Tolna Megyei Népújság, 1986. október (36. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-02 / 232. szám
1986. október 2. (' TOLNA '' ‘NÉPÚJSÁG 3 A szocializmus megújuláiáwak útja (XHI.) Az értelmiség és a kulturális politika A konszolidálódás legbonyolultabb feladata az értelmiség megnyerése, és egy hatékony kulturális politika megteremtése volt. Minthogy a kulturális életben a jobboldali erők november 4-e után is nagy aktivitást fejtettek ki, s erre az értelmiségi szövetségekben (írók, művészek, újságírók szakmai egyesületeiben) megszerzett legális politikai hadállásaikat kihasználták, 1957. január közepén ezek működését a kormány rendeletileg felfüggesztette. Ezután ellenforradalmi szervezkedés címén több írót, újságírót letartóztattak és elítélték. A burzsoá és revizionista befolyás az értelmiség soraiban tudta legtovább megtartani erős pozícióit, és amikor ez fokozatosan gyengült is, még sokáig passzivitás jellemezte e köröket. Ilyen körülmények között különösen fontos volt, hogy milyen elvi alapon és miféle módszerekkel lát hozzá a pártvezetés ahhoz, hogy előrelépjen. Az első, ami szembetűnő volt ■— mert merőben különbözött az értelmiségi és kulturális politikában is addig megszokott szektás módszerektől —, hogy miközben a politikai vezetés türelmes volt, és messzemenő tapintatot tanúsított, az elvekben szikla- szilárdnak mutatkozott. Még a szellemi élet legnagyobbjait, a legtekintélyesebbeket sem udvarolta körül, ha valamit ellenségesnek, vagy a szocialista eszményekkel ellentétesnek, illetve politikai szempontból elfogadhatatlannak tartott, azt nyíltan szemébe mondta az ellenzékies- kedő vagy vitapartnernek. Találóan for- mulázta meg ezt a szilárd elvi magatartást Kállai Gyiulla, a párt Központi Bizottságának akkoriban e területért felelős titkára: „A múltban gyakran előfordult, hogy aki- vei együttműködtünk, azt nem bíráltuk, akit pedig bíráltunk, azzal nem működtünk együtt. Tudatában kell lenni annak, hogy az értelmiséget elsősorban nem anyagi és erkölcsi juttatásokkal lehet megnyerni. A kölcsönös bizalom csak elvi alapon fejlődhet ki, amely nem nélkülözheti az őszinte baráti bírálatot sem.” Visszatekintve erre az időre, meglepőnek látszik, hogy az MSZMP vezetése viszonylag milyen hamar és milyen szívós terv- szerűséggel látott hozzá a kulturális élet elvi, elméleti kérdéseinek áttekintéséhez. Mindenütt a tudományos megalapozottságot ösztönözte, az egyes területek legjobb szakértőit — nagy számban pártonkívülie- ket — bevonta a kérdések tanulmányozásába, és az álláspontok kialakításába. E dokumentumok természetesen tartalmaztak csupán az időhöz kötött aktualitásokat is, voltak olyan megállapításai, amelyeket a későbbi kutatások módosítottak vagy korrigáltak. (Például Lukács György munkásságát nem helyesen értékelték, a szociáldemokrata pártnak a munkásrnűvelődés terén végzett tevékenységét nem jelentőségének megfelelően méltányolták, a szocialista realizmus helyét és szerepét túlhangsúlyozták, stb.) De fő mondanivalójuk és szellemük mindmáig érvényes, mintegy beépült a szocialista kultúrába és szellemiségbe. Az első ilyen témájú politikai bizottsági határozat 1957. szeptember 12-én született, az irodalommal kapcsolatos egyes intézkedésekről szól. Ebben fontos megállapítás olvasható: az író közéleti és politikai szerepének elsősorban irodalmi munkásságában kell tükröződnie. Nagyon figyelemreméltó volt a Közpon- fi Bizottság Titkárságának 1956. január 31-1 határozata a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat munkájáról. A helyzetet reálisan értékelve, megállapította a Titkárság, hogy a társulat előadói általában tartózkodnak a világnézeti következtetésektől, és nem folyik vita a téves, ellenséges nézetek ellen. „A népfrontpolitikára való hivatkozással gyakran kerülik az értelmiségiek előtti határozott állásfoglalást, nehogy .elriasz- szák’ az értelmiséget a társulattól.” Pedig enélíkiüi nincs előrehaladás. ' Az egyik legérdekesebb dokumentum ebből az időiből az 1958 júniusában született kulturális munkaközösségi állásfoglalás a népi írőkróll. Ez a terjedelmes tanulmány a magyar szellemi élet hosszú évtizedeken át befolyásoló irányzatnak történelmileg megalapozott elemzését adta, és olyan ideológiai kérdésekben fejtette kli a marxista nézeteket, mint az úgynevezett harmadik út, a nemzeti sajátosságok és az osztályszempontok viszonya, az értelmiség helye és szerepe a társadalmi küzdelmekben, a nacionalizmus, hazafiság, internacionalizmus kezelése stb. A gyakorlati kérdésekét tárgyalva ez a dokumentum is elítélte az elvszerűt- len taktikázást, az udvarlást, amellyel Rákosiéik a népiekhez közeledtek, ahelyett, hogy ideológiailag tisztázták volna a pozíciókat! Alapvétő, és mind eszmei állásfoglalásaiban, mind pedig a gyakorlati következtetések levonásában kiérlelt dokumentum volt Az MSZMP művelődési politikájának irányelvei című 1958. július 25-i munka. Mélyreható, tényekkel alátámasztott elemzését adta a kulturális forradalomnak és eredményeinek, megvédelmezve azt az ellenforradalmi propaganda hazugságaitól. Egyidejűleg tárgyilagosan bírálta a. kulturális életben 1949—53 között elkövetett hibákat is, aláhúzva, hogy a szektás türelmetlenség, illetve a kulturális művelődési feladatoktól közvetlen termelési, politikai hatások elvárása, és az értelmiségiekkel szemben az általánosító jellegű bizalmatlanság milyen súlyos következményekkel járt. Mindezek alapján részletesen foglalkozott a dokumentum a kultúra és művelődéspolitika miniden szektorával, és teendőikkel, valamint a párt- és állami irányítással. „Az irányítás fő eszköze az eszmei befolyásolás. Ez a marxizmus— lenindzmus tanításának, és az erre épülő pártpolitikának szüntelen magyarázásat, a káros, ellenséges nézetek elleni harcot jelenti. Az irányítás módszereiben is messzemenően figyelembe kell venni az egyes kulturális területek sajátosságait, s harcolni kell az irányítás bürokratizmusa ellen.” A dokumentum nem utasítás, hanem vezérfonal a kultúra, a szellemi élet résztvevőinek munkájához. A részletes tennivalókat ők maguk dolgozzák ki ennek alapján — hangsúlyozzák a művelődési politika irányelvei. A művészi élet megpezsdült, az 1956. november 4-e után hallgató íróknak nagy része újra művekkel jelentkezett, miközben már helyet kért magának egy új nemzedék is. A kölcsönös bizalom erősödésén alapuló fejlődést, az értelmiségnek a párt felé fordulását jól példázza, hogy míg 1957 júniusában az országos pártértekezleten a párttagság 6,9 százaléka volt értelmiségi, addig 1962-ben a közben félmillióra növekedett taglétszámból már 10,3 százalék tartozott e kategóriába. A forradalmi erők és eszmék a szellemi és kulturális élet területén is győzedelmeskedtek az ellenforradalmon. (Következik: Aki nincs ellenünk, az velünk van.) NEMES JÁNOS Múzeumi hónap Az európai prózairodalom egyik legnagyobbjának, Thomas Mann-nak ezzel a sokszor el őc ittál t, méltán nevezetes költői megállapításával kezdődik híres regénye, a József és testvérei : „Mélységes mély a múltnak kútja”. Majd bölcs és szép elmélkedését olvashatjuk a múlt idő homályába vesző emberi történelem egymásra rétegződő eseménysorairól. Hogyan újul meg a történelem, s hogyan ismétli önmagát, hogy földerítésére sokszor a Jegáldoza- tosabb erőfeszítés is kevésnek bizonyul. Ez az a feneketlen kút, amelyből hozzáértően, értékei iránti tisztelettel bármikor meríthetünk. Hogyan tudjuk megőrizni váratlanul felbukkanó, vagy szívós munkával előhozott kincseit, s át tudjuk-e örökíteni azt utódainkra? Az évszázadok során felhalmozott tapasztalatunk, szokásaink sora, nyelvünk léte forogna kockánv ha csak a jelent, a jelen pillanatokra tördelt törtrészeit tudnánk felkínálni n jövőnek. Hogy az előásott munkaeszközök, a földrétegek alól kitakart, egymásra épült városfal-maradványok alapján, az íratlan legendák és Írott krónikák, régi bútorok díszítésében is föltárható jelek segítségével hitelesen tudjunk szólni a letűnt századokról, ahhoz nemcsak tudósi alapossággal párosuló kíváncsiságra van szükség. De szükség van a mi részvételünkre is. Hiszen a múlt több a történelem felfedezésénél,. benne éi szeLeniünkben. Olyan erő, amely egy- ben-másban még az álmainkat is meghatározza. És itt van jelentősége annak az egymás nemezetíségi hagyományait tisztelő, értékmentő igyekezetnek is, amelyre megyénk több közésge már nem élőször adott követendő példát. A népdal, a néptánc újraéledő jelene is bizonyítja, hogy sok helyütt még támaszkodhatunk az erős, még élő emlékezetre. De bármennyire át is hát bennünket mindaz, ami esetleg már öntudatlan örökségünk, a kollektív emlékezet sem nélkülözheti ennek a napjáink haladtával mindig halmozódó tudás- mennyiségnek a tárházait. Nem nélkülözheti az elmélyedés jogát csendjükkel is hangsúlyozó múzeumökat, a kiállítótermeket, a levél- és közkönyvtárakat, a tárházakat és a falumúzeumokat, s nem1 utolsósorban a honismereti, néprajzi munka műhelyeit. Nemcsak ezért hívta létre ezeket az intézményeket a társadalom, hogy néma tanúként álljanak ellent a múló idő közönyének, hanem azért, hogy életünk, érzelmeink szerves részévé avathassuk fölkínált értékeit. B. R. A lakáshelyzet alakulása Szekszárdoo A közelmúltban a lakás- gazdálkodás helyzetéről tárgyalt a Szekszárdi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága. E közérdekű témáról kérdeztem dr. Péter Gergelyt, a Szekszárdi Városi Tanács igazgatási osztályvezetőjét. — A városi törzskönyv \ adatai szerint Szekszárdon 1981 elején tízezer- nyolcszáztizennyolc lakás volt, 1986 januárjára ez tizenkétezer-kilencszázra ; emelkedett. A lakosság I számával milyen arányban áll ez az adat? — Egy lakásban — beleszámítva az ideiglenes lakásokat is — átlagosan 3 ember lakik, ami nem mondható rossz aránynak. — A lakásra várakozókat ez az adat nem nyugtatja meg. Hogyan próbál az igénylők helyzetén javítani a tanács? — Az 1971-es lakásügyi jogszabályok jól szolgálják az állampolgárok lakáshoz jutását. Ilyenek a lakás biztosítása előtakarékossági feltétellel, a szociálpolitikai kedvezmények felemelése és kiterjesztése, helyi támogatási rendszer bevezetése, tanácsi bérlakások visszaadása esetén a négyszeres és ötszörös használatbavételi díj fizetésének lehetősége. — Milyen típusú lakások iránt nagyobb az igény? — Mintegy öt éve szövetkezeti és OTP-lakást kérnek többen. — 1985-ben a szövetkezeti ellátási forma megszűnt. Miért? — Az egyik ok, hogy az állam kénytelen volt a lakásépítés gondjait áthárítani az állampolgárokra, másrészt pedig a családok egy része — jövedelmükben beállott növekedés miatt — már nem is volt jogosult ezen ellátási formára. — Sokan panaszolják, hogy a tanács nem tud körülményeik, igényük megváltozásáról, pedig azt ők hivatalosan bejelentették. — Sajnos, a nyilvántartás nem pontos, és nem naprakész. A változások átvezetése a hagyatéki előadó feladata volt, ezzel kapcsolatos tevékenysége sem ütemében, sem pedig szakszerűségében nem érte el a kívánt szintet. Ez év júliusától e munkakört tanácsi gyakorlattal rendelkező munkatárssal töltöttük be, az eddig végzett munkája biztató. — A lakások odaítélésében részt vesz egy társ*r dalmi bizottság is. Kik a tagjai? — A testületben képviseletet kaptak a város gazdálkodó egységeinek dolgozói, a KISZ, az általános iskolák pedagógusai és a nyugdíjasok. — A tanács rendelkezik egy bizonyos pénzalappal, mellyel indokolt esetekben támogathatja a lakásépítést, illetve -vásárlást. Minden kérvényre kedvező a válaszuk? Ha nem, mi az elutasítások indoka? — Természetesen nem támogatjuk tanácsi bérlakások megvásárlását, a gázbekötést. Előfordult, hogy a kérelmező egyszer már kapott jelentősebb összegű támogatást, és ismételten kért. Volt olyan is, hogy nem tudta megjelölni a kérelmező, hogy milyen célra akarja a pénzt felhasználni. Jelenleg 63 olyan kérelem van, amit keret hiányában nem tudunk elintézni. — Térjünk vissza a lakásigénylésekhez. A cigányok lakáskörülményein hogyan javít a tanács? — Évente általában 7—10 család lakásgondját oldjuk meg. Az esetek többségében életveszélyessé vált lakásokból kell elhelyezni őket. Itt jegyzem meg, hogy csaknem egészében közülük kerülnek ki az önkényes lakásfoglalók. Évente mintegy 3-4 esetben fordul ilyen elő, ilyenkor azonnal felszólítjuk őket a lakás elhagyására, amit ők általában meg is tesznek. Ha nem, akkor hatósági kilakoltatásra kerül sor. — Végül a „leghúsbavágóbb” kérdés... Mi az oka annak, hogy sok évet kell arra várni, hogy valaki végre lakáshoz jusson? — 1983 óta állami lakásként csupán a Széchenyi utcai garzonház készült, igy csak a visszaadott lakásokkal tudtunk gazdálkodni, melyekből meg kellett oldanunk a szanáltak, az élet- veszélyes lakásban lakók elhelyezését is. — Idén épülnek új lakások? — Várhatóan 25, jövőre 42 állami lakást — az utóbbiak garzonok — fogunk átadni. — A több mint kétezer igényléssel összevetve ez a szám nem túl biztató. — A Kecskés Ferenc utcában még 40 szokásos és 22 nagyobb alepterületű lakás épül. CSER 1. Pincehely és társközségei Társadalmi munka és fejlesztési elképzelések Délelőtt általános iskolai tanteremként, délután olvasóként használják a felújított könyvtár termét Ha kevés a pénz, meg lehet toldani segítő szándékkal, összefogással. Kis településeinken gyakran alkalmazott módszer ez, eredményesen mozgósítják a helyi lakosságot, gazdasági egységeket, intézményeket társadalmi munkára. Pincehelyen már korábban beszámolhattunk ennek a társadalmi összefogásnak szép eredményeként a könyvtár felújításáról, korszerűsítéséről. A tavalyi évben a társadalmi munka értéke elérte a kétmillió forintot a településen. Idén jelentősebb vállalásként a helyi szocialista brigádok felajánlásait könyvelhetjük el, élükön a Tolna Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat pincehelyi keverőüzemének szocialista brigádjával. Korábban elhanyagolt park rendbetételét. folyamatos gondozását vállalták el. Ezenkívül rendszeresen segítenek a házi szociális gondozónőnek, Szívesen elidőz, megpihen az ember a szépen gondozott parkban a nehezebb munkákban, festés, karbantartás elvégzésével. A VII. ötéves tervidőszakra a három társközséggel — Nagyszékellyel, Keszőliideg- kúttail és Beleoskával —• együtt 20 millió 874 ezer forintot tervez a községi közös tanács fejlesztési célra fordítani. A legfontosabb feladatok között Nagyszékely és Keszőhideigkút vízellátását említhetjük, a két településen élő közel ezer embernek ugyanis hetente háromszor lajtkoosival szállítják az ivóvizet. Eddig a mélyfuratú kutak helykijelölése történt meg. A .belterületi utak szilárd burkolattal való ellátása mellett a szennyvízelvezetést és biztonságos tárolását kell megoldani a településen. A környezetföldtani szakvélemény és egy figyelőkút már elkészült, a Tolna Megyei Kommunális Szolgáltató Vállalattal közösen 1988-ra tervezik a beruházás megvalósítását. Elsősorban Pincehelyen és Nagy székelyben jelent gondot a belviz, a belső vízelvezetés, valamint hat szolgálati lakás építése szintén a következő öt esztendő feladata lesz. T. Zs. — K. A.
