Tolna Megyei Népújság, 1986. október (36. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-04 / 234. szám
1986. október 4. Képújság s Vállalati csőd és a munkaerő Ez év nyarán három kormányrendelet és négy kormány- határozat született egyrészt a felszámolási eljárásról, másrészt pedig a jogszabályok egy része arra hivatott, hogy rendezze azoknak a dolgozóknak a helyzetét, akiknek a cége felszámolásra kerülhet, vagy kerül. Nem túlzunk, ha felvetjük: némely vállalatnál az említett rendelkezések és határozatok arra kellenek, hogy késztessék a vezetést, értékeljék át korábbi koncepciójukat, az üzemi stratégiát! A magyar gazdaságban mindinkább érvényesülő eredményorien- tációjú szabályozórendszer lépésváltásra kell, hogy ösztönöz, ze a munkást és vezetőt egyaránt. A minap agy egyik tolnai nagyvállalat igazgatója kifejtette: természetszerűleg egyetért a kormányzati döntésekkel, s munkatársaival egyetemben hőn óhajtják, hogy megszabadulhassanak azoktól az emberektől, akik morális szempontból fékezik a jobb eredmény elérését, a minőségi munkát. De abban a pillanatban, ha a munkahelyi vezető a tőle elvárt szigorral lép fel, az érintett dolgozó — ismerve a cég hátrányos munkaerőhelyzetét — vagy táppénzre megy, vagy pedig veszi a munkakönyvét és továbbáll ... A vezetők egy része nem szívesen tárja fpl azokat a belső gondokat, amelyek végső soron gátolják az előréhb lépést. Holott a mundér rossz értelemben vett védelme nem segítheti a kibontakozást. Az említett cég igazgatója egy pillanatig sem tagadta, sőt nyíltan beszélt arról, hogy felveszik a kesztyűt: annak ellenére is, hogy tudják, rövid távon képtelenség megoldani az építőiparra oly jellemző munkaerőgondokat. Engedtessék meg, hogy e gondolatsort továbbfűzve, több mint két évtizedes átélt emlékeimet idézzem fel! A hatvanas évek derekán brigádunk hónapokon át két emberrel kisebb létszámmal látta el feladatát. Az üzemvezetés először furcsállotta felvetésünket, hogy a két eltávozott kolléga bérét adják a csoportnak, vállalva, hogy munkájukat ellátjuk: végül is javaslatunk meghallgatásra talált... Tudom, hogy az említett példa egyedi, főként ha arra gondolunk, hogy a magyar gazdaság reformjának első lépcsőiéként megfogalmazottak még~belső szakmai viták tárgyát képezték akkor Azóta több mint húsz év telt el. Gazdaságunk nyitottsága arra késztetett bennünket, hogy mind jobban alkalmazkodjunk — nem feladva szocialista elveinket — az időközben bekövetkezett változásokihoz, a világpiaci igényekhez. Ennek jegyében változott költségvetési politikánk, a szabályozórendszer. Némelyek azt mondják: a gazdaságtalanul termelő, a veszteséges vállalatok szanálása egyenes következménye lesz a már csak apáink és nagyszüleiek emlékezetében élő munkanélküliség. Erről szó sincs! Am mielőtt a szeptember 1-től érvénybe lépett rendeletről, illetve jogszabályról szólnánk — amely meghosszabbítja a felmondási időt és átmeneti segítségei biztosít az állást keresőknek, ezzel is garantálva az anyagi biztonságot —, nézzük Tolna megyét! Az aktív keresők száma mintegy 123 ezer főre tehető. A foglalkoztatottak több mint 28 százaléka dolgozik az iparban. Őket a mező-, és erdőgazdaságban munkát vállalók követik a soriban: arányuk 24 százalék. E területen, mint ahogy az építőipari cégeknél, az utóbbi években csökkent a létszám. Egyébként, ha a megyei munkaerőmozgást tekintjük, az utóbbi öt esztendőben mérséklődött a fluktuáció. A statisztikai adatokból viszont az olvasható ki, hogy míg ösz- szességében kellő létszámmal rendelkeznek a vállalatok, addig egyes szakmákban kedvezőtlen a kép. Az utóbbi másfél évtizedben a minid erőteljesebben izmosodó tolnai iparnak köszönhetően, a trendet tekintve alapvető változás nem várható a kialakult profilokat illetően. Az érvénybe lépett központi rendelkezések és jogszabályok arra kellenek, hogy a nem megfelelő felkészültségű jelentkezők zárt ajtajú felvételi irodáknak ütközzenek! A másik kérdés, amely az utóibbi időben mindinkább foglalkoztatja a közvéleményt, hogy az önhibájukon kívül állást vésztők milyen támogatásban részesülnek, amíg újabb munkahelyet nem találnak, aimennyiben nem jutnak közös megegyezésre a felajánlott munkalehetőségeket tekintve. A kormányrendeletben megfogalmazottak szerint bevezetésre került a meghosszabbított felmondási idő és az elhelyezkedési támogatás. A költségvetés mindinkább apadó pénztárcája miatt az elkövetkező időkben mind több, eddig veszteségesen gazdálkodó vállalat kerülhet a felszámolandók közé. Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy az állami költségvetés a cégektől elvont forintok mintegy 25 százalékát „pumpálja” vissza még jelenleg is a lyukas vállalati „gu- miibelsőkíbe”. A rendelkezésekből viszont az is kiolvasható, hogy meglehetősen szűk azok köre, akik a juttatásokat megkaphatják. így csak azok részesülhetnek az elhelyezkedési támogatásiból, akik a vállalat felszámolása, illetve átszervezése miatt legalább tizedmagukkal kényszerűségből vesztik el állásukat. Első lépcsőként legfeljebb fél évre hosszabbítható meg a felmondási idő, melyhez szükséges megszerezni az illetékes megyei munkaügyi szakigazgatási szerv jóváhagyását. A megfelelő munkahelyet tekintve a rendelet nem hagyja figyelmen kívül rokonszakma elsajátításának Jehetős'é- gét. A felmondási idő esetleges meghosszabbításakor — míg a dolgozó legkésőhb 6 hónapon belül munkát talál — a tanácsi szerv jóváhagyásával a dolgozó utólag havonta kapja meg korábbi átlagkeresetét, majd annak 75, 60 százalékát, amit már á költségvetés terhére fizetnek ki számára, • és a lakhely szerinti tanács folyósít. Sem az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal, sem pedig a Központi Statisztikai Hivatal nem végzett felmérést azzal kapcsolatiban, hogy az elkövetkezendő években hány embert érinthetnek az említett kényszerjuttatások, ám a munkaerőpiacra jellemző állástúlkínálat alapján minden valószínűség szerint rövid időn belül elhelyezkedhetnek az állást keresők. Az életbe lépett rendeletek természetesen olyan meggondolásból fogalmazódtak, hogy átmenetileg gondoskodjon a kormányzat a munkát keresők segítéséről, s nem azokról, akik tartósan állást kerülők. A vállalatoknak szocialista elveinkből adódan át kell érezni azt a felelősséget, hogy minden álláslehetőséget tárjanak föl azon dolgozók előtt, akiktől kénytelenek lesznek megválni. Többek között azért is. mert a költségvetés vállalja magára a terheket átmenetileg. Salamon Gyula Az ókorban a fölsőfolyásnak Danubius volt a neve, az alsónak, mintha másik folyó lenne, Hister. Miután az emberek világlátása kiterjedtebb lett, s egységben láthatták Európa második legnagyobb folyóját, a Danubius név az alsó szakaszra is átterjedt. A magyarban, egy 1210-ben kelt okirat a Mosoni-Dunát Agdunának neveai. Ez a név mind a mai napig fennmaradt, jelentvén emberek tízezreinek megélhetést, boldogságot, kínszenvedést, gyötrelmet s halált Csákó Sándor Időszámítás előtti korok embereinek ásatag nyomai a dunaföldvári Kálvárián és mai honfoglalók » bogyiszlói néhai — kikötőnél Alacsony vízállás — anno 1986. szeptember végén,.. A gémnek 1» csak térdig ér ■ Pihenőben — új napra várva Röpül a pöndőháln
