Tolna Megyei Népújság, 1986. október (36. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-11 / 240. szám

1986. október 11. "népújság 7 Szimentál-völgye nagyszerű legelő is egyben. Foglalkozása téesztag A főállattenyésztő Svájcban járt Hatalmas, szálfatermetü ember. Aki nem ismerné a téeszből, az megláthatja vasárnaponként Bonyhádon a focipálya mellett. Foglalkozása téesztag, a bony­hádi Pannónia termelőszövetkezet főál­lattenyésztője. Az elmúlt évben Svájcban járt. Ez még nem világraszóló dolog, ezt bárki megteheti, de Fábián Ferenc hiva­talos úton, üszőket válogatni utazott Svájcba. A téesz küldte, a szakmai isme­rete adta kezébe a lehetőséget, ő meg el­ment és egyszerűen csak válogatott. Arra, hogy mindezt hogyan tette, mit lá­tott, tapasztalt, és mit hozott haza a meg­vásárolt vemhes üszőkön kívül, válaszol­jon ő maga.- Tavaly szeptemberben lehetőség nyílott arra, hogy a Terimpex-en keresz­tül ötven svájci vemhes üszőt hozzunk Bonyhádra, vérfrissítésre. A pedigrék - származási lapok - megtekintése volt a kiindulási alap, a termelési mutatók és a küllem után kezdett a vállalat alkudozni. Nádor Miklós, a vállalat osztályvezetője, egy állatorvos a MÉM-ből és jómagam szálltunk repülőre. A zürichi leszállást követően vonatra ültünk és mentünk Bernbe, ahol már vártak bennünket. Ép­pen délidő volt, de kettőkor már indul­tunk is, kezdődött a vásárlási program. Mindenjölösleges protokoll és kölönc nélkül, amit nekünk is érdemes megta­nulnunk. Elindultunk „Szimentál” és „Szánen- tál” völgyében autóval a beszerzőútunk- ra. E vidéken kevesebbet sikerült besze­reznünk, mint amennyire szükségünk volt, így átrándultunk az úgynevezett franciák lakta vidékre is. Nagyon sok gyönyörű állatot kellett otthagynunk azért, mert nehézvemhes üszőt (7 hóna­posnál idősebb vemhesség) nem sza­bad vásárolni. Minden helyen, község­ben a felvezetési helyre mentünk, ami a falu, község közepén van, és minden községben van. Máskor itt bonyolítják a vá sárokat is, egyébként autóparkoló­ként hasznosítják a területet. Nos, ide dákat. Az ország legmegbecsültebb em­berei között vannak a szarvasmarhatar­tók. Azt tartják róluk, hogy a háború ide­jén ők mentették meg az ország lakossá­gának nagy részét az éhezéstől. Talán ebből is adódik, hogy komoly anyagi tá­mogatást is kapnak az államtól. Minden exportra eladott vemhes üszőért a gaz­dák még az áron felül támogatást is kap­tak. Az állami támogatást ott egyébként a tengerszint feletti magassághoz igazítot­tan adják, tehát minél följebb, minél mos­tohább körülmények között tartják az ál­latot, annál nagyobb a támogatás mérté­ke. Aki tisztavérű Szimen- táli állatokat tenyészt, az arra is külön kap juttatást. Az állományok kis lét­számúak, úgy 25-30 szarvasmarha tart el egyébként elég jól egy családot. A létesítményeik általában fenyőből épült faszerkezetesek, az istál­lók fala belül szinte kivétel nélkül fenyödeszkával van burkolva. Mindenütt ott a szénatároló, és a gé­pesítettség foka is igen magas. Minden faluban mindenhez hozzájuthat­nak a gazdák. Sokan ma­guk dolgozzák fel a tejet, túróvá, sajttá és a saját üz­letükben is árulják. Velünk igen udvariasak voltak, de érződött rajtuk lépten-nyomon, hogy a munkájuk megbecsülése náluk mindennél előrébb- revaló. Rólunk annyit tud­nak, hogy nagyszerű ba­romfitenyésztők vagyunk, nagyon szépek az utóbbi évek eredményei a növénytermesztés­ben, egyre jobb a hírünk, és tudják, hogy a tejtermelés is sokat fejlődött az utóbbi időben a szarvasmarha program kap­csán. Élményekkel teli, nagyon fárasztó, gyönyörű utazás volt, ahol a munkának jutott a legtöbb szerep, hiszen reggel hét­től este hétig egyfolytában utaztunk, szemlélődtünk, válogattunk és tárgyal­tunk. Elmondta: Fábián Ferenc főállatte­nyésztő. Lejegyezte: Szabó Sándor ' Indulás a kihajtási ünnepre Fábián Ferenc hozták a svájci gazdák, ide vezették fel az üszőket. De óriási becsben tartják az ál­latokat, mert a szállodaajtóhoz éppúgy odakötik, mint a kocsmaajtóhoz. Hadd beszéljek most egy kicsit a kihaj­tás ünnepéről, ami úgy május vége felé szokott eljönni, mindig az időjárástól füg­gően. Ha a hó elolvad, ha legeltetni tud­nak. Felvirágozzák az állatokat, annak megfelelően, hogy mennyire jó tenyész- anyag, mennyire jó tejelő, kapja a nyaká­ba az állat a kolompot. Minél jobb tejelő, annál nagyobbat, ez a rangot is jelöli. Mindaddig a nyakukban marad a kolomp az állatoknak, amíg be nem hajtják őket a téli szállásra. Ha a háznál eladósorban lévő lány van, akkor ő vezeti a kihajtás ünnepének a menetét, a gulya előtt jár népviseletben és hátul megy a gazda a fiával. Csak egy példa. Annyira tisztelet­ben tartják az ünnepet, hogy akár 100-150 autós is türelmesen várja a ha­ladásukat, egyetlen dudaszó nélkül. Nem zavarják meg az ünnepet, tisztelik a gaz­Ha áll a gép: karbantartják Folyamatos munkarend a BVK-nál Tetszetősebb termék, módosuló piaci igények ............................ ............................................. ~ ' ■ ........................—......................-..—..-...-............-.....-...........- A létszám a termés­sel együtt emelkedett - Változott a munkaerő szerkezete - A folyama­tos munkarend a na­gyobb kereset ellenére sem vonzó - Kereslet: az építőipari kapacitás függvényében - a kapa­citáskihasználás 85 szá­zalékos. Erre a helyre korábban vagon- és gép­gyárat, hajógyárat, aztán dohánygyárat álmodtak - végül vegyi üzem települt le itt. A főlég földműveléssel, élelmiszerfel­dolgozással foglalkozó megyeszékhely iparosításának intenzív időszakában, 1971-ben került a Borsodi Vegyikombi­nát gyáregysége Szekszárdra. Sajátsá­gos a helyzetük, mert az anyavállalat több, mint négyszáz kilométerre találha­tó, mert műanyagfeldolgozással a kör­nyéken sehol sem foglalkoznak, de a ha­sonló nagyságú üzemek közül is egyedül itt dolgoznak folyamatos műszakban az emberek. A munkaerő-gazdálkodásról, arról, hogy a meglévő kapacitást hogyan használják ki, Baltavári István gyáregy­ségigazgatóval beszélgetünk. Minde­nekelőtt arra kérem, röviden mondja el az üzem történetét.- Az induláskor 27-en dolgoztak csu­pán itt, az első évben 12 millió forint ter­melési értéket produkáltak. Az üzem ka­pacitása évről-évre nőtt, jelenleg 28 ex- truderen - a granulátumból különböző profilú pvc elemeket gyártó gépen - dol­gozunk. A létszám a 80-as évekre 180 fő­re emelkedett, az éves termelésünk pe­dig 550-600 millió forint. A nem fizikaiak száma harminchét. A termelésben tehát évenként közel 100 százalékos növeke­dést értünk el, ehhez kellett a munkaerőt megszerezni, méghozzá nem is akármi­lyet. A 70-es évek közepéig érettségizett emberek kezelték a 25 millió forint értékű gépeket. Az új üzem beindulásával ezek az emberek elmentek, zömmel maga­sabb beosztásba kerültek. Szívesen kaptak rajtuk, hisz képzettek voltak, ma­gas szintű munkakultúrával rendelkez­tek, szükség volt rájuk.- A folyamatos műszakot sem vállalja mindenki szívesen.- Igen, emiatt is sokan mentek el tő­lünk. Szombat, vasárnap, éjjel és kará­csonykor is dolgozunk - a szabadnap természetesen mindenkinek jár. A folya­matos munkarend nem vonzó, különö­Az extruderkezelők 25 millió forint értékű gépeken dolgoznak sen annak nem, aki egyéb munkát is vállal, szőlőt művel, vagy állatot tart.- Az érettségizettek tehát odébbálltak. Kik jöttek helyettük?- Alacsonyabb iskolai végzettségűek, illetve azok, akik nem szívesen művelték a szakmájukat Dolgozik itt szőlész-bo­rász, fodrász, autószerelő és pék is. Hoz­závetőleg két esztendő telik el, mire töké­letesen elsajátítják ezt a szakmát. A mun­kaerő szerkezete megváltozott, csak a vezetői mag - üzemvezetők, művezetők - stabilizálódott.- A termék minőségében mennyire je­lentkezik a szakmai hozzáértés, illetőleg a gyakorlat.- A termék minőségében nem látható, hogy hozzáértő, vagy kevésbé hozzáértő ember készítette, hisz a meo nagyon szi­gorú. Viszont igen magas a hulladék­arány, amit többletenergia felhasználás árán kell ismét visszajuttatni a termelési folyamatba. Műanyagipari szakmunkás- képzés széles e környéken nincs, a szakmai képzést a gyáron belül oldjuk meg.- Hogyan alakult az utóbbi években a termelés az üzemben?- A korábbi dinamikus fejlődés a 80-as évek elején megtorpant, mert a mű­anyagiparban is megszűntek a kapaci­tásbővítő beruházások. Ez azt jelentette, hogy a régi gyártássorokkal, eszközök­kel kellett továbbra is termelni. Alakban, formában, színben tudunk új műanyag- terméket előállítani, de csak a kapacitás szabta mennyiségben.- Az itt lévő termelőeszközök kihasz­náltsága milyen fokú?- Száz százalékos eszközkihasznált­ság sehol a világon nincs, - leállnak a gé­pek, mert profilt váltanak, mert elérkezett a kötelező karbantartás ideje. Nálunk 85 százalékos a kapacitás-kihasználás, ami rendkívül jó arány.- Mi az oka, ha a kötelező leálláson túl is állnak a gépek? Az ajtógyártás a piaci igényekhez igazodik- A termékeink idényjellegűek, mert például a redőnyt csak nyáron lehet sze­relni, s a vízelvezető csöveket sem lehet hóban a fagyos földre fektetni. A gépso­rok természetesen télen is dolgoznak, készletezünk is, de a készletgazdálko­dás korlátái miatt időnként néhány gép­pel le kell állni. Mi erre az időpontra ter­vezzük a karbantartást. Munkaerőhiány miatt elenyésző a termeléskiesés, mert belső átcsoportosítással vagy vgmk-k munkábaállításával folyamatosan dol­goznak a gépek.- Meddig kell itt dolgozni, hogy meg­szeresse az ember ezt a munkát.- Aki egy évig itt dolgozik már tartósan itt marad. Az egy éven belüli fluktuáció igen magas, 16-17 százalék.- De hiszen a BVK-nál köztudottan magas az átlagkereset.- A fluktuáció adataiból kitűnik, hogy a magas kereset sem mindig vonzó. Mi kü­lönböző kedvezményekkel igyekszünk a gyárhoz kötni a dolgozókat, - ennek elle­nére elmennek, mert a folyamatos mun­karend nagy lekötöttséget jelent, mert lé­tezik egy bizonyos réteg, amely nagyon gyakran változtat munkahelyet.- Keresettek az itt gyártott műanyag­elemek?- Ez mindig attól függ, hogy sok-e vagy kevés az országban az építkezés. Ha sok, kell a műanyag ajtó, falburkoló, re­dőny. Az elmúlt télen például a falburkoló iránti kereslet drasztikusan lecsökkent - kevés volt az építkezés, a felújítás. Most viszont az igényeket alig tudjuk követni a termeléssel.- Milyen módon tudják továbbfejlesz­teni az üzemet? Gyártmányfejlesztéssel, melyre önálló gyártóeszközbázis kiépítésével készülünk - erre 45 millió forintot köl­tünk. A bútor, az építő-és a járműipar ré­szére - figyelembe véve az igényeiket - új pvc profilokat kívánunk gyártani, - eh­hez az eszközök itt a gyáregységben készülnek. Ezzel mintegy 50-60 millió devizaforintot takarítunk meg a BVK és a népgazdaság számára. Tetszetősebb ki­vitelben készítjük termékeinket, nagyobb választékkal állunk a vásárlók rendelke­zésére. Újabb termékekkel lépünk piac­ra, célprofilokat, beton sarkitót, ablak- üveg-elválasztót, gyökéröntözőcsövet készítünk.- Az irodájában a térképen különböző színű zászlócskák jelzik, hogy hová kerül az itt gyártott termék. A vevők száma vár­hatóan szaporodni fog?- A vevőhálózat az egész országra ki­terjed, a fejlesztése nem indokolt. Nem új forgalmazókat, hanem új profiligénnyel jelentkező vásárlókat várunk. Ha ez így lesz, akkor a piaci igényváltozás egyér­telműen visszahat a gyártmányfejlesz­tésre, vagyis a gyáregység fejlődésére. D. Varga Márta /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom