Tolna Megyei Népújság, 1986. november (36. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-07 / 263. szám

1986. november 7. Képújság 9 — így tisztítják meg a földeket a kövektől Halott földek újjászületése ★ HORIZOÍIT^ Új kotrógépóriás A gép és kezelője Kazahsztánban, az ekibásztuzi bá­nyaipari termelési egyesülésben nem­rég fejeződött be egy új marótárcsás kotrógép szerelése, amely 4500 tonna szenet termel óránként. Az óriási, 2350 tonna súlyú gép az NDK-ban készült, s a német szakemberekkel együtt a tröszt munkásai szerelték össze. A marótár­csás kotrógép saját hernyótalpain hagyta el a szereidét. Az óriás állandó munkahelye a Vosz- tocsnij nevű külszíni bánya második frontja. A második fejtési front megnyitásával a külszíni bánya termelése megduplá­zódik és eléri az évi 15 millió tonnát. A világ sok országában a mezőgazda- sági termelés átkának számítanak a sziksós talajok. A FAO (az ENSZ Mező­gazdasági- és Élelmezési Szervezete) adatai szerint bolygónkon az öntözött területek legalább 50 százaléka ki van téve az elszikesedésnek. Szovjet Örményország sem kivétel. Az araráti síkság, a köztársaság élés­tára 117 000 hektárnyi területéből 65 000 hektár vizenyős, ebből 30 000 hektár elszikesedett. Ezek a földek gya­korlatilag kikapcsolódtak a mezőgazda­sági termelésből. Örményország hegyvidéki dombor­zatánál fogva földben szegény: a mezők, a rétek és a kertek hányada mindössze 46 százaléka a köztársaság 29,8 ezer négyzetkilométernyi területének. A szántóterület kizárólag az intenzifikálás, a földek ésszerű felhasználása, vala­mint a köves és elszikesedett talajok művelésbe vétele révén lehetséges. Az intézet tudósai tanulmányozták a köztársaságban előforduló összes tala­jok agronómiái és agrokémiai sajátos­ságait, ajánlásokat dolgoztak ki a szik­sós és elmocsarasodott, aköves és ero­dált földek művelésbe vételére. Nagy­léptékű talajtani térképeket készítettünk minden örményországi gazdaság szá­mára. A kutatások során kiderült, hogy az araráti síkságon a sziksós talajok meg­jelenése egy sor nagyon bonyolult ter­mészeti, történelmi-társadalmi és gaz­dasági-műszaki okra vezethető vissza. Itt rakodnak le különböző övezetek óriá­si vízgyűjtő medencéjének hordalékai. A talajok geológiai szerkezetétől és anya­gi összetételétől függően kémiai össze­tételük is változik. A nátriumbikarboná- tos andezit- és bazaltkőzeteken keresz­tül cikruláló vizek ezekkel a sókkal telí­tődnek és lúgos jellegűekké válnak. A cél: a talaj gyógykezelése és alkalmassá tétele további mezőgazdasági felhasz­nálásra. Intézetünk tudósai hatékony mód­szert dolgoztak ki a sziksós talajok mű­velésbe vételére vegyi- és bányaipari savanyú hulladékanyagok felhasználá­sával. Vegyszerként fáradtkénsavat és vas- gálicot használnak, amelyek semlegesí­tik a szódát, és eltávolítják a nátriu­mot a talajból. A sziksós talajok meliorációjára és mezőgazdasági művelésbe vételére for­dított kiadások 3-6 év alatt megtérülnek. Mi például egy hektárnyi területről 200-250 .mázsa gyöknövényt, 120-150 mázsa szőlőt, 400 mázsa piros gó- lyaorrt, 350-400 mázsa dinnyét takarí­tottunk be. Szeretnénk kiemelni egy kö­rülményt; meriolált sziksós talajokon gyöknövényeket és szőlőt sehol a vilá­gon nem termesztenek A „halott” földek életre keltése nem halad olyan gyorsan, mint ahogy azt szeretnénk. S ennek több oka is van. Közülük a legfontosabb talán az araráti síkság specifikus természeti viszonyai­ban rejlik, amelyek a melioráció során szükségessé teszik a komplex megkö­zelítést. Elsősorban a talajvizek alagcsöve- zéssel, öntözőhálózat építésével való csökkentéséről és a földek nagyszabá­sú panírozásáról, majd vegyi meliorá­ciójáról és átöblítéséről van szó. A második szakaszban, a gazdasági hasznosítás időszakában pedig olyan intézkedéseket kell foganatosítani, amelyek növelik e földek termőképes­ségét. Talajjavító állomásunk például igazol­ta az ilyen komplex melioráció szüksé­gességét. A sziksós földek művelésbe vételének módszere a világ sok országában nagy elismerést váltott ki. Eredményeink elismerését bizonyít­ják azok a nemzetközi meliorációs tan­folyamok, amelyeket évente megrende­zünk az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok szakemberei és tudósai szá­mára. Nagy elismerést vívtak ki azok a ké­miai melioráció technológiájával fog­lalkozó anyagok is, amelyeket az intézet nemzetközi kiállításokon bemutatott. A meliorizált földeken termesztett egyes szőlőfajták díszoklevelet és aranyérme­ket kaptak 1983-ban és 1984-ben a brnói és a lipcsei vásáron. A megjavított földeken eredményesen folyik az őszi búza, a lucerna, a kukorica, a gólyaorr, a szőlő, a kabakosok öntözése esőztető módszerrel. GRANT PETROSZJAN, a talajtani- és agrokémiai kutatóintézet igazgatója Készül az új nyugdíjtörvény Az SZKP Központi Bizottsága idősze­rűnek tartja, hogy megkezdődjék az új nyugdíjtörvény előkészítése. Ezzel az új nyugdíjtörvénnyel teljesül a XXVII. párt- kongresszus szociális programjának egyik legfontosabb pontja, mely célul tűzte ki a szovjet társadalombiztosítási rendszer tökéletesítését. A tervezett módosítások legfőbb célja, hogy tovább javítsa a társadalom mun­kaképtelen tagjainak anyagi helyzetét. Feltételezhetően az új törvény a jelenle­ginél jobban figyelembe veszi majd, hogy az egyén mennyi ideig és milyen mértékű munkával járult hozzá a társa­dalmi javak előállításához. Más szóval nagyobb körültekintéssel és jobban megfelel majd a szovjet társadalom alapját képező szociális igazságosság elveinek. A jelenlegi nyugdíjtörvény hosszabb munkaviszony esetén nem tesz például különbséget olyan dolgozók között, akik mondjuk 25, vagy negyven évet dolgoz­tak le. Mindegyik egyforma nyugdíjat kap. Az új törvénynek meg kell szüntet­nie az ilyen igazságtalanságot. Vannak a szovjet nyugdíjtörvénynek más aspektusai is, amelyek módosulás­ra szorulnak. A nyugdíjakról szóló jelen­legi törvényt egyébként három évtized­del ezelőtt fogadták el. Ez idő alatt az át­lagkereset több mint két és félszeresére nőtt, a nyugdíj maximális összege azon­ban maradt a régi. Bármilyen módosítások lesznek is az új szovjet nyugdíjtörvényben, az alapel­vek változatlanok maradnak. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy a Szovjet­unióban minden nyugdíjat az állam fizet, teljes egészében az állami költségvetés­ből folyósítják és a munkaviszony évei alatt ezért a dolgozó béréből nem von­nak le nyugdíjjárulékot. A kísérletek folytatódnak Ma már teljes joggal elmondhatjuk, hogy bevált az a nagyszabású gazdasá­gi kísérlet, amelynek során a Szovjet­unióban gondosan kidolgozták és a gyakorlatban kipróbálták a gazdaság- irányítás új módszereit. A valóságban is bebizonyosodott, hogy volt értelme az útkeresésnek, a heves vitáknak és an­nak a nagy társadalmi érdeklődésnek, amely végégkísérte a gazdasági kísérle­tet. Ennek eredménye lett, hogy 1986-tól kezdődően - az új ötéves terv első évé­ben - a népgazdaság sok ágazatában megkezdődött az átállás az irányítás új módszereire. Ma már az ipari egyesülé­sek és vállalatok egyharmada ilyen módszerekkel dolgozik és ők állítják elő az ipari termékek teljes mennyiségének több mint a felét. Különösen fontos az a tény, hogy a termelés teljes felfutását a munkatermelékenység növelése révén érték el, általánban anélkül, hogy növel­nék a munkaerő létszámát. Sajnos, ez csak közepes mutató, a plusz-minusz eltérések még igen na­gyok. Az előrehaladás két feltétele Az SZKP Központi Bizottsága pozití­van értékelte az első félév eredményeit és megállapította, hogy sikerült növelni a tudományos-műszaki fejlődés gyorsí­tását elősegítő modern technika előállí­tását. A tizenegy legnagobb iparágat egyesítő gépipari komplexum kiugróan jó ütemben fejlődik. 1,5-2-szeresére növekedett a számítógép rendszerek, a megmunkálóközpontok, a futószalagok, a rugalmas modulok, ipari robotok és egyéb technikai eszközök gyártása, mely nélkül elképzelhetetlen, hogy a gazdaság átálljon az intenzív fejlődésre. Ez azonban a gazdaságban végbe­menő változásoknak csak az egyik, mondhatjuk úgy is, hogy a műszaki ol­dala. A másik a demokratizmus elmélyí­tése és a vállalati önállóság ösztönzése, mely nélkül nem valósulhat meg az a nagyszabású szociális és gazdasági program, melyet az SZKP XXVII. kong­resszusa dolgozott ki a jelenlegi ötévees tervre és a 2000-ig terjedő időszakra. Bővül a vállalatok jogköre, most már kezdenek önállóbbak lenni. Önállósá­guk biztosítéka - a gazdasági önelszá­molás elve, melynek alapján a vállalat­nak reális lehetősége van arra, hogy sa­ját tevékenységének jövedelmeiből tel­jes egészében fedezze a költségeket. Ilyen feltételek mellett radikálisan meg­változik a munkahelyi kollektíva szerepe és felelőssége a termelés ügyeinek ala­kulásában. Ez nagyon fontos szociálpo­litikai probléma. Sikeres megoldásához az szükséges, hogy minél jobban összefonódjanak az egyéni, a közösségi és az összállami ér­dekek. A szocialista integráció gyorsítása Az Ivanovo-Szófia tudományos-ter­melési egyesülés tevékenysége tanul­ságos példává vált. V. Kabaidze, ennek a szovjet-bolgár közös vállalatnak a ve­zérigazgatója kijelentette, hogy a jelen tervidőszakban 2,5-szeresére növelik a megmunkálóközpontok gyártását. Nagy teljesítményű szerszámgépeik iránt már most kereslet mutatkozik a világpiacon. Az egyesülés a termékeinek eladásából származó valutabevételének harminc százalékát saját belátása szerint hasz­nálhatja fel. Ma az egyesülésnek kétmil­lió devizarubel van a bankszámláján, át­tért az önfinanszírozásra és a jövő évben hétmillió arany rubelt készül megtakarí­tani. A kísérletek folytatódnak Egyelőre azonban nincs alapunk rá, hogy „rózsaszínben” tüntessük fel a gazdaságirányítás átszervezésének egész menetét. Mint M. Gorbacsov jú­niusban, a távol-keleti útján kijelentette, lényegében még csak most bontakoz­tatjuk ki ezt a munkát: van benne, ami si­került, van ami nem annyira. Minél to­vább jutunk, annál világosabbá válik, milyen bonyolult ez a feladat, milyen sok még a tennivaló. De visszalépni nem tu­dunk és nem is fogunk, a gyorsítás stra­tégiájának egyszerűen nincs alternatí­vája. Sok gazdasági vezető azt mondja, hogy az átszervezés során lépten-nyo- mon találkozunk „gátló tényezőkkel”. Sok helyen a vállalatvezetés bátortalan, felső utasításokra vár, mert hosszú időn át hozzászokott az utasításokhoz. A szovjet sajtóban is gyakran olvashatunk éleshangú bírálatot arról, hogy sok mi­nisztérium és főhatóság nem tud szakí­tani a konzervatív hagyományokkal és még mindig központi utasításokhoz - ragaszkodik. Mit lehet tenni ezek ellen? Sokan úgy vélik, ideje lenne új tör­vényt alkotni a szocialista vállalatok (ter­melési egyesülések) működésére. Szükség lenne rá, hogy a munkahelyi kollektívák megszabaduljanak a kicsi­nyes gyámkodástól, a gazdasági tevé­kenységükbe történő indokolatlan be­avatkozástól. És ami a legfontosabb, egy ilyen új törvény elősegítené a gazdaságirányí­tás további demokratizálódását. A párt Központi Bizottsága támogatja ezt a javaslatot, sőt határozatot hozott a törvénytervezet előkészítésére. Elfoga­dását széles körű társadalmi vita előzi majd meg. FEDOR BREUSZ

Next

/
Oldalképek
Tartalom