Tolna Megyei Népújság, 1986. szeptember (36. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-09 / 212. szám
I TOLNA _ _ A rtÊPÜJSAG 198C. szeptember 9. Moziban Lövöldözés Japán jobbára úgy él képzeletünkben, mint a magasan fejlett technika, a mikroelektronika és a széles körű automatizálás hazája. Az ezt az országot bemutató do- kumenturrifilmek azonban azt is bizonyítják, hogy az új mellett megtalálható még a régi is: e nép életét ősi hagyományok irányítják, azok átfogják, betöltik mindennapjaikat, rend és fegyelem uralkodik minden téren. Tény, Japánban a bűnözés messze elmarad a nyugat-európai átlagtól, hogy az Egyesült Államok hasonló statisztikai adatairól ne is beszéljünk. Ügy látszik azonban, hogy a felkelő nap országának is megvannak a maga gondjai. Ezt bizonyítja a szekszárdi Panoráma moziban nemrég bemutatott Lövöldözés című színes japán film. Három — egykor nevelőintézetben megismerkedett — jóbarát sorsát kísérhetjük figyelemmel, akik felfegyverkezve, lopott kocsival száguldoznak, míg a rendőrség meg nem állítja őket. Az igazoltatást végző járőr nem válogat az eszközökben, brutális módon üti- veri a fiúkat, így akarja megtudni, milyen gaztettre készültek. Egyikük nem bírja tovább elviselni az ütlegelést, puskatussal esik neki bántalmazójának. Most már nincs visszaút, menekülni kell, nyomukba ered az egész körzet, elkezdődik az embervadászat. Végezetül csak a főszereplő. Hideo nyer egérutat, aki állig felfegyverkezve túszul ejti egy, a tengerparton horgony zó sétahajó utasait, s követeli, engedjék szabadon elfogott társait, Mivel feltételeit nem teljesítik, vad lövöldözésbe kezd, ám rövidesen egy kivezényelt mesterlövész leteríti. A történet szokványos, már láthattunk hasonló stílusú alkotásokat, a Lövöldözés legfeljebb abban kíván többet nyújtani, hogy némi társadalomibírálatot is tartalmaz. A szándék dicséretre méltó, de sajnos nem éri el célját teljes mértékben. A film úgy próbálja beállítani a helyzetet, hogy a főszereplőnek nem marad más választása, mint fegyverrel kikényszeríteni vélt vagy valós igazságát. Akárhogy is, személy szerint nem tudok igazán azonosulni azzal, aki ennek érdekében géppisztolyt szegez ártatlan emberekre. Hideo nem tragikus hős, bukása, értelmetlen (és naturalista módon bemutatott) pusztulása nem okoz megrendülést, legfeljebb megdöbbenést. A mű nem ad meggyőző választ arra a kérdésre, hogy egy intézeti növendék miért jut el oda, hogy ilyen végletes eszközökkel szálljon szembe a társadalommal, s ezt a kételyt nem oszlatják el a fekete-fehér, a múltat idéző bevágások sem. Végkövetkeztetésként legfeljebb »zt lehet levonni, amit azért már eddig is sejtettem: nevelőintézetben felnőni még Japánban sem főnyeremény. Szeri Árpád A Jelenkor szeptemberi száma A Pécsen szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat új számának szépirodalmi anyagában Bertók László, Dobai Péter, Károlyi Amy, Parti Nagy Lajos, Takács Zsuzsa és Tolnai Ottó költeményeit, továbbá Ágh István, Bereményi Géza, Márton László és Vészi Endre szépprózai írásait olvashatjuk. Figyelmet érdemel emellett Végei László: Vita a szülőfölddel és Az ifjúság kiárusítása cimű két esszéje. Az „Elvesztett otthonok" sorozatban Sőtér István válaszolt Kabdebó Lóránt kérdéseire. — Esterházy Péter Egy nem létező diáriumból címmel két kiállítás megnyitót közöl, Tarján Tamás pedig nyári filmbemutatókról ír összefoglalót. Az irodalmi tanulmányok, jegyzetek, kritikák sorában érdeklődésre tarthat számot Tverdota György: József Attila szókultusza című írásának első része, Rába György elemzése Károlyi Amy új verseskötetéről, valamint Tüskés Tibor ismertetése a Weöres Sándor és Károlyi Amy élete képekben című kötetről. Rádió Csúcs! Könyv Vásáry István: Az Arany Horda A rádióhallgató az utóbbi hónapokban felfigyelhetett valami jellegzetes tényre. Nevezetesen arra, hogy a Magyar Rádió Ifjúsági Főosztályának mind több tett- rekész, határozott és fiatal munkatársa jelentkezik, egyre magasabbra téve a mércét. A legújabb meglepetés a reggeli hallgatónak » fiatal újságírók készítette legújabb kétórás magazinműsor, a Reggeli csúcs. Az előzetes hírverés a várakozást hozta magával. Vajon milyen lesz? Vajon milyen új műsorkoncepciót hír- és témaválasztékot lesz képes adni egy teljesen új reggeli műsor? Különösen akkor, amikor a Kossuthon évek óta megy a rendkívül jól szerkesztett és igényes magazintestvér: a Jó reggelt! De akkor is, »mikor a Petőfin eddig jelentkezett társmagazin is voltaképp jó volt. E sorok íróját a Reggeli csúcs első jelentkezéseiben ■a közvetlen hangvétel, a pergő gyorsaság és a rendkívül változatos,- igényes zenei összeállítás fogta meg. Emellett pedig az, amely a magyar tömegkommunikációban még jószerével szokatlan : a tegező stílus. Ha akaróm, akkor » fiatal újságírók készítetté- szerkesztette Reggeli csúcsot bátran nevezhetem a középiskolás és egyetemista fiatalság reggeli adásának. Egy mindenképpen tény. A Reggeli csúcs eddigi néhány jelentkezése. már felkeltette az érdeklődést a hallgatókban. És nemcsak azért, mert érezhető,- hogy a harmincat alig túllépett fiától újságírók mire képesek. Hanem azért is, mert az általuk vetésforgószerű- en szerkesztett kétórás magazin műsorkoncepciójában és szemléletében is valami teljesen újat Hozott. Legyünk szűkszavúak: eddig. Várjuk a hétközbeni újabb jelentkezésüket. szűcs A Kossuth Könyvkiadó kedvelt Szivárvány-könyvek sorozatában megjelent Vásáry István a tatároknak is nevezett mongolok hajdani világbirodalmáról — s bennünket, magyarokat is rém- látomásként érintő hódításairól — írt műve. A Bel- ső-Ázsiából kirajzó nomád lovasok a képzeletben és a valóságban is istencsapásaként zúdultak a már letelepült népekre és Európára. Egyidőben a hasonlóságok folytán Ilyen vad áradatnak tartotta honfoglaló őseinket is az akkori művelt világ, mígnem a rablóból pandúr lett — ahogyan a szerző írja, vagyis idomultunk a Nyugathoz. Az utolsó nagy ázsiai hullámként a nálunk tatárjárásnak mondott öldöklő lerohanás, a világhódító Dzsingisz kán utódainak kegyetlen hadai által pusztította kontinensünk egy részét. Dehát, tatárok voltak, vagy mongolok? A kutató szerint a mongol és a tatáikét rokonnép volt, de Dzsingisz nagykánná választása óta mindkét megjelölést egyenértékű elnevezésként használhatjuk. Mindegy tehát, hogy mongol vagy tatár világbirodalomról beszélünk. Az egyre terjeszkedő mongol birodalom nyugati felén mindig a tatár volt és maradt a birodalom és a nép saját elnevezése. Az oroszok és más európaiak egyaránt tatárnak nevezték 'a mongol birodalom nyugati részét, az Arany Hordát meríti forrásokból a szerző. Az Arany Horda, az európai tatár birodalom eddig kevésbé ismert története, önkényuralmon alapuló társadalmi tagozódása, hadserege, közigazgatása, gazdasága és kereskedelme feltárul előttünk e könyviből. Nomád hiedelmeket és a kultúrák metszéspontján ütköző világképeket ismerünk meg, s fogalmat alkothatunk az Arany Horda nem lebe-» csülendő örökségéről. Nálunk véres ciklonként sepert át a mongoljárás. Oroszhon lakói azonban 250 esztendeig nyögtek tatár iga alatt, száz évvel tovább, mint ahogy az oszmán-török uralom hazánkban tartott. Érthető, hogy ez utóhbira részletesebben kitér a szerző. Számunkra sem közömbös az Arany Horda története, hiszen őshazánk környékeit, szomszédságait ériintette. Így az Árpád fejedelemhez nem csatlakozó, ott maradt magyarok sorsáról is értesülünk. Ballabás László Hangverseny Simándy József és Kovács Endre sikere Tolnán Zsúíoláisig megtöltött padsorokkal köszöntötte Tolna zeneszerető közönsége Simándy Józsefet és Kovács Endre orgo- nálművészt augusztus 30-án a tolnai katolikus templomban, tartott hangversenyükön. Szerencsés elgondolása volt az idei nyár hangversenyrendezoinek a megyében szunnyadó értékek: templomi orgonáink életrekeltése, kihasználása. Duna. földvár, Bátaszék, Tolna: korábban Kö- lesd és immáron a szekszárdi újváros — bázisát képezheti a jövő időszak orgona- koncertjeinek. Tiszteletreméltó koncepció, hagyományteremtő szándékkal: a valamikori Szekszárdi Zenélő Nyár egyre ho- mályosuló emléke mellett a „vidék” igénye zenei életünk jobbítása iránt. A hangverseny sztárvendége kétségtelenül Simándy József volt, akinek tenorja töretlen fényben ragyog, ám a hangverseny dramaturgja, zenei irányítója, keretibe foglalója Kovács Endre rokonszenves művészegyénisége, akinek orgo- n-aijátéka, mesterségbeli tudása három évszázad zenei termését ölelte fel. A műsort nyitó BaCh-korálelőjátékok hallatán ismét elcsodálkozhattunk: micsoda hallatlan bravúrral, milyen merész kromatikus menetekkel előlegezte meg a lipcsei kántor a hívek számára a soron következő koráit, és ez nem kizárólag Bacth, hanem a kor muzsikusa számára volt egyetemes követelmény! Simándy József tenorja hősiesen csengő, ha Ferdinand Hűmmel Allelujaját énekli, lírai hangvételű Schubertnál (Ave Maria) vagy Bizet-nél, (Agnus Dei) szorongván drámai Verdi Requiemjének In gemisco tételében. Liszt orgonaművei már fiatalabb korában is előlegzik az öregkori művek puritán hangvételét, az egyházi zene megreformálására törekvő géniusz elkötelezettségét. Egyszerű regisztrációval szólalt meg a három Liszt orgonamű (Tu es Petrus, Gébet, Choral), hogy azután a wagneri Tannhauser Zarándokkórus átirata már ismét a nagy romantikus Lisztet idézze. A hangverseny utolsó harmadában a nálunk kevéssé ismert, de zene- történeti jelentőségű későromantikus francia és német mesterek művei csendültek fel, idézve az orgonairodalom második aranykorát: Cézár Franck zeneileg és mé* reteiben is hatalmas Orgonamiséjéből néhány részlet, korálelőjáték bach-í koncepcióval, romantikus tartalommal Brahimstól, barokk tokkáta és fúga késő- romantikus újraértelmezése Max Regertől. Thész László Tévónapló Buda megvívása A háromszázadik évfordulót mértéktartóan ünnepeltük, miként illett is, egyben felhasználva az alkalmat arra, hogy „rendezzük közös dolgainkat”, ahogy az osztrák tévé műsorvezetője mondta, József Attilát idézve. Buda visszavívását — valószínűleg ez a legmegfelelőbb szó rá — annak idején Európa lelkesen ünnepelte, s körülbelül kétezer beszámoló, méltatás jelent meg a nevezetes eseményről. Arról kevés szó esett, hogy miként fogadták az eseményeket a korabeli magyarok, a derék Schulhof Izsák krónikája i$ csak néhány éve hozzáférhető, aki keserű szavakkal szántól be a Szent Liga katonáinak kegyetlenkedéseiről: „Jaj a fülnek, és jaj a szemnek: ez gyilkol, az fosztogat, az egyik rabol, a másik tipor.” Az események tele vannak ellentmondással. Buda bevétele után Zrínyi Ilona 1688 januárjáig tudta tartani Munkács várát, amikor azzal a Caraffával kénytelen kiegyezni, aki irgalmatlanul gyilkolja a Felvidék magyarjait, de Munkács feladásával vége Thököly fejedelemségének, Zrínyi Ilona bécsi fogsága után, 1692 elején indul férjével Törökországba, s Konstantinápolyban halt meg 1703 februárjában. Néhány hónappal később azonban Rákóczi elindul Lengyelországból, s megkezdődik a szabadságharc. Buda visszavétele és a török kiűzése annyit azonban eredményezett, hogy az ország bekapcsolódhatott Európa szellemi életébe, ekkor kezd tért hódítani a barokk, a felvilágosodás eszméi is hatni kezdenek, s a század közepén már nem egy vidéki udvarházban Voltaire-t sillabizálják. Ez a rövid vázlat is sejteti talán, milyen ellentmondásos volt a helyzet 1686 szeptemberében, következésképp a történelmi események megítélése ma ii eltérő, amit a tévé emlékműsora is tükrözött. Szakáig Ferenc történész világosan, mindenki számára érthetően idézte fel a csata körülményeit, bemutatta az egyes helyszíneket is, s hangulatos volt a hódoltságkori irodalmi, zenés összeállítás, ami ugyan inkább csak ízelítőt adhatott a korról, amit Pázmány épp úgy jellemzett, mint a gyilkossággal végződött nagyharsányi hitvita, a tolnai iskolák országos jelentősége, a nevezetes pécsi disputa, vagy a Tolnán működött Sztárai Mihály irodalomtörténeti szempontból is jelentős munkássága. Kodály Budavári Te Deuma után az osztrák televízió vendégei lehettünk egy kis időre, annak bizonyságaként, hogy a nevezetes esemény ma is vitákat kavar, éppen ezért van szükség arra, hogy az eseményeket minden oldalról megvilágítsuk. A műsor sajnos, elég nehézkesen ment, a fordítás is akadozott, a pontatlan félmondatok gyakran nem álltak össze, s legföljebb a németül tudók vigasztalódhattak, már amikor tisztán lehetett érteni a szöveget. Talán jobb lett volna egy-két napot várni, míg elkészül a szabatos fordítás, így jobbára annak bizonysága volt a Cafe Central, hogy Buda megvétele vagy visszavívása ma is eleven történeti kérdés, „közös dolgaink” egyike. Az erkölcsös haramia Tetszik nekem ez a Carruters, ha ugyan jól emlékszem a nevére, és nem tévesztem össze sötétlelkű társával, lévén Sherlock Holmes ügyekben meglehetősen kezdő. Mert mit is csinál ez az erkölcsös haramia? Természetesen minden hitványságot, egyébként tisztes polgárként élne a századelő jámbor Angliájában, ahol a hosszú életű Viktória királynő épp örök álomra hunyta szemét, de puritán szelleme tovább él, s a nők továbbra is nyakig gombolás ruhában járnak, az urak pedig keménykalapot hordanak. Mindenki jólnevelt, a gyarmati kizsákmányolásról épp úgy illetlenség beszélni, mint a nemi életről, s a haramiák is érzékenyen vigyáznak arra, hogy betartsák az erkölcsi szabályokat. Mint ez a szörnyű kinézésű férfiú, rettenetes bajuszával, aki a látszat ellenére is törvénytisztelő. Mert ugyebár végre kezében a szépséges zongoratanárnő, bizonyos Violet, még pedig egy erdő közepén vannak kettesben, tehát egyszerűen neki eshetne, mint egy mai huligán, vagy az a bizonyos közmondásbeli tót a hegynek. A törvénytisztelő haramia azonban betartja a társadalmi szabályokat. Az erdő mélyére rendel egy papot, kényszeríti, hogy adja össze őket, még házassági engedélyről is gondoskodik, s ebben az esetben annak nincs jelentősége, hogy hamisított, fontos, hogy betartsuk a formaságokat. Már-már győzne a hagyománytisztelő gonoszság, de szerencsére közbelép a fondorlatos Sherlock Holmes, s természetesen ugyanolyan jómodorúan közli, hogy mindent tud, a bűnösök térjenek meg, Violet kisasszony álmát sem zavarja ezután semmi. Nem tudom, olyan naív-e a történet, mint amilyennek látszik? Sir Arthur Conan Doyle, aki eredetileg orvos volt, és valódi angol lovag, mindenesetre értette a mesterségét, jó elbeszélő volt, természetesen a maga műfajában, s nem volt hajlandó arra, hogy Untassa olvasóit, akik mind az öt világrészben izgatottan várták mesterdetektív hősének újabb kalandjait. Nem is véletlenül. Sherlock Holmes halhatatlan figura, Sir Arthur- tól pedig kár lenne elvitatni írói rangját. De most másról van szó, bár a biciklis hölgy története nem is tartozik igazán jó könyvei közé. A történetben inkább az a megható, hogy a kéjvágyó haramiában is él a formák iránti tisztelet, s még saját aljasságával sem él vissza, amíg nem bírja a törvényes áldást. Képmutató? Persze, hogy az, de az erdő mélyén sem használja ki ájult áldozata tehetetlenségét. Azért ez mégis csak valami. CSÄNYI LÁSZLÓ A rendőrség a végzetes döntés után
