Tolna Megyei Népújság, 1986. szeptember (36. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-27 / 228. szám
1986. szeptember 27. Képújság 7 A téglagyári harmonikás Igazi, hamisítatlan indiánnyár van. A hidasi téglagyárban a kaparó vasfogai marják a partoldalat, a szállítószalag a melegben is szakadatlanul hordja a földet. Hatalmas kupacban ott feketéink a nagy szénhalmaz, egy asszony az elektromos lapáttal tessékeli a zúzóba befelé a kisebb-nagyobb halmokat. Mondom, hogy a Sánta Zoltánt keresem, mutassa már meg, hol is dolgozik.- Ott keresse, lelkem, hátul a Kellerek körül, ott rakja a nyerset a feleségével együtt Megköszönöm az útbaigazítást, aztán csak elmélázok, milyen ügyesen gurítják a kihordók a sínen a kocsijaikat, rajtuk emeletnyi magasban nyerstéglahalmaz billeg. Egy fordítás a kocsin, igazítás a tartófákon és már rakodhat is a két fiatal. Férj és feleség. A nehezebbik vége csak- csak a férjnek jut, amit a feleség is kedvesen mosolyogva konstatál. így dukál. A férfiember az erősebb, mégha nem is látszik ez mindig. Legalábbis ezt állapítjuk meg ketten Sántha Zoltánnal.- Nem nőnek való munka ez - mondja amikor gyorsan, rutinos mozdulatokkal kiüríti az állványt, melyen ötven kettősméretű nyerstégla volt. Egy ilyen tégla több mint tíz kilót nyom, majdnem tizenegyet. Könnyen elképzelhető, hogy nem igazán nőnek való naponta hatszáz mázsát megmozgatni. A Naponta hatszáz mázsát kell megmozgatni - mondja Sántha Zoltán „A feleségem a léceket szedi le.” lécet veszi el, igazítja ki ha szükség van rá. Nem nagyon ér rá, hogy folytassam a kérdezősködést, mert megérkezett az újabb szállítmány. Azt is le kell rakni, így nézelődöm addig. Van látnivaló bőven, mert a sínen ott dohog a Muki vonat, a nyersgyártáshoz huzatnak be kocsikat, másutt jobbára csupaizom' embereket nézegetem, akik az üres, már könnyű kis „sínautóikat” bíztatják gyors haladásra, hogy aztán mellékapaszkodva potyázzanak is végre egy kicsit.- Valamikor nem ezt a munkát csináltam - mondja Sántha Zoltán. - Akkor még talicskával hordtam ki a forró téglát. Kézi kitolás volt még az. Amikor finoman célozva mondogatom, hogy azt valószínűleg még szó szerint is lehetett venni, mármint ami a kitolás részére vonatkozik, Sántha Zoltán nevet... Azt is meg kellett csinálni. Csináltam is szívesen, mert nagyon jól kerestem. Amit kihordtam, azt magam raktam el. Nem dicsekvésből mondom, de volt egy’műszak, amikor egyedül 21 ezer kisméretűt hordtam ki és raktam el. Most naponta 14 ezer az átlag. De ez is éppen elég, mire végez az ember, el is fárad. Amikor kezdtem, bizony rettenetesen fáradt voltam néhány napig. Leteszi a kesztyűt, leül pár percre. Törli a homlokát, és amikor a harmonikára terelődik a szó, többször is megrázza a fejét. - Nem játszom már. Nincs is harmóni- kám. Egy orgonát vettem, de azon is csak akkor játszom, ha a gyerekek nagyon akarják. Mónika nagyon jó tanuló, reméljük, tartani fogja ezt az eredményt, Zoltán még óvodás. Már nem játszom. Munka mellett nehéz, ilyen munka mellett meg majdnem lehetetlen, úgy kiveszi a kezekből az erőt... A harmincnégy éves, erős fiatalember rá-ránéz kezeire, ujjai szinte mozognak a levegőben, mikor a zenéről beszél.- Apám dobos volt egy zenekarban, nagybátyám meg trombitás. Apám vett nekem is egy harmonikát. Tényleg jól ment, mert hat éven át, amíg tanultam, végig kitűnő voltam. De volt valami, ami nem nagyon teszett. Itt megáll, érezni rajta,.hogy nem szívesen beszél erről. Végül mégis rászánja magát.- Elég időben kellett a mezőre mennem, kisgyerekként az aratásnál raktam a kötelet, meg szedtem a répát is. Egyszer a tanárom - a harmónikatanár - rám is szólt, hogy miért ilyenek az ujjaim. Én tudtam, hogy a répaszedés miatt, szégyelltem is, pedig a munka nem szégyen. De egy gyerek talán mindig érzékenyebb... igaz viszont az is, hogy elég gyerekfejjel kerestem én pénzt a harmóniká- val. Emlékek sokasága zúdul egyszerre rá, tán nem is győzi így hirtelen válogatni őket.- Úgy jó tizenkét éve, majosi meg ka- kasdi fiúkkal csináltunk egy zenekart, Romulus volt a nevünk. Bálokat, lakodalmakat játszottunk... de abbahagytuk. Ezzel kész. Nem megy együtt. Éjszaka muzsikálni, nappal dolgozni. Nem is igen vagyok rászorulva. Megnősültem 1975- ben, vettünk egy öreg házat. Azt úgy ahogy van, magam alakítattam, bontottam, építettem. Még a tetőt is. Hajnalban, munka előtt gyorsan raktam föl két sor téglát, kevertem a maltert, aztán irány a gyár. Csak a vizet, meg a villanyt nem én csináltam. Semmivel kezdtünk építeni,a feleségem ráadásul kismama is volt. Na igaz, apám segített aztán egy kis pénzzel. Vettünk fel kölcsönt is. Talán ez is közrejátszott abban, hogy a téglagyárba kerültem. A cipőgyárból. Kevés volt a pénz, itt meg majdnem a duplája. Igaz, a munka is nehezebb jóval.- Már kétszeres kiváló dolgozó a férjem - mondja udvariasan a felesége. Alig dolgozott itt egy éve, és már elismerték a Ilyen munka után nem kívánkozik az ujjam a harmonika billentyűire szorgalmát, aztán tavaly második alkalommal. Lassú, komótos mozdulatokkal kerül újra a megacélosodott ujjakra a kesztyű, és nem azért hogy az az egykori harmó- nikás zenéhez szokott mozdulatait óvja. Már nem azért.- Nekifogtam most otthon a disznótartásnak. Van két szép kocám, meg tizennyolc malac. Csinálom a kerítést is, majd a melléképületet is lebontom, szóval terv van, munka meg annál több. Játszani már csak a magam szórakoztatására játszom, vagy a gyerekekére. Majd talán közülük valamelyik jó zenész lesz. Annak nagyon örülnék. Mire fölnézek- a jegyzeteimből, már egy újabb adag tégla került a szárítóba. Aztán mikor megemlítem, hogy hallottam: egyszer itt javítottak egy orgonát a gyár melletti házban, Sántha Zoltán bólint, tudja mire gondolok.- Az akkor volt, amikor még tudtam is játszani. Hát játszottam. Igaz, én azt is hallottam, aki a közelben volt az mind odagyűlt az orgonaszóra. Talán az volt Sántha Zoltán utolsó igazi fellépése. A téglagyár közelében egy udvaron. Gyanítom, az az orgona csudaszépen szólt... SZABÓ SÁNDOR GOTTVALD KÁROLY Vezetői tréning a szekszárdi áfésznél Öt nap a hagyományos gondolkodás ellen A vezető egymaga hadsereg nélküli tábornok - Példa lett arra, hogy a vezetők is készek együtt, egymást nem becsmérelve dolgozni - A gyakorlati alkalmazás dönti el, hogy mire is vagyunk képesek - A magyar átlag. Kasszacsinálás Szeptember egyik péntekén a Szek- szárd-Sárköz és Vidéke Áfész tanácstermében tizenkilenc vezető hajol a kérdőív fölé, a kérdőívet láthatóan ugyanolyan felelős komolysággal töltik ki, mint ahogyan a vezetői tréning öt napját is megélték. Ezt az újszerű vezetői továbbképzést a szekszárdi áfész kezdeményezte. Dr. Magyar József tréningvezető és társa, Gindert Károly címzetes egyetemi docens, - mindketten a szervezés- és vezetéstudomány elismert szakemberei - áll a lecsendesült küzdőtér egyik oldalán, az írásvetítő-berendezés és a video- magnetofon mellett.- Tisztelt kollegák - mondja dr. Magyar József - tréningünknek a végére érkeztünk. Kérem, töltségk ki e legutolsó kérdőívet. A kérdésekre adott válaszok lehetnek kemény és drasztikusak is. Mindenki névtelenségét garantáljuk. A hallgatók, az áfész tizenkilenc vezetője munkába kezd. A tizes értékű skálán mindannyian osztályozni kezdik az elmúlt öt nap alatt kapott legújabb vezetési ismereteket és módszereket. Nézem a szekszárdi áfész vezetőit. Alig van közöttük néhány nő, a harmincas korosztály pedig csak mutatóban. Letelt a dolgozatra szánt tíz perc. Miután az egyik tréningmester összeszedi az adatlapokat, következik a nyilvános számvetés, vagy ahogyan ők nevezik, a „kasszacsinálás”. Ezen a formabontó tanfolyamon mindenki a nyílt színen mondja el értékelését a hivatalosan vezetői tréningnek nevezett komoly és igényes tanfolyamról. íme néhány a minősítések közül:- Nagyon hasznosnak tartom ezt a tanfolyamot - mondja az I. hallgató. - Azonban csak az elkövetkező időben derül ki, hogy az itt megismertekből mit tudok majd a gyakorlatban alkalmazni. II. hallgató: - Én azt vártam ettől a kurzustól, hogy a vezetői magatartásra, a metódusokra újszerű alapokat adjon. Emellett pedig új közgazdasági ismeretekkel is szerettem volna felvértezni magam. Sikerült... III. hallgató: - E tréning a példa nekem arra, hogy a vezetők is tudnak közösen dolgozni és békésen egymás mellett élni. IV. hallgató: - Öt napig összezárva önmagunkat is megismertük. Az egymás közti kapcsolat és a csoportos munka is jelentősen javult közöttünk. Bizonyos mértékben mi, vezetők is közelebb kerültünk egymáshoz. V. hallgató: - Boldog vagyok, hogy első kézből, vezetőtársaimtól kaptam közvetlen információkat saját magatartásomról. Mivel a vezetői tréning először megyénkben, itt a szekszárdi áfésznál rendeződhetett meg, pontos név és beosztás feltűntetésével csak az egyik közvetlen résztvevő gondolatait idézem. Béres Vilmos elnök:- Meggyőződésem, hogy az ilyen tréningre mindannyiunknak szüksége van. Mert ez a tanfolyam arra is rádöbbentett bennünket, hogy milyen is a közvetlen kapcsolat közöttünk. Ám, arra is rájöhettünk az együtt töltött öt nap során, hogy valójában milyen is a szövetkezet vezetése. Én azt mondom, ennek a tréningnek csak akkor van haszna, ha az itt hallottakról megtöltött füzetet nem tesszük el a fiókba, és nem dugjuk el a beosztottak elől. Közös szövetkezeti céljainkat végezve nem ismertük eddig eléggé egymást. Most ez a tanfolyam erre is jó volt. Mert ha csak a szűkén értelmezett célokért dolgozunk egymás munkáját kevésbé ismerve és kevésbé segítve, akkorábból semmi jó nem jön ki. Ezt pedig nem szabad megengedni magunknak. VI. hallgató: - Elvtársak, én itt döbbentem rá, hogy vezető létünkre milyen hagyományosan gondolkodunk. Mennyi sok begyöpösödött allűr irányítja döntéseinket. A beosztottakat pedig kevésbé akarjuk megismerni. Ez a tanfolyam azt is bebizonyította, hogy a csoportos munka mennyivel eredményesebb, mint az egyszemélyi vezető tevékenysége. Konkrét módszereket is Dr. Magyar Józseffel beszélgetünk e vezetői tréningről.- Érthető a kérdése - mondja e sorok írójának -, ha azzal kezdi: hogy miért is van erre szükség. Köztudott, hogy hazánkban még most is eltékozlódnak a vezetési tartalékok. A munkahelyi vezetés egyes szintjein és területein a vezetői hatékonyság nem kielégítő. Mindazok a tartalékok, amelyeket sem az egyetemen, sem pedig a főiskolán nem tanítanak és a gyakorlatban sem alkalmazzák, ma még feltáratlan.- Mi volt a tréning célja?- Csak néhányat közülük: a tréningen részt vevő vezetők önismeretének feltárásai, segítségnyújtás ahhoz, hogy e változó környezeti, vezetői és munkatársi kapcsolatban elfoglalt helyüket tudatosan elemezzék, és ennek alapján döntsenek. Ennek megvalósítására pedig az öt nap alatt konkrét módszert is nyújtunk.- Milyen formában?- Amit csak el tud képzelni, helyzetszituációs gyakorlatokkal, kérdőívekkel, közös beszélgetésekkel, videofilmek és önmagunk napi munkateljesítményének értékelésével. Zárómondatok Újra többen vagyunk. Dr. Magyar József a következőket mondja a vezetési tréning zárásaként:- Elértük célunkat. Hála annak a nyíltságnak, szakmai elkötelezettségnek, amelyet az önök részéről tapasztaltunk. A kezdeti bizonytalanságuk hamar feloldódott. Elvtársi, nyílt és baráti légkörben dolgoztunk. Mi átadtuk a módszereinket, az már az önök dolga, hogy mindezeket a szövetkezet épülésére hogyan fogják alkalmazni. Egyet ne felejtsenek el: minden vezető egymagában kevés. Csak egymás kölcsönös támogatásán és a közös célok közvetlen alkalmazásán alapulnak az eredmények. A vezetők elmennek, magukkal viszik azt itt hallott, újfajta vezetési ismereteket. Gindert Károllyal és dr. Magyar Józseffel még beszélgetünk.- Találkoztak-e a szekszárdi áfész vezetői közül kiugró tehetséggel?- Csillógóval nem - mondják szinte egyszerre -, de tartósan jól dolgozóval igen.- A tréning tizenkilenc hallgatója menynyire reprezentálta a mai magyar vezető- réteget? Gindert Károly: - Mindazon hibák, fogyatékosságok és erények, amelyek a mai magyar vezetői gárdában fellelhetők, itt is megtalálhatóak voltak. Dr. Magyar József: - Ök megfelelnek a magyar átlagnak. Egyeseket a konzervatív gondolkodás jellemez. Gindert Károly: - Hagyományosan gondolkodnak, nem pedig rendszerben. Sokszor csak a rövid távú döntések megvalósítása irányítja munkájukat és kapcsolatrendszerüket. Dr. Magyar József: - A gondok számos gyökere a környezetben és a hagyományos gondolkodásban van. Sokszor a vezetők egymás ellen is harcolnak. Ennek ellenére látjuk itt a jó szándékot. Mindannyian igénylik az új vezetési és munkamódszereket, az új szemléletet. Számos itt ülő vezetőben fellehető a korábbi magyar vezetési mechanizmus anakronizmusa. A mai vezetőknek kezdeményezőknek és kockázatvállalóknak kell lenniük. Gindert Károly: - És még egy. Maga is láthatta, hogy mennyire kevés fiatal vezetője van ennek a szövetkezetnek. Ezt egyébként az itteni hallgatók is megfogalmazták. A szekszárdi áfész vezetői gárdája, úgy tűnik az újjászületés stádiumában van. szljcs LÁsZLó JÁNOS
