Tolna Megyei Népújság, 1986. november (36. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-15 / 269. szám

1986. november 15. Bihari Klára: Aranyhajú, ébenhajú- Pénzt! Adjál pénzt! - rikoltotta Baturáné. - Az én kerese­tem már elfogyott. Megrázta tépett haját. Az urára mered.- Öt gyerekre kell főzni. Pénzt adjál. Ne idd el... add ide... Főzni kell. Batura ellökte magát a faltól:- Az anyád... Mindig csak a pénz... Megállj, ezt megbánod. Hogy én eliszom! És ha iszok, mi közöd hozzá! Ki kereste meg az árát? Ki kereste meg? Megint belemarkolt a felesége hajába. Előre-hátra rángatta, s az asszony, hogy csökkentse a fájdalmat, testével is előre- hátra rándult.- Csak nyűgnek vagy rajtam a kölykeiddel, te istenverése. Még sajnálod tőlem az italt? Az én keresetem. Az én...- Főzni kell - nyöszörögte az asszony a rángatás görcsében makacsul. Petyhüdt melle ütemesen hintáit a blúza alatt. Te is megköveteled holnap a vasárnapi ebédet. És a gyerekek... Ne menj el megint. Add ide a pénzt.- Fogod be a pofádat? - ordított fel Batura. - Csak a pénzen jár az eszed? Az én keresetem az enyém, azt teszek vele, amit akarok. Ha sokat jár a szád, összetöröm a csontodat.- Főzni kell - suttogta az asszony. - A gyerekeknek enni kell. Ne vidd a kocsmába a pénzt.- Pofa be! - Batura megrázta az asszonyt, belerúgott a síp­csontjába, odébblökte, és kirohant az ajtón. A gyerekek csak most kezdtek sírni. A két nagyobb a sarok­ban reszketett, a kisebbek a közös ágyban. Az asszony megnyomkodta és tenyerével többször végigta­pogatta lábszárcsontját, derekát, azután a hajához nyúlt. A csatot kereste, amellyel a tarkóján összefogta a haját, de nem találta meg. Hajlongva kutatta a földön, de nem látta se­hol, s végül már el is felejtette, mit keres. Felemelte az ura gyári gumicsizmáját, kivitte a konyhába, a tűzhely alá. A hideg lába­sokkal babrált, azután visszament a szobába. Helyükre lökdös- te a székeket, és kinyitotta az ablakot. A gyerekek az anyjuk szokott mozgásának ütemén elcsitul­tak. A kicsik játszani kezdtek, egyikük áthengeredett a szülők fekhelyére a dúlt párnák, takarók közé, magára húzta a paplant, s alóla nevetett rá a másik kettőre. Az éles, magas hangra az asszony halántékához kapta a ke­zét.- Menjetek ki, játsszatok odaki! - kiabált rájuk hirtelen-tá­madt dühvei. - Mars a ház elé! Ne lássalak benneteket! Az öt gyerek ijedten iszkolt kifelé, a tavaszi nedvességtől, naptól gőzölgő városszéli rétre. Az asszony szeme az ablakból gyűlölettel meredt rájuk. Halántékain dühítő szabályossággal dobolt két kis kalapács. Ezek holnap is enni kémek. Ennivaló, meleg étel nem lesz. Felemelte és széjjelrakta az ágyak gönceit. Csupa folt, rongy, szakadás. Rendet próbált teremteni, de nem sikerült. A lyukas párnák, fosztó paplanok, rongyos lepedők újra meg újra zilált halommá váltak a keze alatt. Ide-oda hurcolta, azután levágta a matracra az egészet. Az ágyak széléről, székekről lesodort gyerekholmik megint a másnapi ebédre emlékeztet­ték. Kiment a konyhába. Odalépett a tűzhelyhez, megtolta rajta a két hideg lábast, szögletes mozdulattal, akár a felhúzott gép. Ugyanígy nyúlt a bevásárló szatyor után, egy ideig ácsorgott vele a konyha közepén, azután visszaakasztotta a szögre. A két kalapács még erősebben verte a halántékát. Zúgott tőle a feje, a teste, a szíve rángott. Sebesen visszairamodott a szobába, és leguggolt a szekrény elé. Aljáról, a bedobált ruhák, rongyok gubanca alól golyóstollat, összehajtogatott újságokat és egy vonálas füzetet kotort elő. i Leült az asztalhoz, ahonnan kilátott a rétre. Gyerekhad lár­mázott, futkározott odakinn. Az ő gyermekei is elvegyültek benne, mezítláb taposták a meleg sarat. Szemközt már nem voltak házak, oda nem nyúlt ki a városka széle. Megrázta a fejét, s félrehúzta a széket, hogy elcsússzon sze­me elől a kinti látvány. A zsivajt meg legyűrte a belső zúgás. Szépen, gondosan elsimította az asztal lapján a gyűrött újsá­gokat. Valamennyi az utolsó oldal apróhirdetéseivel fordult fe­léje. Mozgó szájjal, félhangosan mormolni kezdte:- Diplomás, előnyös külsejű, harmincöt éves fiatalember va­gyok. Nősülés céljából olyan fiatal leány ismeretségét kere­sem, aki... Végigolvasta a hirdetést, azután a nyitott, vonalas füzetre dőlve írni kezdett. Feje a két széttolt alsókar közé süppedt. „Aranyhajú, rózsás arcú, karcsú fiatal lány vagyok. Kedves szüleim nagyon féltenek, így nincsen ismerősöm. De szívem az igaz szerelemért eseng. Bárha megtalálnám azt, akivel nagy szeretetben egyesülhetnék. Válaszát kérném »Aranyhajú« jeligére a szalárdi postahivatalba.” Megcímezte a borítékot, és belezárta a kiszakított írkalapot. Elnézett a lebegőbe, az arca fénylett, szája többször egymás­után mosolyra rándult. Tekintete nagyon messziről, bizonyta­lan körözéssel tért vissza a hirdetésekre. Egyet megint elolva­sott. Az ujja tövébe szorított toll, mint egy működő mérleg nyel­ve ki-kibillent a vízszint vonalából. A szöveg végére érve elme- rülten mosolygott, azután szétterpesztette a két könyökét, és ismét lebukott a papírra. „Ébenhajú, fehér bőrű, nagyon szépnek mondott fiatal lány vagyok. Nagy, négyablakos házunk, zongoránk van. Szobámat alig hagyhatom el, mert kedves szüleim igen féltenek a rossz világtól, a rossz emberektől. így hát nincsen ismerősöm. De szívem szomjas az igaz szeretetre. Ezért ezúton keresem az ön kedves ismeretségét. Válaszát »Ébenhajú« jeligére elvárom a szalárdi postahivatalba.” A konyhaajtón betört a két legkisebb gyerek. Kiabálva rán­gatták a szoknyáját:- Anya... adjon zsíros kenyeret. Sós Lali is azt eszik. Adjon zsíros kenyeret! Az asszony felrikoltott, tenyerét a fejéhez kapta:- Nincs, nincs! Takarodjatok! Egyet se lássak közületek. Egy szót se halljak többet, mert... Elfulladt, nem tudta folytatni. Dühtől remegve hajtotta ki a két fiúcskát. Most már háttal ült az ablaknak, szemközt a Zilált ágyakkal. Elolvasta a harmadik hirdetést, tűnődőén mosoly­gott, azután újra nekidőlt az írásnak: „Aranyhajú, fehér bőrű, karcsú fiatal lány vagyok. Szüleim nagyon féltenek...” ( TOLNA N NÉPÚJSÁG 11 Lesch Viktor, az Abu-Dabiból hazatért vándoredző, a mester, az Egyesült Kabát és Posztó Művek NB l-es csapatának, a Hajtókának megmentője álmatlanul forgolódott az ágyában. Tizszer-százszor is átgondolta mára szombati összeállítást, a sorsdöntő fordulóra a laposkai Magyar Tészta ellen. A hamleti kérdés: kiesni, vagy bentmaradni. Igaz, a dolláros szerződés most is várja az abu-dabi bajnokságban, de valahogy unta a sivatagot, a tevebőgést, és az arab fiúk kétségbeejtő lustaságát. Vágyott a hazai pályá­ra, itt kell bizonyítania - annyi év után, amikor oly dicstelenül távozott a Kékfestők csa­patától. Ha akkor Patai Feri, egykori cimborája nem nyúl a hóna alá az MLSZ-nél, bi­zony lenyomják a viz alá... így viszont vállalhatta az önkéntes száműzetést a Hanisah II- nél. (Három év alatt sem sikerült kiderítenie, mit is jelent ez az elnevezés, lévén, hogy sem arabul, sem angolul nem tudott. S aki nem tud arabusul., az jobb, ha hallgat.) De most eljött az ö ideje; letöltve a három kínos esztendőt - Patai Ferinek köszönhe­tően -, megkapta a kiesésre álló Hajtókát. És Viktor bátyánk nekilátott. Kidolgozta a sajátos „lesch-taktikát”. Ami a kővetkező­ből állott: megbízottja leste az ellenfél kapura törő csatárát, és a gólszerzés pillanatá­ban ezres bankókat mutatott fel a szerencsétlen fiúnak, aki ettől úgy megzavarodott, hogy a bankók felé lőtte a labdát. Vagyis: mellé. Sajnos, a Hanish ll-nél több volt a dollár, mint a Hajtókánál a forint. A Kabát és Posztógyár vezetői nem bírták kasszával Lesch Viktor húzásait, s így került a szezon végén ismét kritikus helyzetbe a csapat. Amint már mondtuk, a mester álmatlanul forgolódott ágyában. (Külön szobában aludt minden sorsdöntő meccs előtt.) Százszor végignézte a Magyar Tészta utóbbi mérkőzéseit a képmagnón, vissza-visszajátszotta, különösen a Szélkerék elleni dön­tetlen izgatta, hogyan húzta ki nulla-nullára az esélytelen együttes. A középpályás sort kellene megerősíteni, hátravont V-alakzattal. Silány I és Silány ll-őt - mondjuk - Po­csékkal. A Tésztánál erre aligha számit a jó öreg Balogh. Ö majd Kacskayt és Orto­pédé veti harcba, a Silány l-ll.-Pocsék hármasra abszolút nem számit. Ha most Csét- lőfit is mintegy hátravontan játszatja, Laflinger lll-at pedig ráállítja a nagy Bi­cebócára, akkor teljes lesz a meglepetés. így Bámész felszabadul a jobb szélen, és megkeverheti a Tészta védelmét, akár egyedül is. A kapuba... Kit állítson a kapuba? Lyukasmarok sérült, Tenyeres viszont aláírta a szerződést Abu-Dabiba. ö már a mester nevelése... Patai Feri is elismerően nyilatkozott róla a Marhatopán elleni mécs­esén. Az MLSZ szófukar alkalmazottja némán eltaposta Marlboróját, ami nála a legna­gyobb elismerés jele. Nincs mese, kockáztatni kell. A fiatal Kálim Pál lesz ezen a csatán a portás. Lehet, hogy a bizalomtól szárnyakat kap... (Csak gólt ne kapjon!) Lesch Viktor álmosodni kezdett. Bár még veszettül kergetőztek a fejében az ötletek, alakzatok, tudta, érezte: meg van az igazi összeállítás. Csak holnapig nehogy valame­lyik fiú kirúgjon a hámból! Akkor a Hajtóka megmenekült. A Palabányász ellen már könnyebb lesz, sokkal. A Palabányász híres meddő rohamairól, amit Silány I. és Silány II. egymagában is hárítani tudnak. Pocsék így szabadon marad, és előrelopakodhat. A Csetlőfi-Laflinger páros pedig megállíthatatlan. És lehunyt szemhéja alatt - akár képmagnó képernyőjén - Linkey rohant a labdával. Átpasszolt Bámésznak, majd Trogya került játékba, szerelte Pisláit. S Linkey már messze elől mutatta magát, szállt utána a labda, mintha hívták volna... Már csak Toho­nyával, a kapussal állt szembe. És nem lőtt! Mi van, mi van? - ordított álmában a mes­ter. Ekkor vette észre, hogy a kaputól nem messze valaki ezres bankókat lobogtat (nem a szél), és Linkey lába lövésre lendül... Agyonizzadtan felébredt. Sürgősen újra kell gondolnia az összeállítást. Ha Linkeyt kispadra ülteti és helyette - teszem azt - Gaccsossal nyit, aki megbízhatóbb, és beveti a Pipogya gyereket...” Eh­hez mit szólsz Balogh Tyutyu? És még számíthat Cikória IV-re is... Igen, igen, szakítani kell a sémákkal, és a Tészta ki lesz nyújtva... A Hajtóka pedig na­gyobb lesz, mint valaha. PÉNTEK IMRE Zelk Zoltán: November 1. TÁJ Az ég a földre csüng és meztelen vacog, nem látják őt a fák, - a fák, a fák vakok. A Hold a partra ül, körötte csillagok, nem futkos a patak, - a víz, a víz halott. Az este, mint a jég, a pára, mint a hó - ne nyisd ki itt a szád, megfullad itt a szó. 2. KÓRÓ Kórót érint kezed, a kóró meghajol, Milyen alázatos: a földig meghajol. A földig meghajol, hálája sárba ér, nem adsz semmit neki és ő semmit se kér. Nem sírja a nyarat, nem féli a telet: a tüskés hála ő - koldustájon remeg. (1935.) A politikai plakát nagymestere lapácsos emberével. Hatása - mint ké­sőbb politikai plakátjaié is - páratlan volt. A Kalapácsos ember később a Szociál­demokrata Párt emblémája lett. Művei­nek jelképrendszere, stílusformái a kor ideológiai és művészeti törekvéseiben gyökereznek. Előzményei a párizsi kom- mün, valamint az 1905-1907-es orosz forradalom grafikáiban lelhetők fel. Pla­kátjai tőmondatos egyszerűségűek. Megkapó erejük a művész magával raga­dó pártos szenvedélyében, ötleteinek frappánsságában, jelképteremtő képes­ségében rejlenek. Kiváló érzéke volt a fi­gyelemfelkeltés iránt. Plakátjai a forra­dalmi évek izzó tömegmozgalmainak vi­haros pátoszát idézik. Az ő monumentá­lis proletáralakja döngette a Parlament védőbástyájának kapuját, vezette a mun­kásokat népgyűlésre az általános, egyenlő, titkos választójog fnelletti tünte­tésre, az ő harcosa festette vörösre az Országházat, döntötte meg a császár trónját. A vesztett háború után az Osztrák-Magyar Monarchia megdönté­sének és a proletárhatalom kivívásának szenvedélyes hangú trombitása. Vezeté­sével emelkedett a Magyar Tanácsköz­társaság rövid időszaka alatt plakátmű­vészetünk oly magas szintre, melyhez hasonlót csak a szovjet művészek hoztak létre az intervenciós háború idején, ami­kor a forradalom lendülete adott szárnyat fantáziájuknak. Bíró Mihály forradalmi meggyőződését az első világháború poklában haditudó­sítóként eltöltött évek mélyítették el. 1918-tól kezdve minden képességét a forradalom szolgálatába állította. Plakát­jai elsöprő indulati erejükkel, magas mű­vészi kvalitásaikkal a műfaj európai klasz- szikus művei lettek. A Tanácsköztársa­ság bukása után emigrálnia kellett, politi­kai plakát készítésére már kevés módja nyílt. Kereskedelmi és kulturális plaká- ' \ A Munkásmozgalmi Múzeum teljes életművet felölelő kiállítással ünnepli a magyar politikai plakát európai rangú művészének, Bíró Mihály születésének századik évfordulóját. A művészi színvonalú politikai plakátot Magyarországon a szerveződő munkás- mozgalom teremtette meg a századfor­dulón, de önállóvá válása Bíró Mihály ne­véhez fűződik. A jó plakát harsány trombita, mely á városi utca látvány- és hangulatzuhata- gában megállásra készteti a járókelőt. A plakát nagy korszaka a századelő volt. A második világháborús évek óta az in­formáció más eszközei és az életmódvál­tás kiszorította régi pozícióiból. Ezért egy-egy régi plakát a maga művészi előadásmódjával ma már nosztalgiát kelt a nézőkben, és a gyűjtők megbecsült ér­tékei közé tartozik. Ennek az akkor Európa-szerte virágzó műfajnak kiváló képviselője volt a sokol­dalú Bíró Mihály. Kivételes tehetsége, forradalmi elkötelezettsége predeszti­nálta arra a fontos szerepre, melyet a ma­gyar plakát történetében játszott. Eredetileg szobrásznak indult. 1904-1908 között az Iparművészeti Isko­lában készült művei már feltűnést keltet­tek. Megnyerte az előkelő korabeli lap, a Stúdió művészeti ösztöndíját is, s így két évet töltött Angliában C. R. Ashbee-nek a művészi kézműves munka szépségeit hirdető stúdiójában, ahol a szecessziós korstílus legmagasabb fortélyait sajátí­totta el. Remekül rajzolt, brilliáns dekora­tív érzéke volt, ezért az ott tanultakat egész életében hasznosította. Érdeklő­dése hamar a plakátművészet felé for­dult. 1912-ből származik három pályadíj­nyertes állatkerti plakátja, amelyek azóta is a magyar plakátművészet klasszikusai közé számítanak kontúrrajzos, élettelen faágon ülő saskeselyűivel. Erőteljes, egyéni hangvétele már 1911 -ben jelentkezett egy másik telitalá­lat, a Népszava egész világon ismert Ka­POLITIKA RADIKÁLIS FOLYÓIRAT VfO. IKLEMK l FN és 15. én UERKEtZTl: HM U|%(. lm tokkal és grafikákkal kereste meg egyre szűkösebb kenyerét. Művei az osztrák plakátművészetben is kimagasló szintet képviselnek, hirdessenek divatcikket, ci­pőt vagy kakaót. Klasszikus Modiano ci­garettapapír reklámja késői művészeté­nek nagy erősségét, tipográfiai tehetsé­gét állítja a kompozíció középpontjába. Drámai erejűek a huszas években bemu­tatott szovjet filmekhez készített egész Európát bejárt reklámjai. A sokoldalú, meggyőződéséért mindig kiálló, tehetséges művészt a fasizmus or­szág ról-országra kergette, családjától, később munkájától is megfosztotta. Sú­lyos betegen hányódott a II. világháború forgatagában, a felszabadulást egy pári­zsi kórházban érte meg, de a szabad ha­zában 1948. október 6-án már csak meghalni tudott. BRESTYÁNSZKY ILONA Reprodukcióink Bíró Mihály plakátjairól készültek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom