Tolna Megyei Népújság, 1986. október (36. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-30 / 256. szám
1986. október 30. \ KÉPÚJSÁG 5 Társadalmi fejlődés - néprajzkutatás Néprajzkutatók - A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatócsoportjának tagjai - tervezik, hogy megvizsgálják a falvak népének italozási szokásait: a borkedvelő nép miért, mikor tért át a pálinka, a sörfogyasztásra és sokan miért nem ismerik a mértéket. Azt is kutatják majd: miért születik kevés gyermek a falusi családokban, hogyan élnek az idős emberek, mi késztet önpusztításra egyeseket. Nógrád és Komárom megyei szénbányászok, börzsönyi kőbányászok munka- és életfeltételei, életmódja, szokásai iránt is érdeklődnek a következő években. A Szentendre-sziget néhány településén - Kisorosziban, Pócson, Szigetmonostoron - a lakosok gazdálkodási kultúráját elemzik: többek között, miért őrzik a régi termelési formát, miért nem hódítanak gyorsabban teret a korszerű gazdálkodási eszközök, módszerek a főváros tőszomszédságában.- Tágítjuk a néprajzi kutatás horizontját: tovább és többet szeretnénk látni, tudni, feltárni az eddigieknél - mondotta Paládi Kovács Attila, a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatócsoportjának vezetője. - Úgy véljük, az etnográfiának társadalmi funkcióit is teljesítenie kell, nem korlátozhatja figyelmét a néphagyomány, a régmúlt feltárására. Szükséges, hogy sajátos eszközeivel, módszereivel tanulmányozza a mai magyar falvak és nemcsak falvak, hanem mezővárosok, ipari munkásrétegek életének változásait, feltárja a gazdálkodás és értékrendszer, a háztartások és családok helyzetének alakulását is, mivel azok szorosan összefüggnek az életmóddal, a tudattal, az erkölccsel, a műveltséggel. Fontos az is, hogy hozzájáruljanak újkori történelmünk és a jelen megismertetéséhez, mi több: napjaink tásadalmi problémáinak feltárásához. Szociológusok, a településföldrajz és más rokonszakmák művelőivel együttműködve munkálkodnak, az ország más-más természeti adottságú, eltérő fejlettségű településein vizsgálódnak a néprajzkutatók. A Nógrád megyei Var- sány faluban például, az utóbbi években számba vették a magánparaszti gazdálkodás megszűnésének folyamatát, a nagyüzemi és háztáji gazdaságok szerepét a családok, a falu életében. Tapasztalataink társadalompolitikai értékűek. Megfigyelték, hogy a családok zömében a nők irányítják a gazdaságot, mert az ingázó, városban dolgozó férfiak átruházták otthoni szerepüket az asszonyokra. Sok tekintetben más tapasztalatokat szereztek a Szeged melletti, viszonylag későn benépesült Zsombó faluban, ahol a tulajdonviszonyok is mások, mint a magyar falvak többségében - itt a családok szakszövetkezetekben gazdálkodnak. A tiszaigari kutatás eredménye: különleges monográfia, amely a 200 éves falu keresztmetszetét - a hajdani nagybirtok és a termelőszövetkezeti gazdálkodás történetét, a helyi kisipar, a háziipar, a politikai szervezetek alakulását, a lakosság életútját, odaköltözését ábrázolja. A Tásadalomtudományi Intézettel és Történelemtudományi Intézettel együttműködve Előszálláson, a dunántúli majorságból kialakított állami gazdaságbeli változásokat rögzítették. Többek között azt figyelték meg, hogy a feszültségek nem olyan mérvűek, mint Zsombón, ahol régen bekapcsolódtak a földmivesek a piaci gazdálkodásba. A Mémesmajorban - a Mezöfalvi Mezőgazdasági Kombinát kertészeti ágazatának központjában, a Zirci Apátság egykori birtokrészén, ahol jobbára az egykori uradalmi cselédek vagy utódaik dolgoznak - az életszemlélet, de főleg az életfeltételek miatt tartja magát a régi életforma. Az idős- és középkorú családok többsége nem kíván elköltözni innen, a gyermekeit segíti, a fiatal családok azonban átmenetinek tekintik az ottani életet. Ez a kutatás adalékot szolgáltat a hátrányos helyzetű társadalmi rétegek életének megismeréséhez. Amerikai kutatókkal együttműködve vizsgálják a magyar családok identitásváltozásainak és hagyományalkotásának folyamatát. Országunkban azt kísérték figyelemmel, hogy miként változott a mezőgazdaság szocialista átszervezése, az iparosodás, a városba költözés és a városiasodás hatására az egykori parasztcsaládok tagjainak azonosságtudata és ennek kifejeződései. Észak-Amerikában pedig azt kutatják, hogy a nagyvárosokban élő, köztük paraszti eredetű szóryánymagyarság me- gűrzi-e identitástudatát és etnikai szimbólumait. A jugoszláv-magyar együttműködés során a horvátországi magyar nyelvsziget etnikai tudatát, a pozsonyi etnográfiai intézettel kötött megállapodás értelmében pedig a Nyitra-környéki magyarság kultúráját vizsgálják. Jellegzetes néprajzi témáik közül foglalkoznak például azzal: Nógrád és Pest megyei „viseletes" falvakban őrzik-e a népviseletet vagy „kivetkőztek” a tradicionális öltözékből. Tovább élnek-e a hagyományos folklóralkotások. A pávakörök, a néptáncfesztiválok, a nemzetiségi találkozók hatnak-e a népi kulturális örökségre, elősegítik-e annak megtartását. Korszerű könyvtárépülettel bővül az Akadémia Korszerű könyvtárépülettel bővül a Magyar Tudományos Akadémia székháza az épülettömbjének Arany János utcai frontján álló lakóház átalakításával. Ez a lakóház is több mint egy évszázaddal ezelőtt, az akadémiai székházzal egyidőben épült, s az egykori szolgálati lakások helyén alakítják ki az új könyvtárat a Középületépitő Vállalat dolgozói. Az épület külsőleg nem változott, megőrizték eredeti formáját, de tetőzetét újjáépítették, újabb egy évszázadot kiálló tartós anyagokból: műemlékpalával borították be, esőcsatornáját pedig vörösrézlemezből készítették. A régi formát őrző homlokzat és oldalfalak között csak a főlépcsőház maradt változatlan az épületen belül. Az összes régi födémet, közfalat és válaszfalat lebontották és erős betonszerkezetekből építettek új emeleteket, amelyeken tágas könyvtári helyiségeket, olvasótermeket és bemutatótermet rendeznek be. Könyvtárolási célokat szolgál a földszint alatti két alagsor is, ahol most végzik az építők az utolsó szerkezetbetonozási munkákat. Acéltartókkal, betonköpennyel erősítik meg a falakat, pilléreket, hogy biztonságosan elviseljék a nagy megterhelést, a könyvállványokra kerülő mintegy 800 ezer kötet és több tonna folyóirat súlyát, nyomását. Balogh Gézáné építésvezető irányításával - aki előzőleg az Operaház rekonstrukcióját vezette - a pontos ütemtervnek megfelelően dolgoznak az építők. így az év végére befejezik a betonszerkezetek építését és a jövő évben a szakipari, valamint a cső- és villanyszerelő-munkák; szerelvényezések következnek. A tervek szerint 1988 tavaszán adják át az épületet, a dolgozók ígérete szerint lagelább olyan minőségben, mint legutóbb az Operaházat. Intenzív továbbképző tanfolyam zárása Kaposváron Százhúsz hasznos óra Szokatlan feszültség vibrál a Kaposvári Tanítóképző Főiskola falai között. Ez kihat a tízegynéhány éve végzett tanítókra - érthető, hiszen most újból megmérettetnek - és az intézmény tanáraira, akiknek szintén nem közömbös ez a nap. Az izgalmat mindkét félnél az okozza, hogy a záródolgozat megvédésével befejeződik a pedagógusok egyéves intenzív továbbképző tanfolyama. Cél, eredmények, hiányok Juhász Miklósné, a tanulmányi osztály vezetője olyanNkészséges, mint amikor több mint egy évtizede hallgatóként megismertem.- Harmincöt, többségében alsó tagozatban dolgozó tanító vett részt a tanfolyamon - kezdi, aztán elmondja, hogy Somogyból tizenegy, Baranyából tizenhárom, Fejérből kettő, Tolna megyéből pedig kilenc pedagógus védi meg záródolgozatát és szerez majd „részt vett”, „jól megfelelt, illetve „kiválóan megfelelt” minősítést, és erről tanúsítványt. A százhúsz órás kurzuson általános pedagógiai ismereteket, az egész napos neveléssel, a matematikával és a matematika tantárgy-pedagógiával, valamint a magyar nyelvi és irodalmi neveléssel kapcsolatos legújabb kutatási eredményeket, ismereteket „vehették át” a résztvevők, és most már a midennapi munkájukban hasznosíthatják azokat. Előadások és úgynevezett félcsoportos foglalkozások váltották egymást, s a záródolgozatra, valamint azok megvédéséért is maximálisan kilenc, kilenc pontot lehet kapni. Megtudjuk még, „most van az eligazítás, de utána - mivel nyilvános „vizsga" - belehallgathatunk. Addig is, míg erre sör kerül, dr. Pálfalvi Aladárnéval, a Művelődési Minisztérium főmunkatárásával beszélgetünk, aki elmondja, két évvel ezelőtt alakult meg a Művelődési Minisztériumban a közoktatási és pedagógus továbbképzési önálló osztály - tíz évig nem volt koordinálva ez a munka -, azzal a feladatta), hogy a továbbképzést gondozza. Létrehozták az országos továbbképzési tanácsot, ami „minderről véleményt mond”, az intenzív továbbképzés tartalmát is kidolgozta, és amelyben minden szakterület „le van fedve”, és ami tavaly kiegészült a tárcák képviselőivel is. Az ő, pontosabban Gazsó Ferenc, Szépe György, Gáspár László, Szabolcsi Miklós, Kapor Károly, Hunyadi Györgyné és dr. Pálfalvi Aladárné munkája eredményeként indult be országosan az említett továbbképzés azok számára, akik működésük második évtizedét töltik a katedrán. A cél egyértelmű: az emlékezet töröl, a tudományok fejlődnek - felezési idejük lerövidül - így az új ismeretek elsajátítása elkerülhetetlenül szükséges. A kezdeti nehézségek után jól megindult, azt mondhatom - így dr. Pálfalvi Aladárné -, a felsőoktatás hozzáállása jó, a szakma legújabb dolgait adják. Minden pedagógusképző intézetben folyik intenzív képzés és most terjeszti ki a szakmai pedagógusképzésre a MÉM, jövőre pedig az Egészségügyi Minisztérium. Néhány információt kapunk a résztvevőkről, akiknek - országosan - 60-70 százaléka beosztott pedagógus, aztán megtudjuk azt is, hogy az óvónők és a tanítónők élnek a továbbképzés említett formájával, lehetőségével, és maximálisan kihasználják a férőhelyeket, de a középiskolai tanárok nem. Franciára, földrajzra, illetve kémiára egyetlen jelentkező sem akadt az említettek közül és egyébként is ezer hellyel több van az igénynél.- Nem volt jó a propaganda? - érdeklődünk.- A Köznevelésben, a Művelődési Közlönyben megjelent, a megyei pedagógiai intézetek a szaktanácsadókon keresztül mozgósítottak,' de ez, úgy látszik, kevés volt. Megtudtuk, a következő tanévre való jelentkezési felhívást januárban teszik közzé, és a végzettségnek megfelelő képzéssel lehet jelentkezni. Akad olyan kitétel, ha valaki középiskolai tanár és általános iskolában tanít, akkor választhat, hogy hova, melyik képzésre megy. Az intenzív tanfolyam elvégzése után egy éven belül a volt tanfolyami hallgató munkájáról, illetve az ismeretek iskolai hasznosításáról véleményt mond az igazgató, a munkaközösség-vezetö és a szaktanácsadó. Pajor Istvánné vizsga előtt- Anyagias szemléletű világban élünk - sajnos -, és ezért furcsálható, hogy a tanfolyam elvégzése után adható anyagi ösztönzés sem népszerűsítette ezt a fajta ismeretszerzést, - fordítok egyet a szón.- Valóban. Háromezren vesznek részt a képzésben, de mint említettem, ezer üres helyünk van - közli dr. Pálfalvi Aladárné, aztán elmondja azt, hogy 1988. január 1 -tűi - központi pénzből - 5-800 forint béremelésben részesülhetnek, akik jó vagy kiváló minősítést szereztek. Aki doktori vagy magasabb tudomáynos fokozattal rendelkezik, annak is jár a béremelés 1987. január 1-től, aki 1985. december 31 -ig doktorált, annak is, de az is „kap belőle” aki az említett fokozattal rendelkezik, és általános vagy középiskolában tanít. Központi pénzből finanszírozott kiadványokkal, jegyzetekkel - tehát a tanfolyam résztvevői ingyen kapják - látják el a továbbképzést vállalókat. Most készül kétféle jegyzet matematikához a tanítóknak, az idegen nyelv szakosoknak szöveggyűjtemény kiadását tervezik, és gondolnak a földrajzot, valamint a biológiát tanítókra egy, illetve két kiadvánnyal. Nem a kikérdezés dominál- Általában a felkészültségről való meggyőződés és nem a kikérdezés dominál a záróvizsgán - hallom, amikor a magyar nyelvi és irodalmi nevelés feliratú ajtó előtt elválunk. Erről odabent meggyőződünk már az első percekben, ugyanis az asztal másik felén ülő vizsgáztatók annyit mondanak a dolgozatukat megvédő kollégáiknak, hogy: „ne izguljatok.” A nyugtatás előbb-utóbb használ, igazolják ezt az egyre szabatosabban megfogalmazott kerek mondatok. Látszik, mindenki alaposan felkészült, nem a „bemagolt” szakirodalmat mondják, hanem a saját tapasztalataikat, az évi munka eredményét halljuk vissza. Nem tagadom, a „feleletek” hallatán megfogalmazódik bennem a vágy, hogy szívesen részt vennék magam is egy ilyen kurzuson. A belehallgatás után a folyosón várakozók közé vegyülünk, ismerősöket keresünk. Kemler Andrásné, a Szekszárdi II. Számú Általános Iskola igazgatóhelyettese az első, akivel találkozunk. Még a dolgozata megvédése előtt van, de azért szívesen nyilatkozik: - A szabadidő irányítása iskolám egyik napközis csoportjában a záródolgozatom témája, s azért választottam, mert közel áll hozzám. A tanfolyam hasznos volt, sok újat kaptunk az iskolaotthonhoz, a klubnapközihez és általában mindahhoz, ami a mindennapokon előfordul. Az első félévben sok volt az elméleti foglalkozás, de a második félévben már a gyakorlatra tevődött át a hangsúly, és akkor jobb volt. Kemler Andrásné még azt is elmondja, hogy Dombóvárról, Bonyhádról, Hő- gyészről, Bátáról és Szedresből 1-1, míg Szekszárdról 4 tanító vett részt az intenzív továbbképzésben.- Éppen most jöttem ki a vizsgáról - közli a dombóvári Beck Mártonné, a Zrínyi iskola tanítója, aztán elmondja, jól sikerült a dolgozata, a tanfolyamon a tudását felfrissítette, a vizsga bizonyos ismereteket megerősített, az intenzív képzés pedig tágította látókörét és arra ösztönzi, hogy ezután az eddigieknél is jobban figyelje a pedagógiai irodalmat. A hőgyészi Pajor Istvánné bevallja, nagyon izgul, aztán elfogadja az afféle elterelő ingernek szánt beszélgetést és memgnyilatkozik, mondván, 22 éve végzett és örül, hogy részt vehetett a tanfolyamon. A szabadidő eltöltése a napköziben című szakdolgozatát azért készítette el, mert szeretné jövőre bebizonyítani, hogy az eddigieknél jobban is lehet a napközis munkát végezni. Werner András, a Tolna Megyei Pedagógiai Intézet igazgatója kijőve az egyik bizottságtól, ennyit mond: - Akiket hallottam a Tolna megyeiek közül, azok jól szerepeltek. A szekszárdi Geiger Jánosné dolgozatát kiadásra javasolta a bizottság. - Hamarosan találkozunk és gratulálunk Geiger Jánosnénak a dicsérethez és a Társas kapcsolatok irányítása iskolám egy alsótagozatos csoportjában című dolgozatához, majdpedig érdeklődéssel hallgathatjuk annak másodszori „bemutatását” - ez kizárólag nekünk szól - és a terveit, ami a jelenlegi vizsgálat értékorientációs vizsgálatra való kiterjesztését, valamint a további önképzést jelenti. Sok mindent kaptak - mondja, és most már lesz idő mindennek utána nézni. Érdekes, hasznos beszélgetések, beszámolók tanúi voltunk Kaposváron. Egy dolog kiszűrhető belőlük: mindenki vallotta, hogy fárasztó év volt, nem kezdené újra, mert „idős ahhoz”, de ez csak afféle első megnyilatkozás egy nehéz időszak után. Nem tagadta senki sem, e 120 óra hasznát. - Tavaly még csak 9 Tolna megyei pedagógus tartotta fontosnak és kezdett Kaposváron, az idén már 18-an kezdtek Szekszárdon. ÉKES LÁSZLÓ Fotó: KAPFINGER ANDRÁS „Pillanatkép” a bizottságról Kemler Andrásné: - Sok újat kaptunk
