Tolna Megyei Népújság, 1986. december (36. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-06 / 287. szám

m msmmm ■BlHEESH ...u. 11 Ï VíiWVí **íSíSÍKÍÍW ÔZr&â***'' I ■ Világ proletárjai, egyesüljetek J / AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA 1986. december 6. SZOMBAT XXXVI. évfolyam, 287. szám ARA: 2,20 Ft Itt írunk mi (4-5. oldal) A sajtó ünnepén írta: Lakatos Ernő, az MSZMP KB osztályvezetője nnepi nap a mai, még ha nem is jelzi piros betű a naptárban. Hatvannyolc esztendővel ezelőtt, 1918. december 7-én jelent meg az első hazai kommunista orgánum, a Vörös Újság. Kiadását a nem sokkal előtte megalakult Kommunisták Magyarországi Pártjának Közös Bizottsága ha­tározza el azzal a szándékkal, hogy az újság a magyar munkásosztályt a kizsákmányolás elleni harcra, a munkáshatalom kivívására szervezze és mozgósítsa. Az első lapszám kinyomtatását az esemény egyik részt­vevője, Vágó Béla így idézte fel: „Óriási izgalom uralkodott közöttünk a pincében. Egy új lap. Új párt... Egyszerre a vil­lannyal hajtott gép megáll. Az áram kimaradt. Kikapcsoltat­ták a szociáldemokraták és burzsoá szövetségeseik. László Jenő odafut a géphez, s kézzel hajtja. Kellner Sándor váltja fel, ő is hajtja a gépet. Mindannyian hajtottuk a gépet, amely lassan ejtegette a Vörös Újság első számait.” Az újság első szerkesztői és szerzői között voltak Kun Bé­la, Rudas László, Révai József és Szamuely Tibor. A lap pél­dányszáma rövidesen tízezerre emelkedett, a Tanácsköz­társaság ideje alatt mindvégig meghatározó szerepe volt a tömegek tájékoztatásában és mozgósításában, tettekre serkentésében. Az ellenforradalmi rendszer súlyos csapást mért a forra­dalmi sajtóra is. Vállaljuk és megőrizzük, azok örökségét, akik a baloldal legális vagy illegális sajtójában, a bécsi vagy a moszkvai emigráció kiadványaiban a szocialista eszmék, a haladás hirdetői voltak a legkilátástalanabb, vészterhes időkben is. Tiszteljük azokat, akik - a Népszavától és 1942-ben megjelent illegális Szabad Népig - szószólói és bátor harcosai voltak a népfront eszméinek, az antifasiszta küzdelemnek, népünk szabadságának, hazánk független­ségének. Emlékezünk mártírjainkra: Somogyi Béla, Bacsó Béla, Bálint György, Rózsa Ferenc, Ságvári Endre, és mások már nem érhették meg a felszabadulás napját. Az ember számára a legdrágábbat, életüket áldozták az egyenlőtlen küzdelemben. Az azóta eltelt több mint négy évtizedben a magyar sajtó népünk felemelkedésének, szocialista társadalmi rendünk fejlődésének tevékeny részese lehetett. A szocialista sajtó, a tömegtájékoztatás minden eszköze sokban segítette épí­tőmunkánk meggyorsítását, a társadalom-és művelődés- politikai feladatok végrehajtását. Hozzájárult a testvéri szo­cialista országokhoz fűződő kapcsolatok elmélyítéséhez. Tekintélyes, rangos félként vett részt a békéért, a társadalmi haladásért folyó nemzetközi küzdelem, a békés egymás mellett élés gyakran bonyolult kérdéseinek megvilágításá­ban. A tájékoztatás eszközeinek valamelyike vagy éppen több formája is otthon van - kedves hozzátartozóként - minden magyar családnál. A rádiózás elterjedése hazánkban csak­nem teljesnek mondható, a becslések szerint - mert erre már csak ez a mérési lehetőség van - 6 millió rádiókészülék van a lakosság tulajdonában. Napjainkban mintegy három­millió családhoz jut el tv-műsor. A televízió a két fő- és körzeti adásaiban hetente már csaknem száz órán át sugá­roz műsort. Terjed a városi kábeltelevíziózás. Közel harminc helyen jelentkezik már rendszeresen a városi tv helyi stú­diója. Az év végére egymillió emberhez jut el a városi kábel­televízió műsora, s ez a szám gyorsan növekszik. A Magyar Rádió három központi és öt regionális programját heti 540 órás műsoridőben közvetíti. Jelenleg több mint 1700 időszaki lap jelenik meg nálunk, ezek mintegy, 1 milliárd 500 millió példányban jutnak el az olvasókhoz. emcsak sajtónk szerkezetének, de egész társa­dalmunk demokratizmusának tükre az, hogy a pártlapokon kívül igen keresettek a szakszerve­zetek lapjai, folyóiratai. Közkedveltek a Hazafias Népfront, a Kommunista Ifjúsági Szövetség, va­lamint a Magyar Nők Országos Tanácsának kiadványai. Saját lapjuk van a Magyarországon élő nemzetiségiek szövetségeinek. Valamennyi egyház és felekezet is saját újságokat jelentet meg, melyek - ideológiai különbségeink ellenére - hozzájárulnak a vallásos és nem vallásos emberek együttműködésének továbbfejlesztésé­hez. Az évtizedek során a központi és a megyei napilapok a legolvasottabb tömeglapokká váltak. Együttes példányszá­muk meghaladja a napi hárommilliót. Vegyünk például egy átlagos megyei lapot, amely 80-100 ezer példányban közvetíti a napi friss információkat, híreket - példányszámá- nál legalább háromszor több helyi olvasóhoz. Nem egyszer olyanokhoz, akiknek a megyei napilap az egyetlen írott in­formációforrás. A szocialista társadalom építése, a szocialista demokrá­cia fejlesztése, a népi-nemzeti egység, a közmegegyezés állandó erősítése magas színvonalú munkát követel a tele­víziótól, a rádiótól, a sajtótól. Ennek szellemében or­szággyűlésünk ez év március 20-án törvényt alkotott a saj­tóról, a tájékoztatásról. Ez a szocialista törvény szerves folytatása az 1848. évi el­ső magyar sajtótörvénynek. A Tanácsköztársaság valósítot­ta meg történelmünk során először a munkásosztály sajtó­jának szabadságát. A két világháború között - az ellenforra­dalom szolgálatába állítva a sajtót - már az 1914. évi sajtó- törvénynek is számos rendelkezését hatályon kívül helyez­ték, illetve többször is módosították, keményítették, szigorí­tották. A felszabadulást követően a sajtóval kapcsolatos jogsza­bályok a dertiokratikus, majd a szocialista átalakulás igé­nyeit szolgálták. A szocialista sajtószabadság elvét 1949. évi alkotmányunk is kinyilvánította. A Magyar Szocialista Munkáspárt, hosszú távú tájékoztatáspolitikájának megfe­lelően - felszámolva a sajtó területén is kialakult torzuláso­kat - 1957-től folyamatosan igyekszik megújítani a tömeg­tájékoztatás tartalmát és szervezeti kereteit. Ez a rövid törté­nelmi áttekintés is illusztrálja, hogy az országgyűlés legjobb hagyományaink szellemében alkotta meg szocialista sajtó- törvényünket. Mi a sajtótörvény legfőbb jellemzője? A törvény a sajtó fel­adatát az állampolgároknak a tájékozódáshoz való jogához kapcsolva határozza meg. Ezzel egyidejűleg megfogalmaz­za a tájékoztatók jogát és felelősségét is. Kifejeződik a törvényben, hogy a hazai és nemzetközi in­formációkhoz jutást a nép, a lakosság természetes jogának tartjuk. Ennek érdekében a sajtóval szemben alapvető kö­vetelmény, hogy hiteles képet nyújtson hazánk politikai, gazdasági, tudományos és kulturális életéről. Adjon hírt a nemzetközi élet eseményeiről, segítse elő a különböző országok a népek jobb megismerését, a kölcsönös megér­tést. Mutassa be a béke, a biztonság megóvása, valamint a társadalmi haladás érdekében kifejtett erőfeszítéseket. Nyilvánvaló, hogy a sajtó csak akkor tud megfelelni hiva­tásának, ha hozzájut a feladatai ellátásához szükséges in­formációkhoz. Szükséges tehát, hogy az állami és társadal­mi szervezetek, az egyesületek, a vállalatok és intézmények folyamatosan tájékoztassák a közvéleményt a közérdekű kérdésekről. Kiindulópontunk az, hogy a tájékoztatás nem szívesség, nem valamiféle kegy gyakorlása. S ez az újság­írókra éppúgy vonatkozik, mint az információ adókra. Nin­csen olyan fontos kérdés - akár hazai dolgainkat, akár a nemzetközi eseményeket illetően - amelyekről hallgatni kellene, vagy a késleltetett tájékoztatás indokolt lenne. em véletlen, hogy az MSZMP XIII. kongresszusa is kiemelte a tájkoztatás felelősségét, a hiteles, gyors, pontos informálás jelentőségét. Az elmúlt évtizedekben, években országépítő politikánk hitelét az is erősítette, hogy az MSZMP őszintén szólt - az eredmények megemlítése mellett - a problémákról, a mind nagyobb követelményekről is. Az őszinteség, a nyíltság bizalmat kelt az emberekben. A biza­lom pedig energiahordozó: a nyilvánosság az érték képző munka, a közéleti aktivitás, a szocialista demokrácia és a nemzeti egység javításának egyik hajtóereje. A sajtónak fontos szerepe van a közvélemény tükrözésében és formá­lásában. Nehezen beszélhetünk jól tájékozott közvélemény nélkül közmegegyezésről, nélküle elképzelhetetlen, hogy a társadalomban meglévő szándékok, erők egyirányba has­sanak. Ez az önmagunkkal való szembenézés jellemezte pártunk Központi Bizottságának legutóbbi ülését is. A Központi Bi­zottság határozatának lényege az, hogy a népgazdaságot - az irányítástól a végrehajtásig terjedően - a XIII. kongresz- szuson elhatározott növekedési pályára állítsuk. Ez azt je­lenti, hogy prioritást kell adnunk a szelektív élénkítésnek, az egyensúly erősítésének, az életszínvonal stabilitásától a társadalmi teljesítmények növeléséig. Hazánkban a legfon­tosabb feladat az elfogadott gazdaságpolitikai célok meg­valósítását szolgáló szemléleti és cselekvési egység megte­remtése, a társadalmi aktivitás kibontakoztatása. A sajtó, a tömegtájékoztatás dolgozóinak tennivalója, hogy mindennapi munkájukkal szolgálják társadalmi, gaz­dasági programunk végrehajtását, hogy a valóság hiteles, pontos bemutatásával, a szocializmus ügye iránti elkötele­zettséggel a társadalmi haladásért, országépítő céljaink megvalósításáért munkálkodjanak. A nyomtatott és az elektronikus sajtó legnagyobb ünne­pe, ha a lakosság egész évben olvassa az újságokat, nézi a televíziót, hallgatja a rádiót. A sajtó kötelessége, hogy segít­sen abban: azonosuljanak céljainkkal az emberek, s válja­nak tudatos és cselekvő részeseivé társadalmunk jobbító formálásának. A magyar tömegtájékoztatás egységes, közös elhatáro­zással ma szinte „ébresztőt” fúj. Hangsúlyozza: talpra, tettre emberek, munkára fel, magyarok! Sorsunk jobbítása, ma­gunk és szeretteink jobb sorsa, szebb, tartalmasabb élete azon múlik, növelni tudjuk-e az egyén, s rajta keresztül a tár­sadalom összteljesítményét. Hogy legyen mit elosztani a szocializmust építő népnek. A bonyhádi agrárklub vendége: Péter Szigfrid Tegnap délután a bonyhádi agrárklub meghívására a művelődési központ ag­rárklubjába látogatott Péter Szigfrid, az MSZMP Tolna Megyei Bizottságának el­ső Titkára. A nagy érdeklődéssel kísért rendezvény fő témája az MSZMP KB no­vember 19-20-i ülésén hozott határozat volt, szó esett az ebből adódó tennivalók­ról, valamint időszerű bel- és külpolitikai kérdésekről. A megyében elsőként Sajtótörténeti kiállítás Pakson A magyar sajtó napját általában szűk szakmai körökben ünnepük. Ez a hagyomány tegnap megtört, mégpedig pozitív irányban. Pakson tegnap délután a Munkásművelődé­si Központban megnyitották a ma­gyar sajtó napja tiszteletére rende­zett sajtótörténeti kiállítást. A helyi várostörténeti bizottság, a városi könyvtár, a Magyar Néphadsereg ot­tani alakulatának csapatmúzeuma és magángyűjtemény anyagaiból, közel háromszázféle -1814-től nap­jainkig megjelent - újságból állították össze a „tárlatot”. A rendkívül gazdag anyagban lát­ható, olvasható (csak el nem vihető) az Auróra, a Magyar Kurir és a Már- czius Tizenötödike néhány száma éppúgy, mint a több mint másfél év­század alatt „élt” paksi helyi lapok példányai. A helytörténészek kutat­ták fel és most első ízben került nyil­vánosságra, hogy a városban - illet­ve annak nagyközség „korában”, természetesen nem egy időben - tíz helyi lapot adtak ki. Természetesen ott vannak a felszabadulás utáni új­ságok és a mai helyi, illetve üzemi la­pok is. Beregnyei Miklósnak, a helytörté­neti bizottság elnökének üdvözlő szavai után Lipovszky Gyula, a váro­si pártbizottság első titkára mondott ünnepi beszédet. Szólt többek között haladó polgári és a kommunista saj­tó hagyományairól. - Mi, mai újsá­golvasók hittel valljuk megunkénak a Vörös Újság örökségét - mondta. - Azt értékeljük nagyra, hogy a sajtó, a valóság hiteles bemutatásával, a szocializmus építése mellett érvelve, gyorsan tájékoztat a fontos esemé­nyekről. Indokoltnak tartjuk, hogy nyomatékkai tudósítsanak az ered­ményekről, melyek óriási erőfeszíté­sek közepette születtek, jelezve tisz­tességes milliók törekvéseit mindab­ban, amiben szellemi útmutatást pár­tunk XIII. kongresszusa adott. L __________íl£BL...1____________________________1 1 1 ______________________________________________ » Helyi újságok a múlt századból Egy a maiak közül Nézhetők, olvashatók, de el nem vihetők

Next

/
Oldalképek
Tartalom