Tolna Megyei Népújság, 1986. október (36. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-07 / 236. szám

1986. október 7. "népújság 5 FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK ______________________________________________à Diákújság ’86. Most már nem túlzás azt állítani, hogy hagyománnyá vált a szekszárdi diákna­pok sorozatán belül a fiataloknak szóló és általuk irt újság szerkesztése, kiadása. Ezúttal a teljesség igénye nélkül lapoz­tunk bele és csupán benyomásainkról adtunk számot. Az első és legfontosabb dolog, hogy kellő arányt találtak a szer­zők az iskola, a mozgalom és a szabad­idő területéről írt anyagok között, nem billent egyik oldalra sem a mérleg. Azok a diák toliforgatók, pedig akik iskolájukról, életükről írtak, valóban felkészülten, igé­nyesen vetették papírra gondolataikat, említhetjük itt a „Leteszem a voksomat”, az „Egyperces a Rózsáról”, a „Két hét az Adrián”, „Hétfői nap volt" írásokat. Külön érdeme a lapnak, hogy helyet adott olyan személyes hangú, belső ér­zéseket, rejtett gondolatokat, a fiatalok lelkivilágát feltáró írásoknak, amelyek azelőtt esetleg csak naplókban, elrejtett papírfecniken maradtak rejtegetve, az is­kolák diákújságaiból is olvashattunk sze­melvényeket, amelyek már a jövőre kell hogy a figyelmet irányítsák, nevezetesen, hogy az évente megjelenő valóban szín­vonalas újságnak megteremtsék iskolai, de legalábbis városi, rendszeresen meg­jelenő formáit, ezzel is nagyobb teret te­remtve fórumként a fiataloknak, gondol­kodásra, a tehetségesebbeket írásra serkentve... —tzs— „Azzal segítettünk, amivel tudtunk” Információs kiállítás Dombóvárott A lakásunkról volt szó „Lakásunk" volt a címe a dombóvári • művelődési otthon kiállításának. Mind célját, mind témáját illetően nem nevez­hető szokványosnak ez a dombóvári be­mutató. Az ötlet és a szándék megérdem­li a szélesebb publicitást. Aki belepett a kiállítóterembe, az ajtótól jobbra mindjárt három község térkép- vázlatával, fényképeivel, rövid ismertető­jével találta szemben magát. Kapospula, Kurd és Döbrököz volt a rövid bemutat­kozások tárgya. A vázlatokon bejelölve a beépíthető telkek. Egy tárlóban számta­lan kiadvány, könyv, amely az építke­zőknek nyújthat segítséget. Távolabb helybeli tervezőmérnökök neve, elme, építési tervek, rajzok, fényképek az ezek alapján már megéépíett házakról. Ezután már „kézzelfoghatóbb” dolgok következ­tek. A legkülönfélébb építőanyagokat, festékeket, nyílászárókat, burkolólapo­kat, fürdőszoba-berendezést, cserepet és még sok mást tekinthettek meg az ér­deklődők. A számtalan prospektus kö­zött egy kiadvány, amelyben az OTP is­merteti a jelenleg érvényben lévő jogsza­bályok szerint a lakásépítés és -vásárlás tudnivalóit.- Ha már pénzzel nem tudjuk támogat­ni a fiatalokat, akkor legalább megfelelő információval lássuk el őket. Ez volt a cé­lunk, amikor elkezdtük szervezni ezt a kiállítást - mondja Takács József, a KISZ Dombóvár Városi Bizottságának titkára.- A városi küldöttgyűlésen, az év ele­jén határoztuk ezt el, akkor úgy döntöt­tünk, egy kiadványt bocsátunk ki, amely a lakásvásárlásról, lakásépítésről ad in­formációkat. Hogy ennél tovább jutot­tunk, köszönhető Győrffy Árpád népmű­velőnek, a művelődési otthon dolgozójá­nak, aki ott volt ezen a küldöttgyűlésen.- Az én munkámban fontos szerepe van a láttatásnak - mondja Győrffy Ár­pád. - Azonnal arra gondoltam, hogy amit leírunk, azt mindjárt meg is kellene mutatni az embereknek. Rögtön el is kezdtük a szervezést. A kiállítás létrejöttének körülményeiről, nehézségeiről és örömeiről ezután együtt beszélnek. A közös munkát bizo­nyítandó, hol egyiküknél, hol másikuknál a szó.- Végigjártuk a helybeli tervezőket, mert úgy gondoltuk, Dombóvárt a dom­Néhány a prospektusok közül. bóváriaknak kell építeniük. Az itteni szakembereknek. Ök ismerik legjobban a várost, hangulatát, struktúráját, előnyeit és hátrányait. Ezért biztosítottunk szá­mukra nyilvánosságot. így akit érdekelt, megkereshette őket. - Ezután követke­zett az Építésügyi Tájékoztatási Központ Pécsi Információs Irodája - ők adták a kiadványokat - és a gyárak, üzemek megkeresése. Hol telefonon, hol levél­ben, aztán ha úgy döntöttek, eljönnek, akkor többnyire személyesen is felke­restük őket. Nemcsak a megyei cégeket kerestük meg, hanem szétnéztünk az országbn. Elsősorban nem a földrajzi kö­zelség volt a cél egy-egy üzem vagy gyár kiválasztásában, hanem az újdonság, a korszerűség volt a mérce. Azt szeret­nénk, hogy a feelépülő új házak a jelenle­gi legkorszerűbb technika és takarékos- sági mutatók felhasználásával készülné­nek. Teljes skálára törekedtünk, az ala­pozástól a belső festési munkákig min­den eszközben, nyersanyagban a leg­korszerűbbet szerettük volna bemutatni. Hogy ez nem sikerült száz százalékig, nemcsak a mi hibánk. Volt olyan cég, amely az utolsó pillanatban lépett vissza.- Beszéljünk arról is, ami nem sikerült igazán! A KIOSZ-on kerezstül megkeres­tük a város kisiparosait is. Jöjjenek, mu­tassák be, mit készítenek a lakással kap­csolatban. Sajnos mindössze egy kisipa­ros jött el közülük. Megkerestük a város- környék községi tanácsait, mutassák be a falut, ismertessék, hol, hány tanácsi te­lek van. Az olcsóbb telekárak és a város tehermentesítése miatt is célszeű vidé­ken építkezni. Három községen kívül erre sem jelentkeztek. Pedog úgy gondoljuk, a kistelepülések csak nyernének vele, ha minél több fiatal kezdene ott építkezni.- A kiállító cégek fizettek azért, hogy itt lehettek. Aki most azt gondolná, hogy ne­tán a nyereség volt a fő szempont, az té­ved. A bevétel ráment a „Lakásunk” című kiadványra. Gyakorlatilag a nyereségünk zérus. De nem is ez volt a cél. A kiadvány - a városi tanács és az OTP szakembe­reinek munkája - a helybeni lakáshozju- tási lehetőségeket tartalmazza. Nem a la­kásrendelet ismertetésére törekedtünk, hanem arra, hogy minél több ismeretet, tiszta képet nyújtson. Úgy hisszük, ez si­került is.- Ahhoz képest, hogy ez az informá­ciós kiállítás újszerű kezdeményezés, sokan voltak a megnyitón, és azóta is fo­lyamatosan jönnek. Érdeklődnek, figyel­nek az emberek, látható, hogy nemhiába dolgoztunk vele annyit.- A siker arra ösztönöz minket, hogy folytassuk. Szervezés közben rájöttünk, hogy sok olyan terület van, amelyik nincs megfelelően kezelve, propagálva. Ilyen például a tulajdon- és ingatlanközvetítés. Tapasztalatot már szereztünk, készen ál­lunk a folytatásra. Dombóvárott a KISZ és a művelődési otthon ma még nem mindenhol felismert, ésszerű lépésre szánta el magát. Azzal segített, ami lehetőségeihez mérten a legtöbbet jelenthette. A jó példát nem szégyen követni! WENTER MARIANN Diáknapok Fáklyás felvonulás Békés tüntetés - tüntetés a békéért Hangulatos és nagy létszámú fáklyás felvonulással ért vé­get vasárnap este kilenc óra­kor a diáknapok rendezvény- sorozata Szekszárdon. Több ezer diák vonult fel a Béla térre, ahol békedalokból és versekből álló műsorral és a város kulcsának jelképes visszaadásával ért véget a vi­dáman komoly hét vége. Magyarkeszi fiatalok Magyarkeszi lakóinak száma ezerhat- száz és ezerhétszáz között mozog évek óta. Az elvándorlás rövid ideje szünetel, a fiatalok is maradnak ma már. Az ő hely­zetükről beszélnek a megszólalók, ezút­tal csak férfiak. Út mentén állva Amikor elköszöntem Kersák Sándor­tól, csak akkor gondolkodom rajta, hogy az út mentén állva lezajlott beszélgeté­sünk akár szimbólum is lehet. Véletlen­szerűen szólítottam meg két fiatalembert Magyarkeszi (helybeliek szóhasználata után a továbbiakban csak Keszi) utcáján, amely az átmenő forgalmat vezeti. Egyi­kük - Kersák Sándor - a községi KISZ- alapszervezet titkára. Itt született és a helybeli mezőgazdasági termelőszövet­kezet műszaki vezetője. A mezőtúri főis­kolára a gyönki gimnázium elvégzése után jelentkezett. Most huszonnyolc éves. A faluban húsz tagja van a KlSZ-alap- szervezetnek. Életkoruk szerint átlagban húszévesek. Az életformájukat vázolva, néhány mondatban összegez a KlSZ-tit- kár:- Alapszervezetünkben a nemek ará­nya fele-fele. A lányok nehezebb halyzet- ben vannak mint a fiúk, ha a szórakozást kezdjük vizsgálni. Mi férfiak könnyebben helyet foglalunk a cukrászdában, a presszóban, vagy az italboltban. Ez a há­rom helyiség tulajdonképpen a kocsmák hangulatát biztosítja. A KISZ és az ifjúsági klub tagsága szinte ugyanazokból áll. Igényeink és lehetőségeink mérlege egyoldalra billen. Ez utóbbiak korlátokat is szabnak. Az igények kielégítését gyak­ran egyénileg oldják meg. Most a szóra­kozási igényekre gondolok. Tamási, Sió­fok távolsága nem leküzdhetetlen. A tár­gyi feltételeink csak jóindulattal mond­hatjuk, hogy elfogadható. Az anyagi esz­közeink - évi 4-5 ezer forint - a hét végi diszkók költségeit alig fedezik. Támoga­tást természetesen a téesztől, tanácstól is kapunk. Cserébe társadalmi munkát végzünk. A jövőben, az óvoda felújításá­nál biztosan számítanak ránk... A továbbiakban arról beszélt a KISZ- titkár: megoldásokat keresnek arra, hogy az alapszervezet élete ne tűnjön olyan­nak, mintha az út mentén állna. A szertár előtt A tűzoltó-egyesület szertára előtt ép­pen úttörőrajokat fogad Sándor János Orosz Miklós és Sándor János kéz­fogása munkába indulás előtt gépkocsivezető, a téesz autóbuszának sofőré. Az iskola és a téesz kapcsolatá­nak jó példája, hogy ő, mint a szövetkezet tagja, megyei tűzoltóversenyekre készíti fel az úttörők raját. Most éppen a honvé­delmi nap programjában vállalt feladatot és a tűzoltószertár - mint az egyik állo­más - előtti ellenőrzi a pajtások munká­ját. Felnőtt társa - Orosz Miklós - beszél helyette, míg ő az úttörőkkel foglalkozik. Sándor János és Orosz Miklós kapcso­lata nem új keletű. Barátságukat a futball szülte. Orosz Miklós a szomszéd község­ből, Felsőnyékről települt át házasságkö­tése után Keszibe. A Petőfi téeszben energetikus. Budapesten az erősáramú szakközépiskolában érettségizett, letöl­tötte a katonaidejét és itt vállalt munkát a faluban. Tervei is idekötik. Jelenleg a felesége szüleinél laknak egyéves kislá­nyukkal együtt:- Úgy érzem, hogy becsülik munkámat a szövetkezetben - néz maga elé elgon­dolkozva. Talán mások is érzik, hogy sze­retem is azt, amit csinálok. Én jól érzem magam itt a faluban. Egy városi panel­házban nem tudnék mit csinálni. Most húszéves vagyok, a feleségem gyesen van, szüléink segítenek bennünket és a munkahelyem is. Az idén augusztusban például elmehettünk a szövetkezet által bérelt harkányi nyaralóba pihenni és ezért a téesztagnak - nekem - nem kel­lett fizetni. Szórakozni? Kérdem én, hogy a magamhoz hasonló életkorú és gon­dolkodású fiatal, aki a városban él, jár-e mindennap szórakozni? Az elnök irodájában Gábor Józseffel, a községi tanács el­nökével és Juhász Ervinnel, a vb-titkárral az elnök irodájában beszélgetünk. Mind a ketten a fiatalok korosztályába tartoz­nak, de a tanácsi pályafutásuk is az ifjak közé sorolja őket. Az elnök Bo- gyiszlóról, a vb-titkár Tolnáról került a fa­luba. Néhány év különbséggel egy gim­náziumban jártak, most sorsuknak kö­zös útja akadt. Amikor a faluban élő fiatalok helyzeté­ről esik a szó és egy korábban megírt be­számoló jelentés könnyítene is a beszél­getésen, akkor az elnök elhárítja a gon­dolatot:- Nem szeretem a jelentéseket, mert ott szebben fogalmazzuk meg a valósá­got. Kár lenne magunkat is áltatni, hogy nálunk a fiatalok helyzete milyen rózsás. Kissé hervadt az a virág. A fiatalok itteni sorsáról közösen kell gondoskodnunk, de úgy, hogy az ő véleményüket kérve, tehát velük együtt. A közelmúltban jelent­kezett az igény, hogy legyen ifjúsági klub. Felszerelésre a megyei tanácstól kaptunk 20 ezer forintot, de segített az MHSZ és a KISZ - akkor - járási bizottsá­ga is. A kezdeti lendület néhány renitens- kedő miatt megszakadt és át kellett szer­vezni. Ha már a renitenskedőknél tar­tunk, nem hallgathatjuk el, hogy milyen gondot jelent a nagymértékf alkoholfo­gyasztás. Éppen a legutóbbi tanácsülé­sen alakult meg az alkohol elleni bizott­ság, mert sürgős teendőink vannak e té­ren is. Ezen a ponton kapcsolódik az egészségügyi ellátásunk, amiről viszont valóban azt kell mondani, hogy az eszkö­zöket tekintve magas szintű, a falusi át­lagnál jobb. Juhász Ervin vb-titkár egy papírlapot tart maga előtt, amelyre az idén házasult fiatalok létszámát is kigyűjtötte. Tizenhá­rom pár kötött házasságot:- Többségükben keszi - keszivel - te­szi hozzá nyomatékkai, majd a beszélge­téshez kapcsolódva elmondja, hogy ő nehezen érti az idősek szemléletmódját, akik rengeteget dolgozva mindent a fia­taloknak adnak: lakóházat Tamásiban, nyaralót a Balaton mellett és önmagukkal szinte nem törődnek, a vb-titkár aktívabb közösségekre is számított. Ez természe­tesen nem jelent számára mozdulatlan­ságra késztető csalódást, mert a faluban a fejlődést jelentő feladatokat a követke­ző öt évre meghatározták. Elsőként az óvoda felújítása szükséges és évente fo­lyamatosan utak, járdák építése. Két szolgálati lakást, tornatermet, napközi otthont terveztek, hogy társadalmi össze­fogással megépítik. Olyan célok, tervek ezek, amelyekhez nélkülözhetetlen a fiatalok ereje, akará­sa, együtt gondolkodása, hogy általa nö­vekedjenek az apró közösségek mind nagyobb községgé. Decsi Kiss János Csizmadia Sándor, a hpkpHnlnc Vidám pillanatok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom