Tolna Megyei Népújság, 1986. szeptember (36. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-10 / 213. szám

198<>. szeptember 10. SÎÉPÜJSÀG 3 Gyorsan helyreállítják a vasúti tűz okozta károkat A tegnap délelőtti személyvonatok közlekedtek Zsírban járunk. A/.un a terepen, a vasúti vonalsza­kaszon, ahol hétfőn tűz volt Ahol kenőzsír égett . . . Ott vannak még a töltés oldalá­ban a félig égett dobozok, és a ragadós, folyékony zsír. Gépek vannak a töltés ol­dalában. Emberek műsze­rekkel járkálnak, pálya­munkások állják körül az alig száz méter sugarú kör­zetet. Mindenkinek van dől ga. Most éppen. 9.34 perckor az a tennivaló, hogy a vá­gányról, közeléből menjen el mindenki, mert Szakály felől érkezik egy tehervo­nat. Félreállunk. Az M 62- 203-as dízel-elektromos mozdony ho..za a szerel­vényt. Mögötte a villany mozdony. Majd Kurd után veszi át a szolgálatot. A le­vegőben, a traverzekről lóg a megolvadt felső vezeték. Jön. tán tíz perc múlva, egy másik vonat. A sze­mélyvonat utasai kémlelik a partoldalban látható ron­csot, gépeket. Aztán jön a pécsi gyors, ugyancsak Bu­dapest felől. A vasút rendésze ügyel a rendre, ez a dolga. A dom­bóvári építési főnökség szakemberei éppen most mérik föl a helyzetet, mű­szerekkel, centivel. Szakály állomáson már ott áll az a szerelvény, amely mindent hozott, ami a munkához szükséges. A felső vezetéket szerelők vezetői nem nyilatkoznak. Igazgatói utasítás ... Lát­juk. amit látunk: szorgos emberek, szervezett munka, lógó vezetékek. irány a dombóvári cso­mópont. Elkerültük a Pécsi Igazgatóság vezetőjét, gép­kocsival igyekezett a Sza- kály-Csicsó alatti tűzeset­hez. A déli órákban érünk vissza a tűzeset helyszínére. Kitűnő gépek csúszkálnak a kenőzsírtól sikamlós kö­vezeten. A síneket, betonal­jakat már eltávolították A gép alig tud haladni. Dúzs térségében dolgoznak -a fel­ső vezetéket erősí tök-szere- lők. Amott. Szakálv felé is látni munkásokat. A térköz­jelző pirosat jelez. Tilos az. út. A szakályi forgalmista lélekjelenléte kellett ahhoz. hoev utasítást adjon a nvílt vágányon a kitűnő jelzőbe- rendezésekke1 a vonatot megállítsák. És a i'onat szétszakításának „ötlete is” a helvzet gyors felismerését jelenti. így a kár. miután a vagon a nyílt vágányon égett, jószerint „csak” a vas­utat érte. Mert. a zsír, ami a vagonban volt. nem éri annyit, mint. az elégett ko­csi, vagy a forgalmat ér! kár. Tegnap délidöben a gépek még a töltésen csúszkáltak. A szakályi pályaudvaron munkára, teljes felszerelés­sé], készen állt a segélysze- r el vény. A v a sútigaz/ga ló­ságtól kaptuk tegnap dél­után az értesítést, hogy a helyreállító munkával terv szerűen, jól haladnak. Láttuk. A munkákról a fényképek „beszélnek” ■t­A vasúti forgalmat Kurd és Szakály kö2ött helyreál­lították, kaptuk az értesítést lapzártakor. PÂLKOVACS JENŐ Fotó: CZAKÖ SÄN1JOK »Vagy szívvel-lélekkel, vagy sehogyan” Fiatal vb-titkárok A végrehajtó bizottság tit­kára a felettes vb javaslata alapján a tanács által kine­vezett tisztségviselő. Funk­ciója nincs sem tanácstag­sághoz, sem meghatározott időhöz kötve. A vb-titkár feladataihoz tartozik többek között a tanács szerveinek törvényes működéséről való gondosko­dás, a szakigazgatási szervek hatósági tevékenysége feletti törvényességi felügyelet. Köz­ségekben ő az egységes szak- igazgatási szerv vezetője. A vb-titkár tehát hivatásos államigazgatási dolgozó, a ta­nácselnök segítője, a tanács tevékenységének szervezésé ben. A törvény a vb-titkári állás betöltését megfelelő ké pesítés megszerzéséhez köti: államigazgatási főiskolai vagy jogi egyetemi végzett­séghez. Horváthné Tóth Valéria Horváth Sándor, a szakcsí községi közös tanács vb-tit- kára, felesége, Horváthné Tóth Valéria pedig a kocso- lai községi tanácsnál tölti be ugyanezt a tisztet. — 1.981-ben végeztem el az államigazgatási főiskolát, mi voltunk az első végzős év­folyam — kezdi Horváth Sándor. — Rögtön érett­ségi után jelentkeztem a fő­iskolára, gyakornok nem vol­tam előtte tanácson, úgy, hogy nem sokat tudtam jövendő munkahelyemről. Dombóvári születésű vagyok, városban nőttem fel, a kis községek életéről nem volt sok fogal­mam. Az államvizsgáim után 1981 augusztusában álltam munkába a szakcsí tanácson, mint előadó, és hamarosan kineveztek vb-titkárnak. — Egy évig voltam gyakor­nok — folytatja Horváthné Tóth Valéria —, de ez sem sokba könnyítette meg a helyzetemet a munkábaál- láskor. 1982-ben végeztem el szintén az államigazgatási főiskolát, azóta dolgozom a kocsolai tanácson, 1983 óta vb-titkárként. — Azt hiszem, nem nehéz kitalálni, hogy a főiskolán is­merkedtünk meg, és 1982-ben tartottuk az esküvőnket Dombóváron. A következő évben született a fiúnk, Gergő. Talán ebből a kis kronológiai felsorolásból ki­tűnik, hogy mi is a fiatal há­zasok együttes gondjaival ta­láltuk szembe magunkat. — Az első időszak nagyon kemény volt — így a férj. — Városi fiú vagyok, ráadásul az államigazgatási főiskola akkoriban még újdonságnak számított, nem nagyon ismer­ték a kapót* képzés jellegét, mértékét, minőségét. A ki­nevezéssel „bedobtak a mély­vízbe”, és nekem be kellett bizonyítanom, hogy tudok úszni. Rengeteg megtanulni- valóm volt. A magas szintű elméleti képzés birtokában a gyakorlattal bizony, nem min­dig boldogultam, eleinte. Meg kellett tanulnom, hogy milyen a falusi emberek gon­dolkodásmódja, egyáltalán, hogyan kell az emberekkel foglalkozni. Ezt bizony nem tanítják az iskolában, ehhez idő és rutin kell. Másrészt képesnek kellett lenni arra, hogy az elvont ismeretanyagot gyakorlatban, konkrét ügyek­re vonatkozóan is alkalmazni tudjam. Ez sem volt. könnyű. — Nekem is meg kellett küzdenem mindezekkel a gondokkal — mondja a fele­ség —, de volt egy másféle megszoknivalóm is. Kisvárdai vagyok eredetileg, ez a tele­pülés Szabolcs-Szatmár me­gyében van. Amikor már el­döntött dolog volt a házas­ságunk, fontolgattuk azt is, hogy ott telepszünk le, de Sanyi már itt dolgozott, hát én cseréltem otthont. Nem bántam meg, nagyon meg­szerettem itt. Teljesen isme­retlen volt eleinte minden Más környezet, más vidék, más emberek, más szokások, felfogás. Mindezt meg kellett ismerni, tanulni. Szerencsére könnyen alkalmazkodok, és nagyon ijó apparátusba ke­rültem, ami sokat jelentett. A tanácselnökünkre mindig' számíthattam, rengeteget se­gített, de ez elmondható a tanács többi dolgozójáról is. — A vb-ti'tkári teendőkön kívül természetesen saját ügyintézési feladataink is vannak. Valihoz tartozik például a szabálysértés, a birtokháborítási ügyek, a gyámügyek egy része, én is f o g la l k o zom sz a b ály sér tésse 1 és -birtokháborítással, meg lakásüggyel. Az iskolai vég­zettségünkben az anya- könyvvezetői képesítés is benne foglaltatik, erre is bármikor készen kell áll­nunk. Ezt a felsorolást nem panaszképpen végeztem, csak megpróbáltam- érzékel­tetni, milyen sokrétű és ösz_ szetett munka a miénk, öt­évi gyakorlattal a hátam mögött csak azt mondha­tom, évek kellenek ahhoz, hogy az ember átlássa a ta­nács tevékenységét, és érez­ze á felelőssége súlyát. — Abból a szempontból sokkal jobb községben dol­gozni, hogy jobban meg le­het ismerni az embereket, gondjaikat, szokásaikat, így a döntések eredményét, vég­rehajtását is. Segít a körül­mények ismerete a döntés­ben is, és erre nagy szük­ség van. Egy-egy határozat —■» remélem nem tűnik túl­zásnak — gyakran sorsokat dönthet el, és a felelősség súlyát csak úgy lehet elvi­selni, ha az ember biztos abban, hogy mindent mér­legelt, átgondolt. — Ezt a munkát vagy szívvel-lélekkel csinálja a/ ember, vagy sehogysem, kö zépút itt nincs, ha valaki jól- akar dolgozni. Mi úgy döntöttünk, ezen a pályán maradunk, ez a munka a hivatásunk. Sikerült jó kap csőlátókat kialakítani a fe­lettes tanáccsal, a társszer­vekkel, személyesen mégis merkedtünk azokkal is, akik más szervekben dolgoznak n lakosságért. Mindkét tanács apparátusa kicsi, jók a sze­mélyes -kapcsolataink a dol­gozókkal. Úgy érezzük, a lakosság is elfogadott min­ket. — Mindketten vezetők va gyünk, és nagyon fiatalon, minden tapasztalat nélkül lettünk azok. Sokat beszél­tünk, vitatkoztunk róla, hogy milyen a helyes vezetői ma­gatartás. A célunk az lett. hogy szerényen, a munka­társakat maximálisan egyen, rangúként kezelve dolgoz­zunk. A „főnökösködés- nek” nem sok értelme van. jobb a kölcsönös baráti vi­szony. Erre törekedtünk, és ha néha elő is fordult, hogy visszaéltek vele, megérte. — Ki kellett érdemelni a bizalmat és a megbecsülést Nem lehet nagyképűsködni. merni kell bevallani, hogy ezt vagy azt nem értein, nem tudom. Úgy érezzük sikeres volt az elképzelé­sünk, és a kollégáink elfő gadtak minket a kölcsönös megbecsülés alapján. — Gondok akadnak bő­ven a munkánk során Ugyanazokkal a problémák­kal állunk szemben, mint a megye más kisközségei. Sok a megoldandó feladat, kevés a fejlesztésre fordítható pénz. Főként az intézmé­nyek felújítására, szerény mértékű bővítésére törek szünk a szűk -kereteken be lül. — Saját gondjaink, terve­ink? Jelenleg Domibóvárott lakunk a szüleimnél, csalá­di házban. Van munka a kertben, a ház körül. Ez r. megoldás számunkra ké­nyelmes, előnyös, de szeret­nénk saját otthont, és úgy néz ki, jövőre sikerül is la­káshoz jutnunk. Ügy dön­töttünk, Dombóvárott telep­szünk le. — Szeretnénk még egv gyereket. Gergővel nem tud­tam otthon maradni, szűk ség volt a munkámra, men ni kellett. Kisfiam gondozá­sában azóta is anyósom se gít rengeteget. Ügy érzem, hiányzik Gergőnek az az idő, amit együtt tölthettünk volna. A második gyerek ke1 szeretnék otthon maradni. — Gergőre mindig szakí­tunk időt, de úgy érezzük még több kellene. Nagyot, jó volt a közös nyári üdü­lés, amikor az egész napú együtt tölthettük. Horváth Sándor és felesé ge fiatal, energikus emberek Szákmájukat most már hiva­tásuknak érzik, elkötelezték magukat mellette. Horváth Sándor Wenter Mariann Fotó: Kapfinger András \ lehrrvonal tegnap !t..'!4-kur haladt al a provizórikus szakaszon Az elégett sint letolják a töltésről Vaganvmezol eserélnck

Next

/
Oldalképek
Tartalom