Tolna Megyei Népújság, 1986. december (36. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-05 / 286. szám

4 Képújság 1986. december 5. BEMUTATKOZNAK TUDÓSÍTÓINK Az olvasó már megszokhatta, hogy időnként ezen az oldalon „Tudósítóink írják” címmel jelenik meg összeállítás, amelyben a megye különböző részeiből számolnak be a tudósítók a település politikai, gazdasági, kulturális életéről. Az oldal hasábjain most azokkal ismerkedhet meg az olvasó, akik ezeket a tudósításokat beküldik lapunknak, már évek hosszú során át több szállal kapcsolódnak a szerkesztőséghez. Belefoly­nak munkájába, segítséget, információt adnak az újságírónak. Munkájukra lehet támaszkodni. A tudósítók tevékenységére szükség van - azokéra is akikkel most nem találkoznak -, hiszen anyagaik teszik teljessé a lap egé­szét. BÁRDOS LÁSZLÓNÉ- Hogyan is in­dultam el a pályán? Nógrádi születésű vagyok. Érettségi és egyéves ta­nácsigazgatási gyakornoki idóuán Budapesten, a Ta­nácsakadémián végeztem 1976- ban. Még ebben az évben férjhez mentem, s Tolnanémedi- be költöztünk. Egy kislányom és egy kis­fiam van. Az első munkahelyem a pince­helyi községi tanács volt. Legelőször az anyakönyvi híreket küldtem meg, majd egy kézimunka-kiállításról tudósítottam. Később Hőgyészre költöztünk, azóta is itt élünk. Akkor az állami gazdaságnál dol­goztam, s annak életéről írtam.- Hogy melyik írásomra emlékszem vissza a legszívesebben? A gazdaság­ban japán szakemberek végezték a na­poscsibék szexálását. Érdeklődéssel fi­gyeltem munkájukat, majd megírtam. Ehhez a fotót Martonfai Dénesné készí­tette. Azóta is ő fotózik az anyagaimhoz. Mindig tanácsi embernek éreztem ma­gam, 1984 óta Szakályban tanácstitkár vagyok.- Családcentrikusak vagyunk. Amikor csak tehetjük, kirándulunk. Azonkívül, hogy szeretek írni, másra nemigen jut idő. BODÓ IMRE Attalán a téeszben dolgoz­tam 1981-ben, s a község történeté­ről küldtem az első anyagot, melynek a „Múltunkból” volt a címe. Rendsze­resen írtam Vá- rongról, és azalsó- hetényi feltárások­ról. Az agrokémiai és növényvédelmi ál­lomás dombóvári körzetének felügyelő- jeként főként mezőgazdasági témákban tudósítottam. Ösztönzött, hogy megjelent az első írásom, gondoltam, folytatom ezt a tevékenységet, s nem is eredménytele­nül. Valamennyit olvashattam a lap ha­sábjain. Az alsóhetényi feltárásokról kü­lönösen szívesen szeretek írni, mindig érdekelt a régészet, a történelem. A telep vezetőjéhez is személyes ismeretség fűz, és minden nyáron meglátogatom őket.- Göllén, Somogy megyében szület­tem, 1978-tól Attalán tevékenykedtem, majd 1984-ben átkerültem Dombóvárra a tanácshozTelügyelőnek. Tevékenysé­gem sokrétű, mint hatósági jogkör, üze­mek növényvédelmi tevékenységét el­lenőrizzük. Téli időszakban tanfolyamo­kat, kertbarátoknak TIT-előadásokat szervezünk. Elmondhatom, hogy az üze­mi szakemberekkel szoros a kapcsolat, nemcsak úgy mint hatóság, hanem mint szakember is. BOGNÁR CECIL Az első tudósí­tást a gyermek- üdültetésről a szekszárdi Volán­tól küldte be 1977- ben. Legbüszkébb az 1979-ben az el­ső oldalon megje­lent anyagára, me­lyet az üzem­anyagmegtakarí­tásról irt. Ehhez fotót is készített. - Úgy érzem, büszke lehetek erre. Eleinte né­hány soros, majd nagyobb lélegzetű írá­sokat olvashattak tőlem.- Hogy miről szeretek írni szívesen? Életképekről, embereket megszólaltatni. A Volánnál dolgoztam 14 éven át, így írá­saim a vállalat eredményeiről, terveiről szóltak. De mint tanácstag is tudósítot­tam. A Volán Hírlap szerkesztő bizottsá­gában is működtem. Munkámért 1982- ben Nívódíjban részesültem. Társadalmi feladataim is vannak. Az V. számú általá­nos iskolában SZMK választmány elnö­keként, lakókörzetemben tanácstagként is dolgozom. Ez év szeptemberétől a munkásotthonban mint népművelő lá­tom el feladataimat.- Szerintem terv nélkül az ember élete nem képzelhető el. Folytatni azt a tevé­kenységet, szolgálni másokat: ha meg­születtél úgy élj, hogyha pályádat befe­jezted, másokban maradj meg tovább! DOM BAI ISTVÁN A művelődési ház fotószakköré­be járt Dombóvá­ron 1972-ben, itt leste el a fotózás minden csínját- binját. A Városi Ké­pes Híradóba 1973-ban több ké­pet készített, s az­óta is minden hó­napban megjelenik tíz eseményfotója. Leérettségizett, majd rádió-tv műsze­rész szakvizsgát szerzett. Adódott a lehe­tőség, a Családi Iroda technikust kere­sett. Elvállalta. Fotóriporteri kapcsolata a Népújsággal 1972-73-ban kezdődött. Szeret fotózni, s természetesen azokat ő is dolgozza ki. Volt rá példa, hogy a foto- ' ihoz írásos anyagot is készített, de leg­inkább Magyarszéki Endre kollégájának írásaihoz fotózott. Nem kedveli ha egy megadott témára kell képet produkálni, annál szívesebben fotózza az életből ellesett pillanatokat. Az évek folyamán tanult, képezte ma­gát, s szakvizsgát is tett. Több fotópályá­zaton díjat nyert képeivel. Most már mun­kaköréhez tartozik a fotózás. Érdekes­ségként hadd mondjam el róla, hogy nagymamája gyűjti azokat az újságokat, amelyekben az ő fotói megjelennek, s időnként átlapozgatja azt. GÖRBE JÓZSEFNÉ Az új gázcsere­telep átadása Bo- gyiszlón - ez volt az első hír, amit 1977 májusában írt. 1982-ig folya­matosan tudósított, s valamennyit le is közöltük. Ekkor egy kis hallgatás következett, de ez is csak azért, mert több írás jelent meg Bogyiszlóról más tollából, s fölösleges­nek tartotta, hogy ő is küldjön anyagot ugyanarról. Talán az első hír megjelené­sét várta a legjobban. Több helyen jelezte - a téesznél, tanácsnál - ha esemény van, szóljanak, ű megírja. Mindenhol szí­vesen fogadták. A „szabályokat” igyek­szik mindig betartani, a nagyobb súllyal bíró anyagokat elolvastatja azzal, akiről szól. Az ilyenre odafigyelnek az emberek. Bogyiszlón született 1950-ben, 1968- ban képesítés nélküli nevelőnek a helyi iskolába került. 1972-ben létrejött egy olyan státus, amely az iskola gazdasági ügyeit intézi. Elvállalta és 1980-tól, mint gazdasági vezető tevékenykedik. Ez idő alatt természetsen sok minden történt. Férjhez ment, s 1973-ban született a kis­lánya. Ettől kezdve tanult, továbbképezte magát. Az általános iskola az első mun­kahelye. KÁNTÁS JÓZSEF Jó pár esztende­je, pontosan 1977 szeptemberében, amikor a Hazafi Jó­zsi barátom elke­rült a . laphoz - ő volt a gyári tudósító - a társadalmi szervek, a gazda­sági vezetés fölkért tájékozottságom­nál fogva, vállaljam el a lap tudósítását társadalmi munkában. Átvettem a stafé­tabotot. Első cikkem a gyár újítómozgal­mával foglalkozott. Ezt követték társadal­mi rendezvények, brigádmozgalmak, gazdasági életről szóló anyagok. Hogy melyik a legkedvesebb? A pálfai mozgássérültek* otthonából jött a jelzés: jó lenne ha kaphatna tolókocsit egy jó képességű mozgássérült fiú. Ennek az ügynek a támogatását a gyár fölkarolta. Az átadásnak részese voltam, azt az em­beri segítőkészséget úgy éreztem, hogy meg kell írjam. Szakszervezeti elnök is vagyok. A gyárban 20 évet töltöttem el, a fejlesztésen dolgozom, mint elektroni­kus. Évről évre a területemről több újítást adok be. A feladatomnak igyekszem ele­get tenni. Ahogy az események jönnek, adom a tájékoztatást. 1950-ban nősül­tem, Szekszárdon lakunk. A gyárban ki­emelt munkás vagyok, munkám elisme­réseként többször kaptam kitüntetést. LOVÁK ANDRÁS Bogyiszlón születtem 1924- ben agrár-proletár szülők gyereke­ként. A Nemzeti Pa­raszt Pártnak 1945-ben, majd 1951-ben az MDP- nek lettem tagja. Mórágyra 1958- ban kerültem, itt lettem tanácsi vezető, akkor vb-elnök 1971-ig. A mórágyi és mőcsényi tanács egyesülésekor mint kirendeltségvezető dolgoztam tovább 1980-ig. Személyze­tisként folytattam tevékenységemet a mőcsényi téeszben nyugdíjazásomig, 1984-ig. De a munkát nem hagytam abba ekkor sem, mint betegellenőr dolgoztam 8 hónapon át. Két lányom van, az időseb­bik pedagógus, a fiatalabb pedig cse­csemőgondozó.- Az újsággal 1952-ben kezdtem el le­velezni először magánszorgalomból, majd pártmegbizatásként. Első írásom a mözsi malomról, annak őrlési problémái­ról szólt. Egy pályázatot hirdetett az újság 1953-ban, melyen én is részt vettem. Mint propagandista a pártközpontban 1979-ben Lenin emlékplakettet kaptam, melyet a Társadalmi Szemle akkori fő­szerkesztőjétől vehettem át. Mint társa­dalmi munkás is tevékenykedem itt Mó­rágyon, a helyi pártalapszervezet titkára vagyok. MAGYARSZÉKI ENDRE- Hogyan lettem tudósító? 1964- ben a tanárképző után a nagymá- nyoki általános is­kolába kerültem politechnikusnak, ahol csapatvezető is lettem. Akkor jött az ötlet, hogy az is­koláról, annak éle­téről kellene tudósítani a lapnak. 1966- ban megalakult a bonyhádi járási Csupa- szem őrs, amely riporterpalántákból állt. 1967-ben Dombóvárra, az Apáczaiba kerültem, és úttörő csapatvezető is vol­tam. Innen, az iskolából küldtem áz első anyagot 1967-ben egy farsangi bálról, „A karnevál hercege, három megye hatá­rán" címmel. Itt is megalakult a riporter őrs. Elkezdtem fotózni is. A tanácshoz 1973 januárjában kerültem, ahol a me­gyében elsőként alakult meg a Családi Iroda. A Dombóvári Híradó szerkesztésé­ben szintén részt vettem, a tudósítási rovat vezetőjeként.- Kedves emlék fűződik egy régi bará­tomhoz, egy önkéntes néprajzgyűjtőhöz. Fökértek, készítsek vasárnapi beszélge­tést. A barátság azóta is tart. Dombóvá­ron születtem, s dombóvárinak is érzem magam. Két lányom van, s két unokám. A gyerekek szerelmese voltam mindig, s a legtöbb kitüntetést is az úttörőktől kap­tam. MINÁRIK LAJOS- Magyarkeszi- ben születtem 1933-ban. Az elemi népiskola hatodik osztályát 1945- ben, a többit a dol­gozók iskolájában végeztem el. Ke­zembe került az 1903-ban íródott beszéd a község nevének magyarosításáról, s más levél­tári anyag ismeretében kezdtem írásos emlékeket gyűjteni a falu múltjáról. 1956. november 18-án nősültem. 1959. már­cius 1-én a megalakuló termelőszövet­kezetbe alapító tagként léptünk be. A téesz szakmunkásiskolába küldött, köz­ben növénytermesztő brigádvezető, majd a palánki mg. technikum elvégzése után 1964-ben üzemegység-vezető, ké­sőbb beosztott agronómus, növényter­mesztési ágazatvezető és 1976 őszétől háztáji agronómusként dolgoztam.- Hogy mégis hogyan lettem tudósító?. Évekkel ezelőtt valamelyik lapban meg­jelent egy pályázat „Emlékező falu” cím­mel. Tizenkét írást küldtem ef, ebből ki­lencet jónak tartottak. így kaptam kedvet az íráshoz. A tudósítást a Népújság sze- retete hozta meg, illetve érlelte meg ben­nem. Első írásomat 1978-ban jelentette meg „Húsbiztos” címmel. Azóta több mint 160 kisebb-nagyobb írás, hír jelent meg a toliamból. Dr. MOLNÁR ISTVÁN Tamásiban születtem, s élek, amelyet csak rövid időre hagytam el, s melyhez minden szállal kötődöm. Majdnem 25 éven át dolgoztam a já­rási tanácsnál, közben jogi doktori diplomát szerez­tem. A jogi pályát hivatásnak tekintem. Munkaköri kötelességemen túl segíteni kell az embereknek. Ez a hitvallásom. így cselekszem második munkahelyemen is Pincehelyen, ahol 1975 februárja óta a téesz jogtanácsosaként tevékenykedem. A precíz munka számomra örömet jelent. Feleségem a tamási szakmunkásképző intézet igazgatója, s fiam a tamási városi bíróság ifjú dolgozója. Társadalmi meg­bízatásaimnak - úgy érzem - eleget tu­dok tenni. Véleményem szerint fontos a tömegek tájékoztatása. Valószínű ez sarkallt arra, hogy 1977-től Pincehelyről tudósítsam a lap olvasóit. „Kertbarátok klubja alakult” címmel jelent meg az első 1977. augusz­tus 18-án. Talán az hatott meg leginkább, amikor 1977 októberében leközölt tudó­sításomat - „Környezetünk védelme ér­dekében” címmel - az ezt követő napok­ban egyre több szorgos kéz csinosította a lakóházak előtte közterületeket. SCHÄFFLER ÀDÀM-Az akkori járási pártbizottság kért fel arra, hogy tudó­sítsak a község életéről, továbbít­sam a híreket, ese­ményeket a lap­nak. Hosszabb-rö- videbb megszakí­tásokkal eleget tet­tem a feladatnak. Információigényes a lakosság, szívesen olvasnak magukról. Van igény az iránt, hogy mi van a községben, a gyárban. ír­tam a szocialista brigádok kialakításáról, mozgalmáról, munkájáról. Kezdetben a gyári közösségről, a hatvanas években a KISZ-mozgalomról jelentek meg írásaim. 1957-ben a KISZ alapító tagja voltam. A fiatalokkal öröm volt beszélgetni, segítet­te ez az akkori lelkesedésünket. Az ezek­ről szóló tudósításokat jó volt visszaol­vasni, mind nagy élményt jelentett.- Mint a legtöbb gyereké, úgy indult az életem. Később súlyos betegségen es­tem át 11 éves koromban, dolgozni is 20 évesen a selyemgyárban kezdtem por­tásként. Képeztem magam, levelezőn ta­nultam. A gyárban 1957 óta dolgozom, jelenleg mint személyzeti-oktatási osz­tályvezető. Társadalmi munkában párt­propagandistaként tevékenykedem, va­lamint a Mozgássérültek Tolna Megyei Egyesületének vagyok az elnöke, immár három éve. Ügy érzem, érdemes dolgoz­ni, hálásak érte az emberek. SOPONYAI MIHÁLYNÉ- A tolnai se­lyemgyár KISZ- alapszervezetével és a Szép Szó szo­cialista brigáddal közösen fölépítet­tünk egy házat, föl­húztuk a falakat. Erről a munkáról Házépítés címmel jelent meg az első Majd idekerültem Faddra az óvodába - ami akkor az isko­lához tartozott - mint óvónő. Akkor kértek föl, hogy a községről, annak életéről írjak. Az iskolába jöttem, elvállaltam a vörös­keresztes tanárelnökséget. Felvételiztem 1982-ben a Gyógypedagógiai Főiskolá­ra, majd annak elvégzése után 1984-től tanítok, mint pedagógus. Fölkaroltam az úttörőcsapatot is. Lelkesek a gyerekek. A megyei úttöröszövetség mellett működő kisegítő iskolások szakbizottságába is beválasztottak. Véleményem szerint a kisegítősök kimaradnak a mozgalomból. Ezt próbálom ellensúlyozni úgy, hogy programot, feladatot állítok össze nekik. Pályázatokra is nevezünk, leírjuk kísérle­teink tapasztalatait, hogy azokat más is alkalmazza, s tanuljon belőle. Könnyen megírom őket, jó úttörömunka folyik az iskolában, jók a nevelők, a gyerekek szí­vesen dolgoznak. Búvárkodó vagyok. Ol­vasni, hozzáolvasni, kikisérletezni mi a jó, mi a rossz. SZELECZKY JÓZSEF 1926-os szüle­tésű, tősgyökeres dunaföldvári, két lánya van. A duna­földvári Kertészeti Közös Vállalatnál főkertész-helyette- si beosztásban dolgozik. Élete szebbik részét a kertbarátközösség tölti ki - természetesen a családon túl. A kertbarátok klubjának a megalakulása óta - tiz éve - az elnöke.- Szeretek irogatni, főleg helytörténeti dolgokról. A megyei lapnak már több mint tíz éve vagyok tudósítója, de rend­szeresen küldök anyagot a Magyar Me­zőgazdaságnak, s más országos lapnak is. Szívesen emlékszem vissza az 1981- ben, a Népújságban megjelent „Nem jár már a kofahajó” című írásomra. Buda- pest-Mohács között közlekedett valami­kor ez az úgynevezett fehér, vagy más­képpen kofahajó, ami nemcsak szemé­lyeket, hanem zöldségféléket, gyümöl­csöt is szállított a fővárosba. De közel áll­nak hozzám a dunaföldvári vártoronyról készült cikkeim is. pusztaíné VOLHER TERÉZ Levelezési elő­adó, aki a tudósító­kat bemutatta. írásom 1970-ben

Next

/
Oldalképek
Tartalom