Tolna Megyei Népújság, 1986. november (36. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-13 / 267. szám

1986. november 13. Képújság 3 Miért kell nekünk kokszolómű? A november 11-i átadási ünnepséggel, az első adag koksz elkészítésével, a pró­baüzemelés megkezdésével belátható közelségbe került a hatodik ötéves terv második legnagyobb állami nagyberu­házása befejezésének időpontja. A Paksi Atomerőmű „árnyékában” épülő dunaúj­városi kokszolómü nagyságrendjét jól érzékelteti, hogy a próbaüzemeléssel párhuzamosan befejező munkálatokra még körülbelül másfél milliárd forintot kell fordítani. A beruházás kétségkívül nagy terhet jelent a népgazdaságnak (az Állami Tervbizottság 1984. július 19-i döntése értelmében az új kokszolómű építéséhez összesen kilenc és egyne­gyed milliárd forintot juttat az állam). Óhatatlanul felmerül a kérdés: miért van szükség erre a meglehetősen drága be­ruházásra, s vajon kifizetődő lehet-e Ma­gyarországon új kokszolóművet építeni? Csöjckenő teljesítmény Az ország kokszolható feketeszénva- gyonának hasznosítása népgazdasági érdek. Ezért született meg az úgynevezett liászprogram, amelynek lényege, hogy 1993-ig meg kell kétszerezni a fekete­szén kitermelését a mecseki szénme­dencében. A liászprogram végrehajtá­sának előirányzott költsége csaknem 23 milliárd forint. Ez a költség csakis akkor térülhet meg, ha az országon belül kok- szosítjuk a kitermelt szenet. A jelenlegi hazai kapacitás nem elegendő ehhez. Többé-kevésbé ismert tény, hogy Ma­gyarországon kizárólag Dunaújváros­ban, a Dunai Vasműben gyártanak kok­szot. A Dunai Vasmű kokszolóművének mindkét blokkja meglehetősen régi: az egyik 1956, a másik 1960 óta üzemel. A két blokk 1986-ig összesen mintegy 20 millió tonna kokszot adott az országnak (emellett - melléktermékként - körülbe­lül 7,5 milliárd köbméter gázt továbbított a helyi és a fővárosi háztartásokba). A kokszolómű csúcsteljesítménye 1979. és 1983. között évi 780-800 ezer tonna koksz volt, ez a teljesítmény az utóbbi időben csaknem a negyedével csökkent. Ez természetes is, hiszen a nemzetközi­leg elfogadott normák szerint a kokszo­lóblokkok élettartama átlagosan 20-25 év, s ezután mind a műszaki, mind a gaz­daságossági mutatók hirtelen és gyor­san romlanak. (Megjegyzendő, hogy a fővárosi háztartások gázellátását szolgá­ló Óbudai Gázgyár ugyancsak elavult, üzemeltetése szintén gazdaságtalan. Deviza megta ka r ítás A népgazdaság évi kókszszükséglete valamivel több, mint két millió tonna. E kokszmennyiség egy részét eddig is a Dunai Vasmű adta, jelentős része - mint­egy 850 ezer tonna - szocialista orszá­gokból származott. Mivel azonban a szo­cialista import korlátozott (növelésére belátható időn belül nincs lehetőség), mindeddig évente 350-500 ezer tonna kokszot a tőkés piacról kellett beszerez­ni. Az új kokszolómű belépésével volta­képpen a dollárért vásárolt kokszot he­lyettesíthetjük hazaival. A koksz világpia­ci ára ugyan meglehetősen tág határok között ingadozik (1981. és 1986. között a tonnánkénti kokszár 160-130 dollár volt), de a beruházás akkor is kifizetődő­nek ígérkezik, ha a koksz világpiaci ára esetleg tonnánkénti 110 dollárra csök­ken. Ebben az esetben az évi egymillió tonna kapacitású új kokszolómű évente 65-70 millió dollárt takaríthat meg a nép­gazdaságnak. És a melléktermék sem „mellékes”: évente 67 millió köbméter gázt ad majd az új mű az iparnak, a háztartásoknak. Jobb minőség, minél előbb... Az új kokszolómű 65 kamrájában több koksz készülhet majd, mint a két régi blokk 55-55 kamrájában együtt. Ami azonban ennél is fontosabb; a jelenlegi­nél lényegesen jobb lesz az előállított koksz minősége, s ezt a minőséget - a korszerű technológia révén - egyenlete­sen tartani lehet. Emellett a levegőszeny- nyezés is megszűnik (környezetvédelmi berendezésekre egymilliárd forintot köl­töttek a beruházásra szánt összegből). Az új kokszolómű teljes üzembe helye­zésének az Állami Tervbizottság által 1984-ben megszabott határideje 1988. március 31., de szinte bizonyos, hogy er­re jóval hamarabb kerül sor, hiszen az új blokk átadása 1987. június 30. helyett már most, 1986. november 11 -én meg­történt. Köszönhető ez annak, hogy 1984 decemberében a fővállalkozók és a leg­jelentősebb alvállalkozók társasági szer­ződést kötöttek a beruházás meggyorsí­tására, valamint arra, hogy a beruházási költségből 75 millió forintot megtakaríta­nak. Ezt az összeget anyagi ösztönzésre fordíthatják: a felét a részhatáridők telje­sítésekor fizetik ki, a másik felét pedig abban az esetben, ha 1987 első felében az új kokszolómű 350 ezer tonna kokszot ad. Erre pedig annál inkább számítha­tunk, mert az új kokszolómű létesítésé­nek népgazdasági érdeke a létesítőkben is - személyes anyagi érdekeltségük ré­vén - tudatosodott. Műszaki konferencia /Textilipari műszaki konferencia kezdő­dött szerdán a Duna Intercontinental Szállóban. A tanácskozáson az ágazat hazai szakemberei a számítógépek al­kalmazásának a textil- és a textilruházati iparban elért eredményeit és a következő évek feladatait veszik sorra. A kétnapos konferenciát Geleji Fri­gyes, az OMFB elnökhelyettese, a Textil­ipari Műszaki Tudományos Egyesület el­nöke nyitotta meg, majd Jederán Miklós, a Budapesti Műszaki és Tudományos Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára tartott előadást az ágazat számítógépesí­tésének eddigi eredményeiről. Elmon­dotta: a hazai textilipari vállalatok több­ségénél valamilyen formában már alkal­mazzák a számítástechnikát. Korszerű folyamat- és minőségellenőrző rendsze­reket építettek ki, számos helyen számí­tógéppel segítettt tervező-, vizsgáló-, gyártó- és robotrendszerek működnek. Legújabban már megjelent a komputer­rel kombinált lézeres szövethiba-regiszt- ráló berendezés is, amelyet a közeljövő­ben a magyar vállalatoknál is alkalmazni fognak. A tanácskozáson a szakemberek a számítástechnika hasznosításának ed­digi eredményeiről is beszámoltak. El­mondták többek között, hogy a Glovita Győri Kötöttkesztyűgyárban a közelmúlt­ban számítógép-vezérlésű kesztyűkötő gépeket állítottak munkába. A vállalat sokfajta kesztyűt gyárt, s a rendszeres átállás jelentős időkiesést okoz. Ez az időveszteség 20-25 százalékkal csök­kenthető a komputervezérlésű berende­zések üzembeállításával. A Rábatext Győri Textilipari Vállalatnál működő ezer szövőgép több mint egyharmadát számí­tógépes termelésfigyelő rendszer irá­nyítja. A mintegy 3 millió forintos beruhá­zás eredményeként automatikussá vált a minőségellenőrzés és termelésirányítás. A szervezési tapasztalatok alapján a vál­lalat többi gyáregységében is hozzálátott hasonló rendszerek bevezetésének elő­készítéséhez. Tavaly kezdte meg műkö­dését a Dacotex szövődéi számitógépes adatgyűjtő rendszer a Pápai Textilgyár­ban. Hasonló rendszert vezetnek be a vállalat fonodájában is, és megkezdték a kötőüzemi számítógépes termelésirányí­tás előkészítését. Fiatal agrárértelmiségiek fóruma Dombóváron A Dombóvári Városi Művelődési Ott­hon első emeleti egyes számú termében Cserép Imre, a városi pártbizottság első titkára a házigazda. Fogadja az érkező­ket, a városkörnyék huszonnyolc agrár- szakemberét, köszönti a megjelenteket, ismerteti a politikai könyvnapok Tolna megyei eseményeihez kapcsolódó ren­dezvény célját, vagyis azt, hogy a törté­nelmi tapasztalatok mindenki számára tanulságul szolgáljanak, majd felkéri Vas Istvánt, az MSZMP Tolna Megyei Bízott-' sága Végrehajtó Bizottsága tagját, a Dal- mandi Mezőgazdasági Kombinát Állami díjas vezérigazgatóját a vitaindító meg­tartására. Vas István idézi a címet: A szocializ­mus megvédése és megújulása a mező- gazdaságban, aztán felteszi a kérdést: Vajon indokolt-e a cím ilyetén való felve­tése? Havasi Ferencet, az MSZMP KB tit­kárát idézi: „Ha nem sikerül a világgazda­sági kihívásnak megfelelően rendezni a gazdasági életünket, akkor rövidesen visszazuhanhatunk a középkorba.” A vi­tavezető ezután utal arra, hogy a gazdál­kodásban a nagy történelmi sorsfordu­lók utáni átrendeződés az embereket tör­ténelmileg új helyzetbe hozta és most az a feladat, hogy megvédjük azt a pozíciót, amit népünk történelme során elért. Hosz- szú menetelésre kell felkészülni, hang­súlyozza, újra kell értékelni a perspektí­vákat, meg kell találni a kibontakozás út­ját, és fontos, hogy tömegesen gyakorol­juk a racionális cselekvést. Tapasztalatátadás A múlt felvillantása után az előző gon­dolatok a mába, a mai feladatokhoz ve­zettek át. (Ezt tartalmazza a fórum címé­nek második része.) Vas István szól a műszaki értelmiség - hazai és szocialista táboron belüli - megbecsüléséről, s el­mondja, a Dalmandi Mezőgazdasági Kombihátban azt tűzték ki feladatul, hogy az említettek jövedelmét - nem a mun­kásrétegek jövedelmének rovására - nagyságrendben kell növelni.- Minden kollektívának, egyénnek az életét tervezni kell - közli hatvanéves ta­pasztalatával, azután a táblához megy és szem­léltetésül felírja az ötéves tervek termelési adatait, majd kiemeli, hogy a nép- gazdasági, a dolgozói, a vállalati elvárásoknak egyszerre kell eleget ten­ni. - A mai világ jellegze­tessége, hogy az érték­törvény nem működik szabályosan. A világban a politikai szembenállás eltéríti egymástól a gaz­daságokat - hangzanak az őszinte szavak, majd a bizakodó hang is meg­szólal, mondván, valószí­nű, a helsinki egyezmények alapján fo­kozódik a tudományok cseréje. Bizonyítja mindezt azzal, hogy a frissen kapott információkkkal összehasonlítja a nyugatnémet és a magyar termelési érté­keket. Megállapítja ezután, a magyar gazdaság elemzettségének feltételei sokkal jobbak, mint a legfejlettebb tőkés gazdaságokban. Hibánk, hogy nem ele­mezzük ezeket, hanem vakon döntünk. Grafikont mutat később Vas István, és a fórum résztvevői megtudhatják az egy főre jutó jövedelem alakulását. Szól a munkabérről, a vállalati jövedelemről, a vállalati tartalékalap-képzésről, a költ­ségvetési befizetésről, majd az egyes ágazatok innovációs tevékenységéről, aztán a vezetők jövedelmének alakulásá­ról, az emberi érdekeltség és a hatékony­ság összefüggéséről. Kihangsúlyozza, el kell sajátítani a technológiai szemléletet. Ezt hosszú számsorral szemléleteti, összehasonlít, majd levonja a következtetést: Vesztesé­ges, egyensúlyhiányos gazdaságot nem lehet fenntartani. A megoldás kulcsa a műszaki fejlesz­tés. A vitaindító zárszava is elhangzik ezután: Ma egy dolog lehet a szemünk előtt, a racionalitás. Kérdések Mint ahogy lenni szokott, a kérdések következnek. Arra a felvetésre, hogy lát-e még tartalékot a kombinát eredményei­nek fokozásához, Vas István azt válaszol­ja, hogy nemcsak ő, hanem a kombinát dolgozói is látják az eddig még feltáratlan tartalékokat. Példaként többek között azt hozza fel, hogy egy időben azért drágult meg a napraforgó termelési költsége, mert a fehércirok mentesítő vegyszere megdrágította. A felismerés után - nem termelnek napraforgót ott, ahol ez a nö­vény tenyészik - kisebb lett a bruttóho­zam, de nagyobb a jövedelem. A következő kérdés a szarvasmarha­ágazat hozamára, a ráfordításra és a nyerségre vonatkozik. Ennél a felvetés­nél a vezérigazgató az egyéni érdekelt­ség mellett az ágazatok közti integrált kapcsolatokról szól, ugyanis ez hozta meg a húszszázalékos nyereséget. A cél, hogy vállalaton belül ne a jó ágazat tartsa el a gyengét, hanem mindegyik gazdaságos legyen. Válaszol ezután a fiatal szakemberek beilleszkedését segítő munkájukról, majd a vállalkozási készség fontosságá­ra is felhívja a figyelmet. Kiemeli, a vállal­kozás a magyar ember fejében ma még mint kapitalista kategória él, majd mód­szertani fogásként elárulja, hogy „kell bevinni az embereket a csőbe”, vagyis hogyan kell vállalkozásra, innovációra bírni őket. Cserép Imre zárszava következik a két óra tanulságos eszmecsere után. A váro­si első titkár így összegez: - Bármilyen időszak van, fejlesztés, műszaki fejlesz­tés nélkül előrelépni nem lehet. Erre ma is több a lehetőség, mint amennyit az üzemek megtesznek. A vezetés részéről sok mindenben felvetődhet a vállalkozás igénye. A gazdaság álfal adott előnyt nem használjuk ki eléggé, nem elég erős a költséggazdálkodás kényszere nálunk - szól a summázat, ami a vitaindítóval együtt mindnyájunkat elgondolkodtatott. Mindig akad közös téma Fotó: DÓMBA! ISTVÁN FERTODI SZAMÓCÁK Erősödő bizalom A nagyüzemekben és a kiskertekben mind több helyen foglalkoznak a kedvelt gyümölcs, a szamóca termesztésével ; vi­szonylag jók az értékesítési lehetőségek, és az utóbbi években a termésátlagok is nőnek. Az országban eddig hat szamó­cafajta volt forgalomban, ezek közül azonban mindössze hármat termesztet­tek nagyobb mennyiségben. A legkere- setebb fajta a Gorella, amely az ültetvé­nyek mintegy kétharmadát foglalja el. A másik két fajta 13, illetve 10 százalékos arányban részesedik a termőterületből. A szakemberek szerint szükség van arra, hogy tovább bővítsék a fajtaválasztékot, és a termesztési szezon széthúzásán is fáradoznak. A Gyümölcs- és Disznövénytermesz- tési Fejlesztő Vállalat fertődi kutató állo­másán nemesítették ki a Fertődi 19-et, amely a MÉM-től megkapta a hivatalos termesztési engedélyt. Ez a szamócaféle a Gorellával egy időben érik, ám gyümöl­csének minősége eltér attól, így értéke­sítve várhatóan nem okoz majd gondot. A tartósítóiparban ugyanis régóta várnak már egy új, az ipari feldolgozás céljára is alkalmas fajtát. A másik újdonság az NSZK-ból behozott Hakras Romatá, amely szintén a fertődi kutató állomás közreműködésével gyarapítja majd a ha­zai választékot. Korán és bőven termő, tetszetős gyümölcsű szamócáról van szó, amelyet mindenekelőtt friss fo­gyasztásra szánnak, így a háziasszo­nyok a következő években mind gyak­rabban találkozhatnak vele a piacokon. A nagyüzemekben és a házikertekben egyaránt ajánlják termesztését. (Tudósítónktól) Az ajtóban három jó fellépésű fiatal lány állt: - Pozsonyiékat keressük. Jó helyen já­runk? Az igenlő válasz után illedelmesen be­mutatkoztak, majd elmondták látogatásuk célját. A Babits iskola 8. c. osztályos tanulói voltak.- Osztályfőnökünk, Kovács Erika megbízá­sából jöttünk - mondták egymás szavába vágva. Osztályunk ugyanis felajánlotta és el­vállalta a nyugdíjas Pozsonyi-házaspár patro- nálását. Ez azt jelenti, hogy időközönként meglátogatjuk Önöket és amennyiben igény lesz rá, meghozzuk a patikából a gyógyszere­ket, elvégezzük a bolti bevásárlást és másban is segítenénk. Az idős asszonyt annyira meghatotta a fia­talok jószándékú buzgólkodása, hogy szinte szóhoz sem tudott jutni. Végül is a fiatalok se­gítették feloldani zavarát Ezután gyakrabban eljövünk - ígérték bú­csúzóul. Az idős asszonynak jólesett a fiata­lok látogatása. Amikor csak a tőlük kapott szegfűre pillantott, köszönetféle jutott az eszébe. Köszönet a szülőknek, az iskolának, hogy az idős embereket becsülni tudó fiatalo­kat nevelnek. (i-é) A résztvevők egy csoportja Vas litván az „elvárásokról” beszél

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom