Tolna Megyei Népújság, 1986. december (36. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-16 / 295. szám

1986. december 16. Képújság 5 Úttörők Kisdobosok Kisdobosok L __________________________________ Ú ttörők-J Négyen az OT-ban Tizenkét szavazati joggal rendelkező Tolna megyei küldött és öt meghívott vett részt a jó hangulatú konferencián. Megyénk úttörőmozgalmának elismerését jelenti, hogy a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Tanácsának munkájában ezentúl négyen is részt vesznek. Nagy Ervinné, a Bonyhádi II. Számú Általános Iskola rajveze­tője, Gébért Imre, a Szekszárdi Gyakorló Általános Iskola tanára, Mezősi Árpád, a paksi városi úttörőtitkár, a helyi III. Számú Általános Iskola tanítója ésTemes! Ágnes, a TIT megyei titkára is tagja lett az Országos Tanácsnak. Az úttörővezetők konferenciája után Folyamatos megújulás Salgótarjánban tanácskozott az úttö- rővezetök IX. országos konferenciája de­cember 13-án és 14-én. Hazánk más­fél millió úttörőjének és százezer úttörő­vezetőjének képviseletében ült össze négyszázhatvan küldött, a nógrád me-, gyei úttörőszervezetek vendégei. Nem „rutinmegbeszélés” volt, ami min­den három évben más-más megyében van - mondta Csehák Judit miniszter­elnök-helyettes. A Magyar Úttörők Szö­vetségének munkája az elmúlt négy évti­zed alatt sokat változott. Születésekor abban a meggyőződésben élt az ország, hogy a szocialista fejlődésnek nem lesz­nek törései, ellentmondásai és főként gyors lesz. Azután rájöttünk, hogy ez nem így van. Válaszunk az a természetes em­beri magatartás volt, ami minden család­ban egy-egy megrázkódtatás nyomán a döntés: a gyermekeket nem beavatni. Ez hiba volt, ma már másképp gondolko­zunk. Az ország mai gondjaiba és örö­meibe azonban nem úgy tudjuk bevonni a gyerekeinket, hogy kisdobossá vagy úttörővé avatjuk őket, sokszor formáli­san. Az úttörőmozgalom nem a gyerme­kek számára kiépített „keretszervezet”, hanem a gyermekek szervezete. És te­kintettel arra, hogy felnőtt-támogatás, sőt szeretet nélkül nincsen igazi gyermek­kor, az úttörővezetűk felelőssége is meg­sokszorozódott. Minden, e felettébb nehéz életterüle­ten dolgozó vagy még inkább szolgáló embernek először is nem szabad magá­nyos farkasnak érezni magát. Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja felszólalásában kiemelkedően fontosnak mondta a gyerekek nevelését, s ez egyenesen következik abból, hogy a szocialista társadalom a jövő társadal­ma. Mind a kommunista ifjúsági szövet­ség, mind az úttörőmozgalom támogatja ezt a szolgálatot, a szolgálattevőket. A mai úttörők néhány éven belül szakmun­kások, mérnökök és orvosok lesznek, s unokáink nevelői. Mindebből következik, hogy az úttörővezetőknek még szoro­sabb kapcsolatot kell kiépíteniük első­sorban a családokkal, a pártoló intézmé­nyekkel. A vezetők feladata egyértelműen meg­nőtt akkor, amikor az iskolák demokratiz­musa kiszélesedett. Az úttörőszerveze­tek így egyfajta gyermek-érdekvédelmi feladatot is ellátnak. A gyermekek védel­me ennél azonban sokkal többet jelent, s ez is elhangzott a tanácskozás plenáris ülésén éppen úgy, mint a szekciók vitájá­ban. Olyan káros hatások is érik a mai gyermekkorosztályt, amikről nagyon so­káig nem beszéltünk. Sokan nem képe­sek beilleszkedni a társadalom rendjébe, s ez zavarokat szül, a dohányzás, az al­kohol- és drogfogyasztás növekedése például ilyen beilleszkedési zavarokra visszavezethető. A kétnapos tanácskozáson felelősen vitatkoztak a kérdésekről, s ezt a záródo­kumentum híven tükrözi. Emellett azonban azt is, hogy hazánk­ban nemzedéki szakadékok - a törések ellenére - sincsenek, s hogy a folyama­tos megújulás úttörőmozgalmunknak is sajátja. Iskolai sport Teremtorna kisdobosoknak A szekszárdi városi úttörőelnökség a decsi általános iskola tornater­mében rendezte meg Szekszárd és környéke kisdobos labdarúgócsa­patai teremtornáját. Rekord számú nevezés érkezett, tizenkét csapat szerepelt a mérkőzéssorozaton. A selejtezők eredményei: Decs-Szekszárd IV-es isk. 1-1, Várdomb- Felsőnána 0-0, Szekszárd V-ös isk.-Zomba 1-0, Tolna ll-es isk.-Öcsény 2-0, Decs-Tolna l-es isk. 1-0, Fadd-Felsőnána 2-0, Szekszárd lll-as isk.-Zomba 6-1, Sióagárd-Öcsény 2-1, Szekszárd IV-es isk.-Tolna l-es isk. 2-1, Várdomb-Fadd 2-1, Szekszárd V-ös isk.-Szekszárd lll-as isk. 1-1, Tolna ll-es isk.-Sióagárd 4-1. Az elődöntőben: Szekszárd IV-es isk.-Várdomb 2-0, Tolna ll-es isk.- Szekszárd lll-as isk. 3-1. A harmadik helyért lejátszott döntőben: Szek­szárd lll-as isk.- Várdomb 2-1. Az első helyért a Tolna ll-es számú iskola és a Szekszárd IV- es iskola csapata mérkőzött. Szoros, nagy küzdelemben 1-0-as félidő után 3-2-re a tolnaiak nyertek, s így egy évig az ő vitrinjükbe került a ku­pa. A teremtornán a gólkirályi címet Kiss Csaba (Tolna ll-es isk.) nyerte 8 találatával. Úttörők a palánk alatt Az úttörő korcsoportos országos ko­sárlabda vidékbajnokság dunántúli terü­leti döntőjét Zalaegerszegen rendezték. A nyolc résztvevő csapat között indult és eredményesen szerepelt a Szekszár­di Dózsa úttörőcsapata is. Eredmények: Szekszárdi Dózsa-Szi- getvár 51-37, Zalaegerszegi TE-Szek- szárdi Dózsa 67-51, Székesfehérvári Ikarus-Szekszárdi Dózsa 61-17, Szek­szárdi Dózsa-Pécs 27-23. Az utolsó találkozó megnyerésével a szekszárdi úttörők a harmadik helyet szerezték meg, ezzel bejutottak a még ez évben Nyíregyházán megrendezendő országos döntőbe. * Ezzel a dózsások megismételték két évvel ezelőtti bravúrjukat. Murvai Árpád edző véleménye szerint a csapat minden tagja dicséretet érde­mel küzdeni tudásáért. Csaky László felszólalása r e, „Nem a teljes emberi életet célozzuk meg”... Elhangzott az úttörővezetők IX. országos konferenciáján Tisztelt konferencia! Kedves barátaim! Hozzászólásomban arról szeretnék szólni, hogy a Vili. konferencián kapott lehetőség, a nyitottság, a társadalmasí­tás, másképpen a szabadság, miként hasznosul és milyen akadályai vannak a szabad működésnek. Iskolánkban har­madik éve folyik egy önfejlesztő helyi nevelési rendszer építése. A rendszer működésének alapelvét Faludi Szilárd és Gáspár László nyomán határoztuk meg, amelynek lényege az össztársadalmi gyakorlat pedagógiai reprodukálása. Ebből eredően a nevelés funkciójának a boldog emberi életre való felkészítést tekintjük. Itt most nincs mód részletező kifejlesztésre, de valamennyien tudjuk, hogy a boldogság gondolata mennyire nem sajátja a ma iskolájának. Az iskola ma elsősorban a társadalmi munkameg­osztásra, annak is a technikai oldalára kíván felkészíteni. Ki mivé lesz? - ez itt a kérdés. Nem életminőséget, nem a teljes emberi életet célozzuk meg. Nem tanítjuk meg a köz­napi kultúra elemeit, hanem a tudomány­ágak felé terelünk mindenkit, a valóság ismerete nélkül. Nálunk a legsürgősebb feladatnak a tanórai kudarcok rekom- penzálása mutatkozott. Kialakítottunk egy olyan szakköri rendszert, amelyben a lemaradók és az ellenszegülők számá­ra kívántunk sikerterepet biztosítani. Be­vezettük a termelő munkát és közösségi gazdálkodást. Tanulóink fénycsöveket, dallamcsengőt és gyümölcsládát gyárta­nak, félmilliós forgalmú boltot működtet­nek és gombát termesztenek. Iskolai szövetkezetei és takarékszövetkezetet működtetnek. Ezek után hozzáláttunk a közéleti politikai tevékenység elemzésé­hez. Alapvető célunk volt a személyes mél­tóság és öntudat, a gyermek önmaga iránti felelősségtudatának formálása, fej­lesztése. A legnagyobb problémának ná­lunk az látszott, hogy a tanítási órákon kialakult értékrend határozta meg alap­vetően az iskola több közösségének ér­tékviszonyát. Ez tarthatatlan. Tarthatatlan azért is, mert a sorozatos tanórai kudar­cok miatt gyermekeink jelentős hányada kiszorított helyzetbe kerül, torz az önérté­kelése, az egyoldalú tehetségértelmezés és tehetséggondozás miatt értéktelen­nek, haszontalannak érzi magát. Ez pe­dig igazságtalanság. Ezek után olyan kö­vetkeztetésre jutottunk, hogy úttörőcsa­patokat kell alakítani, amelyek képesek az intézmény pedagógiai programjával szervesülni és az iskolához képest spe­cifikus szervezetként is tud működni. Választásunk az érdeklődési körök mentén szerveződő úttörőcsapatok rendszerére esett. így most nálunk az 1100 fős iskolában 7 úttörőcsapat műkö­dik. A csapatok és kisebb egységek is vertikális szerkezetűek, amelynek nagy pedagógiai jelentőséget tulajdonítunk. A rendszer előnye az igazi önkéntesség, és ez most nemcsak lehetőség, hanem va­lóság. Vonatkoztattuk az önkéntességet a felnőtt vezetőkre is. Tiszteletben tartjuk kollégáink azon döntéseit, amely szerint nem kívánnak, vagy nem tudnak részt venni a mozgalmi munkában. Nagyon fontos a mozgalom jövőjét is befolyásoló tényező, hogy az önkéntességet tiszte­letben tartjuk. Tanuló és nevelő joga, hogy választhat. Nemleges választást nem szabad retorziónak követni. Nem szabad olyan megkülönböztetést alkal­mazni, amely az önkéntesség feladására késztet. Gyermekeink az avatás időszakában gyakran felteszik a kérdést, hogy mitől úttörő az úttörő. Mitől több, miért másabb az élete, mert csakugyan elgondolkodta­tó, hogy a 12 pont, az úttörők 12 pontja, vagy az általános iskolába járó gyerme­kek karitativ normarendszere. Gyerme­keink számára most nyilvánvaló, hogy a művészbarát úttörő különbözik a mada­rásztól, a természetjárók az ifjú gárdis­táktól, a természetkutatók a kommuniká­ciót szervezőktől és valamennyien lénye­gesen különböznek a mozgalomtól távol­maradóktól. Próbarendszerük, követel­ménytámasztó értékelésük pedig elkö­telezett, hiszen a tagsági viszony önkén­tességen, tehát felelősségvállaláson ala­pul. Felvetik nekünk a kérdést, hogy mi a politikuma az ilyen úttörőcsapatnak, nem, kerül-e messze a hatalomtól, nem lesz-e mellőzött? Gyermekeink ebben a tevé­kenységi rendszerben sokkal többet és hatékonyabban politizálnak, mint valaha. A természethez, a művészethez való aktív viszonyuk a politika. Az önként választott tagsági viszony és önként választott te­vékenységi forma nagy előnye az alkotá­si kedv gyors kibontakozása és hasznos termék megjelenítésének igénye. Meg­szűntek az általában vett őrsi vagy rajfog­lalkozások, a céltalan összejövetelek. Célirányossá vált a munka, értékközpon­tú lett a tevékenység. Nagyon fontos feladatunknak tekint­jük, hogy csapataink munkája létező tár­sadalmi tevékenységhez, valós struktú­rákhoz csatlakozzon. így kapcsolatba kerülnek a gyerekek a felnőttekkel, mun­kájuk haszna ebben a viszonylatban is megméretik. Nem utolsósorban az is fontos, hogy tanulmányukat befejezve tovább folytathatják a megkezdett mun­kát, van hová tartozzanak, bizonyítani tudják megszerzett tudásuk hasznossá­gát. A csapatok megalakításának idején sokan féltették a mozgalmat attól, hogy kikerül az iskolából, az osztályfőnök ha­tásköréből. Én úgy vélem, hogy ez az ag­godalom nem volt megalapozott. Az isko­la nem lett szegényebb attól, hogy az út­törők sokféle társadalmilag is hasznos tevékenységet is végeznek, ráadásul nem is alapfokon. Ebben a mozgalmi munkában van helye a tanulásnak, a megismerésnek, a felfedezésnek, az al­kotásnak. Az igaz, hogy a szervezet kike­rült az iskola szűkös értékvilágából, de a tevékenység sokkal inkább megfelel az elvárásoknak, mint maga az iskola. így lehet egyszerre kívülre és belülre kerülni. Gyakran ejtünk szót a demokráciáról, a gyermekek demokratikus viszonyairól. Törekvéseinknek abban az irányban kell hatni, hogy a demokrácia hatalmat is je­lentsen. Nem lehetnek gyermekeink sa­ját viszonyaiknak gazdái, ha nincs hozzá hatalmuk. Ahhoz, hogy a gyermek hatalmat és bi­zalmat is kapjon, nagy akadályokat kell leküzdeni, mert a kötelezőség elve, a te­kintélyuralom elve ma is előttük tornyo­sul. Nem volna szabad róluk nélkülük dönteni. Én a tervezett működési sza­bályzat azon vonatkozásaival értek egyet, amely valós választási, döntési le­hetőséget biztosit, hiszen ez a forrása a felelős gondolkodásnak, magatarté nak, alkotásnak. A szabadság biztosítása gyerme« és felnőtt számára elemi norma. Mostaná­ban sokan kétkednek abban, hogy z is­kolák képesek-e élni az önállóság ehe­tőségeivel. Én optimista vagyok, de azt gondolom, aki bothoz szokott, annak tü­relmi időre van szüksége, hogy megta­nuljon bot bélkül járni. Aki viszont kétke­dik és bizalmatlan, azt Sütő Andrással ál­lítom szembe: „A szabadság veszedel­meit nem a betiltás, maga a szabadság teszi ártalmatlanná.” A 6 és a 12 pontról A tegnapi újságban azt olvashat­tuk, hogy az úttörővezetők IX. orszá­gos konferenciája a felszólalásokat követő szavazáson az Úttörőszövet­ség Országos Tanácsának beszá­molóját és a szövetség alapszabá­lyát az úttörők törvényévé emelte. Olvasgatom a mához, a ma fel­adataihoz igazodó 6 és 12 pontot, aztán rögtön az jut eszembe, hogy ez másabb, mint a régi volt. Nem­csak tartalmában, de megfogalma­zásban is megváltozott. Az egyes szám 1. személy a közvetlenebb hangot, a bensőségesebb kapcso­latot jelenti, jelentheti, jobban érint „engem”, aki a törvény szellemében • kívánok élni, akarok tevékenykedni. Hozzám, nekem, rólam szól, az én számból hangzik el. Mindezekért örömmel üdvözlöm az újat. Más is eszembe jutott az úttörőve­zetők országos konferenciájáról szóló tudósítás kapcsán: jó, hogy a 6 és a 12 pont szövege megjelent az újságban, mert így mindazok megis­merhetjük, akiknek kötelességünk segíteni, hogy a kék, illetve vörös nyakkendősök törvényeik szellemé­ben élhessenek. _ ói _ Vonalban a kitüntetett I - Halló, kurdi általános iskola? Lencse Sándort keresem.- Tessék, Lencse Sándor vagyok. I Úttörővezetők országos konferenciáján lenni, egy megyét képviselni, már maga egyféle kitüntetés...- Igen, úgy érzem, ez a kitüntetés mellett megbecsülés is, hiszen nemcsak a megyét képviseli az ember a konferencián, hanem valamennyi úttörővezető, kisdobos és úttö­rő ügyét is szolgálja. I- Úgy tudom, mint a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Tanácsa tagja vett részt a salgótarjáni konferencián.- Valóban. Az OT tagja voltam 1979-től két cikluson keresztül és az elsőben szinte egyedül képviseltem megyénket, mivel a „társam", Andorka Sándorné elment; utána pedig a miskolci konferenciától számítva Temesi Ágnessal ketten voltunk OT-tagok. I - Mit jelentett egy régi mozgalmi vezetőnek a most lezajlott konferencia?- Kecskemét, Miskolc után ez nekem a harmadik volt és a korábbiakkal összeha­sonlítva ez mindenképpen a továbblépés a megújulás, az újkeresés egyik jelentős alkalma volt. Célozta a gyerekközpontú mozgalmat, a társadalmasítást, hogy az ön­kéntesség még jobban érvényesüljön, vagyis azt, amit a gyerekek akarnak, amit szíve­sen csinálnak újszerű közösségek és formák között, az legyen a mozgalomban. Ezért is íródott - többek között - gyereknyelven a működési szabályzat. Természetesen szó­ba kerültek az új oktatási törvény adta lehetőségek is. ...Egyébként nagyon jó volt a konferencia légköre és szinte valamennyi küldött véleményt mondhatott a plenáris, il­letve a szekcióüléseken. ■ - Lencse Sándor mivel foglalkozott?- A mozgalmi képzéssel, pontosabban azzal, hogy úgy lehetne eredményesebbé tenni, ha a módosított képzési határozat szellemében tudnánk tovább dolgozni. Szól­tam a szakmai és a mozgalmi képzés egybeolvadásának szükségességéről, a fluktuá­ció csökkentésének módjairól és a nyitottság, a kapcsolatok fontosságáról. I Kanyarodjunk vissza beszélgetésünk elejére, mivel úgy tudom, nemcsak a konfe­rencián való részvétel jelentett kitüntetést, hanem egy másik örömben, egy másfajta elismerésben is része volt, mivel megkapta a Gyermekekért Érdemérmet.- Nagyon meglepődtem és meghatódtam... Ez a legmagasabb úttörömozgalmi ki­tüntetés... Ösztönző... Ezután is ugyanúgy, vagy még jobban dolgozom, mint eddig - a gyermekekért. ■ - Gratulálok és további sok sikert kívánok. - él -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom