Tolna Megyei Népújság, 1986. október (36. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-11 / 240. szám

1986. október 11. NÉPÚJSÁG 5 Utcák, nevek, emberek a minar me9á||ítottegynyu9dí­M Iilllla»: jas kárpitosmester - aki mindig nyitott szemmel járt-kelt a vi­lágban -, hogy nézzem meg falujában (falunkban) milyen megszégyenítően néz ki a József Attila nevét viselő utca névtáblája. Nem sorolom sirámait, amit a csonka bádoglemez váltott ki idős isme­rősömből. Azért idézem példáját, mert sajnos általános jelenség és nem csupán egyetlen községet érint. Az említett utca képe méltatlan mindenkihez. A költőhöz éppen úgy, mint az ott élő emberekhez. Ez a rozsdás, alig kéttenyérnyi felirat: „LA UCCA” indította el az alábbi gondolato­kat. Utcák, nevek, emberek. A sorrend megfordítást követel, amennyiben az ember ad nevet az utcának. Látszatra je­lentéktelen dolog. Kicsit mélyebbre ásva látnunk kell,, hogy némi jelentősége, fon­tossága mégis van. Kell, hogy legyen. Az utcanevek pontos helymeghatározó sze­repet töltenek be. így volt ez évszázadok­kal ezelőtt és így lesz évszázadok múlva is. Közben változnak a névadási szoká­sok is. Ezekről érdemes lenne külön ta­nulmányt készíteni. A történelmi esemé­nyek mindig is befolyásolták az új utcák neveit. Közben uniformizálódtak a falvak és városok, éppen úgy mint külső megje­lenésükben a lakóházak. Nincs olyan falu, ahol ne lenne egy Kossuth, Széchenyi, Lenin, Vörös Had­sereg utca, vagy tér. Ezt is elfogadtuk már, idomulva a változásokhoz olykor­olykor. Ismeretterjesztés is felfedezhető az ut­canévadásban. Kimondva az dott nevet, nyomban gondolatok társulnak mellé. Egy-egy történelmi személy neve halla­tán, az iskolai tanulmányokból ismert események sorakoznak. Hogy ezek mi­lyen hiányosak lehetnek, ékes példával szolgált a rádiókabaré egyik adásában a Marx téri riportok című műsorszám. Ki volt Marx Károly? - hangzott az egyszerű kérdés. A járókelőktől pedig a következő válaszok: „szovjet filozófus, Engels volt a barátja, öreg korában halt meg" ....politi­k us volt, a lenini műveket fordította ma­gyarra”... Okulásul idéztem csupán a ka­barét, amin valamennyien jót nevettünk. Azt a tanulságot kellene levonni, hogy az utcák neveinek megválasztásakor olyan­ra essék a szavazatok többsége, akié nem ejt zavarba, nevetségessé téve so­kakat, és a településsel szorosabb kap­csolata volt. Ha nem szolgálnánk jó példával az ut­canévadás területén, nem íródott volna e jegyzet. Lehet ugyan, hogy ez is divat, de követésre méltónak ítélhetjük. Arról van szó, hogy mind több faluban születnek olyan utcanevek, amelyeknek a termé­szet volt az ihletűje. Sőt egyre karakteri- zálódik az utcák névjegyzéke. Olyanok kerülnek a feliratok közé, amely a telepü­lésen megtalálható valamikori dűlő neve volt. Sáros, Berek, Paptava, és ki-ki so­rolhatja tovább a környezetében ismer­tet. Közük van faluhoz, a város új negye­déhez. Azt is érdekes megfigyelni, hogy a ráerőszakolt új nevek mellett tovább él a régi. Hiába kapta a Hunyadi nevet a falu legidősebb utcája, mert azt a helybeliek csak Öreg utcának nevezik. A Móricz Zsigmondról elkeresztelt utcácska, alak­ja miatt, Kifli utcaként él a köztudatban, csak a postás hordja a Móricz utcába a leveleket és újságokat. fiy Xvpg kárpitosmester olyan ' ~ problémákat is felso­rolt, amelyek megszüntetésére a Haza­fias Népfront, a Vöröskereszt és a helyi tanácsok versenymozgalmat indítottak. Ez nem más, mint a környezetvédelem, településtisztaság akciója. Emelkedik azoknak a száma is, akik hajlandóak ten­ni lakóhelyükért, vagy csupán utcájukért úgy, hogy az valóban tisztelgés legyen az utca névadójának emléke előtt. PORZIK A HATÁR Zsong a hegy a sok szüretelő zsivajától, javában szedik még a szőlőt, amit még késői napsugarak simogatnak így október elején is. Porzik a határ a traktorok, kombájnok és teherautók nyomán, elég ha csak az utat járják, a nagy szárazság nyomán percekig alig látni valamit. Por telepszik a kom­bájn ablakára, a traktoros sapkájára, a még föld­ben lévő cukorrépa leveleire, por telepszik a vető­gépekre, ekékre. Régen nem látott szárazságban kell a megsárgult kukoricát vágni, száraz rögöket forgat az eke is maga alá, ami nem is csoda, hi­szen szeptemberben volt olyan hely, ahol 1,5 milli­méter csapadék hullott, de a csúcs is valahol a 4 milliméter körül alakult. A kombájnok aranysárga kukoricaszemeket ü- rítenek a szállítójárművekbe, és az idén a szárat is megbecsülik mindenfele, amiről nagy körbálák árulkodnak. Az MTZ-re szerelt „kígyófogú” felra- kóval kazalba vagy majorba kerülnek, a későbbi ínségesebb időkre. A háztájiba hazajutó őszi ter­mést itt-ott már idei borral is köszönthetik amíg a gyerekek a tökből ijesztgetős halálfejet faragnak. Szép az idei ősz, de nagyon száraz. Porzik a vető­gépek nyoma. Gottvald Károly képriportja Hess madár! Vetik az őszi búzát a Szekszárdi Aranyfürt Tsz-ben. Bornak való DECSI KISS JÁNOS Egy kis frissítő ____________________ S zárbálázás Pincehelyen A kakasdi fogatos Gyakran kell ablakot tisztítani Porzik a mözsi határ' Ebéd Kocsolán

Next

/
Oldalképek
Tartalom