig üldözték a me­nekülőket. Vajon miért most dobták ezt a lángcsóvát erre a puskaporos térségre? Az időzí­tésnek nyilván köze van a Fehér Ház belső válságához. A történet közismert: titkos fegyverszállítások Iránnak és ennek hasznát - ugyancsak törvénytelenül - a nicara­guai kontrák kapták meg. Miután az ügy Watergate-ízű emlékeket ébresztett, szá­mos amerikai megfigyelő bizonyos abban, hogy a vezetés éppen a szóban forgó „hátsó udvar”, vagyis közép-amerika feszültségének felszításával igyekszik Jelel­ni” azoknak, akik még törvényesen sem szeretik a nicaraguai ellen forradalmárok támogatását - hát még törvénytelenül. Ezért kellett a „nicaraguai határátlépésről" szóló állítás. Ezért adott a Pentagon először Hondurasnak tizenhét hatalmas csapatszállító helikoptert. Majd így és ezért indultak bevetésre Észak-Nicaragua Nueva Segovia nevű határkörzete ellen a harci gépek. Mit tehet ilyen helyzetben a kis Nicaragua? Pontosan azt amit eddig. Visszaveri a támadásokat, eltemeti a halottakat, gyógyítja a sebesülteket és -az ENSZ főtitkárá­tól - pártatlan vizsgálóbizottság kiküldését kéri a határkörzetbe. A két (vagy Hondu- rassal együtt három) érdekelt közül nem Nicaragua az, amelynek félnivalója van egy ilyen vizsgálattól. HARMAT ENDRE PANORÁMA MOSZKVA - „40 alkotó év” elneve­zéssel nagyszabású képzőművészeti kiállítás nyílt hétfőn délután Moszkvában, a Kreml szomszédságában lévő központi, kiállítóteremben. WASHINGTON* - Tegnap George Shultz külügyminiszter meghallgatásával kezdte meg az „iráni kapcsolat” kivizsgá­lását az amerikai képviselőház külügyi bizottsága. Shultz eskü alatt tett nyilvá­nos vallomásában tagadta, hogy tudott volna a nicaraguai kontráknak törvényte­lenül juttatott pénzekről, de igyekezett helyes törekvésnek feltüntetni az iráni „mérsékelt” elemekkel való washingtoni kapcsolatkeresést. ÚJ-DELHI - A biztonsági intézkedé­sek ellenére hétfőn is folytatódtak a rendbontások Bangaloreban. A rendőr­ség ismét kénytelen volt tüzet nyitni az őrjöngő csoportokra, négy zavargót ha­lálra sebezve. PEARL HARBOR - Nagyszabású rendezvény keretében emlékeztek meg vasárnap az Egyesült Államokhoz tartozó Hawaii-szigeteken, Pearl Harborban ar­ról, hogy negyvenöt esztendeje a japán légierő megsemmisítő csapást mért a vá­ros kikötőjében összevont amerikai flot­taegységre. Ez a támadás késztette az Egyesült Államokat arra, hogy belépjen a második világháborúba. Az erdőmester köszöntése A köszöntés és az ajándékátadás pillanata Maár Gyula nyugalmazott erdészt ün­nepélyesen köszöntötték tegnap ka- kasd-belaci házában nyolcvanötödik születésnapja alkalmából. A köztisztelet­ben álló Gyula bácsi régi erdészcsalád egyik .sarja, a Bakonyban a pusztame- nyekei erdőben ringott a bölcsője, s hét testvére közül már csak egy él, szintén nyugdíjas erdészként Veszprémben. Ô húsz évvel ezelőtt ment nyugdíjba leg­utóbbi munkahelyéről, a sötétvölgyi er­dészkerület vezetőjeként. Ötven évnél tovább dolgozott erdőgazdaságokban, s néhány esztendeig még nyugdíjasként is vállalta a tarvágások fásításának az irá­nyítását. Majd a helyi takarékpénztárban is tevékenykedett, amit a nyugdíjazása utáni második infarktusa miatt kénytelen volt abbahagyni. Gyula bácsinak mindenben nélkülöz­hetetlen segítőtársa felesége, Anni néni, s három évvel ezelőtt emlékeztek a (60.) gyémántlakodalmukra, a Szekszárdon élő pedagógus lányuk és fiúk családjával együtt. Sajnos, most gyenge erőben ta­láltuk Gyula bácsit, négy hónapig kór­házban volt, mert rádőlt vágás közben az udvarukon tárolt hasábfasor és erős megfázás is gyötri. Mégis látható öröm­mel fogadta meglepő frissességű és szí­vélyes feleségével együtt látogatóit: Papp Lászlót, a Gemenci Erdő- és Vad­gazdaság igazgatóját, aki az erdőgazda­ság nevében emléktárggyal és pénz­ajándékkal köszöntötte, továbbá Nyúl Bertalant, a bátaszéki erdészet vezetőjét és Frey Józsefet, a sötétvölgyi erdészke­rület vezető erdészét, akik szintén gyó­gyulást és jó egészséget kívántak az idős szakembernek. Maár Gyula a családi asztal mellett ér­dekes történeteket idézett fel az eddigi életét betöltő erdei emlékeiből, közte hír­neves erdészeti és vadászati szakértők­kel való találkozásairól is. - Ritka nap, hogy ne tegyek ma is egy jókora sétát, könnyebb vagyok utána - említette egyebek közt. S mi is további erősödést kívánunk számára. BALLABÁS LÁSZLÓ GOTTVALD KÁROLY felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom