Tolna Megyei Népújság, 1986. szeptember (36. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-11 / 214. szám

198«. szeptember II. NÉPÚJSÁG 5 Nemzetközi konferencia Budapesten Hulladékszegény technológiák ’86 Jelentős lépések Simontornyán Az MTESZ, a FENTO Kör­nyezetvédelmi Állandó Bi­zottsága és a KGST tudomá­nyos-műszaki együttműködé­si bizottsága környezetvédel­mi tanácsa közös szerversé­ben 1986. szeptember 16—19. között hulladékszegény tech­nológiák ’86 címmel nemzet­közi konferenciát rendeznek Budapesten az MTESZ szék­házában. A konferencia célja: a hul­ladékszegény technológiák fejlesztésében és alkalmazá­sában elért eredmények be­mutatása, az eljárások köl­csönös megismerésének és alkalmazásának segítése. Az ipari, építőipari és mezőgaz­dasági termelés hatékony nö­velésének jelentős tartalékai vannak a fajlagos anyagfel­használás csökkentése terü­letén, ezeknek a tartalékok­nak a kihasználásában jelen­tős szerepe van a termelési hulladék csökkentésének, a keletkező hulladék haszno­sításának, végső soron a hulladékszegény technoló­giák alkalmazásának. Új technológiák Az elmúlt években fel­gyorsult a technológiák fej­lesztése, és a baráti szocia­lista országok mérnökszerv#» zetei is fokozták ez irányú tevékenységüket. Immár ha­gyományos, hogy öt évenként nemzetközi konferencián is­mertetik új eljárásaikat, és kicserélik tapasztalataikat, így kerül sor a hasonló célú drezdai és szófiai konferencia után a budapesti konferen­cia megrendezésére, ahol az egyes szekciókban elhangzó új ismeretek széles körű megvitatására nyílik lehető­ség. A konferencia témái: hulladékmentes technológiák általános kérdései, energia­ipar, építőanyagok, bányá­szat, vas- és színesfém- kohászat, vegy- és kőolaj­vegyipar, gépipar, textil-, papír- és bőripar, mezőgaz­daság, élelmiszeripar, fafel­dolgozó-ipar. Műszakiak párbeszéde A felsorolt szekciókban több mint 210 előadás ad tájékoztatást az egyes szak­területeken bevezetett eljá­rásokról. A konferencia ple­náris üléssel kezdi munká­ját, amelyen előadások hang­zanak majd el a hulladék- hasznosítás és a hulladék­mentes technológia területén az egyes országokban elért eredményekről. Az ülésen a KGST-titkárság képviselője beszámol a hulladékmentes technológiák és bevezetésük területén, a KGST-együttmű- ködés keretében folyó tevé­kenységről. Ezt követően a FENTO, — a Szocialista Or­szágok Műszaki és Tudomá­nyos Szervezeteinek Szövet­sége — környezetvédelmi ál­landó bizottsága értékeli a legutóbbi évek ezirányú te­vékenységét. A konferencián az elméleti kérdések mellett gyakorlati bemutatón is részt vehetnek az érdeklődők, akik az alábbi tanulmányutak kö­zül választhatnak: — Ózdi salakfeldolgozó­üzem és a Gagarin Hőerőmű mellett épülő gázszilikátgyár, — Mátrai EFAG parketta- gyártó üzeme — Eger—Szil­vásvárad komplex fahaszno­sítás mátrai rendszere, — MÉH Tröszt szegedi kát belhulladék-feldolgozó üze­mének megtekintése. Hazai tapasztalatok Végül, de nem utolsó sor­ban, érdemes megemlíteni, hogy hazánkban jelenleg hol is tartunk az említett terüle­ten. Hiszen a téma fontossá­gára utal, hogy nemrégiben ezt a kérdést a kormány ülé­sén is megvitatták. Az össz­kép, mely a helyzetet jellem­zi, sajnos, felemás, mert az eredmények mellett még akad bőven tennivaló. Ezért a kormány már a VI. ötéves tervben meghirdette a rá­fordítást mérséklő program­jait. Az elmúlt években e kormányprogramok célkitű­zéseit társadalmi akciók is segítették. Az MTESZ ezirá­nyú tevékenysége kapcsoló­dik a kormányzati cselekvési programokhoz, azokat erő­síti és a konkrét akciókon túl a szemléletváltozást is elő­segíti. Erre igen nagy szük­ség van, mivel hazánk nem bővelkedik nyersanyagok­ban, de mégis pazarló gaz­dálkodást folytat ezen a té­ren. Például az iparban az anyagköltség meghaladja a 60 százalékot. Ebben az ága­zatban tavaly 100 forint bruttó termelési értékre — összehasonlító áron számolva — 61,6 forint nettó anyagr költség jutott. Ugyanez a mu­tatószám a múlt évben a me­zőgazdaságban pedig 50,1 fo­rintot tett ki. Környezetvédelmi szem­pontból a bőripar nehéz hely­zetben van, mert az elkerül­hetetlenül termelődő hulla­dékainak környezetvédelmi besorolása egytől-egyig ve­szélyes hulladék. Ezek egy része a bőrgyártás természe­téből fakadóan nem csök­kenthető, a környezetkímélés a keletkezett hulladék má­sodlagos hasznosításával old­ható meg. Így az utóbbi idő­ben előkerülték már ismert és gazdaságtalanság miatt beszüntetett eljárások, ugyanakkor erőteljes kutató­munka is folyik új és haté­kony eljárások kidolgozásá­ra. Az említett gondok alól a Simontornyai Bőrgyár sem mentes, így érthető, hogy munkatársaik elsődleges fel­adatuknak tartják a bőr­gyártási hulladékok mennyi­ségének csökkentését. A Csonka-Horvai Julianna, Ba­rabás András és Vermes László alkotta team az álta­luk kidolgozott eljárásokról ad számot a napokban kez­dődő budapesti nemzetközi konferencián. Ezúttal adjuk közre eredményeiket. Szulfidmentesítés A meszezés két feladatot kell, hogy teljesítsen: egy­részt a szőr eltávolítását, másrészt pedig a bőr szerke zeti anyagának feltárását A meszezésnél lejátszódó re­akcióikat különböző vegyii- anyagok váltják ki. A tech­nológiáiról távozó meszes le- veket a különböző vegy i- anyagól; magas koncentráció­ja miatt kezelni kell! Krómtakarékos cserzés A jelenleg nagyüzemi szin­ten alkalmazott bőrcserzö eljárások döntő többsége krómot használ cserzőanyag­ként. Az alternatív megol­dások a krómcserzéssel szemben a cserzett bőr mi­nőségi mutatói miatt, de fő­leg gazdaságossági szempont­ból nem versenyképesek. A icrómcserzés hátrányai első­sorban környezetvédelmi jel­legűek, a króm mérgező tu­lajdonságai miatt a cserző­lé és a bőrhulladék veszé­lyes anyagnak minősül. A simontornyaiak ebből kiin­dulva olyan cserzési eljárást dolgoztak ki, amely a cser­zett bőrrel szemben támasz­tott minőségi követelménye­ket is figyelembe véve lehe­tővé tette a króm csökken­tett felihasználását. TOLNATEXT Újra hasznosítják a hulladékot A Magyar Selyemipari- Vállalat Tolnatext Leány- vállalata évente mintegy másfél millió négyzetméter Üvegszövetet állít elő és 3000 tonna fonalat terjedelmesít. A feldolgozás során kelet­kező úgynevezett gyártási hulladék újrahasznosításra kerül, amit a Temaforg dol­goz föl. Ez az értékmentés évente mintegy tízmillió fo­rint bevételhez juttatja a vállalatot, ami két szem­pontból is figyelemre -méltó. A technológiai hulladék fel- használásával az említett anyag nem megy veszendő­be, továbbá annak eladásá­val az eredményességet ja­vítják. Mint ismeretes, a textil­ipari üzemek jelentős ener- giaigényűek. A tolnai gyár egy évben átlagosan har­mincmillió forintot áldoz egyrészt a villamos energiá­ra, másrészt pedig a pakurá­ra, illetve fűtőolajra. Nem mindegy tehát, hogy a fel- használás mértékét hogyan igyekeznek csökkenteni. A •legnagyobb energiaigénye a festődének van, ahol az el­múlt élvben bevezetett új technológiával, új • festékek alkalmazásával mintegy 30 százalékkal csökkentették a villamos áram és a gőz fel- használását. Egy ötletes újí­tásnak köszönhetően ma ke­vesebb vizet használnak föl, mint korábban, ami egymil­lió forint megtakarítást eredményezett. Az üzemiben folyik a fűté­si rendszer korszerűsítése, áttérnek a melegvizes fűtés­re, a hőfokot pedig érzékelő automatikával szabályozzák majd. A különböző üzemré­székbe telepített műszerek lehetővé teszik az energia- felhasználás folyamatos fi­gyelemmel kísérését, a vesz­teségek feltárását. Az emlí­tettek eredményeként ebben az esztendőben legalább egymillió forint energia- megtakarítással számolnak. Végezetül érdemes megem­líteni, hogy a festőgépek szigetelésének megoldásával a festődében jobb munkakö­rülményeket teremtettek az­által, hogy csökkent az üzemrész belső hőmérsékle­te. Az oldalt irta és össze­állította: Salamon Gyula, a felvételeket Czakó Sán­dor készítette. Biobrikett a Paksi Állami Gazdaságból Fűtőértéke a barnaszénnel egyenlő A régi számítógépek is aranyat érnek Sajtolt tüzelőanyag szalmából és kukoricaszárból A mezőgazdasági üzemek­ben képződő szalma és ku­koricás zár tüzelési célra történő hasznosításával ma­napság mind több gazdaság foglalkozik. Országosan leg­alább hét üzemiben kezdő­dött meg az úgynevezett biobrikett gyártása, s az új termékkel már néhány Tü- zép-telepen találkozhat ia vásárló. A Paksi Állami Gazda­ságban két esztendővel ez­előtt merült föl az a gon­dolat hogy a korábban le­állított forró levegős lucer- naliszt-készítő üzem beren­dezéseit hasznosítani kelle­ne! S ekkor jött az ötlet, miszerint a körzetben kelet­kező szalma egy részéből, illetve a kukoricaszárból biobrikett készíthető! A gondolatot tett követte, s a célhitelek felvétele után a saját erő felhasználásával megkezdődhetett az egykori lucernalisztüzem átalakítá­sa. Ma ott tartanak, hogy befejezés előtt áll a szalma­tüzelésre alkalmas kazán szerelése. Az új berendezés­sel várhatóan október végé­től megkezdődhet a nagy­üzemi termelés. Egyébként az üzemi pró­bák során augusztus elejé­től 15 vagon szalma alap­anyagú biobrikettet állítot­tak elő. A gazdaság a pia­cot kutatva többirányú ér­tékesítéssel számol. Előzetes megegyezést kötöttek a Dél- dunántúli Tüzép Vállalattal, s a napokban szállították a paksi Tüzép-telepre az első 100 mázsás tételt. Az előze­tes felmérés szerint a helyi biobrikett-igényt további 200 mázsára becsüli a Tü­zép. Ezen túlmenően érdek­lődik a paksi biobrikett iránt a szekszárdi áfész is. amely 150 mázsát igényelt a gazdaságtól. Az üzem, az igényeknek megfelelően 25 kilogrammos zsákokba tölti a tüzelőanyagot, amelynek a kalóriaértéke megegyezik a hazai barnaszenekével. De térjünk vissza az alap­anyagként felhasznált szal­mára, illetve kukoricaszár­ra! A gazdaság 15—20 kilo­méteres körzetből biztosítja a brikettnek valót. Így töb­bek között Dunaszent- györgyről és Faddról szállít­ják az alapanyagot. A szal­ma egy részét renden vásá­rolták meg, a paksiak bá­lázták és kazliazták. Egyéb­ként a szállítók köre várha­tóan bővül: nemrég jelent­kezett a bogyiszlói közös gazdaság, szalmát kínálva a paksiaknak. A most átalakítás alatt lévő üzem ebben az évben várhatóan 600 tonna szalma és 400 tonna kukoricaszár­ból állít elő sajtolt briket­tet. 1987-ben 2500 tonna, két év múlva pedig 3000 tonna biobrikett gyártásával szá­molnak. Természetesen a termelés felfutása függ a piaci igényektől Is.' A hazai értékesítésen túl, bíznak az export lehetőségében is. Nemrég küldtek termékmin­tát az NSZK-ba, várva a kedvező fogadtatást, továb­bá megkeresték az Entata- tot, hogy a cég kutassa fel a külföldi piacot. Az utolsó simítások a gépen Zsákba töltik az új tüzelőanyagot A számítógépek olyan ro­hamosan öregednek el, hogy a legújabb is akár már hol­nap ócskavas. A 27 éves ka­nadai Jeff Oaplan London­ban „számítógéptemetőt” lé­tesített. Ide jutnák új számí­tógépek is milliós értékben, mert elavultak és ócskavas­ként kidobták. Caplan ezt mondja gyakran vadonatúj „tetemeiről” : „Abszurdnak, hangzik, de nálunk kötnek ki számítógépek eredeti cso­magolásban. Ezek a megren­delés és a leszállítás között elavultak és kidobták őket." Sok konszern mindig a tech­nika legújabb színvonalán akar állni, és ezért folyton gyorsabban működő és kisebb rendszereket szerez be. Így azután drága gépeket nevet­séges áron adnak el vagy egyenest az ócskavas-telepre küldenek. Caplan szerint ezen lehet a legjobban keresni, akár­csak egy használtautó-keres­kedőnek. Egy újonnan — magyar pénzre átszámítva 5 és félmillió forintba kerülő — számítógépet Caplan még mindig 80 ezerért kínál. Né­ha persze 30 méteres régi monstrumok is kerülnek a telepre. Caplan: „Amit ide hoznák, majdnem minden jó és hasz­nálható. Nem ócskavas, a harmadik világban még na­gyon megfelel.” Deritőiszapból - trágya A derítőiszap értékes ter­mészetes trágya, de mert sok veszélyes kórokozó van benne, nem alkalmazható minden további nélkül trá­gyázásra. A Münchenhez kö­zeli Geiselbulaohban sajátos eljárással pusztítják el eze­ket a csírákat: a fekáldát egy 7 méter mély aknában, radioaktív sugárzással bom­bázzák. Nemrég sugárforrás­ként a meglehetősen költsé­ges — mert csak különleges atomreaktorban termelhető —, kobalt—60-at használták. Üjabban cézium szolgál e célra, ez az atomerőművek „kiégett” hasadóanyagainak újrafeldolgozása során kép­ződik. Az ezt hasznosító be­sugárzás a derí tőiszap esi - rátlanításánalk legolcsóbb módja. A céziumnak az is előnye, hogy felezési ideje harminc év: csaknem hat­szor annyi, mint a kobalt— 60-é, vagyis jóval ritkábban kell cserélni, mint a kobalt- izotópot. Technológiai szerelés a biobrikeUüzemben

Next

/
Oldalképek
Tartalom