Tolna Megyei Népújság, 1986. november (36. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-19 / 272. szám

4pîËPCJJSÀG 1986. november 19. „A film forog tovább” Amatőrök profi szinten SZOMSZÉDOLÁS Hiányzik a közönség A filmvásznon a csodálatosan szép táj képei váltják egymást. Fenyvesek, pata­kok, lélegzetelállító hasadék, a Kárpátok méltóságteljes ormai. A táj mellett a nép­művészet, az ízes beszéd is jelen van, az eredeti népzene és szép verssorok kísé­retében. S bár a kép néha beremeg, s egyszer-kétszer a hang is eltorzul, a vetí­tőteremben ülök kedvét mindez nem rontja el. A következő filmen a már csak regé­nyekből, öregek elbeszéléseiből ismert cséplőgép dohog, száll a törek, verejté­keznek, hajladoznak az emberek. A csí­pős port szinte a bőrünkön érezzük. Amatőrfilmek peregnek, a XVI. Orszá­gos Néprajzi Amatőrfilm Szemlére bekül­dött alkotások. Ezt a versenyt 1968 óta kétévente rendezik meg. Idén november 14. és 16. között a dél-dunántúli amatőr­filmek szemléjével együtt tartották Dom- bóvárott. Csaknem húsz éve tehát, hogy a ma­gyarság néprajzi emlékeit örökítik meg nem hivatásos filmesek, az alkotásokat pedig rendszeresen hozzáértő zsűri ér­tékeli. Ez évben a versenyműveket dr. Andrásfalvi Bertalan, az MTA Néprajzi Kutatócsoportjának osztályvezetője (zsűrielnök), dr. Gémes Balázsné nép­rajzkutató, a Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum munkatársa, Gulyás Gyu­la filmrendező, Raffai Anna filmrendező és Pörös Géza, az Országos Közművelő­dési Központ munkatársa bírálta el. Egy filmkészítő szerint... A zsűri és az alkotók közötti szakmai konzultáción többször is hozzászólt Hanczik János, a szigetvári Retina Ama­tőrfilm Stúdió vezetője. A vetítés szüneté­ben beszélgetünk munkájáról, gondjai­ról.- Mióta filmez?- Négy éve kezdtem forgatni, előtte képzőművészettel foglalkoztam, képeim­ből, grafikáimból állítottam ki Szigetváron és Pécsett. Persze filmesként is képző­művésznek érzem magam, arra törek­szem, hogy olyan filmeket készítsek, me­lyeknek minden kockája egy-egy műal­kotás. Vizuális látványkutatással foglal­koztam. Látni tanítás a célunk, és annak kidolgozása, hogyan lehet a különféle technikai megoldásokat játékfilmekben is felhasználni.- Milyen eredményeik vannak?- A képi esztétikával foglalkozó szak­emberek jó kritikát adnak munkáinkra. Részt vettem, előadást tartottam több külföldi találkozón, filmjeink eljutottak Mar del Platótól Hirosimáig. A japán vá­rosba a következő évre személyes meg­hívást is kaptam.- Milyen filmet visz a „felkelő nap or­szágába”?- A kiírásnak megfelelően a béke mel­lett demonstráló alkotással nevezek be, melynek címe a világ legelső városának neve: Jerikó. Erre a mostani szemlére néprajzi filmet is hozott, a Requiem egy templomért cí­műt. Milyen kapcsolat fűzi a néprajzhoz?- Alapismereteimet a pécsi művészeti szakközépiskolában szereztem, aztán önállóan, könyvekből képeztem magam. Meggyőződésem, hogy nemzeti érté­keink védelme magyarságtudatunk fő eleme kell hogy legyen. Ezért éreztem kötelességemnek, hogy „ne menjek el” a Szigetvárról négy kilométerre fekvő pa- tapoklosi templom pusztulása mellett. Tudom, hogy nyilvántartott néprajzi ér­ték, az országban egyedülálló kazettás mennyezetével, mely emberalakot ábrá­zol, mégsem törődik vele senki.- Milyen problémákkal küzd, mint fil­mes?- Sok társam nevében mondhatom, hogy a Magyar Amatőrfilm és Video Szö­vetség - ami tulajdonképpen jó, hogy van, mert több külföldi orszgában nincs ilyen - sajnos nem képviseli kellőképpen az érdekeinket. Késnek, vagy meg sem érkeznek az információk az új eredmé­nyekről, pályázatokról, Csehszlovákiá­ban előbb olvashatom az Amatőrfilm cí­mű lapot, mint itthon. Nem terjesztik film­jeinket, pedig már azt is felajánlottuk, hogy ingyen hozzájárulunk ahhoz, hogy videokazettára másolják őket, csak minél több helyre jussanak el. A televízió és a sajtó sem népszerűsíti eléggé sem a szemléket, sem pedig - díjnyertes! - al­kotásainkat.- Milyennek tartja a dombóvári szemle színvonalát?- Szokványosnak. A néprajzi filmek legtöbbje már szerepelt valamilyen talál­kozón, kevés a friss anyag. Sok filmen éreztem a gyakorlatlanságot is. Az azon­ban nem az alkotók hibája, hogy csupán egymásnak vetítjük a filmjeinket, nincs közönség. Kevés a remény, hogy valaha is szélesebb nyilvánosságot kapnak ezek a filmek, pedig vannak köztük profi szintűek is. Vélemények a zsűriből- A néprajzi amatőrfilmek idei sereg­szemléjén véleményem szerint jó, érté­kes alkotások születtek - mondja dr. Gémes Balázsné.- Nagy számú volt a nemzetiségi - fő­leg szlovák - életet és a régi, kihalófélben lévő szakmákat, munkafolyamatokat be­mutató alkotás. Igényként jelentkezik napjainkban a múlt, a társadalmi, törté­nelmi hagyományok feltárása, megőrzé­se. Erre a feladatra kiváló az amatőrfilm. Lassanként feledésbe merülő népszoká­sokat, a korszerű gépek használatával leegyszerűsödött munkafolyamatokat örökíti meg a kamera, mint például a cséplés. Az ezt ábrázoló film tudomá­sunk szerint az egyetlen az országban, amely a működő cséplőgépet és a teljes munkafolyamatot is ábrázolja.- Az alkotás készítői hivatásszerűen nem foglalkoznak néprajzzal, de nyitott szemmel járva sok érdekes, szép témára lelnek. A néprajzkutató szakemberek se­gítsége azonban nagyon fontos lenne ahhoz, hogy még jobb, hasznosabb mű­vek szülessenek. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a néprajzos tudja mit kell lefilmezni, és a filmkészítő azt, hogy hogyan. Ezt a fajta közös munkát kellene tökéletesíteni, elmélyíteni a jövőben.- Az itt látott filmek igen jó színvona­lúak - kezdi Pörös Géza. - Megérdemel­nék, hogy szélesebb körben ismertekké váljanak az országban. Jól tudnák hasz­nosítani múzeumok, iskolák, művelődési házak. A forgalmazás és a felhasználás feltételei azonban nem adottak. Ennek főként pénzügyi akadályai vannak. A filmkészítők saját költségükön, vagy a működési területükön lévő művelődési intézmények finanszírozásban készítik el alkotásaikat. Az elkészült müveket gyűj­teni, propagálni kellene, ehhez azonban megfelelő anyagiak szükségesek.- Hiányzik egy közvetítő szerv, amely eljuttatná adott iskolába, művelődési in­tézménybe, stb. a filmet. Igény lenne rá, ezt tapasztalatok mutatják. Az amatőrfil­mekre a szellemi alkotásokra vonatkozó jogszabályok az irányadóak, tehát elad­ható, felajánlható például egy múzeum­nak. Mivel a filmklubmozgalom most fej­lődésben van, nem nélkülözi a realitást az a cél, hogy ezek az alkotások minden­féle forgalmazási rendszerbe bekerül­hessenek. Bízzunk benne, hogy hamaro­san megteremtődnek a feltételei annak, hogy ezek a filmesek szélesebb rétegek számára is ismertekké váljanak. cser - wenter Fotó: Magyarszéki Endre Készülő magyar filmek A MAFILM stúdióiban több film forga­tása fejeződött be az utóbbi hetekben, il­letve jó néhány már az utómunkálatoknál tart. Az utóbbiak közül leghamarabb Ré­vész György Akii Miklós című kalandfilm­jét láthatják a nézők, már december végén. A Mikszáth Kálmán regényéből készült adaptáció címszereplője Hirtling István, a XIX. századi környezet képi megjelenítője pedig Szécsényi Ferenc operatőr. Vitézy László is a történelmi múltból merítette témáját. Az Érzékeny búcsú a fejedelemtől című alkotás alapjául Han- kiss Ágnesnek, a Valóság című folyóirat­ban megjelent tanulmánya szolgált, ezt írták irodalmi anyaggá a rendezővel kö­zösen. A film Bethlen Gábor Erdélyébe kalauzolja el nézőit. Két rendező is vállalkozott napjaink néhány társadalmi problémájának feltá­rására, elemzésére: Erdőss Pál Lázálom és Dömölky János Hajnali háztetők című alkotása a vágásnál, illetve a hanganyag keverésénél tart. Erdőss Pál rendező - miképpen két előző filmjében is - társadalmunk perifé­riájára sodródott személyiségek életét, konfliktusait vizsgálja, gyakran eleve ku­darcra ítélt kitörési próbálkozásaikra irá­nyítja nézői figyelmét. Ezúttal egy fiatal házaspár áll a történet középpontjában, akiket börtönbüntetésre ítélnek, és két kiskorú gyermeküket állami gondozásba veszik. Szabadulásuk után igyekeznek megfelelő életkörülményeket teremteni, hogy visszakapják gyermekeiket. A film azt a küzdelmet mutatja be, amely során - bár érzelmi, erkölcsi sérülésekkel és veszteségekkel - ismét családdá rende­ződhet a négy ember. A Hajnali háztetők című Ottlik Géza azonos című műve alapján készült, de felhasználták az író több más munkájá­nak motívumait is. Mészáros Márta folytatja Napló gyer­mekeimnek című, több fesztiváldijat nyert, sikeres alkotását. Napló szerel­meimnek címmel készülő új filmje 1949- től 1956-ig követi nyomon az első rész­ben megismert, árván maradt fiatal lány sorsát. Filmszalagra kerül Déry Tibor müve, a Vidám temetés. A novella alapján Az utol­só kézirat címmel Makk Károly forgat filmet. Az ironikus történet szálai egy el­hunyt iró naplójának keresése köré szö­vődnek. Elsőfilmes rendező is bemutatkozik Tolmár Tamás személyében. Egy közel­múltban megtörtént tragikus baleset fé­nyeire épül a film, amely két egymástól független cselekményszálon halad a végkifejletig. A Zuhanás közben című film főszereplői Kaszás Attila, Pogány Judit, Kováts Adél és Rudolf Péter. Somogyi Néplap Emléktáblát avattak a múlt héten a me­gyeszékhelyen. Háromszáz esztendeje szabadította föl Bádeni Lajos táborszer­nagy csapatával a kaposújvári várat a tö­rökök keze alól. Ebből az alkalomból, az eseményt megörökítendő emléktáblát helyeztek el a városháza falán. Nem ez volt azonban a városban az egyetlen rendezvény a tricentenárium napján. Erre az alkalomra esett - az idén tizedik alkalommal megrendezett - so­mogyi levéltári nap. A megyei pártbizott­ság oktatási igazgatóságának nagyter­mében dr. Kanyar József, a Somogy Me­gyei Levéltár igazgatója köszöntötte a nagy számban megjelent hallgatóságot, s átadta a szót dr. Gyenesi Istvánnak, a megye tanácselnökének.- Szülőhelyünk egész életünkben elkí­sér bennünket. Azokat is, akik távolabbi tájakra kerültek falujuktól, városuktól. Fi­gyelemmel kísérik eredményeit, s büsz­kék rá. Joggal tartjuk nagy becsben a helytörténet-kutatást, mert segít abban, hogy az egyén érzelmi kötődése tudati kötődéssel párosuljun - mondta megnyi­tójában a tanácselnök. Ezt követően dr. Nagy László kandidá­tus, a Hadtörténeti Múzeum tudományos főmunkatársa A visszafoglaló háború ér­tékelésének változásai a magyar törté­netírásban és hadtörténetírásban cím­mel tartott előadást. Ebben arra a - törté­nészeket és a történelemmel foglalkozó­kat érdeklő - kérdésekre keresett vá­laszt, hogy hogyan értékeljük a nyugat­európai seregek felszabadító harcait a magyar seregek próbálkozásaival szem­ben. Történelmi tény, hogy a kivérzett, szegény ország hadsereg támasz nélkül képtelen lett volna kiűzni a Kárpát-me­dencéből a törököket. Tudomásul kell vennünk, hogy bármilyen tiszteletreméltó Zrínyi Miklós munkáiban az önfelszaba­dulásról való ábrándozás, ez mégis csak a költői képzelet aranygomblevágásos szintje^fnaradhatott. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Megyénkre, s kivált Székesfehérvárra megkülönböztetett kötelezettség hárul nemzeti hagyományaink ápolásában, hi­szen Fehérvár, az első magyar város, egyben a magyar államiság kezdeteinek hordozója és a magyar királyok temetke­zőhelye is volt a középkor századaiban. Ebből a felelősségből kiindulva tájéko­zódtak Székesfehérváron a város veze­tői, Seres József, a városi tanácselnök vezetésével a Királysír Bizottság tudomá­nyos kutatómunkájának eddigi eredmé­nyeiről, illetve az ehhez kapcsolódó ré­gészeti munkákról. Mint emlékezetes, a művelődésügyi miniszter és a Magyar Tudományos Aka­démia elnöke két esztendeje hívta létre a Királysír Bizottságot számos neves tudós és 17 tudományos intézmény munkájá­nak összefogására, annak érdekében, hogy a középkor királysírjainak csont­anyagával kapsolatban kutatásokat vé­gezzen. Dr. Kralovánszky Alán, a bizottság tit­kára tájékoztatójában hangsúlyozta, bár a kutatások első szakasza már lezárult, s e tekintetben már az eredmények értéke­lése folyik, még több esztendei munkára van szükség ahhoz, hogy a bizottság tel­jesítse feladatát. Egyben közölte, hogy a székesfehérvári középkori Romkertböl származó csontanyagot az évtized vé­géig visszaszolgáltatják, hogy itt a nem­zeti kegyeletnek megfelelő pantheonba helyezhessék majd őket. Kovács Péter, az István Király Múzeum igazgatója arról szólt, hogy 1987 tava­szán szakmai konferencián tisztázzák a Királysír Bizottság munkájával kapcso­latban szükségessé vált régészeti és mű- vészettörténészeti feladatokat. Ezeket a munkákat is időben elvégzik, ahhoz, hogy a fehérvári Romkert átalakítása és a tervezett pantheon megépítése megtör­ténhessék. Dun&ntült napló Hat hétig pécsiek voitak azok a külföldi diákok, akik a közgazdászhallgatók nemzetközi szervezete, az AISEC jóvoltá­ból különböző országokban tölthették gyakorlati idejüket, így Magyarországon és Pécsett is. Albrecht Ricken, a karlsruhei technikai egyetem hallgatója közgazdasági mér­nöknek tanul. Pécsen a DÉDÁSZ-nál dol­gozott, Commodore 64-es számítógépre készített egy programot a vállalati belső ösztönzési rendszerrel kapcsolatban.- Érdekesnek találtam a feladatot, örültem a konkrét munkának. A kollégák igen kedvesen fogadtak, és aki egy kicsit is tudott németül vagy angolul, beszélge­tett velem személyes és szakmai kérdé­sekről. Megismerkedtem a magyar köz- gazdasági szisztémákkal. Nálunk az egyetemen elméleti és gyakorlati szak­embereket is képeznek. Hozzám ez áll közelebb és ezért is voltam megeléged­ve, hogy itt számítógéppel foglalkozhat­tam. Kirándulásokat is szerveztek, bejár­tuk Pécs környékét és láttam a Balatont.- Miért Magyarországot választotta?- Egzotikus volt számomra, és még nem jártam Magyarországon. Nem bán­tam meg, hogy eljöttem, másképpen lá­tom az országot, mint amilyennek kép­zeltem. Történelmünkben is vannak kö­zös vonások, ez is érdekel. Sok minden­kivel összebarátkoztam. A dohánygyárban Dan-Wu Chen tajva­ni fiatalember foglalatoskodott.- Hasznosnak érzem a pécsi heteket. Sok mindent megtudtam a gyárról, a munkaszervezésről, és kikérték az én vé­leményemet is. Gondot jelentett, hogy keveset tudtam jövetelem előtt az or­szágról és nyelvéről. Tajvan fővárosában lakom és Kölnben tanulok. Két és fél éve vagyok Európában, de Pécsett éreztem magam a legjobban és több jóbarátot is találtam. Az is kellemes meglepetésül szolgált, hogy itt ugyanolyan forró nyár köszöntött, mint Tajvanban. PETŐFI NÉPE A Hetényegyházi Egyetértés Szakszö­vetkezet területein emberemlékezet óta nem volt ilyen szárazság, mint az idén - mondja Tóth Béla elnök. - A tanyákon lé­vő kutak kiszáradtak, a talajvizszint az át­lag alatt van 2-3 méterrel. A gabona, a rozs, a búza mind megsínylette az aszályt, legnagyobb kárt a paradicsom­ban tette. A rossz vízgazdálkodású tala­jokon még a szőlő is megszenvedte a víz­hiányt.- A szövetkezet huszonnégy hektáros nagyüzemi kövidinka szőlőjének öntözé­sét határoztuk el. Pályázatunkat elfogad­ták, a Dánszentmiklósi.Micsurin Terme­lőszövetkezet csepegtető öntözési rend­szerével, technológiájával kívánunk dol­gozni. A tervünk, költségvetésünk készen van, a kivitelezés folyamatos. Jövőre már szeretnénk használni a berendezést.- Az „építkezésnek" vannak gondjai is?- Két csőkutat kell fúrnunk. Ezt a mun­kát mi végezzük, a terület villamosításá­val együtt. Ez utóbbival kielncven száza­lékban készültünk el. A kútfúrással adódtak a legnagyobb gondjaink. Az egyik kút kész, a másik azonban besza­kadt, új helyen kellett kezdenünk a mun­kálatokat. A felhozható víz megtalálása sem volt könnyű, negyven méternél mé­lyebbre kellett vezetni a csövet. A dán­szentmiklósi csepegtetőrendszert is azért választottuk, mert kevés vízzel, jó hatásfokkal működtethető. Nagy kő esett le a szívünkről, amikor kiderült, hogy a kutakból nyerhető víz minősége minden tekintetben - sótartalmával is - megfelel az igényeknek.- Most azonban a „pénztárcához” kel­lett nyúlni. Mennyire?- A beruházáshoz mintegy kétmillió fo­rint szükséges. A pályázat alapján állartii segítséget is kaptunk. A megtérülést, a többlettermelést pedig nagyon egysze­rűen ki lehet számítani. Egy ilyen korsze­rű öt-nyolc éves nagyüzemi ültetvénytől elvárható a nyolctonnás hektáronkénti termés, ebből másfél tonnát lehet az ön­tözés javára írni. Ez jelentős többlet. A mai árakon számolva, négy év alatt ki kell hogy „forogja a befektetést”.- Megállnak a huszonnégy hektár sző­lő öntözésénél? - Evés közben jön meg az étvágy. Jövőre szeretnénk kiterjeszte­ni a szántóföldekre is az öntözést. Ahova szánjuk, már voltak - igaz, kudarcba ful­ladt - próbálkozásaink. A meglévő kuta­kat újítjuk fel, amelyek lehetőséget adnak negyven-ötven hektár szántóföldi zöld­ség termőterületén a vízpótlásra. Jövőre elsősorban a paradicsomot és a dohányt öntözzük majd.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom