Tolna Megyei Népújság, 1986. december (36. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-29 / 305. szám

1986. december 29. 4 rïËPÜJSÂG ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Illetményföldről, túlóráról, étkezésről Egy névtelen olvasónk már több éve dolgozik iskolában. Eddig még minden évben megkapta a pedagógusföld utá­ni járadékot. Az idén valamilyen rende­letre hivatkozva ezt már nem adták meg részére, s hogy a nevén és a férjéén annyi föld van, hogy ez már nem jár. „Sérelmesnek tartom - idézet a levél­ből -, hogy velem tavasszal ezt senki nem közölte, hogy a pénz nem jár, és azt sem, hogy miért.” A tantestületben egyedül öt nem illeti meg ez a kedvez­mény. Szeretné tudni, mi a rendelkezés ilyen esetben. Olvasónk még két dolog­ra is kitért, s kérdezte: az igazgató köte- lezhet-e valakit túlórára, s ha igen, ak­kor ez mennyi óraszámot tesz ki? Köte­lezhető-e a napközis nevelő arra, hogy a munkaidő megkezdése előtt meg­ebédeljen, mivel kötelező a bentétke- zés a napközis nevelőnek? Dr. Deák Konrád küldte meg a levél­re, a kérdéscsokorra a választ:- Az illetményföldről az úgynevezett földtörvény, az 1967. évi IV. törvény, a 36/1967.(X. 11.) Korm. számú rendelet és ezek végrehajtására kiadott 7/ 1967.(X. 24.) MÉM számú rendelet ren­delkezik. Az említett törvény 23. parag­rafusa szerint: „Az illetményföld szemé­lyenként a 3000 négyzetmétert (834 négyszögölet) általában nem haladhat­ja meg.” A hivatkozott kormányrendelet 34. paragrafusa pedig ekként rendel­kezik: „Az illetményföld használatára jogosultnak a 3000 négyzetméteren belül csak annyi föld adható, amennyi a használatában lévő földdel együtt a 6000 négyzetmétert (1668 négyszögöl) nem haladja meg.”- A túlórázással kapcsolatban a Mű­velődési Közlöny 1984. évi 18. számá­nak (ez az október 1 -i szám) 815. olda­láról idézzük a következőket: „ Az alsó- és a középfokú oktatási-nevelési intéz­ményben foglalkoztatott pedagógus a heti kötelező óraszáma felét meghala­dóan túlmunkára, illetőleg helyettesí­tésre nem kötelezhető.” Ebből követke­zik, hogy eddig a mértékig tehát köte­lezhető.- Az étkeztetéssel kapcsolatos kér­dést illetően utalunk a pénzügyminisz­ter 4/1985.(1. 19.) PM számú rendeleté­nek 4. paragrafus 5. bekezdésére, amely szerint: „Az étkeztetéshez szoro­san kapcsolódó munkakört betöltő és e jogszabályokban meghatározott egyéb munkakörben dolgozó a munkaidőben kiszolgáltatott étkeztetést köteles igénybe venni. A kötelező étkezés igénybevétele alól a vezető indokolt esetben a dolgozó kérésére felmentést adhat." Folyik-e végre víz a csapból? Horváth István szekszárdi olvasónk azt kérdezte, hogy el lehet-e zárni egy családot a víztől? Ugyanis az történt, hogy a tejiparitól 1962-től bérelt Bo­gyiszlói úti házukban csörepedés tör­tént, s elzárták a vezetéket. Azóta hóna­pokon keresztül a városból kellett hor­dani a vizet saját céljaikra, s az állatok­nak. Több hivatalt felkeresett abból a célból, hogy a hibát kijavítsák, s végre a csapból víz folyjon, de kérése nem talált meghallgatásra. A Tolna Megyei Tanács V. B. igazga­tási osztályának vezetője, dr. Bősz End­rén é válasza:- Tájékoztatásul közlöm, hogy Szek­szárd Városi Tanács V. B. igazgatási osztálya 1986. augusztus 26. napján kelt, 1.1637/1986. számú határozatával a Tolna Megyei Tejipari Vállalatot a víz­vezeték és vízszolgáltatás visszaállí­tására kötelezte. Jogos volt-e az eljárás? Bite Lajosné a Kaposszekcsői Kos­suth Termelőszövetkezetben az elle­tőistállóban dolgozott. A teendőjüket itt, ezen a részlegen hárman végezték. Előzőleg ezt a munkát ketten látták el, s hogy megemelkedett a létszám, a bér is ennyi fele oszlott, tehát csökkent a kifi­zetésre került személyenkénti bér is. Azt kérdezte, hogy jogos volt-e ez az el­járás. A Tolna Megyei Mezőgazdasági Szö­vetkezetek Szövetségének titkára, Bar- si Mihály küldte meg a választ:- A Kaposszekcsői Kossuth Terme­lőszövetkezet az elletőistálló borjúel- hullási arányának javítása végett az is­tállóban dolgozó korábbi 2 fős létszá­mot 3-ra emelte fel. A létszámfeleme­léssel a kevesebb munkavégzésnek megfelelően csökkent a kifizetésre ke­rült személyenkénti bér, ugyanakkor ja­vult a munka minősége, az elhullási arány csökkent. Olvasójukkal történt közös megegyezés alapján az előké­szítő istállóba helyezték át alkatának megfelelő könnyebb munkára. A bére­zéssel kapcsolatos esetleges vita a szövetkezeti döntőbizottság hatásköré­be tartozik. Telefonszámunk: 16-211 Ml VÁLASZOLUNK A kiskorúakról való állami gondoskodásról, valamint a szü­lő és a gyermek kapcsolattartá­sának szabályozásáról szól a Minisztertanács 51/1986.(XI. 26.) számú rendelete, amelysza­bályozza a kiskorúak segélyezé­sét, intézeti elhelyezését, intézeti nevelésbe vételét, ideiglenes hatályú intézeti beutalását és elhelyezését, állami nevelésbe vételét. A fenti intézkedéseket megelőzően is azon­ban a gyámhatóság a veszélyeztetett kis­korú családi környezetében való helyes irá­nyú nevelésének előmozdítása céljából - töb­bek között kötelezi a szülőt, hogy a kiskorú ré­szére biztosított bölcsődei, óvodai, általános iskolai napközi otthoni, diákotthoni, kollégiumi ellátást a gyermek folyamatosan vegye igény­be, felkéri, vagy szükség esetén kötelezi a szülőt, hogy gyermekével keresse fel a pálya- választási tanácsadót, a gyermekgondozó in­tézetet és a kiskorú nevelése során érvénye­sítse az ott kapott tanácsokat, tehát a gyámha­tóság más védő- és óvőintézkedést is. Szabá­lyozza a rendelet a kiskorúak részére megálla­pítható rendkívüli és rendszeres nevelési se­gély feltételeit, az intézeti vagy állami nevelés­be vett kiskorú gondozási díját, a szülő és a gyermek kapcsolattartásának szabályozása körében pedig kimondja - többek között - hogy a gyermekkel való kapcsolattartásra mind a szülő, mind a nagyszülő, továbbá - ha a szülő és a nagyszülő nem él, illetőleg a kap­csolattartásban tartósan akadályozva van - a gyermek nagykorú testvére és szülőjének testvére is jogosult. Megjegyzendő, hogy a gyámhatóság, illető­leg a bíróság a kapcsolattartást elsősorban egyezség létrehozásával rendezi, egyezség hiányában a szülő méltányos igényének, kö­rülményeinek és a kiskorú korának, egészségi állapotának figyelembe vételével a gyermek érdekében dönt. A rendelet 1987. július hó 1. napján lép hatályba. A Minisztertanács 1071/1986.(XI. 26.) számú határozata a családi események társadalmi megrendezésének továbbfejlesz­téséről szól s abból idézzük: „A tanácsi intéz­mények szolgáltatásai megrendelés alapján vehetők igénybe. A névadás, a házasságkötés és a polgári gyászszertartás alapszolgálta­tásai térítésmentesek, az egyéb szolgáltatáso­kért a megrendelő térítési dijat fizet, amelynek mértékét hatósági ár hiányában a felek megál­lapodása határozza meg.” Kimondja a határo­zat azt is, hogy a családi események rendezé­sében közreműködőket és a társadalmi aktí­vákat fokozottabb megbecsülésben kell ré­szesíteni. Az üzletszerzők, propagandisták, ügynökök munkabérét szabályozza a Minisz­tertanács Tájékoztatási Hivatala elnökének 5/ 1986.(XI. 26.) MTH számú rendelkezése, amely szerint az üzletszerző részére a naptári évben a bérköltség terhére a főállásban kifi­zethető díjazás együttes összege a 108 000 Ft-ot nem haladhatja meg. Az említett jogszabályok a Magyar Közlöny 1968. évi 49. számában olvashatók. A találással kapcsolatban legutóbb adott tájékoztatónkban utaltunk arra, miszerint visz- szatérünk a találó feladataira, kötelességeire a talált dolog beszolgáltatásakor és azt kőve­tően. Nos, a személyi tulajdon szokásos tár­gyai körébe tartozó dolognak a beszolgáltatá­sakor a találó köteles nyilatkozni arról, hogy igényt tart-e a dolog tulajdonjogára. Azt a dol­got, amely esetén az átvételre jogosult sze­mély nem állapítható meg, a hatóság a beszol­gáltatástól számított három hónapon át meg­őrzi. Ha ez idő alatt a jogosult nem jelentke­zik, a dolgot - feltéve, hogy ennek beszolgál­tatásakor igényt tartott - a találónak kiadják. A találó a neki kiadott dolgot állagának sérelme nélkül használhatja, de nem idegenitheti (ad­hatja, cserélheti, ajándékozhatja) el, nem ter­helheti meg és használatát másnak nem en­gedheti át. Ha a jogosult a találástól számított egy éven belül sem a hatóságnál, sem a talá­lónál nem jelentkezik, a találó a neki ki­adott dolog tulajdonjogát megszerzi és most már tetszése szerint rendelkezik vele. Nem így a közönség számára nyitva ál­ló hivatali, vállalati vagy más épületben, továb­bá közforgalmú közlekedési és szállítási válla­lat szállítóeszközén talált dolog esetében. Az ide vonatkozó jogszabályok ismertetésére visszatérünk. DR. DEÁK KONRÁD Elszámolás Modern rabszolgasors VIRÁGZÓ EMBERCSEMPÉSZET A rendelőintézet folyosóján a vassínek és váltók mindentudója, János bácsi vette át a szót.- Uraim, annyi azért nincs. Sosincs. Számol­gattam magam is, kinek, hogyan? Jó, én a fele­ségem halála után bementem az otthonba, a fiam, a menyem, az unokák az albérletből végre elfoglalhatták a hatvan négyzetmétert. Mond­tam nekik: ez egy életre szóló ajándék. Tőlem több nem jut. Nincs is vita ezen közöttünk. Már nem várnak tőlem, én se várom, hogy miattam költségeskedjenek. A karácsony azonban mégiscsak más. Arra gondoltam, ha meg­látogatnak, a fiamnak odaadom az apám, az ö nagyapja ezüstóráját. Kézivésés, uraim, egyedi darab, igaz, hogy cilinderes, de mondják, az ilyesmi manapság menő dolog. Apám még ezen nézte a menetidőt a Győr-Sopron-Eben- furti mozdonyon. Mozdonyvezető, masiniszta volt, az akkor még nagy tisztesség volt, kérem De nekik kvarcórájuk van, olyan forgó göm­bökkel az alján, hát tudom én, hogy becsüli-e? Én meg, ha a kezembe veszem, hát emléke­zem. Ér vagy ötezret, de el kellene indítani. A menyem az más világ, ott megteszi három szál virág. A két unokám? Aranyos gyerekek, de mindig mondani kell nekik: no, adjatok már pu­szit a nagypapának. Valahogy sosem tudunk összejönni. Ezek a gyerekek már nem azok a gyerekek, kérem, amilyenek mi voltunk. Örülni is alig tudnak. Mi magunk csináltuk az örömet magunknak annak idején, ők a kirakatban látják meg, minek örülnének. Tavaly még a hajdani la­kásban nálam jártak. Kockás papírra malmot rajzoltam, aztán babbal nekiláttunk: nyitok, zá­rok, nyitok, zárok. Unták, de a menyem rájuk szólt, játsszatok a papával. Mintha nekem kel­lett volna örömet szerezniük. Hát így van ez, ké­rem. Valami mást kellene, de tőlem több nem telik. A nyugdíjam jobban zsugorodik, mint én 75 éves koromban. Amit adok, azt azért tiszta szívvel adom. így aztán a realitás talaján mara­dok. A két unoka borítékban kap 300-300 fo­rintot. Ők tudják, mit akarnak, talán már gyűjte­nek is. A fiam kapja a Vilmoskörtét, az öt­venéves jubileumon adták át, a pályafenntartá­si főnökségen. Volt ám szendvics, hűsítő, meg pogácsa is. Nekem is ki kellett mennem az emelvényeié, kérem. Hát szép volt nagyon. Na, a menyemnek meg a virág. Szép asszony, nem is mondtam, titkárnő, valamelyik elektrikben. Az óra meg marad. Hadd őrizze a múló időt, amibe lassan én is beletartozom. Tulajdonkép­pen nem adok semmit, de nem is várok semmit A monológot csilingelő szoprán szakítja meg: Kérjük a következőt! BENKŐ KÁROLY Rabszolgasors - akaratlanul a televízióban sugárzott sorozat jut az ember eszébe, amikor az Egyesült Államokba illegálisan bevándorol­tak hányattatásáról, kiszolgáltatottságáról olvas. (Legtöbbjük a mexikói-amerikai határon jut az „igéret földjére”, általában valamelyik közép­amerikai államból.) Tortilla-függöny A külföldiek azelőtt úgy csúsztak át a hatá­ron, hogy azon az úton haladtak, amelyet a ha­tár közelében élők mutattak nekik. Amióta azon­ban megnövelték a határőregységek létszámát és technikailag is megerősítették a határellenőr­zést, ez a módszer egyre nehezebbé vált. Haté­kony világító berendezéseket szereltek fel és egyes helyeken 12 láb magas kerítéseket, úgy­nevezett „tortilla-függönyöket” építettek a határ védelmére. Mindezen intézkedések ellenére évente mintegy 50 ezer illegális „bevándorló” jut át Mexikón keresztül az Egyesült Államokba. „Beutazásukról” jól szervezett embercsempész­bandák gondoskodnak. A csempészek, amíg a határ mexikói olda­lán vannak nem is nagyon igyekeznek leplez­ni, mit csinálnak Nevük címük „honoráriu­muk” alig titok Felhajtóik bárokban és olcsó szállodákban csellengenek és keresik az ügy­feleket, akiket „pollos"-nak (spanyolul: csirke) neveznek Amint összejön egy legalább húszta­gú csoport, valamelyik házban vagy motelben összegyűjtik őket mig azután a vezető átjuttatja őket a határon. A kaktuszokkal benőtt sivatagos területeken jól láthatók a gumiabroncsok nyo­mai, de eldobott tejesüvegek üres konzervesdo- bozok is jelzik az északra vezető utat. „Biztonságos házak” A határ túlsó oldalán El Pasoban vagy egy másik határmenti városban úgynevezett „biz­tonságos házak" várják az érkezőket, akiket ezután gépkocsin szállítanak valamelyik észak-amerikai városba. Ám itt kezdődik az embercsempészek virágzó üzlete és a bejutot­tak igazi megpróbáltatása. Az „élő árut” leg­gyakrabban hűtőkocsikban szállítják, s az út nemegyszer több ezer kilométer. Az illegális bevándorlókat távoli idegen városokban, min­den megtakarított pénzüket előre oda kell ad- niok, s ha a hatóságok netán felfedeznék őket, a csempészek magukra hagyják őket. Egy 26 éves mexikói ács az U. S. News and World Report szerkesztőjének így számolt be viszontagságairól. „Tizenketten voltunk, négy napot és négy éjszakát töltöttünk a hi­degben egy rázkódó pótkocsiban. Mondtuk a férfinak, aki szállított bennünket, hogy majd megfagyunk. Erre azt válaszolta, hogy a fuva­rért fizettünk, nem a melegért. Amikor a bará­tom, Ernesto vért köhögött, a sofőr egyszerűen kitette az útra. Az egész dolog 500 dolláromba került, ez volt minden vagyonom.’’ „Papa Joe” dollármilliói Az elmúlt években több embercsempész­bandát sikerült felszámolni. A „papa Joe”-nak becézett mexikói csoportja például El Paso­ban és Los Angelesben több „biztonságos házzal” rendelkezett. A banda a hétvégeken 3 teherautónyi kül­földi szállítását bonyolította le Texas és Kali­fornia között. El Pasoból mindig éjszaka indul­tak és napnyugtára már Los Angelesben ként mintegy 500 embert csempésztek át a határon és Jósé de Jesus Robles-Robles - ez a „papa Joe” igazi neve, dollármilliókat keresett. Rob- lest Mexikóban letartóztatták. Hasonló sors ér­te Salvador Pineda Vergarát is, akiről a bírósá­gi tárgyaláson kiderült, hogy az „üzlet” több mint 15 millió dollár hasznot hozott neki. 40 so­főrt foglalkoztatott és több „biztonságos háza” volt. Szófogadó munkaerők Az amerikai határőrök, erőfeszítéseik elle­nére nem bíznak benne, hogy végleg fel tudják számolni az embercsempészetet. Újabb vállal­kozók mindig akadnak, hiszen az idegenekát- csempészésére lényegében elég egy gépko­csi. De talán még többet jelent, hogy egyes amerikai vállalkozók szívesen támogatják őket, ugyanis ily módon olcsó és szófogadó munkaerőket kapnak. Nem kell tartaniok a szakszervezetektől vagy a dolgozók elégedet­lenségétől. Sok munkahelyet egyenesen az il­legális bevándorlók számára létesítettek, olyan munkahelyeket, amelyeken az ameri­kaiak többsége ilyen feltételek mellett nem lenne hajlandó dolgozni. GÁTI ISTVÁN Illegális bevándorlókat fogtak el az amerikai hatóságok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom