Tolna Megyei Népújság, 1986. november (36. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-07 / 263. szám
1986. november 7. IvÉPÛJSÀG 11 Nyikolaj Tyihonov: Barlanglakó Megedzette lelkem egy ősi kovács, ki tűzböl a vízbe merít.- Add kezedet - hív a hegység - odaláss, hol ég veti csillagait. És napragyogós-keresztútjaimon mennyi aranyágú sugár feküdt elibém, hogy aranyhidukon elérjem a célt, ami várt! Liget kiabálgat^hogy hajtja fejét baltámnak alá szelíden, Ám hegyszakadékok - ott van menedék, hol otthonos lett a szívem. Bújtam üregekben, akár a hiúz, vérszomjasán - nem tagadom. n Nap égetett csontig, de szép a vigasz, hogy ajkamon étj dalom. Veress Miklós fordítása Andrej Gyementyev: A Volga A Volga nélkül nem létezhetem. Micsoda szép a málna-enyhű hajnal, s partján leülni, lélegezhetem, egész közel, Volga-mély sóhajjal. A Volga engem örvendezve vár. Ha megbántva, búval jövök is én. És megvigasztal, mindent értve már, és elúszik a bánat a vizén. Miként ha elgyengül saját, szelíden hullámtalan folyásán, zajtalan - ám jól tudom, milyen erő van itt lenn. ■ A csend mélyén a szenvedélye van. És nem törődik méltó nagy hírével - ringó hajók, száz széttört jégdarab... S a Volga, könnyen, semmit nem Ígér meg, és könnyedén soha semmit nem ad. «; Konczek József fordítása Nyikolaj Tyihonov: FÖLD I. A tölgyön fülemüle-gyilkos, Ájtatos-Aljoska - kuvik. Harmonika-jajra járják itt most Csörgődobra ők dübögik. S vízitündfer hallgatja - bongva Vizfenékrdl hogy zeng Kityezs, S áll túlnan, görbén, mint a donga Az égerbqtos kisöreg. Bűvöl-bájól medveerővel, S imbolyog, mint a gyertyaláng, Vállain hol rongyok redője, Hol meg rogyasztja kőbrokát. Tán vihar dönt tölgyet, azt hallja, Tán az égbolt szólt ekkorát - Nem, a sutban szendergő Hja Verte le hársfabocskorát. II. Kavarj s keverj guszlit s keresztet, Harangszóval csatarobajt. Düh, szánalom, bánat - mi lesz ez? Sólymok nyarán túl e moraj. Halni, vállalni, vállnak vállat! Falut rebbent fel új falu. Hová te, se madár, se állat? Oroszföld, ez a láng befut. Szószék billent meg és csapszék lett Minden férfi asszonya te, Nem elég a világ s az élet - Fenékig idd, s elölről kezdd! Szilágyi Ákos fordítása is olyan távoli Kara-Kum-sivataghoz -, aztán a szélső házakat, amelyek olyan nyomorúságosak voltak, hogy à Zajcsan teret, ahova most közeledett, nemcsak városnak, hanem kis jóindulattal város- központnak is lehetett nevezni. A tér és a Loktyev utca sarkán álló ház pedig ilyen összehasonlításban pompás emberi hajléknak látszott. És attól, hogy most ehhez a pompához, új életének, újjászületésének a szimbólumához közeledett szép komótosan, de azért biztosan a zörgö szekér, oda, ahol már nem a körülmények irányítják őt, hanem ő a körülményeket, Pjotr Kornyilo- von is úrrá lett az izgalom. Vagy tán az öröm fogta el. Meg a felindultság, a lelkesedés, az egész környező világ iránt, mindenekelőtt a játék, a komédia hatására, amelyet oly kiválóan és tehetségesen vezetett, miközben a kocsissal beszélgetett, de csak a nőt figyelte, akinek az arcáról - remélte - hamarosan leolvad az ismeretlenség máza, és feltárulkozik a maga valójában... II. 1923. Tél ...1923 február 16-án, kedden éjfél előtt tizenöt perccel Kornyilov elrejtőzött a fehér spalettás házzal szemközti szűk mellékutcában, és még mindig reménykedett. Hátha nem úgy lesz, ahogy az ezredes elhatározta. De öt perccel éjfél előtt már tudta, minden úgy fog történni. Öt perccel éjfél előtt három alak közeledett az Ötödik Zajcsan utcán az ezredes hosszúkás és alacsony, fehér spa- lettás.háza felé - kettő puskával a vállán, a harmadik revolverekkel a derékszíján... Egyikük kint maradt az ablakok alatt, ketten átvetették magukat a kerítésen az udvarba... Aztán ajtókopogás hallatszott. Utána csend lett, az éjszaka sápadt volt, de nem sötét, felhők tarkállottak az égbolt felén, köztük csillagok pislákoltak, meg halványan sütött a hold, most nerp sugallt semmit. Egyszer csak lövések dördültek a házban. Tompán. Kétszer. Rövid szünet után még egyszer. A különleges rendeltetésű osztály vöröskatonája, aki az utcán maradt, puskatussal bezúzta a spalettát, üvegcsörömpölés hallatszott, a spaletta leesett, a katona belőtt az ablakon, majd ahogy a lába bírta, elrohant lefelé az Ötödik Zajcsanon a városközpont felé. „Orvosért szalad! - gondolta Kornyilov. - Segítségért - egymaga nem tudja elvinni a sebesülteket. Meg a halottakat” - gondolta még, és odasettenkedett a ház falához, felállt a földpadkára, a deres ablaküveg bezúzott nyílásán benézett a szobába. A mennyezetről hetes petróleumlámpa lógott öblösen, feketén, hasonlított ahhoz, amelyik két nappal ezelőtt fénnyel világított a „hajdaniak” gyűlésén Aul szemközti külvárosában. A levegő is ma- horkafüstös volt odabent, kékesszürke, de nem nagyon sűrű. „Az ezredes dohányzóit - gondolta Kornyilov. - Dohányzott, ahogy várta őket”. Kornyilov jobban a homlokába húzta rongyos, erre az alkalomra felvett sapkáját, kezével félig eltakarta a szemét, beljebb hajolt az ablakon és bekiabált:- Mi történt itt? Mi történt? A szoba közepén egy vénséges öregember állt kigombolt ingben, rongyos, lampaszos csizmanadrágban, és egy ugyancsak vén, kétrét görnyedt öregasz- szony. „A házigazdák! Hát ezeknek hozta az ezredes a vizet hétvedres hordóban”. És még egy ember egyik kezében szemüveget, a másikat valamilyen kis üveget tartott. „A másik lakó. Besúgó. A vörösök fogadták fel!”- Mi történt, essen belétek a ragya!- Édes istenem, édes istenem! - hajtó-* gáttá levegőért kapkodva az öregember, és tépdeste szikár testén az inget. - Hát mér nem adta meg magát, édes istenem? Ellene szegült a hatóságnak?! Az élőkön kívül halottak is voltak a szobában. Egy pár szürke katona-nemez- csizma a hozzávaló lábakkal, s derékig tartó törzs feküdt az ajtóban, és bár a felsőteste nem volt látható, Kornyilov tudta: „Halott!” Félig ülve, fekve, háttal a falnak támaszkodva, jobb vállára hajtott fejjel, mintha pihenne - egy másik. „Az is...” Mahov ezredes hason elnyúlva feküdt a padlón, mintha futás közben vágódott . volna el, de arccal egyenesen az ablak felé nézett. Kopasz feje sértetlen, egy karcolás sincs rajta, egyetlen folt, egyetlen lyuk sincs az arcán meg a koponyáján, dfe hatalmas sötét tócsában feküdt, amely még egyre terjedt körülötte. Csak az őszes hajú hölgy, aki a minap karon fogva jött hazafelé Jevgenyija Vla- gyimirovnával, a „hajdaniak” gyűléséről, és aki az ezredessel együtt bement ebbe a házba, csak ő nem volt sehol. Semmilyen áruló jel nem volt az ezredes szobájában, ami rá emlékeztetne - semmilyen holmi, ruhadarab... Tehát? Csak idejárt az ezredeshez, és időben kereket oldott. Az ezredes nem akart elrejtőzni, de ő másként határozott... Kornyilov előtt felvillant ősz szálakkal tarkított kékesfekete frizurája, hatalmas sötétkék szeme, aztán eltűnt. Ebben a kis városban könnyen meg lehetett volna tudni róla egyet s mást, és aztán találgatni, nem ő volt-e az az aktívan gyengéd nő, az az ideál, akiről az ezredes oly szépen, oly meggyőzően tudott beszélni Kornyi- lovnak a gyűlésről hazatérőben. De minek? Minek bármit is megtudakolni - az tapintatlanság, sőt veszélyes is. Másnaptól Konyilov kivételes figyelemmel olvasta, sőt tanulmányozta a Vörös Aul című újságot, a szürke meg sárga csomagolópapír-lapokat. Vastagok, egyenetlenek voltak a lapok, a rossz minőségű nyomdafesték miatt helyenként lemaradtak a betűk, és olvasás közben ki kellett találni, hogy a M nt ősz vá an k z It k” azt jelenti: „Mint Moszkvában közölték”. De a Vörös Aul egy szót sem irt az eseményről, az Ötödik Zajcsan utcában f. év február 16-án keddről szerdára virradó éjjel történtekről. Jelenet a Rolan Bikov rendezte Bocsáss meg Madárijesztő! című filmből Az idén is november 7-én kezdődik az immár hagyományos ünnepi szovjet filmhét. Az aznapi díszbemutatón Elem Klimov „Búcsú” című filmjét mutatják be, amely Rasputyinnak jó tíz évvel ezelőtt hazánkban is megjelent „Isten veled Matyóra” című kisregénye alapján készült, egy kis faluról, amelyet eltörölnek a föld színéről, hogy helyet adjon az új vízierőműnek. A történet tulajdonképpen a szülőföldhöz való ragaszkodásról és az annak elvesztése miatti fájdalomról mond poétikus mesét. Ez a film egyébként hosszú ideig a Szovjetunióban is dobozban várt a bemutatásra, s külföldi forgalmazását sem engedélyezték az illetékesek. Most, hogy a szovjet filmművészetben is friss szelek fújnak, a Búcsú a közönség elé került otthon is - hatalmas sikerrel -, és rövidesen a magyar közönség is láthatja. Az ünnepi filmhéten még bemutatják „Az első lovashadsereg”, a „Bocsáss meg, Madárijesztő!”, „A flotta kedvence” és az ugyancsak hosz- szabb „fektetés” után most nyilvánosságra kerülhetett „Ellenőrzés az utakon” cimű filmet. A szovjet filmművészet alkotásai egyébként az utóbbi években egyre népszerűbbek hazánkban. 1985- ben összesen hét és félmillióan tekintettek meg különböző szovjet köztársaságokban készült játékfilmeket. Az utóbbi évek statisztikai adatai szerint a legtöbb nézője - 935 ezer - A huszadik század kalózai című produkciónak. Közel félmillióan látták a Katasztrófa földön égen, és az Agónia című filmeket is, de minden korábbi filmsikeren túltesz A kétéltű ember, amelyet jó néhány évvel ezelőtti premierje óta közel kétmillióan tekintettek meg. A szovjet filmstúdiókban évente átlag 200 egész estét betöltő játékfilm készült, de ezek egy része - csaknem a fele „házi fogyasztásra” alkal-_ mas. A másik százból válogatnak - a többi között - a magyar filmátvételi bizottság tagjai is, akik egy évben átlag 30-35 szovjet filmet vesznek át itthoni bemutatásra. A napokban ismét Moszkvában járt filmátvételi küldöttségünk, és tíz új alkotást szemelt ki a hazai közönség számára, mozi- forgalmazásra, négyet pedig a televízió számára. Melyek ezek a filmek? Elsőnek emlitsük meg Egy halott levelei című tudományos-fantasztikus filmet, amely egy nukleáris világkatasztrófa utáni évekről szól, azoknak a történetéről, akik valamely szerencsés körülmény folytán még életben maradtak. Ez a film egyébként a nagydíjat nyerte el a minap véget ért man- heimi (NSZK) nemzetközi filmfesztiválon. Ugyancsak jelentősnek ígérkezik Konsztantij Lopusanszkij új filmje, A téma, amely egy író alkotói válságát járja jörül. A kalandfilmek kedvelői bizonyára jól szórakoznak a Kazahsztáni asszony titkai című izgalmas bűnügyi történeten, ugyancsak a kalandfilmek sorába tartozik a tadzsik Csapda a sakáloknak, mai társadalmi dráma A kigyóvadász, amely már csak azért is tarthat számot érdeklődésre a hazai közönség körében is, mert egy moszkvai ún. zöldséges maffiáról szól. Vígjáték a Férjhez menni egy kapitányhoz című film, és a fiatalabb közönség számára készült az üzbég Isten veled, zöldellő nyár. A televízió képernyőjén láthatjuk majd a közeljövőben a Műanyag karácsonyfa című filmet, a Régimódi csínyek, az Egymillió a menyasszonyi kosárban és a Hazám a zöld dombokon című új szovjet filmalkotást. Külön kell szólnunk Szergej Szo- lovjov új filmjéről, melynek címe: Az idegen fehér és a tarka galamb. Már- csak azért is, mert ez a film a nagy tekintélyű nemzetközi zsűri különdiját nyerte el, az Arany Oroszlánt a legutóbbi velencei nemzetközi filmfesztiválon. Az ünnepi szovjet filmhétre - ez is szép hagyomány - hazánkban is népszerű filmrendezőkből és filmszínészekből álló delegáció érkezik majd Budapestre. Garai Tamás Friss szelek a szovjet filmművészetben
