Tolna Megyei Népújság, 1986. szeptember (36. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-10 / 213. szám

1986. szeptember 10.

KÉPÚJSÁG 5

Az utazó diák nemcsak nálunk D6járÓ kisdiákok ismert, hanem Európa más országaiban is. A magyar közoktatási rendszer már a 60-as évek elejétől fontosnak tartotta, hogy a felső tagozatra kiterjessze a szakos oktatást. Abból az elképzelésből indultak ki, hogy minden gyerek egyenlő esély- lyel induljon tehetsége kibontakoztatásáért. A 70-es évek elején azzal az indokkal, hogy ne összevont osztályban tanuljanak az alsótagozatosok, ők is autóbuszra szálltak. Tolna megyében ma 46 iskolába, jelentős részben körzeti központba, 3600 általános iskolai tanuló utazik. Ha Összegezni kéne, kik ezek, akkor így festene a kép: a szakos ellátást igénylők, a most már nem összevont osztályban tanuló, bejáró alsósok, a speciális képzést igénylők (kisegítő iskola), és utazik, akit valamilyen adottsága miatt a szülei városi iskolába Írattak, aki magán alapon tanul nyelvet, zenét, egyebet.

„Támogatjuka kedvező, ésszerű megoldást...”

„Köztudott, hogy nemcsak iskoláinkban, hanem társadalmi életünk szinte valamennyi területén sok a változás. A 70-es évek elejétől a 80-as évek közepéig dinamikus változás következett be a közigazgatásban és a közoktatás irányításában. A helyi tanácsok az intézmények fenntartóivá váltak, jogkörük az iskolák ■> fejlesztésében, fenntartásában erőteljesen növekedett. A helyi irányítás, a helyi feladat- és felelősségvállalás egyre hatékonyabb, amelynek előnyei mellett a gondokkal, a kezdeti nehézségekkel is számolni kell. Az eltelt időben nagy hangsúllyal került ismét előtérbe a kis települések népességmegtartó képességének fokozása. Ennek egyik fő kritériuma az oktatásinevelési intézmények megtartása az adott településen, egyes esetekben ezek visszaállítása. visszatelepítése. Hangsúlyozom, hogy minden indokolt esetben egyetértünk, és támogatjuk a gyermekekre kedvező, ésszerű megoldást. Egyes esetekben azonban nemet kell mondanunk a kezdeményezésre.

Az évtizedekkel ezelőtt kör- zetesített iskola visszatelepítését szorgalmazzák ugyanis megyénk egyes kisebb településeinek gazdasági vezetői — esetenként a szülők — olyan esetekben is, amikor ehhez már sem a gyereklétszám. sem a személyi, sem a tárgyi feltételek nem adottak, ugyanakkor pedagógiai szempontból is hátrányosan érintené ez a gyerekeket.

Megyénk 32 településén nincs iskola. Közöttük mindössze 5 olyan van, ahól — bár rossz állapotban —, de még megvan az iskolaépület. Á szolgálati lakások száma is erősen lecsökkent ezeken a helyeken, mindössze 7—8 olyan van, amely jelenleg üres, vagy nem pedagógus lakik benne. A még meglévő iskolaépületek és szólgálati lakások felújításához, használhatóvá tételéhez sok millió forintra lenne szükség. Ugyanakkor a 32 település közül csupán a városok vonzáskörzetébe tartozó néhány település (pl. Pörböly, Harc, Kéty) indult fellendülésnek az utóbbi években, a többi stagnál vagy visszafejlődik.

A gyermeklétszám 15—18 településen látszik biztosítottnak. A 10—15 tanuló hosz- szabb távon csak összevont tanulócsoportban tanulhatna. Természetesen akkor, ha ezekre a kis településekre egyáltalán kapnánk pedagógust. Hangsúlyozni kell, hogy sem a körzetesítést, sem a visszakörzetesítést nem tartjuk programnak, de az észszerű megoldásoktól nem zárkózunk el! Mivel óvoda-iskola létesítése (megszüntetése) a községi tanácsok hatásköre, a községi tanácsok elnökeitől is azt kérjük, hogy minden egyes esetben nagyon körültekintően mérlegeljék az ilyen kérések. felvetések jogosságát, indokoltságát

gazdasági és pedagógiai szempontból egyaránt. Mindebben természetesen nagyon fontos, hogy az iskolák vezetői szakmai-pedagógiai hozzáértésükkel, javaslataikkal segítsék a döntést. Megalapozatlan javaslat esetén közösen álljanak ellent a gyermekek érdekét sértő kezdeményezésnek.

Az elmondottak bizonyítják, hogy a megváltozott helyzetben mennyire fontos a tanácsok és az intézmények vezetőinek az eddigieknél is szorosabb együttműködése. A kölcsönös tájékoztatás, az egyeztetés fontosságára számos példát lehetne felsorolni a gyermekvédelmi munka, a takarékos gazdálkodás, a tárgyi és személyi erőforrások koncentrált, összehangolt kihasználása; a tagintézményekről való gondoskodás területéről, a feltételek tekintetében 'ugyanúgy, mint a tartalmi munkában. Ez jelenthet kihelyezett szülői értekezleteket. a körzetesített tanulók otthoni szerepeltetését, és más módszereket. A jó együttműködés alapja a korrekt tájékoztatás, akár a mindennapokban, akár a tanácsi testületi előterjesztésekben. A felnövekvő nemzedék nevelése nem nélkülözheti a pedagógusok aktív közéleti tevékenységét.”

' (Császár József megyei tanácselnök előadásának idézett részlete elhangzott a Tolna megyei nevelési-oktatási intézmények igazgatóinak tengelici tanácskozásán.)

Nagykónyi pillanatok

Megérkeztek az értényiek

Irány az iskola

Egy diákotthonról

„Megszoktuk már...”

A körzetesített gyerekek elhelyezésére szolgáló gyön'ki általános iskolai diákotthonba is bekukkantottunk, ahol Schlégel Ignác igazgatóval váltottunk szót. Megtudtuk, hogy hetven 1—8. osztályos tanuló lakója az otthonnak, őket az iskolából ismert Mel- nyikov-módszer alapján osztották be négy csoportba. A nebulók Diós’berény, Szárazd, Udvari, Miszla, Varsád községekből a menetrend szerinti diákjáratokkal, Alsópélről pedig részben az állami gazdaság járatával (segítségével!), részben pedig a helyközi járatokat igénybe véve érkeznek hétfőn, illetve ugyanilyen módon utaznak pénteken haza. Tagja a diákotthoni közösségnek négy többszörösen hátrányos helyzetű helyi gyermek is. (Itt jegyezzük meg: közismert tény. hogy a diákotthonok ma már nem a bejárási gondok megoldására, hanem a hátrányos, vagy még inkább a veszélyeztetett helyzetű tanulók segítésére fordítanak figyelmet.)

Az igazgatóval címszavakban sorra vettük az intézmény funkcióját. Biztosítják tehát hétfőtől péntekig a teljes ellátást, a gondozást, a tanítási órákra való felkészülést. a szabad idő hasznos, kulturált eltöltését, ezzel együtt a művészeti ízlés fejlesztését: valamint a társadalmi munkaakciákkal a közéleti tevékenységet, a közéle- tiségre nevelést. A nevelő- munkát négy képzett pedagógus — két tanító, két tanár — végzi, évék óta eredményesen. Az épületek felszereltsége nem rossz, állaga annál inkább. A régi toldozott- foldozott diákotthon nedves, dohos, megérett a cserére. Talán most már nem késik a megoldás . . .(?)

Schlauch Ede pincehelyi általános iskolai igazgatótól kis időre „bérbe vesszük" az irodáját, hogy két diáklánnyal beszélgethessünk. Benedek Hajnalka 8. b. osztályos tanuló az idősebb — ebben a korban ezt még el lehet mondani —, s talán a bátrabb, a hamarabb oldó- dóbb is, így ő nyilatkozik meg először:

— Beleeskáról jövünk társaimmal, s a negyedik tanévet kezdtem meg bejáróként. Ősszel, • tavasszal jó volt utazni, de télen nehéz, ugyanis Belecskán kicsi a buszváró, abban kellett szoronkodni a felnőttekkel együtt, és elviselni a kitört ablakon át süvítő szelet. Igaz, már megoldódott ez a gondunk, hiszen a tagiskolában fűtött tanteremben

JJlákbuszozásnak nevezik az autóbuszvezetők azt a tevékenységet, amikor 6—14 éves korú gyerekeket szállítanak körzeti iskolákba, vagy az említett intézményből hazaviszik őket.

Két járat közötti várakozási időben a tamási autóbusz-pályaudvaron Németh István jármüvére szállunk fel egy kis beszélgetésre.

— Tizenegy éve, 1975 óta ho- zom-viszem a diákokat. Először az Ujireg—Iregszemcse vonalon, most újabban pedig — esté

a Nagykónyi—Értény útvonalon járok. Sok a gyerek, tele a kocsi, az esti járatokkal — mindkét előbb említett útvonalon — csak részben tudjuk a felnőtteket elszállítani. Milyenek a gyerekek? Az újiregiek- kel nincs gond, a bérletük mindig rendben van. jóban vagyunk egymással, azt is mondhatnám, mindegyik haver. De az értényiek . . .

— Nem ilyenek! — állítja a beszélgetéshez csatlakozó Takács Béla, aki ugyancsak Jól ismeri a helyzetet. — Ordítoznak, verekednek, rendetlenkednek. Ezt megcsinálják akkor is.

várhatunk az autóbuszra. Honnan tudjuk, hogy miikor érkezik a járat? Hát ... van figyelő. Ez általában a legfiatalabbak, az 5. osztályosok „dolga”. Ha megjött az autóbusz, akkor beszállunk, s Pincehelyig még átolvassuk a szóbeli leckét, de akad, aki az írásbeli házi feladatot készíti el. „Szerzetesi munkával” — másolással.

— Tőlünk már 6 óra 55 perckor eljön az autóbusz, és 7 óra fizikor Pincehelyen vagyunk, ahol ügyeletes tanár vár bennünket — kapcsolódik a beszélgetésbe a nagyszékely! Nagy Katalin, aki a 7. a. osztályba jár. Mivel telik el a becsengetésig az idő? Vagy az élelmiszer- boltba megyünk ennivalóamikor pedagógus utazik a buszon. A felnőtteknek nem adják át a helyüket, arra hivatkoznak, hogy diákbusz.

Néhány percre Takács György is közénk ül. és elmondja, egy ideig a helyijáratot vitte, újabban pedig reggel Kecsege, este Fornád, Kecsege az útvonal, és azokat szállítja haza egy kocsival, (!) akiket a reggeli két járat a városba hozott.

— A szülők felelőtlenek — állítja, és példát is hoz. természetesen nem általánosítva. Elmondja. nem veszik meg időben a bérleteket, hagyják’ inkább a gyerekeket 4—5 napig jeggyel utazni. — Ez idő alatt el is költik a bérlet árát — summáz.

Mindezt megerősíti Takács Béla, azt hozzátéve, hogy ha már nem esik egybe a mezőgazdasági üzemekben a fizetés napja a bérletváltás idejével, akkor legalább tegyenek félre az érintetlek annyit, ami elég a bérletvásárláshoz.

Ugye, ehhez nemcsak szemléletmód, hanem életmódvalto- zásra is szükség van?

ért, mert 6 órakor kelüník — van. aki két kilométert is gyalogol a megállóig —, és nem tudunk otthon reggelizni. vagy pedig a papírboltot keressük fel, hogy a „hiánypótlást” elvégezzük.

— A délutáni szakköri, i 1 let ve töm egspo rt-foglalko- zásoikon nem nagyon tudunk részt venni — fűzi a gondolatot Benedek Hajnalka, mert akkor csak este 6 órára érünk haza. Ilyen alkalmiakkor reggel 6-tól este 6- ig távol vagyunk otthonról. Egyébként megszoktuk már — csillan fel a szeme.

Nagy Katalin beszélgetésünk végén annyit mond, kéri a „Volán vezető bácsijait”, hogy fél órával ho,sz- szab'bítsáik meg a nagyszékely! gyerekek alvási idejét.

Vida Jánosné főtanácsost, művelődési osztályvezetőhelyettest arról kérdeztük, hogy a 60-as, illetve 70-es években megtörtént körzetesítés milyen változásokat hozott.

A körzeti központokban mindenütt — folyamatosan — kialakultak a feltételek, jelentős tanteremfejlesztés, iskolabővítés, helyenként iskolaépítés történt, és mindenütt létrehozták az intézményi konyhákat, éttermeket, megvalósult a gyermek- étkeztetés. Az átalakítással párhuzamosan tornaszobákat, tornatermeket építettek. A nagyobb iskolákban a megnövekedett tanulólétszámmal az osztályok, a napközik részére több nevelőre volt szükség. Nőtt a szaktanárok által tanított órák száma, a nagyobb körzeti központokban 85—100 százalék között van jelenleg a szakosan ellátott

„Diákbuszoznak”

Szülőszemmel

Nem maradhat ki oldalösszeállításunkból a szülők véleménye sem, hisz enélkül hiányérzete támad (hat) na az olvasónak. Az alábbiakban — véletlen kiválasztás alapján — a ke- szöhidegkúti Heil Jánosné, az értényi Kondor János, illetve a szárazdi Ruppert Henrikné véleményét közöljük.

Heil Jánosné: — Alighanem húsz éve már annak, hogy Ke- szőhidegkúton megszűnt az iskola. Azóta az alsósok Belecs- kára, a felsősök Pincehelyre járnak. A két nagyobbik gyerekem már végzett, a kisebbik pedig még negyedikes. Mivel én a belecskai tagiskolában takarítok. mindennap együtt utazunk. iél 8-ko- iövünk és estp fél S-kor m ,e ünk haza. Az au óbi. zok időben jönnek, nincs probléma. . úgy tt'zem észté, nem fárasztja a gyerekeket <M, külön kikapcsol :dás nekis a? utazás.

Kondor János. — A 6. osztályos kislányom Értényből Nagy- kónyiba jár, a két idősebb fiVáltozások

órák száma. A megyei átlag tavaly 86,9 százalék volt. Nézzünk néhány példát a nagy körzeti központok közül: Bátaszék 100, Bonyhád II. sz. 91, Dombóvár, Molnár György 100, Szakcs 80 százalékos, míg a nyolc tanulócsoportos iskolák 70 százalék körül vannak. Természetesen akad kivétel is. Tapasztalatot nyernek a gyerekek azzal, hogy utaznak, és elérnek egy jobb feltételekkel rendelkező iskolát, de megnövekedett a továbbtanulási szándék is. Más a gyerekek fellépése, hiszen megszokták, hogy nagyobb iskolában szerepelnek. Akkor is nyernek, ha nehézségeket kell elviselniük.

A szülők helyenként jogosan kifogásolták az utazás

am pedig IragsZemcsére ingázott éveken keresztül, így hzi tapasztaltam, hogy fárasztó u gyerekeknek az utazás, mert reggel 6 órakor kell kelniük és este fél 6-kor érnek haza. A/ igaz, hogy a körzeti iskolában lényegesen jobb feltételek között tanulhatnak, mint a körzetesítést megelőzően, most, a>. iskolabővítés után pedig tágasabban, jobb körülmények, jobb tárgyi feltételek mellett Ismerkedhetnek a tudományokkal a gyerekek ... Es azért ez nagy előny.

Ruppert Henrikné: — Képesítés nélküli napközis nevelő vagyok á belecskai tagiskolában, a kislányom elsős, a fiam negyedik osztályos. Mindketten a gyönki szép, modern, jól felszerelt általános iskolába járnak, ahol olyan feltételeket tudnak biztosítani a nevelő-oktato munkához, amilyen a kistelepülésen, Szárazdon, elképzelhetetlen lenne.

feltételeit. A megyei művelődési osztály intézkedett, hogy a tanácsok gondoskodjanak váróteremről, megszervezték, hogy felnőtt — bejáró pedagógus, vagy más — utazzon a gyerekekkel.

Megyénkben nem program a be-, illetve visszakörzetesí- tés. Ahol meg akarják oldani a visszakörzetesítést, ott látni kell a gyereklétszám mellett, hogy van-e képesített nevelő, hiányzásnál helyettesítésre is az kell, látni kell, milyenek a tantermi körülmények. Ma már a szülők is napközivel együtt akarják az iskolát. .

Az oldalt írta Ékes László, fényképezte Czakó Sándor.

A koppányszántóiak első útja a boltba vezet