Tolna Megyei Népújság, 1986. december (36. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-06 / 287. szám
m msmmm ■BlHEESH ...u. 11 Ï VíiWVí **íSíSÍKÍÍW ÔZr&â***'' I ■ Világ proletárjai, egyesüljetek J / AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA 1986. december 6. SZOMBAT XXXVI. évfolyam, 287. szám ARA: 2,20 Ft Itt írunk mi (4-5. oldal) A sajtó ünnepén írta: Lakatos Ernő, az MSZMP KB osztályvezetője nnepi nap a mai, még ha nem is jelzi piros betű a naptárban. Hatvannyolc esztendővel ezelőtt, 1918. december 7-én jelent meg az első hazai kommunista orgánum, a Vörös Újság. Kiadását a nem sokkal előtte megalakult Kommunisták Magyarországi Pártjának Közös Bizottsága határozza el azzal a szándékkal, hogy az újság a magyar munkásosztályt a kizsákmányolás elleni harcra, a munkáshatalom kivívására szervezze és mozgósítsa. Az első lapszám kinyomtatását az esemény egyik résztvevője, Vágó Béla így idézte fel: „Óriási izgalom uralkodott közöttünk a pincében. Egy új lap. Új párt... Egyszerre a villannyal hajtott gép megáll. Az áram kimaradt. Kikapcsoltatták a szociáldemokraták és burzsoá szövetségeseik. László Jenő odafut a géphez, s kézzel hajtja. Kellner Sándor váltja fel, ő is hajtja a gépet. Mindannyian hajtottuk a gépet, amely lassan ejtegette a Vörös Újság első számait.” Az újság első szerkesztői és szerzői között voltak Kun Béla, Rudas László, Révai József és Szamuely Tibor. A lap példányszáma rövidesen tízezerre emelkedett, a Tanácsköztársaság ideje alatt mindvégig meghatározó szerepe volt a tömegek tájékoztatásában és mozgósításában, tettekre serkentésében. Az ellenforradalmi rendszer súlyos csapást mért a forradalmi sajtóra is. Vállaljuk és megőrizzük, azok örökségét, akik a baloldal legális vagy illegális sajtójában, a bécsi vagy a moszkvai emigráció kiadványaiban a szocialista eszmék, a haladás hirdetői voltak a legkilátástalanabb, vészterhes időkben is. Tiszteljük azokat, akik - a Népszavától és 1942-ben megjelent illegális Szabad Népig - szószólói és bátor harcosai voltak a népfront eszméinek, az antifasiszta küzdelemnek, népünk szabadságának, hazánk függetlenségének. Emlékezünk mártírjainkra: Somogyi Béla, Bacsó Béla, Bálint György, Rózsa Ferenc, Ságvári Endre, és mások már nem érhették meg a felszabadulás napját. Az ember számára a legdrágábbat, életüket áldozták az egyenlőtlen küzdelemben. Az azóta eltelt több mint négy évtizedben a magyar sajtó népünk felemelkedésének, szocialista társadalmi rendünk fejlődésének tevékeny részese lehetett. A szocialista sajtó, a tömegtájékoztatás minden eszköze sokban segítette építőmunkánk meggyorsítását, a társadalom-és művelődés- politikai feladatok végrehajtását. Hozzájárult a testvéri szocialista országokhoz fűződő kapcsolatok elmélyítéséhez. Tekintélyes, rangos félként vett részt a békéért, a társadalmi haladásért folyó nemzetközi küzdelem, a békés egymás mellett élés gyakran bonyolult kérdéseinek megvilágításában. A tájékoztatás eszközeinek valamelyike vagy éppen több formája is otthon van - kedves hozzátartozóként - minden magyar családnál. A rádiózás elterjedése hazánkban csaknem teljesnek mondható, a becslések szerint - mert erre már csak ez a mérési lehetőség van - 6 millió rádiókészülék van a lakosság tulajdonában. Napjainkban mintegy hárommillió családhoz jut el tv-műsor. A televízió a két fő- és körzeti adásaiban hetente már csaknem száz órán át sugároz műsort. Terjed a városi kábeltelevíziózás. Közel harminc helyen jelentkezik már rendszeresen a városi tv helyi stúdiója. Az év végére egymillió emberhez jut el a városi kábeltelevízió műsora, s ez a szám gyorsan növekszik. A Magyar Rádió három központi és öt regionális programját heti 540 órás műsoridőben közvetíti. Jelenleg több mint 1700 időszaki lap jelenik meg nálunk, ezek mintegy, 1 milliárd 500 millió példányban jutnak el az olvasókhoz. emcsak sajtónk szerkezetének, de egész társadalmunk demokratizmusának tükre az, hogy a pártlapokon kívül igen keresettek a szakszervezetek lapjai, folyóiratai. Közkedveltek a Hazafias Népfront, a Kommunista Ifjúsági Szövetség, valamint a Magyar Nők Országos Tanácsának kiadványai. Saját lapjuk van a Magyarországon élő nemzetiségiek szövetségeinek. Valamennyi egyház és felekezet is saját újságokat jelentet meg, melyek - ideológiai különbségeink ellenére - hozzájárulnak a vallásos és nem vallásos emberek együttműködésének továbbfejlesztéséhez. Az évtizedek során a központi és a megyei napilapok a legolvasottabb tömeglapokká váltak. Együttes példányszámuk meghaladja a napi hárommilliót. Vegyünk például egy átlagos megyei lapot, amely 80-100 ezer példányban közvetíti a napi friss információkat, híreket - példányszámá- nál legalább háromszor több helyi olvasóhoz. Nem egyszer olyanokhoz, akiknek a megyei napilap az egyetlen írott információforrás. A szocialista társadalom építése, a szocialista demokrácia fejlesztése, a népi-nemzeti egység, a közmegegyezés állandó erősítése magas színvonalú munkát követel a televíziótól, a rádiótól, a sajtótól. Ennek szellemében országgyűlésünk ez év március 20-án törvényt alkotott a sajtóról, a tájékoztatásról. Ez a szocialista törvény szerves folytatása az 1848. évi első magyar sajtótörvénynek. A Tanácsköztársaság valósította meg történelmünk során először a munkásosztály sajtójának szabadságát. A két világháború között - az ellenforradalom szolgálatába állítva a sajtót - már az 1914. évi sajtó- törvénynek is számos rendelkezését hatályon kívül helyezték, illetve többször is módosították, keményítették, szigorították. A felszabadulást követően a sajtóval kapcsolatos jogszabályok a dertiokratikus, majd a szocialista átalakulás igényeit szolgálták. A szocialista sajtószabadság elvét 1949. évi alkotmányunk is kinyilvánította. A Magyar Szocialista Munkáspárt, hosszú távú tájékoztatáspolitikájának megfelelően - felszámolva a sajtó területén is kialakult torzulásokat - 1957-től folyamatosan igyekszik megújítani a tömegtájékoztatás tartalmát és szervezeti kereteit. Ez a rövid történelmi áttekintés is illusztrálja, hogy az országgyűlés legjobb hagyományaink szellemében alkotta meg szocialista sajtó- törvényünket. Mi a sajtótörvény legfőbb jellemzője? A törvény a sajtó feladatát az állampolgároknak a tájékozódáshoz való jogához kapcsolva határozza meg. Ezzel egyidejűleg megfogalmazza a tájékoztatók jogát és felelősségét is. Kifejeződik a törvényben, hogy a hazai és nemzetközi információkhoz jutást a nép, a lakosság természetes jogának tartjuk. Ennek érdekében a sajtóval szemben alapvető követelmény, hogy hiteles képet nyújtson hazánk politikai, gazdasági, tudományos és kulturális életéről. Adjon hírt a nemzetközi élet eseményeiről, segítse elő a különböző országok a népek jobb megismerését, a kölcsönös megértést. Mutassa be a béke, a biztonság megóvása, valamint a társadalmi haladás érdekében kifejtett erőfeszítéseket. Nyilvánvaló, hogy a sajtó csak akkor tud megfelelni hivatásának, ha hozzájut a feladatai ellátásához szükséges információkhoz. Szükséges tehát, hogy az állami és társadalmi szervezetek, az egyesületek, a vállalatok és intézmények folyamatosan tájékoztassák a közvéleményt a közérdekű kérdésekről. Kiindulópontunk az, hogy a tájékoztatás nem szívesség, nem valamiféle kegy gyakorlása. S ez az újságírókra éppúgy vonatkozik, mint az információ adókra. Nincsen olyan fontos kérdés - akár hazai dolgainkat, akár a nemzetközi eseményeket illetően - amelyekről hallgatni kellene, vagy a késleltetett tájékoztatás indokolt lenne. em véletlen, hogy az MSZMP XIII. kongresszusa is kiemelte a tájkoztatás felelősségét, a hiteles, gyors, pontos informálás jelentőségét. Az elmúlt évtizedekben, években országépítő politikánk hitelét az is erősítette, hogy az MSZMP őszintén szólt - az eredmények megemlítése mellett - a problémákról, a mind nagyobb követelményekről is. Az őszinteség, a nyíltság bizalmat kelt az emberekben. A bizalom pedig energiahordozó: a nyilvánosság az érték képző munka, a közéleti aktivitás, a szocialista demokrácia és a nemzeti egység javításának egyik hajtóereje. A sajtónak fontos szerepe van a közvélemény tükrözésében és formálásában. Nehezen beszélhetünk jól tájékozott közvélemény nélkül közmegegyezésről, nélküle elképzelhetetlen, hogy a társadalomban meglévő szándékok, erők egyirányba hassanak. Ez az önmagunkkal való szembenézés jellemezte pártunk Központi Bizottságának legutóbbi ülését is. A Központi Bizottság határozatának lényege az, hogy a népgazdaságot - az irányítástól a végrehajtásig terjedően - a XIII. kongresz- szuson elhatározott növekedési pályára állítsuk. Ez azt jelenti, hogy prioritást kell adnunk a szelektív élénkítésnek, az egyensúly erősítésének, az életszínvonal stabilitásától a társadalmi teljesítmények növeléséig. Hazánkban a legfontosabb feladat az elfogadott gazdaságpolitikai célok megvalósítását szolgáló szemléleti és cselekvési egység megteremtése, a társadalmi aktivitás kibontakoztatása. A sajtó, a tömegtájékoztatás dolgozóinak tennivalója, hogy mindennapi munkájukkal szolgálják társadalmi, gazdasági programunk végrehajtását, hogy a valóság hiteles, pontos bemutatásával, a szocializmus ügye iránti elkötelezettséggel a társadalmi haladásért, országépítő céljaink megvalósításáért munkálkodjanak. A nyomtatott és az elektronikus sajtó legnagyobb ünnepe, ha a lakosság egész évben olvassa az újságokat, nézi a televíziót, hallgatja a rádiót. A sajtó kötelessége, hogy segítsen abban: azonosuljanak céljainkkal az emberek, s váljanak tudatos és cselekvő részeseivé társadalmunk jobbító formálásának. A magyar tömegtájékoztatás egységes, közös elhatározással ma szinte „ébresztőt” fúj. Hangsúlyozza: talpra, tettre emberek, munkára fel, magyarok! Sorsunk jobbítása, magunk és szeretteink jobb sorsa, szebb, tartalmasabb élete azon múlik, növelni tudjuk-e az egyén, s rajta keresztül a társadalom összteljesítményét. Hogy legyen mit elosztani a szocializmust építő népnek. A bonyhádi agrárklub vendége: Péter Szigfrid Tegnap délután a bonyhádi agrárklub meghívására a művelődési központ agrárklubjába látogatott Péter Szigfrid, az MSZMP Tolna Megyei Bizottságának első Titkára. A nagy érdeklődéssel kísért rendezvény fő témája az MSZMP KB november 19-20-i ülésén hozott határozat volt, szó esett az ebből adódó tennivalókról, valamint időszerű bel- és külpolitikai kérdésekről. A megyében elsőként Sajtótörténeti kiállítás Pakson A magyar sajtó napját általában szűk szakmai körökben ünnepük. Ez a hagyomány tegnap megtört, mégpedig pozitív irányban. Pakson tegnap délután a Munkásművelődési Központban megnyitották a magyar sajtó napja tiszteletére rendezett sajtótörténeti kiállítást. A helyi várostörténeti bizottság, a városi könyvtár, a Magyar Néphadsereg ottani alakulatának csapatmúzeuma és magángyűjtemény anyagaiból, közel háromszázféle -1814-től napjainkig megjelent - újságból állították össze a „tárlatot”. A rendkívül gazdag anyagban látható, olvasható (csak el nem vihető) az Auróra, a Magyar Kurir és a Már- czius Tizenötödike néhány száma éppúgy, mint a több mint másfél évszázad alatt „élt” paksi helyi lapok példányai. A helytörténészek kutatták fel és most első ízben került nyilvánosságra, hogy a városban - illetve annak nagyközség „korában”, természetesen nem egy időben - tíz helyi lapot adtak ki. Természetesen ott vannak a felszabadulás utáni újságok és a mai helyi, illetve üzemi lapok is. Beregnyei Miklósnak, a helytörténeti bizottság elnökének üdvözlő szavai után Lipovszky Gyula, a városi pártbizottság első titkára mondott ünnepi beszédet. Szólt többek között haladó polgári és a kommunista sajtó hagyományairól. - Mi, mai újságolvasók hittel valljuk megunkénak a Vörös Újság örökségét - mondta. - Azt értékeljük nagyra, hogy a sajtó, a valóság hiteles bemutatásával, a szocializmus építése mellett érvelve, gyorsan tájékoztat a fontos eseményekről. Indokoltnak tartjuk, hogy nyomatékkai tudósítsanak az eredményekről, melyek óriási erőfeszítések közepette születtek, jelezve tisztességes milliók törekvéseit mindabban, amiben szellemi útmutatást pártunk XIII. kongresszusa adott. L __________íl£BL...1____________________________1 1 1 ______________________________________________ » Helyi újságok a múlt századból Egy a maiak közül Nézhetők, olvashatók, de el nem vihetők