Tolna Megyei Népújság, 1986. szeptember (36. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-24 / 225. szám

/ 198«. szeptember 24. ^NÉPÚJSÁG 3 A szocializmus megújulásának útja (6.) Az ellenforradalom füzében Kádár János 1957 júniusában az --------------i----------- MSZMP országos ér­tekezletén így jellemezte az ellenforradal­mat megelőző évek hatását a párttagság­ra és a tömegekre: .^Nyilvánvaló, hogy a tervezésben, a törvényesség megsértésé­ben, a parasztpolitiikában 1953 júniusában feltárt bizonyos hibák nagyon nagy kárt okoztak a pántnak, az .országnak és a .nép­nek is. ‘De azt hiszem, kijelenthetem, hogy az eredeti hibáknál tízszer nagyobb kárt okozott az. ami a kijavításuk körül tör­tént. Mert a párttagság is, az ország né­pe is minden körülmények között meg­értette és megérti, hogy a munka hibák­kal. néhia súlyos hibákkal is jár, de azt sohasem fogják megérteni, és nem is fog­ják a vezetőknek megbocsátani, ha a fel­ismert, megnevezett, ország-világ előtt is­mert és látott hibákat újiból megismétlik. Ez .megsemmisíti a pártvezetés tekinté­lyét, az ország vezetésének tekintélyét, és ezért mondom, hogy az 1953-ban feltárt hibáiknál nagyobb károkat okozott a párt és a tömegek kapcsolatában az a huzavo­na, ami három esztendőn keresztül a hi­bák kijavítása körül folyt." A z ellenforradatom az 1956. október 23-i tömegtüntetéssel kezdődött. Az előzmény az volt, hogy október 6-án óriási töme­gek demonstratív részvétele kíséretében temették el Rajk Lászlót és mártírtársa­it a budapesti Kerepesi úti temetőben. A párttagság megrendülése és morális bűn­tudata tovább fokozódott. Október köze­pétől mind lázasabb lett a-légkör az egye­temeken és főiskolákon, éjszakába nyúl­tak a viták, amelyeken a hangadók a Nagy Imre-csoport tagjai és hívei voltak. A legkülönbözőbb burkolt, sőt nyílt rend­szer-, párt-, szovjetellenes követelések és felhívások fogalmazódtak .meg pontokba foglalva, amelyeket iröpiratokon is ter­jesztettek. Október 22-én pedig a Buda­pesti Műszaki Egyetem diákgyűlése más­napra tüntetésre hívta .a többi egyetemet is, sőt, lényegében a főváros egész ifjúsá­gát. A pártvezetés — amelynek legpromi- nensebb tagjai október 23-án reggel ér­keztek vissza belgrádi tárgyalásaikról — megint rosszul értékelte a helyzetet, és ingadozónak mutatkozott. Először a bél - ügyminiszterrel betiltatta a tüntetést, majd néhány óra múlva — tiltakozások és nyomás hatására — visszavonatta az intézkedést, sőt, felszólította budapesti szervezeteinek egy részét — valamint a DISZ útján annak tagságát is —: vegye­nek részt a tüntetésen, hogy ott ők ad­hassák meg a hangot. Ez az „álljunk az élére” elképzelés nem is volt olyan rossz. Lengyelországban ugyanezekben a napok­ban nagy méretben — vagyis nem egy­szerűen egy tüntetésre szűkítve — lénye­gében ez történt. Az új pártvezetés, ame­lyet a népszerű Gomulka vett át, az otta­ni nagy társadalmi megmozdulás élére állt, és némi jobboldali kitérés után si­került neki a robbanást elkerülve, a pár­tot és az egész társadalmat visszavezetni a kétfrontos harc, a megújulás útjára. Csakhogy az MDP-mek ekkor nem volt ereje és ideje sem egy ilyen bonyolult ak­ció lefolytatásához. A tüntetésnek — amely a lengyel vál­tozásokkal való szdlidarizálás címén in­dult, és ezért a Bem-szobornál kezdődött — az elén a Nagy Imre-csoport, illetve irányzatának hívei álltak. De nagyon ha­mar felülkerekedtek a tüntetők közt meg­húzódó. szervezett szélsőjobboldali ele­mek, és nemcsak n ációnál ista és szovjet­ellenes jelszavakat hangoztattak, hanem letépték a vörös zászlót, kivágták a nem­zeti lobogóból a népköztársasági címert, gyűlölködést szítottak a karhatalmi erők­kel szemben. Először a rádió székháza, majd a párt napilapjának szerkesztőségi épülete, s a telefonközpontok felé irányí­tották a tüntetőket. E helyeken már fegy­veres csoportok is feltűntek. A fegyvere­ket és szállítóeszközöket raktáriakból, lak­tanyákból, rendőrőrsökről, üzemőröktől erőszakkal szerezték meg. Így indult a fegyveres támadás — amely természete­sen valamilyen formában koordinálva volt és nem nélkülözte a katonai és helyi ismereteket sem — mindenekelőtt a Ma­gyar Rádió, mint az egész országot be­sugárzó hírközlő szerv és más fontos in- tézméinyek ellen. Ezek a fegyveres akciók rendkívül veszélyesek voltak, mert az el­lenforradalmi elemek egy, a résztvevők nagy tömegét tekintve egészen más indí­tékú. szándékú, lényegében politikai jel­legű tüntetés mögül ténykedtek. A tünte­tők szinte a szó szoros értelmében a tes­tükkel, tömegükkel óvdák az ellenforra- dalirnár fegyvereseket, akik ezeket a va­lódi céljukat nem ismerő, forrófejű, na- coinalista jelszavakkal megtévesztett fia­talembereket azután igyekeztek bevonni csoportjaikba, fegyveres akcióikba. A párt- és az áillamvezetés eközben megint habozott és késlekedett az ellen­lépések megtételében. A Központi Veze­tőség egész éjjel ülésezett, sebtében visz- szavette soraiba és a Politikai Bizottság­ba is Nagy Imrét, és kineveztette minisz­terelnökké: Aztán nemcsak magyar ala­kulatokat mozgósított a védelemre, hanem statáriumot rendelt el, kijárási tilalmat- léptetett életbe, és a szovjet hadsereg be­avatkozását is kérte. Nagy Imre ekkor még e rendszabályokat helyeselte, a fegy­veres lázadást ellenforradalmi jellegűnek nyilvánította. Október 25-én végre kibontakozhatott volna az ellentámadás, amelyet a KV ál­tal kiküldött katonai bizottság nemcsak a fővárosi karhatalmi erőkkel, hanem vi­dékről is felvezényedt alakulatokkal akart végrehajtani. A KV ülése ezen a napon, a tehetetlennek bizonyult és népszerűtlen Gero Ernő helyett Kádár Jánost válasz­totta első titkárrá. Egyben Nagy Imre és hívei kényszerítő nyomására békés esz­közökkel, fegyverletételre való felhívás­sal próbálta a fölkelést felszámolni. A ka­tonai ákciót leállították, és ezzel persze a fegyveres erők tagjait bizonytalanná tették és demoralizálták is. Az ' elleni or rád a lm ár ok viszont — a párt szervezetlenségét és a vezetés bénult­ságát látva — erőre kaptak, és most in­dulták csák igazán rohamra. Nagy Imre és csoportja is erősítette pozícióit, és azt kezdte el szorgalmazni, hogy a felkelést nyilvánítsák „nemzeti demokratikus for­radalommá”. A KV egy ideig ellenállt, de végül október 28-án engedett, ezzel a párt dezorganizálása teljessé vált, Nagy Imre rádiónyilatkozatában nyomban hírül adta, hogy a 'forradalom” elérte célját, a fegy­veres erőknek tűasszüneti parancsot adtak, a felkelők osztagait beillesztették az álla­mi fegyveres testületekbe, tárgyalásokat kezdtek a szovjet haderőknek Magyaror­szágról való kivonulásáról. Az ellenforra­dalmi erők a tűzszünetet a pártbizottsá­gok, intézmények, üzemek megrohamozá­sára használták fel, és nem egyszerűen beépültek a fegyveres erőkbe, hanem át­vették azok vezetését. Kiszabadították a börtönök foglyait, egyáltalán .nem meg­különböztetve a köztörvényeseket és a po­litikai okokból elítélteket. A bűnözők ha­mar feltűntek a fegyveres csoportokban. Az utcákon és az üzemekben, intézmé­nyekben megkezdődött az embervadászat, illetve a kommunisták üldözése, elsősor­ban Budapesten, de vidéken is ilyen mó­don bontakozott ki az ellenforradalom. Október 30-án Nagy Imre bejelentette az egypártrendszer megszűnését. Újra alakultak az egykori koalíciós pártok — köztük a Szociáldemokrata Párt is — visszaállt a koalíciós kormányzati rend­szer, és még tucatnyi szélsőjobboldali párt működésbe lépett, és kaparintott kezébe sajtóorgánumot is. Ugyanezen a napon az MDP KV Elnöksége is kimondta a párt feloszlatását, helyette Magyar Szocialista Munkáspárt néven új párt alakult. Az Intéző Bizottságnak Kádár János is tagja lett. Ezen a napon támadták meg a leg- gátlástalanabb lumpen elemekből verbu­válódott ellenforradalmi osztagok a Bu­dapesti Pártbizottságot, és miután azt el­foglalták — a kormány semmit sem tett annak érdekében, hogy megvédjék az ost­romlovakat —, bestiális kegyetlenséggel legyilkolták a pártmunkásokat és az őr­séget. A Nagy Imre-kormány óráról órára egyre inkább jobbra hajlott. November 1-jén a kormányélnök, aki átvette a kül­ügyi tárcát is, rádióbeszédben jelentette be, hogy Magyarország kilépett a Varsói Szerződésiből, semlegesnek nyilvánítja ma­gát, és kéri, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete tűzze napirendjére a magyar kérdés megtárgyalását. A szocialista rendszer ezzel nem- ---------------------------csak az országon be­lül rendült meg, hanem Nagy Imréék koalíciós szövetségben és a régi feudális- burzsoá rend híveinek aktív támogatásá­val megváltoztatni tervezték a Magyar Népköztársaság nemzetközi pozícióját is. Szabad utat nyitva ezzel is a burzsoá restauráció előtt. ( Következik: A Forradalmi Munkás— Paraszt Kormány.) NEMES JANOS Tojás a gázpedálon II csökkenő energiafogyasztás nyomában Van ahol már tudják, van ahol tanulják... Az elmúlt esztendőben a mezőgazdaságban 3,5 száza­lékkal csökkent az üzem­anyagfogyasztás. Takarékosság... Érdeke a népgazdaságnak, de az üzemeknek is. A gazdálko­dásnak ma már része az energiagazdálkodás, a szö­vetkezetek vezető gárdájá­nak pedig az energetikus. Az üzemanyag-megtakarítás együttjár az önköltség csök­kenésével. A gépek embe­rek nélkül nem üzemelnek, viszont az is igaz, ha két ember kezébe azonos időben, azonos technikai színvona­lat képviselő gépet adunk, még nem biztos, hogy azzal mindkettő takarékosan is bánik. Ma, úgy tűnik, ke­vés a gépvásárlásra fordít­ható összeg -a mezőgazda­ságban. Akkor pedig az a teendő, hogy azt kell meg­becsülni, ami van ... A Bá- taszéki Búzakalász Termelő, szövetkezet vezető energeti­kusa, Kulcsár Csaba és Hor­váth János beosztott ener­getikus egy kis irodában, „kézközeiben” dolgoznak. — Az energia valójában az életet jelenti — mondja Kulcsár Csaba —, nélküle, mint a víz nélkül, nem lé­tezik élet. Még a lélegzet- vétel is energiafelhaszná­lással jár. Ha a téeszt vizs­gáltjuk, akkor a léthez szük­séges alapfeltétel az energia, ami nélkül nincs termelés, nincs nyereség. Kettős fegy­ver az energia, mert az ős­erőkből kialakult energia­készletek lassan kimerülő­ben vannak, és egyben egy­fajta öngyilkos dolog is ma­ga az energiafelhasználás, mert a melléktermékek ma már oly mértékben szennye­zik a környezetet, hogy az­zal is egyre szűkítik az élet­teret. Én öngyilkos láncre­akciónak nevezem. — A felhasználást te­kintve — folytatja — a bá- taszéki téesz a közepes fel­használók közé sorolható a mezőgazdaságban. Technikai szintvonalát tekintve már vi­szonylag kedvezőbb a kép, A gépesítettség a közepesnél joibb, bár nem képvisel sem­milyen téren csúcstechnikát. A gépek műszaki színvona- lánatk szinten tartását a té- esz-szövetséggel kötött szer­ződés segíti, ami évente a téli nagyjavítások során di­agnosztikai vizsgálatot je­lenti. A fejlesztés energeti­kai szempontból gazdaságo­sabbá tenné az energiaifel­használást. Horváth János, amikor gépekről, traktorokról esik szó, szívesen kapcsolódik be a beszélgetésbe. — A fo­gyasztást vizsgálva viszont el kell mondanunk, hogy c tekintetben bizony elörege­dőben van a gépparkunk. Az amortizáció felgyorsult. — Először azonban, ha komoly volumenű megtaka­rításról kívánunk beszélni, akkor a gázra való áttérést kell említenünk — veszi át a szót ismét Kulcsár Csaba. A gépkocsivezető : Angyó István — Azzal, hogy áttérünk a gázra, mint energiaforrásra, ha a folyékony energia költ­ségeit nézzük, bizony három és fél millió forintot taka­rítottunk «eg. Abszolút ér­tékben ennyivel kevesebb folyékony energiafelhaszná­lására került sor. Éves bon­tásban ez nekünk jó egymil­lió forintot jelent. Egy pél­dát hadd mondjak, nem a bonyolítás kedvéért, hanem, hogy érzékeltessem a jelen­legi helyzetet, immár gáz­zal. Két éve a folyékony energiaköltség 9 millió 250 ezer forint volt, ez 1985-ben 9 millió 266 ezer forint. Ak­kor hol van az energiáival való takarékosság? Ha mindezeket ismét az olaj­jal hasonlítjuk, azonnal elő­kerül a mi kis egymillió fo­rintunk. Mennyire igaza van, gon­doltaim maga» is, és mellé hadd tegyem még hozzá, ha két év felhasználását szinte forintra ennyire kö­zel lehet egymáshoz hozni, akkor ott valóban érdemes energetikusokat foglalkoz­tatni. — Nézziük most a gép­parkunkat — mondja Hor­váth János. — Van 35 MTZ —50-es, 30 MTZ—80-as, 4 Zetor 120—45-ös Cristal, 6 Zetov 160—45-ös, 5 Ráiba­Steiger, 4 K—701-es, 1 T— 100-as, 1 T—130-as és 5 DT—75-ös. — A legjobb tu­domásun,k szerint pines más, illetve műhelyszolgá­latban lehet, de nem vesz részt a termelésben. Való­ban, tehát elég jó a gép­park is, de ha a fogyasztást vizsgáljuk, már nem ennyi­re kedvező a gépállomány színvonala. Ha mindig olyan gépet tudnánk mindenütt foglalkoztatni, ami a legop­timálisabb hatásfokkal dol­gozik, jelentősen csökkent- hetnénk az energiafelhasz­nálást még e téren is. Ami van, azzal gazdálkodunk. Ahová elég az MTZ, oda csak azt szabad küldeni, ez az alapja mindennek. — Három kerületünk van, mindegyik maga rendelkezik gépparkjával, maga mozgat­ja azokat — mondja Kulcsár Csaba. — Szenzációs dolgo­kat hiába keresünk, nincse­nek. nem is kell, nem is le­het várni, de okkal használ­ni az energiát, legyen az. bármilyen jellegű, muszáj. Amikor az emberekről kérdezek, ismét Horváth Já­nos kezd beszélni. — Az ellenőrzés minden­napos gyakorlat lett. Tan­kolás fogyás zt ás - el len őr zés. Gyakorlatilag a traktoros ma már nem mer egy liter üzemanyagot sem hazavinni. Norma szerinti elszámolás van, ami a teljesítménnyel függ össze. A megtakarítás ötven százaléka azé, a,ki nem tépte, vágta, rángatta a gépet, A túlfogyasztást tel­jes egészében meg kell fi­zetnie a felhasználónak. Leijei szemeim előtt ká­romkodó, mérges sofőrök hada tiltakozik mindez el­len. Horváth János „éb­reszt”; — Az év elején bevezet­tük a balatonboglári elszá­molási rendszert, ami ott már jó pár éve bevált. A kocsik egy részébe már be­építettünk üzemóra-számlá­lót is. A kétségbeesés lát­szott rajtuk, de bebizonyo­sodott, hogy aki becsületesen dolgozik, ezzel is jól jár. _ A telepen, éppen kukori­cát szállító IFA várakozik A sofőr fiatal, nincs fél éve sem a kocsin. Elégedett. Ko­csira akart kerülni, sike­rült. Most a majdnem új IFA nyergében nyomja a gázpedált. Gyanítom, az energetikusok már megma­gyarázták neki, hogy mint fiatal házasembernek, kez­dőnek, ha szüksége van a pénzre, akkor jó, ha tojást tesz a gázpedálra... Mert a jobb lábával önmagának is mgg a téesznek is sok jó- magyar forintot képes meg­takarítani. Szabó Sándor Gottvald Károly A szárító, amióta gázzal megy. takarékos energiafelhasználó lett Kulisár Csaba Horváth János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom