Tolna Megyei Népújság, 1986. november (36. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-11 / 265. szám
2 Képújság \ 1 x' ^ ... , ' . f ; ‘ \ /: , • "* ' 1986. november 11. Sevardnadze sajtóértekezlete a reykjavíki „csomagról” (Folytatás az 1. oldalról.) ' nyegében semmissé tették mindazt, amit a felek Reykjavikban egyeztettek - mutatott rá ezután Sevardnadze. Partnereink álláspontjában a legmeglepőbb az volt, hogy egyértelműen tagadni próbálták a legfontosabb problémának, vagyis a Szovjetunió és az Egyesült Államok teljes nukleáris fegyver- készlete 10 év alatt történő felszámolásának Reykjavikban kidolgozott átfogó megoldását. Ezzel kapcsolatban Eduard Sevardnadze, mint az izlandi fővárosban tartott tárgyalások közvetlen résztvevője emlékeztetett az ottani eredményekre és rámutatott, hogy éppen az „egyetértés csomagja" megmaradt, s ennek legfontosabb eleme minden nukleáris eszköz 10 év alatt történő megsemmisítése. Az „egyetértés csomagjának” második eleme a közepes hatótávolságú rakétákról elért megállapodás volt. Ez a következőképpen fogalmazható meg: egyetlen szovjet és amerikai közepes hatótávolságú rakéta sem maradhat meg Európában, a jelenlegi szinten be kell fagyasztani az ennél kisebb hatótávolságú rakéták számát, valamint a Szovjetunió ázsiai részén 100-ra kell csökkenteni az ilyen rakétákon elhelyezett robbanótöltetek együttes számát, és ugyanennyi robbanótöltete lehet az Egyesült Államoknak közepes hatótávolságú eszközein, a saját területén. A csomag részévé vált a nukleáris fegyverkísérletek kérdése. A Szovjetunió azt javasolta, hogy tárgyalásokat kell kezdeni a nukleáris kísérletek teljes betiltását előirányozó megállapodás kidolgozásának céljával, s ezek menetében kell megvitatni a közbülső megoldásokat: a nukleáris robbantások erejének és számának korlátozását, az 1974-ben és 1976-ban e témakörben kötött szerződések további sorsát - mutatott rá Eduard Sevardnadze. A „hadászati védelem” kérdésében is fQntos, elvi jelentőségű kölcsönös megértés alakult ki arról, hogy a felek 10 éven át nem lépik át a rakétaelháritó rendszerekből kötött szerződésben meghatározott korlátokat. Ebben a témakörben vetődött fel a fű akadály is. Ezt az képezte, hogy az Egyesült Államok nem értett egyet a program keretében végzett munkálatok korlátozásával, és mindenáron el akarta érni, hogy a Szovjetunió beleegyezzék a szerződésnek a 10 éves periódus eltelte utáni felmondásába. Ç 10 év alatt az Egyesült Államok előkészítette volna telepítésre az ürfegyverek rendszerét - jelentette ki a szovjet külügyminiszter. Bécsben a szovjet fél kezében volt egy előre elkészített okmány. Ennek elnevezése: ,Jk nukleáris leszerelés területén a Szovjetunió és az Egyesült Államok között elért megállapodások kulcstételeir amelyeket további munkával elő kell készíteni aláírásra”. A szovjet külügyminiszter ezt az okmányt helyezte a bécsi tárgyalóasztalra. Ez egyfajta „keretmegállapodás” tervezete volt, amelyet ha a miniszterek egyeztettek volna, az SZKP KB főtitkárának és az Egyesült Államok elnökének kellett volna jóváhagynia. Énnek révén a Genfben dolgozó tárgyalóküldöttségek számára szilárd alapot teremtettek volna a konkrét megállapodások szövegének kidolgozásához. A dokumentum a nukleáris és űrfegyverzetek kérdéskörének mind a négy irányát érintette. A dokumentum tükrözte a feleknek azt a készségét, hogy a 10 éves időszak során megállapodásra jussanak minden fajta nukleáris fegyver teljes felszámolásáról. A közepes hatótávolságú rakétákra vonatkozó rész megfogalmazása szintén teljességgel a Reykjavíkban elért megállapodáson alapult . Ilyen jelentős leszerelési lépések mellett ki kell zárni annak lehetőségét, hogy bármelyik fél is katonai fölényre tehessen szert, ezért a Szovjetunió megerősítette azt a javaslatát, hogy a felek 10 éven át ne lépjenek ki a rakétaelhárító rendszerekből kötött szerződés kereteiből. Eduard Sevardnadze rámutatott, hogy a Szovjetunió nem kívánja a hadászati védelmi kezdeményezéssel kapcsolatos munkálatok teljes beszüntetését, laboratóriumi keretek között e munka folytatható, megengedett lenne kifejlesztett prototípusok, modellek elkészítése, és tíz év múlva újra megvizsgálnák a kutatások eredményeit. A szovjet javaslat értelmében magas szinten tárgyalásokat kellene kezdeni, amelyeken meghatároznák, hogy mi engedhető meg és mi nem a rakétaelhárító rendszerekről kötött szerződés értelmében. A Szovjetunió javasolta továbbá azt is, hogy dolgozzanak ki kölcsönösen elfogadható megállapodást a műholdelhárító fegyverek betiltásáról. A Szovjetunió megállapodást javasolt a negyedik kérdéskörben, a nukleáris fegyverkísérletek betiltásának témakörében is. Sajtóértekezletén Erduard Sevardnadze hangsúlyozta, hogy ezzel a szovjet állásponttal szemben az amerikai fél más célt tűzött maga elé: a reykjavíki csomagot „bécsi csomaggal” kívánta helyettesíteni. Ebből a csomagból azonban hiányoztak volna mindazok a nagy horderejű megállapodások, amelyek Reykjavíkban születtek, s a megmaradó részt is fenntartások, feltételek és egyoldalú magyarázatok sokasága hígította fel. A szovjet külügyminiszter rámutatott: mindazonáltal a bécsi tárgyalások jelentősek, tartalmasak voltak. A mostani sikertelenség nem feltétlenül jelenti azt, mutatott rá Sevardnadze, hogy ha sor kerül rájuk, a további találkozók is terméketlenek lesznek. Elmondta ugyanakkor, hogy Bécsben nem állapodtak meg újabb találkozóban.. Csaknem két órán át tartó sajtóértekezletén Eduard Sevardnadze részletesen válaszolt a teremben helyet foglaló újságírók kérdéseire. SPD-vereség Hamburgban A hamburgi tartományi választásokon a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) vereséget szenvedett. Az előzetes eredmények szerint a CDU megszerezte a szavazatok 42,2 százalékát, szemben az 1982-es 38,6 százalékkal, s a 120 tagú helyi képviseleti testületben 54 mandátuma van. Az SPD-re a szavazatok 41,3 százaléka (51,3) jutott, jelenlegi mandátumainak száma 53. A Zöldek a korábbi 6,8 százalékkal szemben megkapták a szavazatok 10,5 százalékát, és így 13 képviselői helyhez jutottak. Feltűnési viszketegség? Politikai rövidlátás? Rossz helyzetfelismerés vagy tudatos félrevezetés? Naiv remények a dia- dalmasjiazaérkezésről? Hiába telt el már néhány hét azóta, hogy Jean-Bédel Bo- kassa, Közép-Afrika egykori császára feltűnés nélkül próbált visszatérni hazájába, az okok és motívumok még ma sem sokkal világosabbak. Sőt, a kérdőjelek inkább tovább szaporodtak. Felmerült ugyanis annak gyanúja, hogy I. Bokassa korántsem saját szakállára döntött a veszélyes lépésről, (hiszen Banguiban uralmának megdöntése után, ezelőtt hét évvel, távollétében halálra ítélték), hanem voltaképp „beugratták”. Vagyis elhitették vele, hogy - reális szemmel nézve bármennyire hihetetlennek tűnjön is, - még szerepet játszhat a két és fél milliós, koldusszegény afrikai állam életében. (A „felbújtók” egyes hírek szerint a francia szélsőjobboldal köreiben, valószínűleg Le Penék Nemzeti Frontjában keresendők. Számukra ugyanis kapóra jön bármilyen esemény, amely kínos helyzetbe hozza a párizsi kabinetet.) A kellemetlen szituáció tagadhatatlan, hiszen az Elysée-palota számára a legjobb megoldás az lett volna, ha egyszer Zárt ülések Bécsben Hétfőtől zárt üléseken folytatódik az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó utótalálkozó. Miután a múlt heti nyilvános megnyitó üléseken a 35 ország külügyminisztere kifejtette kormánya álláspontját, ezen a héten - naponta két ülésen - az állandó küldöttségvezetők értékelik a helsinki folyamat ajánlásainak végrehajtását. November 17-től a Földközi-tenger térségében való együttműködés kérdéseit vitatják meg, ezt követően pedig a legutóbbi, a madridi utótalálkozó óta tartott szakértői konferenciákat értékelik. Ezek sorában napirendre kerül a budapesti kulturális fórum is, amely általános vélemény szerint sok, megvalósításra érdemes javaslattal szolgált. A jövő héten megalakulnak és munkához látnak a találkozó állandó munkabizottságai, amelyek többek között a hel- ' sinki-folyamat három „kosarával” foglalkoznak: az európai biztonság, a gazdasági-kereskedelmi együttműködés ügyével, valamint a humanitárius kérdésekkel. —i------------------------------------------------------------------------Bokassa botrányai Bírósáa előtt az ex-császár és mindenkorra letűnik a színről az 1965- ben katonai puccsal élre került politikus. Elvégre Bokassa hatalomra segítésében éppúgy a fekete kontinensre gyakorolt befolyásának megőrzését szem előtt tartó párizsi vezetés segédkezett, mint később eltávolításában. Igaz, ez utóbbit 1979-ben csak az váltotta ki, hogy a nagyzási hóbort hallatlan ’ példáit produkáló, fél tucat nejjel és több tucat gyerekkel rendelkező uralkodó támogatása erkölcsileg egyre tarthatatlanabbá vált. Látva az elmaradott ország nemzeti jövedelmének negyedét felemésztő, napóleoni mintára lebonyolított koronázási ceremóniát, az elpazarolt segélyeket, a korrupciót, a diktatúra kegyetlenségeit, (iskolásgyerekek kínzásáról és megöléséről is beszéltek), Franciaország számára célszerűbb lett Bokassa „ejtése”, semmint a kiszámíthatatlan következményekkel járó robbanás kivárása. Következett hát a „megelőző puccs”, a titkos Barracuda-terv, amelyet Banguiban több ezer francia ejtőernyős bevonásával bonyolítottak le. A császárság helyett ismét visszaállt a köztársasági berendezkedés, az épp Líbiában tartózkodó uralkodó pedig hosszú évekre az elefántcsontparti fővárosba, majd Párizsba kényszerült. Időközben kipattanta gyémánt-botrány: a francia lapok hosszú ideig tárgyalták a Giscard d’Estaing elnöknek ajándékozott ékkövek ügyét. Az egykori „kedves rokon” - így nevezte Bokassa hivatalos látogatása során vendégét, a volt francia államfőt - mellesleg még egyszer szembekerült az ex-csá- szárral. Bokassa néhány hónapja ugyanis megjelentette emlékiratait, s ebben meglehetősen kritikus hangnemben szólt egykori patrónusáról. Giscard d’Estaing felháborodott tiltakozása, majd bírói végzés nyomán végül a nagy vihart kavaró memoár-kötet terjesztését betiltották, a megjelent példányokat pedig elkobozták. Egyelőre nem dőlt még el, hogy mi történjen a diszkrét háziűrizet eseményte- lenségébe beleunt, az indokínai gyarmati háborúban részt vett egykori századossal. A jogszabályok értelmében bírósági ügyét másodszor is tárgyalni kell, mivel az előző eljáráskor nem volt jelen. Kérdés, születhet-e más döntés, mint a halálos ítélet? Mai kommentárunk „Isten óvja a királynőt!” Corazon Aquino, a Fülöp-szigetek elnöke négynapos hivatalos látogatást tesz Japánban. A hétezer szigetből álló ország (sőt a külföld) közvéleménye mégsem magára az utazásra, hanem annak sajátos körülményeire figyel. Egy nagy ma- nilai napilap fogalmazása szerint ezúttal nem az az igazán izgalmas, hogy mi várja az elnökasszonyt Japánban, hanem az, hogy mi várja a látogatás után - otthon. Emlékezetes, hogy amikor vagy nyolc hónappal ezelőtt megdőlt Ferdinand Marcos diktatúrája, Corazon Aquino rendkívül összetett, nagyon különböző erők élén vette át a hatalmat. Nem volt nehéz megjövendölni, hogy e sokszínű tábort csak a közös cél, Marcos megbuktatása egyesíti, és ha ez megtörténik, a mézeshetek véget érnek. Nos, e folyamat megindult, sőt az utóbbi napokban viharos fejleményeket is produkált. Érdekes módon ezek főszereplője Juan Ponce Ennie hadügyminiszter, aki sokáig Marcos egyik kulcsembere volt, de aki az utolsó pillanatban átállt és ezzel kétségtelenül nagy lökést adott a diktatúra bukásának. Enrile az NPA nevű gerillamozgalommal kapcsolatos állítólagos engedékenységet használta fel ürügyként ahhoz, hogy szembeforduljon a Malacanang-palotával, az elnöki rezidenciával. Ezt jelezték, hogy 1. A napokban beszédeit mondott egy húszezres Marcos-párti(l) tömeggyűlésén, és * 2. Immár másodszor keringenek hírek arról, hogy a hadsereg elitalakulatait felhasználva, puccsot tervez az elnök ellen. Az államfői utazás előestéjén bombaként robbant egy olyan, meg nem erősített hír, amely szerint Enrile meg is kísérelte a hatalomátvételt, de helyettese, Fidel Fiamos vezérkari főnök - a hadsereg egy másik szárnyával maga mögött - meghiúsította a próbálkozást. Ilyen előzmények után feltűnést keltett, hogy az elnökasszonyt búcsúztató személyiségek között a repülőtéren megjelent Enrile is, és a gépre szálló államfő az ő jelenlétében kérte meg az ország népét: segítsen Fiamosnak „szükség esetén” a rend fenntartásában... Manilában nyílt titok, hogy Laurel alelnök, téhát a hatalom második embere aki nem titkolja, hogy maga szeretne elnök lenni, csatlakozott Enriléhez. Állítólag az En- rile-puccs titkos jelmondata így hangzott: „Isten óvja a királynőt!’’. Minden jel arra vall, hogy a fohász indokolt. HARMAT ENDRE PANORÁMA BUDAPEST - Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára és Lo- sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait José Eduardo dos Santosnak, az MPLA-Mun- kapárt és az Angolai Népi Köztársaság elnökének az ország nemzeti ünnepe alkalmából. Éttermi hálózat magyarországi kialakításáról írt alá szerződést hétfőn, az Atrium Hyatt Szállóban a Bábolnai Mező- gazdasági Kombinát képviseletében Burgert Róbert vezérigazgató, valamint az Egyesült Államokbeli McDonald’s cég megbízásából Steven Barnes alelnök. A szerződés megkötésénél ott volt Marjai József miniszterelnök-helyettes és Ván- csa Jenő mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter. LISSZABON - A Portugál Köztársaság Parlamentjének meghívására hétfőn magyar országgyűlési küldöttség érkezett hivatalos látogatásra Lisszabonba. A delegációt Cservenka Ferencné, az Országgyűlés alelnöke vezeti. LIMA - Helyhatósági választásokat tartottak vasárnap Peruban. A nemhivatalos eredmények azt mutatják, hogy a szavazás a kormányon lévő APRA párt pozícióit erősítette meg. Az APRA mögött az Egyesült Baloldal elnevezésű választási szövetség végzett. DACCA - Húszain Mohammad Ersad bangladesi elnök hétfőn azonnali hatállyal feloldotta a katonai állapotot. Erre azt követően került sor, hogy a parlament szentesítette a katonai kormányzat négy és fél éves tevékenységét. A törvény egyben mentesíti az elnököt az utólagos felelősségre vonás alól. ÚJ-DELHI - Mihail Gorbacsov közelgő indiai látogatása nemcsak a két ország kapcsolatainak elmélyítésében lesz mérföldkő, hanem egészséges hatást fog gyakorolni a térség helyzetére és a feszültséggócok számának csökkentésére is - jelentette ki hétfőn a parlamentben Narajan Datt Tivari indiai külügyminiszter, aki a hónap elején Moszkvában járt. A miniszter találkozott az SZKP KB főtűtkárával is. Bokassa teljes császári pompában káprázatos sas-trónján... Esetleg ismét külföldre engedik, vagy börtönben marad. Közben -, hogy aJ<ülönös jogi és politikai kavarodás csak' fokozódjon - az ex- császár beperelte a korábbi francia kormányt, és személy szerint Valery Giscard d’Estaing államfőt, mivel ők szervezték meg - így a bírósági kereset - annak idején megbuktatását. Akárhogyan is alakuljon e groteszk ...és háziköntösben, a dicstelen háziőrizet napjaiban történelmi tragikomédia, Bokassa szerepe az új bírósági eljárással gyaníthatólag végleg befejeződik. Legtalálóbban talán a Quotidien de Paris fogalmazta meg véleményét: „A történelem néha bohócokat szül, és Bokassa is közülük való... Hullákra építette trónját, és éhezésbe vezette népét... Véres és nevetséges sértés marad a civilizáció számára...” x Sz. G.
