Tolna Megyei Népújság, 1986. december (36. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-06 / 287. szám

1986. december 6. Képújság 3 Megemlékezések a magyar sajtó napján A magyar sajtó napja alkalmából rendezett ünnepségen adták át a Rózsa Fe- renc-díjakat. A kitüntetett újságírók (ülnek): Kulcsár István, Szászi József, Bos- sányi Katalin, Harmat Endre, (állnak): Horvát János, Szathmári Gábor és Báling József. (Telefotó) A magyar sajtó napja alkalmából pénteken ' ünnepi ülést tartott a Ma­gyar Újságírók Országos Szövetségé­nek Választmánya a MUOSZ székhá­zában. A résztvevők megemlékeztek a Vörös Újság megjelenésének 68. évfor­dulójáról, s kegyelettel elenevítették fel a magyar és a nemzetközi munkásmoz­galom kiemelkedő személyisége, Ró­zsa Ferenc alakját. Az ünnepi ülés résztvevőit Pálfy Jó­zsef, a MUOSZ elnöke köszöntötte, majd Somos Ágnes, a MUOSZ el­nökségének tagja mondott beszédet. Ezután Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivata­lának elnöke kimagasló újságírói tevé­kenységük elismeréseként kitünteté­seket nyújtott át a sajtó, a rádió és a te­levízió több munkatársának. Rózsa Fe- renc-díjban részesültek: Báling József, a Dunántúli Napló főszerkesztő-helyet­tese, Bossányi Katalin, a Népszabad­ság rovatvezető-helyettese, Harmat Endre, az Esti Hírlap rovatvezető-he­lyettese, Horvát János, a Magyar Tele­vízió filmfőszerkesztőségének vezető­je, Kulcsár István, a Magyar Rádió fő­munkatársa, Szathmári Gábor, a Nép­szava főszerkesztő-helyettese és Szá­szi József, a Magyar Hírlap főszerkesz­tő-helyettese. A „Szocialista Újság­írásért” kitüntetést 30 újságíró kapta meg. Ezután az újságíró szövetség szék­házában megkoszorúzták az első ma­gyar legális kommunista lap, a Vörös Újság emléktábláját. Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya ne­vében Lakatos Ernő osztályvezető és Bereczky Gyula osztályvezető-helyet­tes, a MinisztertanácsTájékoztatási Hi­vatal képviseletében Bányász Rezső és Németh Jenő elnökhelyettes, a Nép- szabadság szerkesztősége nevében Borbély Gábor főszerkesztő és Ré- nyi Péter főszerkesztő-helyettes, a Mű­vészeti Szakszervezetek Szövetsége, valamint a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozóinak Szakszervezete ré­széről Simó Tibor főtitkár és Kárpáti Tamás titkár, a MUOSZ képviseletében Pálfy József és Megyeri Károly főtitkár koszorúzott. Virágot helyeztek el az emléktáblán az újságíró-iskola hallga­tói is. Ugyancsak megkoszorúzták Ró­zsa Ferenc márványtábláját. Koszorúzási ünnepséget rendeztek a Népszava szerkesztőségének szék­házában pénteken Somogyi Béla és Bacsó Béla, a lap mártírjai emléktáblá­jánál is. Ugyancsak koszorúzási ünnepséget rendeztek Kaposváron, a kommunista író, újságíró Gábor Andor mellszobrá­nál. Győrött az első magyar nyelvű új­ság, a Pozsonyi Hírmondó szerkesztő­jének, Ráth Mátyás emlékművénél tar­tottak megemlékezést. Pécsett Magyar Lajos forradalmár újságíróra, a hazai és a nemzetközi munkásmozgalom ki­emelkedő alakjára emlékeztek a ma­gyar sajtó napja alkalmából. » ^ * A magyar sajtó napja alkalmából tegnap délután Szekszárdon a Saj­tóházban is megemlékezésre került sor. Az ünnepségen részt vett és kö­szöntötte a sajtó munkásait Péti Imre, a megyei pártbizottság titkára. A Vö­rös Újság megjelenésének évfordu­lójáról Magyarszéki Endre, lapunk régi tudósítója emlékezett meg. Az ünnep­ségen megjelent Ribling Ferenc, a me­gyei tanács általános elnökhelyettese és Kiss Magdolna, a megyei KISZ-bi- zottság első titkára is. Tanácselnöki értekezlet a Parlamentben Az egészségmegőrzés átfogó társa­dalmi programja kidolgozásának helyze­téről tájékozódtak a fővárosi, a megyei és a megyei városi tanácselnökök pénte­ken délelőtt a Parlamentben megkezdő­dött értekezletükön. A Minisztertanács Tanácsi Hivatala által rendezett eszme­cserén megvitatták a tanácsok ifjúsági és sportfeladatait, valamint a jövő évi terv és költségvetés, illetve a szabályozás idő­szerű kérdéseit. Az egész társadalmat mozgósító egészségpolitikai program kidolgozásá­ról két hónapja hozott határozatot a kor­mány azzal a szándékkal, hogy az egészséges életmódot vonzóvá, minden­ki számára elérhetővé tegye. Az azóta el­telt időszakról Csehák Judit, a Miniszter- tanács elnökhelyettese adott tájékozta­tást. A tanácselnökök elé terjesztett ÁISH- írásos beszámoló kiemeli: az ifjúság és a sport egységes államigazgatási irányítá­sa a megyei, a városi és a községi taná­csok ifjúsági és sport szakigazgatási szerveinek január elsejei létrehozásával válik teljessé. Az ÁISH a feladatok kialakításánál - a helyi javaslatokat, tapasztalatokat figye­lembe véve - irányelvekkel segítette a ta­nácsokat. Mindenütt a tanácstestület dönt az új ifjúsági és sportosztályok lét­rehozásáról, vagy a meglévő többfunk­ciójú osztályok bővítéséről. HÉTRŐL HÍRRE HÍRRŐL Év közben legtöbben nem tartjuk számon, hányadik hetet is hagytuk éppen magunk mögött. Az év vége közeledtével viszont azt igen, hogy hány hét hiányzik még (sőt, hányat kell még aludnunk) karácsonyig, szilveszterig. Lassan sűrűsödnek otthon az ünnep előtti teendők, ugyanakkor az egyre rövidülő nappa­lok miatt kevés a lehetőség sétára, nem megyünk ki a kertbe, a szőlőbe. A köd, a munkába és hazafelé is ve­lünk tartó szürkület rátelepszik kedélyünkre - tél ele­jén nehezebb a napi munka utáni regenerálódás. Ezért különösen fontos, hogyan telnek napjaink a munkahelyünkön. Munkakörülményekről Életünk jelentős részét a munkahelyen töltött idő, a végzett munka alkotja, ezért az életszínvonalnak nem elhanyagolható részét jelentik azok a feltételek, amelyek között a munkahe­lyén dolgozó ember tevékenykedik. Ezek a feltételek, amelye­ket munkakörülmények címmel illettünk, befolyásolják mun­kánk termelékenységét és minőségét csakúgy, mint kifára­dásunkat, kedélyállapotunkat. Alkalmazkodóképességünk eltérő, de még optimális alkalmazkodás esetén sem elhanya­golható az az igénybevétel, amely a munkatevékenység so­rán éri a dolgozót. A munkaidő hosszán és beosztásán kívül a bérrendszer, a munkahelyi, üzemi légkör, a dolgozók egymásközti, a vezetők és" beosztottak közti viszony csakúgy lényegi összetevője a munkakörülményeknek, mint a szervezési feltételek. Legköz­vetlenebbül talán mégis a tárgyi, környezeti elemek hatnak. Gondoljunk csak a természetes fényt alig kapó, rosszul meg­világított, szemet és hangulatot egyaránt rongáló műhelyekre, a tv-ből jól ismert képekre a nagyolvasztó közelében serény­kedő munkásokról, vagy a szövőgépek, esetleg írógépek za­jában dolgozókra. Tapasztalhattuk már mindannyian, hogy a zaj elvonja figyelmünket, lehetetlenné teszi a koncentrációt, zavar pihenésünkben, s az átmeneti idegi megterhelésen kí­vül maradandó egészségkárosodást is okozhat. A közelmúltban több alkalommal is volt módunk a munka- körülményekben itt vagy ott beálló kedvező változásról tudósítani olvasóinkat. Kedvezőtlen munkafeltételekről szólva talán elsők között jut eszünkbe a légkalapáccsal útburkolatot bontó, a zajtól és rezgési ártalomtól egyaránt szenvedő munkás alakja. Kevés­sé ismert, hogy az erdőgazdaságban láncos motorfűrésszel munkát végzők is komoly egészségkárosodást okozó vibrá­ciós ártalmaknak vannak kitéve. Az ő védelmükről legalább szabályzat, rendszeres egészségügyi vizsgálat, a gépek foly­tonos ellenőrzése gondoskodik. Megtudtuk, hogy a Decsi Népi Iparművészeti Szövetkezet­ben folyó fűtéskorszerűsítés kedvezőbb munkafeltételeket teremt az ott dolgozóknak, olyan módon, hogy a korszerűsí­tési munkák költségeit is sikerült minimalizálni, és a tüzelés- technika is takarékos megoldású lesz. Munkakörülményekről szólva nem feledkezhetünk meg a kicsikről sem. A héten három községünk diákjainak élet- és munkakörülményei javultak számottevően. A felújított vár­dombi iskolában kellemesebb lehet még a fizikaóra is. A tol­nai és kaposszekcsői nebulók pedig testüket edzhetik jobb körülmények között. Hátrányos helyzetben Közel két évtizede megkezdődött és a 70-es években föl is erősödött Magyarországon a településrendszer átalakulásá­nak folyamata. Ez a jelenség Tolna megyét sem kerülte el. A települések, különösen a községek helyzete erőteljesen dif­ferenciálódott földrajzi fekvésük, nagyobb városoktól való távolságuk szerint. Méreteik meghatározóak és ésszerűen létesíthető és fenn­tartható intézmények vonatkozásában, ugyanakkor ezen in­tézmények léte vagy hiánya döntő a községek népesség- megtartó képessége szempontjából. Tömeges elvándorlás történt azokról a területekről, ahol a lakosság életkörülmé­nyei messze elmaradtak más településen élőkéhez, vagy az átlagoshoz képest. Az avatóünnepség vendégei a felújított várdombi isko­lában. HÉTRE Uzdon még működik az óvoda. Egy település helyzetét, így népességmegtartó képes­ségét több tényező befolyásolja. Ha helyi munkalehetőséget többnyire csak a mezőgaz­daság jelent, az ipar jelentősége minimális és csak a munkaképes korú nők egy részének biztosít munkaalkalmat, a férfiak jó része ingázni kényszerül. Ha az alapellátás hiányos és alacsony színvonalú, a közle­kedés, hírközlés és kereskedelem vonatkozásában egyaránt, ha az egészséges ivóvíz is gondot jelenthet, ha az egészségügyi ellátást és a gyermekintézményeket tekintve is kedvezőtlen a kép, ha esetleg már az alsó tagozatos iskolásoknak is ingázniuk kell, akkor a „vándorlási negatívum” rendkívül megnőhet. Mivel elsősorban a fiatalok költöznek el, így a születések ará­nya csökken, nő a halálozásoké, a természetes szaporodás egyre inkább negatív. A hosszú idő átlagában stagnáló vagy romló demográfiai helyzetű községek az egyre nehezebb anyagi feltételek között még kevésbé tudnak változtatni helyzetükön. Ezért kü­lönösen figyelemre méltó és örvendetes, hogy ezen a héten mégis jó néhány községből hozhattunk kedvező hírt olva­sóinknak. Jó és romló demográfiai helyzetű falvakban egya­ránt jártunk, tanúi lehettünk a már említett iskolaavatáson és tornacsarnok-átadásokon kívül társadalmi összefogással megvalósuló közutak építésének több településen is, olvas­hattunk kereskedelmi alapellátás javulásáról, művelődési ház korszerűsítéséről egyaránt. Néhány helyen hallhattuk: „A faluban már megállt az elvándorlás”. Vasárnap is lehet Ez év november 1-jei hatállyal a Minisztertanács módosí­totta a Munka Törvénykönyvet. A jövőben el kell fogadnunk, hogy szabadságunkat nem vehetjük ki naponként, az éppen aktuális metszéshez, vagy bekapáláshoz igazodva. Rendes szabadságunk kétharmadát egybefüggően kell, hogy kiadja munkáltatónk, méghozzá az esedékesség évében, csak kivételesen a következő év első negyedében. Előfordulhat, hogy júliusra tervezett üdülésünket augusztusra halasztjuk, mert a zavartalan termelés érdeke úgy kívánja. Az igazolatla­nul mulasztókra, sőt a reggel túlzottan későn kelőkre is sa­nyarú sors vár, komoly anyagi hátrányon kívül elbocsátás fe­nyegeti őket. A törvény elvárja a munkáltatótól, hogy dolgozóját ne en­gedje lépten-nyomon OTP-be, tanácsra, vagy akár karácso­nyi nagy bevásárlását elintézni. Munkaidőben tehát ezentúl legalábbis testben a munkahelyünkön kell tartózkodni. És ez vonatkozik legalább az év 255 napjára. Mindezen rendeletek pedig egy célt, a munkaidőalap vé­delmét szolgálják. Tudnunk kell természetesen, hogy ez nem a végső cél. „Ifjúsági parlamentet tartottak vasárnap délelőtt a Tolna Megyei Tejipari Vállalatnál.” A folyamatosan, három műszak­ban és hét végén is termelő üzemben nincs „munkaidő után", különösen nem a kora esti órákban. A vasárnap egyedül alkalmas arra, hogy minél kevesebb dolgozót kelljen a mun­kából kivonni. Megjelent a parlamenten szinte valamennyi küldött és meghívott - legalábbis a vállalat részéről. Van remény, hogy a legközelebbi hasonló híradásunk már ne legyen „egyke” és a tejipari vállalat következő, vasárnapi rendezvényén a külső intézményekből meghívottak is részt vegyenek? ROSTÁS ILONA

Next

/
Oldalképek
Tartalom