Tolna Megyei Népújság, 1986. december (36. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-23 / 301. szám

1986. december 23. Képújság 5 FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK _____________________________________________________________A Örömet szerezni (Tudósítónktól) Sötét, hideg és köd volt, amikor hazaindultunk. A buszban mégis mindenkit vala­mi jó érzés melegített át. Ez nemcsak a jól elvégzett feladat öröme volt, hanem an­nak a szeretetnek a melege is, amit adtunk és megsokszorozva kaptunk vissza. A palánki Csapó Dániel Mezőgazdasági Szakközépiskola és Szakmunkásképző diákjai, évek óta tartják a kapcsolatot a tengelici szociális otthon lakóival. December táján, az ünnepek előtt felkerekedik harminc tanuló, hogy társaikkal közösen elké­szített édességcsomagot és apró ajándékokat elvigyék az idős embereknek. Mű­sorral, zenével kedveskednek. Utána felidézik a régi vígabb napokat, olykor táncra is perdülnek az otthon lakóival. Egyik diák így fogalmazott: A legnehezebb feladatom - mint krampusznak - a betegek között volt, bizony néha a könnyem is kicsordult. Az idős emberek között úgy éreztem, mintha egész évben a mi látogatásunkat várnák. Itt, Tengelicen jöttem rá, hogy sokkal jobb adni, mint kapni.” Az otthon vezetője és dolgozói is mindig nagy szeretettel fogadnak bennünket. A buszban a diákok már azt tervezgették, hogy talán nem is kellene egy évet várni, el­jöhetnének néha csak úgy beszélgetni is. A KISZ-feladatok között ez az egyik leg­szebb és leghasznosabb vállalásunk. ANTAL EMÍLIA tanár „Szeretem a puszedlit” Modern Fenyő Miklós- Gyerekek, ha nem álltok be rende­sen egymás mögé, nem jöhettek be a boltbal A magas, kalapos „testőr” felszólítása hatott. A tömeg kissé méltatlankodva ugyan, de engedelmesen besorolt egy elfogad­ható alakzatba. A szekszárdi Kölcsey lakótelepi Babits Mihály könyvesbolt előtt rég várakozott (vagy inkább tülekedett) ilyen hosszú sor, mint ezen a délutánon. A hiedelem­mel ellentétben nem a legújabb könyv­szenzáció keltette fel a - főleg fiatalokból álló - csoport érdeklődését, hanem Fe­nyő Miklós és együttese, a Modern Hun­gária vendégeskedett röpke két órát a könyvüzletben, ahol új nagylemezüket dedikálták rajongóiknak. Még az aláírá­sok osztogatása előtt találkoztunk a mai (és az öt, tiz évvel ezelőtti) fiatalabb gene­ráció kedvencével, Fe­nyő Miklóssal, aki készségesen vállalkozott egy rövid beszélgetésre.- Minek köszönhetjük Szekszárdra érkezésete­ket?- Minden nap más vá­rosban dedikálunk, így kerültünk most Szek­szárdra. Mindenütt sze­retettel fogadnak ben­nünket.- Kelendő legújabb le­mezetek?- Meglehetősen jól megy.- Slágerlistás dalotok, az Elfújja a szél majdnem ugyanilyen című ameri­kai film ihletésére született?- Nem mondhatnám, bár ez is beleját­szott. Inkább abban reménykedünk, hogy ez a dal nagyon gyorsan eljut a dallamos zene kedvelőihez. Elfújja hozzájuk a szél...- A Magyar Ifjúság című hetilapban fel­róják nektek, hogy nincs ékezet a Hun­gária szón...- Soha nem is volt. Nem tűnt fel?- Ugyanitt egy zacskó száraz puszedli- hez hasonlítják a lemezeteken megjelent tizenegy számot...- Nézd, én nagyon szeretem a puszed­lit, és örülnék, ha a dalaink is ilyen köz­kedveltségnek örvendenének, mint ez a sütemény.- szeri - Fotó: Gottvald Károly A tanárok is „veszik a lapot” Fordított nap a vendéglátósoknál Vendéglátóipari ismeretekből felel az igazgató, Pögl István Az intézmény fennállása óta elő­ször tartottak fordított napot decem­ber 16-án, a Szekszárdi Vendéglátó­ipari Szakközépiskola és Szakmun­kásképző Intézetben. A közelmúlt­ban megalakult szervező kör négy lelkes tagja, Blaskovits Péter, Máté Attila, Pach Gábor és Tóth Sándor „vezényletével” változatos program állt össze. Az első, legfontosabb esemény az volt, mikor reggel háromnegyed nyolckor Nagy Gábor átvette az igaz­gatói hatalmat jelképező pálcát és az iskola irányítását. Ezután megkezdődött a tanítás - természetesen a nap jellegének megfelelően - diák előadókkal, akik­nek a tanmenet szerinti anyagrészt kellett társaik fejébe plántálniuk. Az „igazi" tanároknak az iskolapadban férfiakat csupán Pögl István igazgató és Kovács János gyakorlati-oktatás­vezető képviselte. Közben fel-felhar- sant a nevetés, aminek az oka az volt, hogy a tornázóknak többek között az óráikon tőlük ellesett mozdulatokat kellett végezniük. Becsületükre vál­jék, szót fogadtak Tóth Miklósnak, aki a rögtönzött testnevelésórát irá­nyította. Aztán becsengettek, s mint rende­sen, minden osztály a saját termébe vonult. Mi a IV. SZK osztályba kuk­kantottunk be vendéglátóipari isme­retek órára, amelyet Szabó Gabriella tartott. A foglalkozás meglepően fe­gyelmezetten kezdődött, mindenki szépen, csendben leült, helyet adva az „új tanulónak” Pögl Istvánnak is. Miután az osztálynak bemutatta új társukat, „nyitózkodjunk ki!” - szólt Gabi, s a padokban végiggyűrűző kuncogás bizonyította, hogy a célzás talált. Az év során sokszor hallották már ezt az utasítást. Nyíltak is a füze­tek, majd néhány bevezető kérdés után a diáksorban „sínylődő” igaz­gatóra került a sor, hogy hozzászól­jon a témához. Érdekes módon, a fel­szólított „tanuló” tökéletes tájéko­zottságot tanúsított a tananyagban... A következő szünetben „illetékes elvtárs” válaszolt a neki feltett kérdé­sekre, az utolsó óra előtt pedig a stú­diósok számoltak be az iskolarádió munkájáról és az e napra kibocsátott diákújságról végzett felmérésük eredményéről. A nagy sikerű prog­ram délután videofilm-vetítéssel zá­rult. Kérdésünkre, hogy fogadták a pedagógusok az első fordított napot, íme a KISZ-titkár válasza: „Veszik a lapot”. CSER ILDIKÓ Fotó: GOTTVALD KÁROLY volt a helyük. Erre később még visz- szatérünk. A szünetekben elsőként a Boga- Tarnovszky duó szórakoztatta a ta­nulósereget, kiválóan parodizálva napjaink tánczenéjét, a következő „tízpercben” pedig tanártornára gyülekezett a tömeg az első emeleti zsibongóban. Az érdeklődés olyan élénk volt, hogy alig tudtunk magunknak utat vágni a nevelőiket lelkesen buzdító fiatalok gyűrűjében. Mivel minden­képpen szerettünk volna néhány fo­tót készíteni az ominózus esemény­ről, mégiscsak közelebb furakod- tunk, és ritka látványban volt ré­szünk: a zene ritmusára különféle testgyakorlatokat végeztek a nevelő- testület vállalkozó szellemű tagjai. „Túlsúlyban” a gyengébb nem volt, a Tolna megyei siker a fővárosban A konyhaművészet remekei A szövetkezeti napok alkalmából októ­ber elején Szekszárdon hidegkonyhai versenyt rendeztek megyénk szakácsai­nak és cukrászainak részvételével. Erről a megméretésről hárman jutottak tovább az országos gasztronómiai csapatba: Vi­lág László és Rónai Márta cukrász, vala­mint Máté Tiborné szakács. A gasztronómiai együttesbe 24 kony- . haművész került be és valamennyien szerepeltek a X. Szövetkezeti Kongresz- szus alkalmából rendezett bemutatón. Megyénket Máté Tiborné, a bonyhádi if­júsági étterem konyhafőnöke képviselte a legsikeresebben, hidegtálával elnyerte a Magyar Szakácsok és Cukrászok Szö­vetségének különdiját. Ekkora sikerre ő sem számított.- Sok mesterszakács volt a csapat­ban, így nem is mertem gondolni arra, hogy a zsűri az én készítményemet érté­keli a legjobbnak. Egyébként nagy csata volt - mondja Máténé összeráncolt hom­lokkal - Pálszabó Mihály kollégában ko­moly ellenfélre találtam.- Mit készített a bemutatón?- A hidegtálas kategóriában szerepel­tem malacgalantinnal.-...?- Ez a készítmény malacbőrbe töltött darált malachúsból áll. A receptet nem árulom el, hiszen ez szakmai titok.- Munkaidő után azonnal leteszi a fő­zőkanalat?- Erről szó sincs, minden nap főzök otthon valamit, hiszen nagyon szeretem a szakmámat. Az igazat megvallva nem akartam sza­kács lenni, de a bátyám rábeszélt. És egyáltalán nem bántam meg... nemcsak a mostani siker miatt... Habár nagyon jól esett a Bonyhád és Vidéke Áfész vezetői­nek segítsége, támogatása és kitüntetés számomra, hogy Varga Sándor Oscar- díjas szakács felfigyelt múnkámra és fel­ajánlotta fővárosi konyháját, hogy a No- votelben rendezett bemutatóra nála ké­szíthessem el a „művemet”. Varga károly, a bonyhádi ifjúsági étte­rem vezetője így vélekedik Máté Tiborné teljesítményéről:- Kolléganőm olyan szakács, akinek tehetségéhez szorgalom és akaraterő párosul. Ezért öröm vele együtt dolgozni. Sze­retném, ha jövőre megszerezné a mes­terszakácsi címet. Ehhez három jelentős verseny meg­nyerése szükséges, vagy egy speciális Ungel Károly, a Magyar Szakácsok és Cukrászok Szövetségének elnöke átadja a különdiját Máté Tibornénak kétéves iskola elvégzése. Munkatárs- gozója nagyra értékeli és további jó sze- nőnk sikerét éttermünk valamennyi dől- replést kívánunk neki. M. R. Frutti, Plexi, Miki - a Modern Hungária tagjai Szabó Gabriella Sótörés a tanártornán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom