Tolna Megyei Népújság, 1986. december (36. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-01 / 282. szám

4TnÉPÜJSÀG 1986. december 1. ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Elkészült-e a szerelési munka? Miklós Péterné bonyhádi olvasónk ír­ta. hogy elhatározták, bevezettetik a gázt lakásukba. A szerelők ki is vonul­tak, mindent meg is csináltak, csak nem lehetett fűtés alá helyezni, s az egyik konvektort a szerelők el is vitték. Augusztusban a munkát nem vették át, mert nem volt jó a szerelés, azóta már többször járt a központban, levelet is írt, de nem történt semmi. „Pécsre is írtam, mert megküldték s csekket, hogy fi­zessek, de mire fizetnék, amikor sem­mi se jó, de onnan sem jött válasz. Most itt állok rossz beszereléssel és fűtés nélkül. De fűteni sem lehet, mert a kéményeket már gázfűtésre csinál­ták meg és a csöveket is beszerelték.” A Dél-dunántúli Gázszolgáltató Vál­lalat Tolna megyei üzemegységének vezetője Lőrincz János küldte meg a választ:- Olvasó kifogásolta, hogy a szere: léshez kiszállított egyik konvektort a szerelés megkezdésekor elszállítottuk és a másikat is el szerettük volna vinni, melyet a fogyasztó kérésére tettünk, ugyanis zománchibás konvektor került kiszállításra, de a levél írásakor már mindkét konvektor a helyén volt, azóta azokat senki el nem vitte.- További kifogás, hogy a konvekto­rok a padlón fekszenek, holott azoknak a padlón kellene állniuk, lábakon, a padlótól 8 centiméterre. A fogyasztónál felszerelt mindkét konvektor zárt égés­terű úgynevezett parapet konvektor, azoknak lábai nincsenek, hanem csa­varral rögzítendők a falszerkezetre, amint azt szerelőink el is készítették. A 8 centiméteres előírás csak ajánlott, több esetben nem tartható, fogyasztónknál ez esetben az ablakot nem lehetne ki­nyitni, mivel a konvektort ablak alá ter­veztette a fogyasztó. A bojlert szerelés­kor elhelyezni nem lehetett, ugyanis an­nak helyén villanybojler üzemelt, a sze­relés időszakában az utcai gázvezeték építése még nem fejeződött be, így fogyasztónk kérte, hogy azt ne helyez­zük el, csak a gáz alá helyezés előtt. Be­kötni a bojlert azért sem lehetett még akkor, mert a kémény füstcsőhüvelye elkészítve nem volt, arra mi nem is vál­lalkoztunk.- Az augusztusi műszaki átvétel azért nem történt meg, mert a gázbojler a fen­tiek miatt nem lett elhelyezve, műszaki ellenőrünk csak teljesen készreszerelt rendszerre adhatja ki az üzembehelye- zési engedélyt. A panaszbejelentéssel ellentétben gázszolgáltatási üzemveze­tőnk október 27-én a helyszínen kivizs­gálta a fogyasztó panaszait, megkérte a villanybojler leszerelésére, hogy an­nak helyére a gázbojlert elhelyeztes­sük, majd november 10-én szerelőinket a helyszínre küldte, akik a még hiányzó bojler elhelyezését elkészítették, füst­cső bilicsezését elvégezték és még az­nap a fogyasztó lakásának készülékeit gáz alá helyezték. Mikortól lehet igénybe venni a gyest? Szabó Tiborné, dombóvári olvasónk írta, hogy két hónap megszakított munkaviszony után márciusban állt munkába, majd augusztusban 3 nap megszakítással új munkahelyre került Szeretné tudni, hogy gyest kaphat-e, ha még ebben az évben táppénzre vennék, mert terhes lenne. A jogi köny­veket olvasva úgy tájékozódott, hogy két éven belül összesen 270 biztosított napnak kell lennie ahhoz, hogy valaki igényelhesse a gyest De ez a könyv 1980-as kiadású volt Kérdése az, hogy mikortól lehet igénybevenni a gyest? A megyei társadalombiztosítási igaz­gatóság igazgatója, Nagy Zoltán vála­szolt:- A jelenleg érvényes rendelkezések szerint az anyát, illetőleg a gyermekét egyedül nevelő apát a gyermeke há­roméves korának, - tartósan beteg gyermek esetében hatéves korának betöltéséig gyermekgondozási segély illeti meg, ha a gyermek születését köz­vetlenül megelőző két éven belül ösz- szesen 270 napig munkaviszonyban állt (amelyben munkaideje átlagosan legalább a törvényes munkaidő felét elérte), bedolgozóként biztosított volt, vagy ipari szövetkezeti tagsági viszony­ban állt, amelyben munkaideje átlago­san legalább a törvényes munkaidő fe­lét elérte.- A jogosultságot nem befolyásolja, hogy a két éven belüli időszakban az egyes jogviszonyok között milyen idő­tartamú megszakítás volt. A feltételek fennállása esetén a gyermekgondozási segélyre való jogosultság a gyermek születésnapjával nyílik meg. Meg­jegyezzük még, hogy aki a 270 napos biztosítási idővel rendelkezik, az ter­hességi-gyermekágyi segélyre is jogo­sult, amelynek az összege általában magasabb a gyes összegénél, ezért először a terhességi-gyermekágyi se­gély igénybevétele az indokolt. Ezt kő­vetően 1985. március 1 -tői lehetősége van az anyának a 270 napos biztosítási idő alapján igénybevett terhességi­gyermekágyi segély után a gyermek másfél éves koráig gyermekgondozási díj igénybevételére is. Miután levélbeni érdeklődését úgy fogalmazta meg, hogy kaphat-e gyest, ha táppénzre vennék, mert terhes len­ne, ezért azt javasoljuk, hogy ha tényle­gesen terhes lesz, az adott időpontban érdeklődjön munkáltatójánál, ha ott üzemi kifizetőhely működik, vagy igaz­gatóságnál, mert körülményei és a jog­szabályok is megváltozhatnak időköz­ben. I“"1 Ml VÁLASZOLUNK A táppénzrendszer módo­sításáról és a táppénzfegye­lem erősítése érdekében teendő intézkedésekről szóló korábbi jogszabályt módosít­ja a Minisztertanács 1068/ 1986. (X. 31.) számú határozata, és en­nek végrehajtására adta ki a pénzügy- miniszter a vállalatot terhelő táppénzkölt­ség elszámolásáról szóló 45/1986. (X. 31.) PM számú rendeletét. A módosított szabályozás szerint - a jogszabályban ír­tak kivételével - valamennyi táppénzes esetben a keresőképtelenség idejére já­ró táppénzből a folyósítás első három napjára jutó összeget a vállalat költségei között kell elszámolni, a társadalombiz­tosítási feladatot végző vállalat részére pedig az Országos Társadalombiztosítá­si Főigazgatóság az így elszámolt táp­pénzt nem téríti meg. A vállalatok nyilvánvalóan az eddigiek­nél jobban fogják figyelemmel kísérni a háromnapos keresőképtelenséggel járó táppénzes eseteket. Vállalatlétesítési kedvezményeket biz­tosit a pénzügyminiszter 48/1986. (X. 31.) PM számú rendelete, amely szerint a legfeljebb 1 milliárd forint saját vagyon­nal rendelkező új vállalat a létesítés évé­ben és az azt követő évben mentes a va­gyonadó alól, további egy éven keresztül pedig 50%-os vagyonadó-kedvezményt vehet igénybe. Kedvezmény illeti meg a létesítés évében és az azt követő évben a leányvállalatot is, új vállalat állami alap- juttatásban részesíthető, szakemberigé­nyének biztosítására, a szakemberek át­költözéséhez, lakásigényük kielégítésé­hez pedig az új vállalat állami támogatást igényelhet. Az említett jogszabályok a Magyar Közlöny idei 46. számában jelentek meg és 1987. január 1. napján lépnek hatály­ba. Az Építőipari Értesítő f. évi 33. számá­ban elvi állásfoglalás olvasható a nem la­kás céljára szolgáló helyiségek bérével kapcsolatos egyes kérdésekről. Az állás- foglalás eligazítást ad a gazdasági helyi­ségek használatáért fizetendő bér meg­állapítása, a személygépkocsi vagy más jármű tárolására szolgáló helyiségek (garázs) használatáért fizetendő bér, az üzletközpontokban levő helyiségek bé­re, valamint a jogszabályban írt bércsök­kentő tényezők alkalmazása tekinteté­ben. A terjedelem adta lehetőséggel élve foglalkozunk röviden azzal a - gyakorlat­ban nem ritkán előforduló - kérdéssel, hogy az adott ajándék visszakövetelhető- e. Polgári Törvénykönyvünk szerint a szokásos mértékű ajándék visszaköve­telésének nincs helye. A „szokásos mér­ték” meghatározása - vita esetén - bíró­sági mérlegeléstől függ, ennél a mérle­gelésnél természetesen nagy jelentősé­ge van a közfelfogásnak, a kialakult szo­kásoknak. A szokásos mértéknél na­gyobb ajándék azonban - a jogszabály­ban írt feltételek fennállása esetén - visz- szakövetelhető. így a még meglevő aján­dékot az ajándékozó visszakövetelheti, ha erre létfenntartása érdekében szük­sége van, ugyanakkor a megajándéko­zott létfenntartását nem veszélyezteti az ajándék visszaadása. Az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékot, vagy az ajándék helyébe lé­pett dolgot, ha az ő vagy közeli hozzátar­tozója rovására a megajándékozott vagy ennek vele együttélő hozzátartozója sú­lyos jogsértést követ el. Nincs helye visszakövetelésnek ha az ajándék vagy a helyébe lépett dolog a jogsértés elköve­tésekor már nincs meg, valamint az aján­dékozó a jogsértést megbocsátotta. E néhány szabály ismerete is - feltehetően - elkerülhetővé tesz sok vitát, pereske­dést. Dr. DEÁK KON RÁD Megjelent a Mikrovilág! Érdekes interjúkkal, hírekkel) újdonságokkal megjelent a Mikrovilág legfrissebb, novemberi szá­ma. Darvas Iván és a számitógép? Talán nem is olyan meglepő, hogy a színház bűvöletében élő mű­vész a logikus, precíz gondolkodás megszállottja nem csupán játszik a géppel, de még programot is ír... Színes beszámolót olvashatunk a londoni PCW- ről, a személyi számítógépek show-járól, s a soros párizsi SICOB-ról, ahol nem kevesebb, mint hatszáz kiállító sereglett össze. Az immár hagyományosnak mondható kerek- asztal-beszélgetésen ezúttal a humán értelmiség jeles képviselői a tőlük oly távoli technikai „csodá­ról”: a számítógépről cseréitek véleményt. Rényi Gábor, a Novotrade és Kardos András, az ÁPISZ igazgatója a Plus/4-ről nyilatkozik. Szentandrássy István grafikusművész izgalmas, furcsa kalandnak tekinti a számítógéppel való talál­kozását, de - marad a ceruzánál. Egy másik írás azzal a kérdéssel foglalkozik, le- het-e zenét tanulni komputer segítségével. Dédapáink víg kedélye Kevés olyan új téma van, amely már egyszer ne lett volna régi. Az esetlegesn hitetlenkedöket meggyőzheti egy bizo­nyos Rigoletto nevű szerző, aki a Tolna­megyei Közlöny 1889. december 8-i szá­mában valóban örökzöld témáról írt. So­rainak idézése annál inkább időszerű, mert két napja zajlott le a Kedves Szek­szárd című vetélkedő: „Pitymallani kez­dett, betértem egy kávéházba. Önök, tisztelt közönség, ismerik a szegzárdi ká­véházak pazar fényű berendezését: fáj­dalom, nekem abból egy lyukas nádszék jutott. De hát én kevéssel is beérem, letelepedtem egy asztal mellé, s bizonyá­ra reggelit rendeltem volna, ha lett volna kellner (pincér). De az egész kávéházban csak két vendég volt, két igazi bennszü­lött, kik észre sem vettek engem, oly mélyen voltak elmerülve érdekes vitatko­zásba. Eleinte azt hittem, hogy most kel­tek fel, de beszédükből kivettem, már es­te óta vitatkoznak. És, képzeljék, mi volt a vita tárgya? Az egyik azt állította, hogy legszebb és leghelyesebb Szegzárdot egyszerűen Szekzárdnak írni, míg a má­sik a mellett erősködött, hogy sokkal kife­jezőbb, sokkal jellemzőbb, ha Szegzárd- nak írják, össze-vissza hánytak minden képzelhető, képzelhetetlen érvet, hogy egymást kapaczitálják (meggyőzzék), persze sikertelenül. Próbálták udvarias­sággal, próbálták válogatott gorombasá­gokkal, de hasztalan. Az egyik hivatko­zott a történelemre, a másik a szép hang­zásra. Mit Szekzárd? Se történelmi alap­ja, se geographiai jogosultsága nincs eh­hez. - Ostobaság! - Az ám, a te felfogá­sod! - No neked meg nincs is felfogásod, te csak mások után beszélsz. - Veled nem érdemes szóba állani. - Rád meg nem érdemes szót vesztegetni. Ezzel dü­hösen felugranak. Féltem, hogy rögtön hajba kapnak. Dehogy. Szép csendesen haza mentek, hanem az utczán még egy kissé nyájaskodtak egymással, elősorol­tak néhány kérődző állatot: marha, ökör, barom, bivaly, szamár, ló, s kölcsönösen megkínálták egymást ezek rangjaival, amiből aztán világosan meggyőződtem, hogy mégis annak van igaza, ki Szeg- zárdnak mondja e nemes várost. Ahol annyi nyughatatlan magyar, annyi Petur bán lakik, az nem lehet »székes«, hanem »szeges«, s hagyjuk a »szék«-et Báta- széknek...”. Minden bizonnyal külön statisztikát le­hetne összeállítani az etimológiával fog­lalkozó cikkekből, (mig végül Vadas Fe­renc alapos tanulmányához jutnánk), de más furcsaságok is áldozatul estek már a számoknak és a ráérő, pihent elmének. A Szekszárd Vidéke 1881. december 15-i száma örömmel adta hírül harmadik ol­dalán: „A bajusznak is van, még pedig igen érdekes statisztikája. A férfi díszé­nek tartják, az angolok azonban nehezen szoktak hozzá, s még ma is nagy ellen­szenvvel viseltetnek iránta. Midőn a ba­jusz Angliában nem volt általános, egy angol lap mindenáron tisztába akart jön­ni azzal, hogy miért viselnek a férfiak ba­juszt, s nem sajnálta a fáradságot mint­egy ezer bajuszos embernél ennek oka felől tudakozódni. A kapott feleletekből a következő statisztikát állította össze: 69 ember azért visel bajuszt, mert restell bo­rotváikon!, 32 a hideg ellen viseli azt, 5 azért, hogy rút fogait elrejtse, 5, hogy túl­ságosan nagy orra kisebbnek látszas­sák, 7 azért, hogy külföldön ne tartsák angolnak, 6 azért, mert a hadseregben szolgál, 22 azért, mert ott szolgált, 2 azért, mert a walesi herceg is hord, 4 azért, mert neje kívánja, 5 azért, mert érzékeny tüde­je van, 17 azért merttourista, 3 azért, mert külföldön élt, 29 azért, mert légszűrő gya­nánt szolgál, 77 azért, mert hasznos az egészségre, s végre 473 azért, hogy a fiatal asszonyok bolonduljanak utána”. Mielőtt azonban a kopasz szájú férfi­társak közül egyik vagy másik nekiállna kanálsöprőt növeszteni, sebtiben köz­lünk egy másik „statisztikát" is a fenti új­ság 1887. december 22-i számából. „A nők ízlése. Az indiai lapok, ahol csak sze­rét ejthetik, gúnyolják az európaiakat és amerikaiakat. Legutóbb egy kalkuttai (!) újság emlékezik meg arról, hogy az euró­pai és amerikai nők férjük kiválasztásá­nál mily Ízlésnek hódolnak. A lap szerint a franczia nők oly férjet szeretnek, kinek szabad a homloka és mosolygós az ar- cza. A német nő mindenek előtt szótartó, hű férjet keres. A spanyol leány olyan fér­fit választ, aki meg tudja őt védeni és megbosszulja a rajta elkövetett sértése­ket. Az orosz nők csak oly férfiakat ked­velnek, akik a nyugoti népeket vadaknak tartják. A dánok azokat szeretik, akik nem utazgatnak, hanem mindenkor otthon maradnak. Az angol nők dzsentlmeneket keresnek, akik emelt orral járnak. Az amerikai nő elmegy akárkihez, nem törő­dik rangjával, társadalmi állásával, nem törődik azzal, hogy púpos, sánta, süket vagy vak-e, de egyet megkövetel, és ez az, hogy gazdag legyen.” Persze a különleges igényű amerikai hölgyekhez furfangos férjek illettek. Agyafúrt amerikai címmel a Tolnavárme­gye 1898. december 25-i száma mesélte az esetet: „Egy csodareklámról lesz is­mét szó, olyanról azonban, ami egészen eredeti, új és meglepően mulatságos. Egy kereskedő ezt a hirdetést tapasztotta rá kirakata üvegére: Áruimat eddig azért adhattam olyan olcsón, mert mindeddig agglegény voltam, és se feleség, se gyer­mek számára nem kellett nagyobb ha­szonnal dolgoznom. Ezért most köteles­ségemnek tartom, hogy értesítsem a t.(isztelt) vevőimet arról, hogy ez a kedve­ző állapot megszűnik, mivel nősülni Bajuszos férfiú (Biczó Géza rajza) készülök. Ajánlatos ezért, hogy aki még a régi előnyös árakon akar vásárolni, vá­sárlásait mihamarabb megkezdje. A fur­fangos amerikai ennek a fogásnak révén néhány nap alatt bőségesen megkereste az esküvő egész költségét”. Jó fogásnak azonban - legalábbis de­cember táján - sokkal inkább szokták nevezni a vadászat eredményét. ATolna- vármegye és a Közérdek 1913. decem­ber 9-i száma segítségével most egy kü­lönleges vadászatra hívhatjuk meg a Tisztelt Olvasót: „Az agarászás már rég kiment a divatból Borosdon és környé­kén. A főhadnagy úr azonban, aki a köz­ponti lovasiskolában nagyon megked­velte ezt a sportot, kijelentette, hogy ősz­szel minden úri ember falka után vadá­szik. Paripa bőven tellik a honvédlovak közül falkának azonban sem a griffon, sem a bulldog, sem a foxik nem váltak be. Apróhirdetés útján tehát valahonnan a Nyírségből hozattak egy pár agarat. (...) Első nap az agarak más munkát nem vé­geztek, csupán véresre harapták a ház és a szomszédság összes kutyáit, más­nap azonban megkezdődött a vadászat. Vörös frakk hiányában a vadászok vörös nyakkendőt kötöttek, aztán hajrá, neki a kukoricásnak. Szent Hubertusz kedve­zett, nem tellett bele egy fél óra, rókát ver­tek fel a kutyák és pompás hajsza után egy tarlón el is fogták. A vadászok siettek elvenni tőlük, mert most 15 korona a ró­kabőr, és az agarak ezt úgy látszik, nem tudják. Hosszas verekedés után végül a főhadnagy úr rálépett a dühösen fickán- dozó róka nyakára. Agyon kellene ütni! Igen ám, de mivel? A legközelebbi fa, honnan dorongot lehetne vágni, fél kilo­méterre van, a főhadnagy úr a róka nya­kára áll a puha tarlón, társa pedig a dü­hös agarakat fogja, mig a lovak szaba­don járva csipegetik a füvet. Nádpálcával rókát agyonütni bajos. Végül rájöttek, hogy le kell csatolni a kengyelvasat, az­zal agyon lehet csapni. - Nagyot üss, hogy egyszerre vége legyen, mert ke­mény ám a koponyája! - biztatja a főhad­nagy úr, és Lajos, a társa, teljes erejével lesújt a kengyelvassal a szűk huszárcsiz­mába bújtatott lábra, annak is a tyúksze­mes kisujjára! Helyzet: a főhadnagy úr ordítva ugrál egy lábon, a róka vígan vág­tat fel a borkok közé a hegyoldalba, ahol a lyukja van. Az agarak pedig dühösen ágaskodva ráncigálják a lovat, amelyhez hozzákötötték őket”. Akkor már inkább hajtókkal érdemes vadászni, persze nem úgy, ahogy a Tol­navármegye iménti 1898-as számából idézhetjük: „Két Nimód ballag a határ­ban. Egyszer csak megáll az egyik. - Te. - Hallom. - Nézd csak, ott látok valamit. - Mit? - Valami sötét van ott a bokorban. Csak azt szeretném tudni, hogy vad-e az vagy hajtó. - Tudod mit? - Mit? - Célozz rá; ha eltalálod: hajtó, ha nem találod el: vad”. DR. TÖTTÖS GÁBOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom