Tolna Megyei Népújság, 1986. október (36. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-11 / 240. szám
1986. október 11. NÉPÚJSÁG 3 A párt és a tömegek kapcsolata Az elvek és a gyakorlat egysége Beszélgetések harminckilenc csoportban Tömegszervezetek,-mozgalmak HÉTRŐL HÍRRŐL Mozgalmas hét áll mögöttünk- Repülőnap Őcsényben -.Diáknapok, ifjúmunkások találkozói- Szövetkezeti kereskedelmi napok. Amint az várható volt, ez az ősz is eseményekben gazdag lesz. A szövetkezetek megyei gyűlései," majd országos kongresszusai egymást követik. S örömünkre szolgál, hogy a fiatalok politikai tevékenysége megélénkült. Mozgalmas ifjúsági rendezvények A hétén megtartott tartalmas ifjúságmozgalmi rendezvények nemcsak a jó szórakozás kedvéért tartattak meg, hanem mert már van mondanivalójuk a fiataloknak. „Átvették a hatalmat” az iskolában. Másutt politikai vitafórumot tartottak. A harmadik helyen felvonulás a béke jegyében, fáklyával, zenével, énekkel. Néha már-már úgy éreztem magam, mint a hőskorban, amikor az utcára kellett mennünk, mert hitünk oda vitt, hogy hirdessük a politikánkat, szép jövőnket. A mostani ifjúsági mozgalom is, úgy látom, jobban látja a tennivalókat, súlypontokat talál és ezekre tud is mozgósítani. A mozgósítás pedig kedvelt forma: lehet nyüzsögni, tenni a köz érdekében, a plakátragasztás éppen úgy idetartozik, mint a fáklya beszerzése. S amint néztem a sok-sok fiatalt, eszembe jutott az is, hogy hova tették a fejüket azok, akik évekkel ezelőtt azt mondogatták, hogy a mostani fiatalok előtt nincsenek olyan célok, mint harmincöt, negyven éve volt. Van cél, a feladatok is nagyok, a szocializmus építésének mostani szakában mások az ifjúsági mozgalom tennivalói, mások, és tartalmában talán bonyolultabbak is - és ez a nehézség adja a lelkesedést. A hazafias nevelés A fiatalokról volt fentebb szó, most is ez következik: a fiatalok hazafias neveléséről egyre többet beszélünk. Az iskolában is tartalmasabbak az órák, többet beszélnek történelemről, történelmünkről - ismét érettségi tétellé lépett elő e tantárgy, amelyet tanulni lehet, de megtanulni soha. Hiszen éppen a most jó negyvenes fiatalok azok, akik múltunkat faggatják: a történelmi események hátterét vizsgálják, és dolgozataikban számos újat tárnak fel, amelyek korábban nem, vagy alig voltak ismertek. Lapunkban több részben foglalkoztunk a szocializmus megújulásának kérdéseivel, az ötvenhatot kiváltó események és a kibontakozás útjával. Számos érdekeset olvashattunk e sorozatból, amelynek tartalmával egyetérthetünk, hiszen e hazát kihoztuk munkánkkal, fiatalos lelkesedéssel a nehéz helyzetből. HÍRRE Fáklyás felvonulás után a Béla téren dalolnak a fiatalok Társadalmi munkások Pakson, a Vásár utcában És biztos vagyok benne, hogy meglévő gondjaink megoldása után újabbakkal találkozunk. S ebben a várható munkában már azok vesznek részt, akik most a gimnáziumi, meg a szakmunkásnapokon részt vettek, azt szervezték, irányították. Nem szorosan, de e témakörhöz tartozik az is, hogy ismét sikerrel rendezték meg Őcsényben a repülőnapot. Társadalmi munka Az elmúlt héten több írásunkban is foglalkoztunk a társadalmi munka jelentőségével. Értékével is, hiszen ki lehet mutatni, hogy egy járda, vízvezetékrendszer, sportcsarnok, út, bölcsődei asztalosmunka, játszótéri eszközök megjavítása kifejezhető forintban. De én soha nem ezt veszem'először számba, hanem azokat az embereket, akik e munkákat elvégzik. Nincs, nem készül róluk jelenléti ív. A munka végeredményét rögzítik, s ez már közösségi munkának a gyümölcse. És ennek értéke éppen ezért nem fejezhető ki forintban. Mert csoportokat, utcákat tesz közösséggé, alkotó emberek csoportjává. Akik látják munkájuk hasznát, látják, hogy érdemes tenni a lakóterületért, az otthon környezetéért. Azt is tudjuk, hogy a tanácsok szűkében vannak pénzzel. Viszont a lakossági igények növekedése fokozódik, út; vízvezeték, gázvezeték és még ki tudná felsorolni, mire nincsen annyi pénz, amennyi kellene. Viszont a hiányt, vagy annak egy részét pótolja az emberek önként vállalt munkája. Kereskedni, vállalkozni A nyár végétől több alkalommal adtunk már hírt arról, hogy a kereskedelmi szervek hol itt, hol ott rendeznek valamilyen vásárt, engedményeset, kiárusítót, télit és nyárit. Most fejeződtek be a szövetkezeti kereskedelmi napok. A fogyasztási szövetkezetek számos olyan „meglepetéssel” rukkoltak elő szerte a megyében, amellyel kapcsolatban az volna a tiszteletteljes óhajom, hogy állandósuljon. Legyen mindig alsónemű gyerekeknek, tornacipő, finom péksütemény, bélelt kabát, erős cipő - és a vásárlót szívesen kiszolgáló eladó. Az ilyen akciók ugyanis feltárják a kereskedelem vállako- zói kedvét, a rövid időre. Tudom, hogy a vállalkozás kockázattal jár. A vállalkozásba bele lehet bukni, de még inkább nyerni. Hiszen a vevő elé menni, kívánságát keresni - és megfelelő minőségű és mennyiségű áruval ellátni -, ez is a szocialista kereskedelem feladatai közé tartozik, sőt, elsősorban. S ha már a szövetkezeti kereskedelemnél tartunk, szólni kell arról is, elismerően, biztatóan, hogy a magánkereskedők is „mozgolódnak”. Vállalkozási készségüket már tavaly az Aranykapu-vásár kapcsán láthattuk. Itt van előttünk a tél! Ki tudja, mennyi mindenre lesz még vállalkozó? Maszek jégpálya-üzemeltetés? Síoktatás? Nem lehet tippeket adni e hasábokon, hiszen jól tudjuk, hogy az állami, szövetkezeti és magánkereskedelemben éhség van az új keresésére, a vevő vásárlókedvének elnyerésére. És végül, mint utaltam rá, mozgalmas hét áll mögöttünk. Amikor e sorokat írom, küldik telexen a jó híreket, hogy hazánk diplomáciai tevékenységének elismerése „folyamat”, elköszöntötték a holland királynőt, jön utána más, mások, szocialista meg afrikai, meg nyugati meg keleti országokból... Mozgalmas ősz előtt állunk. Vagy már benne is vagyunk? Csak egy jó kiadós eső kellenne ehhez, akkor lenne teljes a szép őszi reményünk. PÂLKOVÀCS JENŐ Napirenden a bonyhádi kórházrekonstrukció Egy nagyobb felmérés részeként a szekszárdi városi pártbizottság működési területén beszélgetéseket folytattak párttagokkal és pár- tonkívüliekkel az MSZMP tömegkapcsolatainak alakulásáról. Valamennyi beszélgetés vázlatát azonos kérdéscsoport alkotta. A vitákat a városi pártbizotttság végrehajtó bizottságának tagjai, pártbizottsági tagok, függetlenített párttitkárok és az apparátus tagjai vezették. Valamennyien feljegyzést készítettek a beszélgetésekről, ezeket az apparátus összegezte. A feldolgozás és feladatok meghatározása ennél hosszabb folyamat lesz majd, de a tapasztalatokról már most érdemes szólni, mert azok igen érdekesek. öt-hat fős csoportokban folyt a beszélgetés, valamennyi több órán át tartott, általában kétszer annyi ideig, mint azt eredetileg tervezték. A felmérés mintegy 250 párttagot és 200 pártonkivülit érintett. Általános vonások Már a beszélgetések időtartama is arra mutat, hogy a politika aktuális kérdései, a párt céljai és tervei érdeklődést váltanak ki az emberekből. A pártonkívüliek külön is megfogalmazták: örülnek a lehetőségnek, hogy elmondhatják véleményüket, megkérdezték őket. Azt kivétel nélkül minden csoportban hangsúlyozták, hogy egyetértenek a párt politikájával, a kongresszus határozataival, de a végrehajtást vontatottnak tartják. Sokan nem értik a gazdaságpolitika célját és irányát, nem látják a kivezető utat a jelen gazdasági helyzetből. Mindenki szívesen fogadná, ha a vezetők többet találkoznának, beszélgetnének kötetlen formában az emberekkel. Óriási az információ iránti igény, az emberek kíváncsiak mindenre, ami a világban, különösen Magyarországon történik, mindent érteni szeretnének, ami körülöttük történik. Ebből a szempontból is sok és éles kritika érte atelepülésfejlesztési hozzájárulás bevezetését, a bizonytalanságot, ami azt körülvette, és még ma is körülveszi. Többen azt is elmondták, hogy egyáltalán nem hisznek azokban a százalékokban, amelyeket a tanácsok nyilvánosságra hoztak. Kifogásolták, hogy a célok előzetes megfogalmazásába nem vonták be jobban a lakosságot. Mi a vélemény a tanácsokról? A felmérést végzőknek, de még az újságírónak is meg lepetést okozott, hogy milyen egyértelműen rossz a vélemény a tanácsok munkájáról, ezen belül is főként a szekszárdiról. A kifogások legnagyobb része a városban hangzott el. Tény persze, hogy a kisebb településeken a falugyűlések rendszere jó alkalmat ad a lakosságnak véleménye kifejtésére, így jobban meg lehetett fogalmazni azokat a célokat is, amelyeket aztán a településfejlesztési hozzájárulás megszervezésénél figyelembe vettek. A Szekszárdi Húsipari Vállalatnál például így fogalmazták meg a párttagok a véleményüket. „Az egyszerű ember szinte szorongva megy a tanácshoz ügyeit intézni.” „A tanács állam az államban, önmagukért vannak, nem pedig az állampolgárért." Több esetben küldenek ki téves felszólításokat, a beszélgetés időpontjában - augusztus végén - még sokan nem kapták meg a településfejlesztési hozzájárulásról szóló határozatot, nem kaptak választ a mentesítési kérelmekre. A pártonkívüliek szintén bürokratikusnak tartják a tanácsok munkáját. A tanácsok munkájának megítélése a vélemények szerint határozottan negatív, szögezi le az összefoglaló is. Hozzátéve azt is, hogy a minősítés nagyobbik fele a településfejlesztési hozzájárulásnak „köszönhető”. A Hazafias Népfront tevékenységét íé- nyegesn pozitívabban ítélték meg, munkájában sok érdekes, figyelemre méltó vonást fedeztek fel, üdvözlik a település- szépitő akciókat, egyesületeket. Egyes üzemeknél a népfront munkáját nem tudták megítélni, mert azt nem ismerik. A szakszervezetről megoszlanak a vélemények, de itt is éppen a beszélgetés jellegéből következően - a negatívumokat emelték ki. Volt, ahol el is mondták, hogy lehetne az eredményekről is szólni, de inkább a javítanivalókról beszélnek, mert azok jelentik a kibontakozás útját. Sok kritika érte az ifjúsági szövetséget is, mondván, hogy elvesztette politikai jellegét, csak műsorok szervezésével foglalkozik. Ugyanakkor az is kiderült, hogy a városi nagyközségi szinten megfelelő a párt irányítása, de az alapszervezetek a KISZ-szel igen eltérő színvonalon törődnek. A különböző ifjúsági rétegek közötti munka is eltérő színvonalú, ugyanígy igaz az is, hogy nem ismerik a KISZ szervezeteinek a munkáját. Sajátos kérdések A hangsúlyok, a problémák kiemelése persze eltérő volt aszerint, hol is folyt a beszélgetés és kik voltak annak résztvevői. Más gondjai vannak az értelmiségieknek és az üzemi munkásoknak. Az utóbbiak körében fogalmazódott meg élesebben a vélemény a nyolcórai munka becsületének csökkenéséről. Ügy látják, hogy ebből nem lehet megélni, a túlmunka pedig általános fásultsághoz fog vezetni, a mozgalmi politikai élet rovására is megy. Ebben a körben ítélték el legélesebben a munka nélkül szerzett jövedelmeket, az ügyeskedők meggazdagodását. Mindenhol szóltak viszont a szociális feszültségekről és a tennivalókról. Helytelenítik a szolgáltatások, oktatási különbségek meglétét, a fővároscentrikus intézkedéseket. Értelemszerűen az értelmiség köréből származott annak megfogalmazása hogy a vezetők túl sokáig ragaszkodnak a megszerzett székhez, előfordult, hogy beosztottjaik sorra már régen magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek. Vélemények szerint a vezetők felelősségre vonása sem mindig következetes, gyakran csak munkahelyet cserélnek, de nem kerülnek alacsonyabb beosztásba a nyilvánvaló visszaélések után sem. A párttól sokat várnak Minden szempontból nagy hangsúlyt kapott a vezetők és a párttagok példa- mutatása, különösen abban az esetben, ha a párttag még vezető is. Az emberek általában nagyon sokat várnak a párttól, annak politikájától, ami egyértelműen a megnyilvánuló bizalmat jelzi. Ugyanakkor sokan javasolták az ideológiai munka javítását, az egyes párttagok felkészültségének javítását. Az értelmiségi munkahelyeken általában jó a kapcsolat a pártszervezet és a pártonkívüliek között, a viszony nyílt és korrekt. Az olyan munkahelyeken, ahol nagy a területi szétszórtság, ez már nincs így, sőt nem egy helyen még most sem ismerik a pártszervezet munkáját, tevékenységét, azt misztifikálják. Az is kirajzolódott a felmérésből, hogy ahol a pártvezetőség jól dolgozik, ott rendben mennek dolgok, ahol nem volt megfelelő a káderkiválasztás, ott vannak gondok és kérdőjelek a pártszervezet munkájának megítélésében. A pártszerveknek, -szervezeteknek nagyon sok kérdésre kell válaszolniuk, sok problémát megoldaniuk, ott helyben, ahol azok felvetődnek és sok az irányító pártszervek tennivalója is. IHÁROSI IBOLYA A Bonyhádi Városi Tanács V. B. legutóbbi ülésén először a lejárt határidejű határozatokat tekintették át, majd Simon Gábor, a „Fáy András" Lakás-, Garázsépítő és Fenntartó Szövetkezet elnöke számolt be tevékenységükről. A szövetkezet jelenleg 415 lakás és 158 garázs fenntartásáról gondoskodik, míg társtulajdoni alapon 32 épület tartozik hozzájuk. Az építőiparban és a fizetőképes keresletben jelentkező nehézségek ellenére az idén 7 sorlakás építését kezdték meg, a Madách utcai tömbházaknál 14, az Illés utca melleti telepen 52 garázs készült el. Komoly gondjaik vannak az épületek fenntartásával is, megnyugtató megoldás egy önköltséges, önálló karbantartó részleg lértehozása lenne. A kórházi rekonstrukciót - mint arról Schuller Zoltán tanácselnök-helyettes beszámolt - a VI. ötéves tervben szerették volna megvalósítani. A rekostrukció I. üteme befejeződött, ehhez a város és a környék üzemei, lakossága jelentős mértékű társadalmi munkával és anyagi erővel járultak hozzá. A szülészet augusztus elejére elkészült, a műtő átadásának új határideje 1986. október 31. Az új mosoda felépítése után kerülhet sor a sebészet felújítására is. A soron következő két utóbbi munkára versenytárgyalást hirdettek. Az építkezés IV. ütemeként, 1988-ban szeretnék felújítani a sebészeti pavilont, majd a teljes befejezéshez szükség lesz az új központi ügyelet, a pszichiátriai, valamint a bőr- és nemibeteggondozó létrehozására is.
