Tolna Megyei Népújság, 1986. szeptember (36. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-19 / 221. szám

2 "nÉPÜJSÀG 1986. szeptember 19. Szakszervezeti világkongresszus Magyar-NDK barátsági gyűlés Mai kommentárunk A stockholmi óramutatók A Kulturhuset, a svéd főváros egyik legismertebb látványossága, a csatornákkal, hidakkal átszőtt festői Stockholm belvárosának egyik kihagyhatatlan állo­mása. Leginkább arról volt nevezetes, hogy amig el nem készült a kívülről klasszikus stílusú, belülről vi­szont ultramodern új parlament, addig a svéd törvény- hozás itt tartotta üléseit. Az elmúlt években azonban más okból került a csupa üveg épület az érdeklődés középpontjába: itt rendezik (bár talán helyesebb lenne most úgy mon­dani, itt rendezték) az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet határozata alapján összehívott biztonság- és bizalomerősítő konferenciát. A bizonyta­lan igeidő magyarázata egyszerű. Az eredeti mandátum alapján ma kellene véget érni az 1984 januárja óta folyó megbeszéléseknek, nehéz lenne megjósolni azon­ban: valóban végeznek-e a küldöttek az utolsó percre maradt teendőkkel. A holtponton az utóbbi hetekben szerencsére túljutott a maratoni megbeszéléssorozat. Az volt a tét, hogy létrejön-e egyáltalán valamilyen egyetértés a 33 euró­pai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada delegátusai között. Ügy tűnik, valóban csak a diplo­máciai kifejezéssel élve „utolsó simítások” maradtak hátra, a záródokumentum tervezetében szereplő utolsó vitás kérdések tisztázása, a megszövegezés pontosí­tása. Ez persze korántsem jelent elhanyagolható feladatot, hiszen minden ellentét mögött bonyolult biztonsági megfontolások, politikai-taktikai érdekütközések hú­zódnak meg, amint azt a stockholmi finis tájékára maradt legfontosabb témáknál (mindenekelőtt a hely­színi ellenőrzés kérdésénél) megfigyelhettük. Mégis, összességében talán nem túlzás megállapítani, hogy a stockholmi fórum kapcsán nem annyira a konkrét katonai ügyek megoldása az igazán fontos, hanem az a tény, hogy hosszú idő után valószínűleg ismét az utóbbi szakaszhoz képest sikeresebben végződhet egy nemzetközi találkozó. Egy esetleges siker jelentős lö­kést adna a soron következő Helsinki-típusú találka- zóknak, elsősorban a novemberben kezdődő bécsi utó­értekezletnek. Meglehet persze, hogy ehhez a mai napon még szívós diplomáciai aprómunkára, érdemi engedményekre lesz szükség. Az sem elképzelhetetlen, sőt, sok megfigyelő ezt tartja az egyetlen megoldásnak, hogy előrelátható­lag a svéd főváros tárgyalótermeiben is megállítják az óramutatókat, időt biztosítva ezzel a küldötteknek a — névleg — előírás szerinti befejezéshez. ELEKES ÉVA Környezetvédelem Magyar előadások Bécsben A XI. szakszervezeti vi­lágkongresszuson résztvevő magyar küldöttség egy ré­sze csütörtökön látogatást tett a Kábelgyártó Kombi­nát berlini gyárában. A Herczeg Károly, a va­sasszakszer v ez e ti főtitkár vezetésével érkező magyar küldöttséget Alfred Adolph, a kombinát vezérigazgatója és Eckard Stopperan, a vál­lalati szákszervezeti bizott­ság elnöke fogadta. A ma­gyar vendégeket elkísérte Fritz Rösel, a Szabad Né­met Szakszervezeti. Szövet­ség Elnökségének titkára. A magyar vendégek meg­tekintették a gyá-r több üzemegységét, majd barátsá­gi gyűlésen találkoztak s dolgozókkal. Itt elmondott beszédében Herczeg Károly rámutatott; Merénylet Bejrútban Ismeretlen fegyveresek csütörtökön agyonlőtték Franciaország bejrúti kato­nai attaséját. Christian Gouttierre ezredest. Hírügynökségek szerint a gyilkosság feltehetően őszt szefügg a libanoni ENSZ- erők francia katonái ellen intézett támadásokkal, és a franciaországi robbantásos mer én yletso r ozattal. A francia kéksisakosok el­leni merényleteket Irán-ba- rát síita erők hajtják végre, a franciaországi robbantáso­kat az „arab és a közel-ke­leti foglyokkal szolidaritást vállaló bizottság” nevű szél­sőséges szervezet vállalta magára. A francia ENSZ- katonák elleni merénydetek irányításával a síita Hezbol­lah szervezetet gyanúsítják. Egy eddig ismeretlen, „az igazság és a bosszú frontja” elnevezésű szervezet vállal­ta magára a bejrúti francia katonai attasé meggyilkolá­sát. A francia kormány nevé­ben André Giraud hadügy­miniszter „bátorságra és hi­degvérre” szólította fel a li­banoni ENSZ-erők francia katonáit. ígéretet tett arra, hogy a katonai attasé gyil­kosait szigorúan megbünte­tik. figyelme ezekben a napok­ban Berlinre, a XI. szak- szervezeti világkongresszus rr unkájára irányul. Érthető ez a felfokozott érdeklődés, hiszen a nemzetközi helyzet kiélezett, sok a megoldásra váró gond. A kongresszuson választ kell adni korunk égető problémáira, a munka és a dolgozók világát ért ki­hívásokra — .mondta. Majd a továbbiakban ar­ról szólt, hogy az emberiség sorskérdése a béke. A béke megőrzése az, ami minden munkást, szervezett dolgo­zót, népet, nemzetet egy­aránt érint és foglalkoztat. Az új vagy újonnan jelent­kező feladatok miatt még fontosabb a véleménycsere, a közös gondolkodás, a vita fontossága. Növekszik az igény egymás tapasztalatai­nak. gyakorlatának jobb Szűrös Mátyás, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának titkára, az Országgyűlés külügyi bi­zottságának elnöke, Fritz Marschnak, az osztrák par­lament külügyi bizottsága elnökének meghívására szep­tember 15—18. között láto­gatást tett Ausztriában. Szűrös Mátyást fogadta Franz Vranitzky szövetségi kancellár. Megbeszélést foly­tatott Kari Blecha-val, az Osztrák Szocialista Párt (SPÖ) alelnökével, belügy­miniszterrel, Peter Janko- witsch külügyminiszterrel, Heinrich Übleis építésügyi miniszterrel, Sepp Wille- vel, az SPÖ parlamenti cso­portjának elnökével, Fritz Marsch-sal, az SPÖ központi nemzetközi titkárával, a par­lament külügyi bizottságá­nak elnökével, valamint az SPÖ számos más vezetőjé­vel. Látogatást tett Anton Benya-nál, az osztrák par­lament és az Osztrák Szak- szervezeti Szövetség elnöké­nél. Találkozott Alois Mock- kal, az Osztrák Néppárt el­nökével, valamint Harald Ofner-rel, az Osztrák Sza­badságpárt alelnökével, igaz­ságügyminiszterrel. A szívélyes, baráti légkörű megbeszéléseken vélemény­megismerésére és hasznosí­tásra. A szakszervezetek ma­gyarországi feladatairól szól­va azt hangsúlyozta, hogy a célok kidolgozásakor, a vég­rehajtásra ösztönző mozgó­sításnál a magyar szakszer­vezeti mozgalom is számos új kérdéssel találta szembe magát. A megváltozott hely­zet a szakszervezeti tevé­kenység folyamatos és ru­galmas fejlesztését követeli meg nemcsak a termelés se­gítésében, hanem az érdek- védelem területén is — mu­tatott rá Herczeg Károly, aki beszédének befejező ré­szében hazánk és az NDK széles körű, baráti kapcso­latairól szólt, emlékeztetett rá, hogy a két ország mi­niszterelnöke éppen a múlt héten folytatott gyümölcsöző eszmecserét. ' cserét folytattak a nemzet­közi helyzetről, különös te­kintettel az enyhülés folyta­tására, a helsinki folyamat fórumainak jelentőségére. Áttekintették a kétoldalú kapcsolatokat és a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok közötti békés együtt­működés példájaként ki­emelték azok nemzetközi je­lentőségét. Hangsúlyozták: kölcsönösen arra töreksze­nek, hogy a két ország jó­szomszédi együttműködése folyamatosan fejlődjék, és legyen mentes a nemzetközi helyzet ingadozásaitól. En­nek érdekében újabb kezde-. ményezésekre, a lehetőségek gyorsabb feltárására van szükség. A Központi Bizottság tit­kára találkozott Franz Muh- rival, az Osztrák Kommu­nista Párt elnökével, és Erwin Scharf-fal, az Osztrák KP KB PB tagjával. Az elvtársi légkörű megbeszélé­sen áttekintették a nem­zetközi munkásmozgalom, valamint az MSZMP és az Osztrák KP közötti kapcso­latok időszerű kérdéseit. A megbeszéléseken és ta­lálkozókon részt vett Nagy János, hazánk bécsi nagykö­vete. PANORÁMA BUDAPEST Török István külkereske­delmi államtitkár meghívá­sára csütörtökön Budapes­ten tartózkodott Johann Bauer, az Osztrák Szövetsé­gi Kereskedelmi és Iparügyi Minisztérium államtitkára. Az osztrák államtitkárt fo­gadta Marjai József, a Mi­niszter t an ács ein ökh elyette- se és Kapolyi László ipari miniszter. Csütörtökön elutazott Bu­dapestről a Kínai Népi Szö­vetség a Békéért és Leszere­lésért elnevezésű szervezet öttagú küldöttsége, amely Cong Huaj-Tö püspöknek, a bé'kemozigalom alelnökének vezetésével — az Országos Béketanács meghívására — két hetet töltött hazánkban. A kínai békemozgalmi kül­döttséget fogadta Horn Gyu­la külügyi államtitkár és Pé­ter János, az Országgyűlés alelnöke. SIÓFOK Sióíolfon csütörtökön be­fejeződött a KGST egészség- ügyi együttműködési állan­dó bizottságának a népesség egészségi állapotával és az egészségügyi ellátás szerve­zésével foglalkozó szakértői ülése. Az ülésen, elemezték a jelenlegi ötéves tervidő­szakra vonatkozó együttmű­ködési programot is, ame­lyet résziben a magyar szak­emberek irányításával dol­goztak ki. HELSINKI A belügyekbe való durva beavatkozásnak minősítette Finnország azt a washingto­ni „dorgálást’’, hogy a Nica­raguának nyújtott gazdasági támogatás „nem illeszkedik a finn—amerikai kapcsola­tok kereteibe”. Finnország washingtoni nagykövete ki­jelentette, hogy az Egyesült Államoknak semmi joga be­avatkozni két szuverén ál­lam, Finnország és Nicara­gua kapcsolataiba. BERLIN Az NSZK állandó berlini képviseletén Carl Friedrich von Weizsäcker atomfizikus tartott előadást az európai béke kérdéseiről, majd nyílt vitát rendeztek, amelyen részt vett és felszólalt Her­mann Axen és Kurt Hager, az NSZEP KB Politikai Bi­zottságának tagja, a KB tit­kára. A környezetet védő techno­lógia kérdéseiről kezdődött csütörtökön nemzetközi ta­nácskozás az osztrák fővá­rosban. A csütörtöki meg­nyitón Helmut Zilk, Bécs polgármestere köszöntötte a résztvevőket, majd Ábrahám Kálmán államtitkár, az Or­szágos Környezet- és Ter­mészetvédelmi Hivatal el­nöke tartotta az első elő­adást a környezetkímélő, energia- és anyagtakarékos technológiák kifejlesztéséről, A tanácskozáson ismertetik majd Kapolyi László ipari miniszter előadását is ar­ról, hogy melyek az ipar feladatai a környezetvéde­lemben. hogy a világ munkásságának Szűrös Mátyás befejezte ausztriai látogatását Nyugatnémet körkép Taktika csak... Eikepzelhetö-e. hogy egy párt, amely nemrég emelte neves politikusát kancellár­jelöltjévé, most cserben, igazi támogatás nélkül hagy­ná őt? Egyes — felületes — lapok szerint így tettek a nyugatnémet szociáldemok­raták Johannes Rauval, akinek képe az 1987. január 25-i parlamenti választások előtt a plakátokra került; fő jelöltjük lesz. Legalábbis gyanakodva kell fogadni az ilyen állításo­kat. Mi történt, miből vontak le egyesek ilyen következte­tést? Willy Brandt, a párt elnöke és vitathatalanul leg­tekintélyesebb vezetője ki­jelentette mostani kongresz- szusuk kapcsán: jó esetiben 42 százalékra számíthatnak majd januárban. Rau vi­szont úgy indul a küzdelem­be, hogy nem hajlandó szö­vetkezni az egyetlen lehetsé­ges jövendő partnerrel, a tő­lük balra álló Zöldekkel, még akkor sem, ha csak az ö támogatásukkal tudnának kormányt alakítani. Tehát: vagy abszolút többséget sze­reznek a szociáldemokraták (ami pillanatnyilag elég ne­héznek látszik), vagy ma­radnak ellenzékben. Brandt még a propaganda kedvéért sem áltatja Raut és a pártot az abszolút többség (50 százalék és valamennyi) megszerzésének a lehetősé­gével. Tehát ellentét lenne köztük? Erre a kérdésre két válasz képzelhető el. Semmi­képpen nem hagyják magára kancellárjelöltjüket. de Brandt vagy a Zöldekkel kö­tendő szövetség irányába próbálja terelni Johannes Raut (elképzelhető, hogy a Strauss, CSU-pártvczetö mindenkit bírál két párt együttesen többséget tud majd alkotni a január utáni új parlamentben), vagy más, taktikai megfontolásai vannak. Ki nem mondja, de úgy véli, hogy a hiányzó 8— 10 százalékot bizonyos közép­rétegek (kisvállalkozók, tisztviselők, értelmiségiek, parasztok) megnyerésével lehetne megszerezni. Ehhez azonban az kell, hogy Jo­hannes Rau egy kissé úgy szerepeljen, mint pártok fö­lött álló személyiség, mint valamilyen „haza atyja”, aki ugyan számíthat a szociál­demokraták 42 százalékára, de.— miként hajdan Helmut Schmtd' — szociális és val­lásos .enyével más, polgári létegek támogatására is ér­demes. Bejön-e valamilyen válto­zat, vagy pedig a jelen erő­viszonyoknak megfelelően a jobboldal marad hatalmon? Nehéz jósolni. Mindenesetre a szociáldemokraták nemcsak egy személyiséggel indulnak a küzdelembe, hanem ön­állóbb külpolitikai elgondo­lásokkal, távlati kilépési ter­vekkel az atomenergia-kor­szakból és a jobboldali szo­ciális leépítési elképzelései­nek bírálatával. S most a másik oldalról. Ott is akad min csodálkozni. Brandt és Kau az SPD nürnbergi kongresszusán — lesz-e kedvük énekelni január 25-e után? A koalíciós partnerek. Kohl (balra) és Genscher Régen rjem támadta egymást a kormányzó koalíció, — te­hát Kohl és Strauss keresz­ténypártjainak és Genscher szabaddemokratáinak külön­böző szárnyai úgy, mint most. F. J. Strauss keményen bírálja Genscher külpolitikai lépéseit s igényét arra, hogy a választások után is kül­ügyminiszter maradjon. Fej­mosást kap azonban maga Kohl kancellár is, mert nem elég erélyesen utasítja visz- sza külügyminiszterének, sőt saját pártja egyes csoport­jainak rugalmasabb állásfog­lalásait, enyhe Amerika-bí- rálatait. Meglehetősen érdes sza­vak, sértegetések röpködnek München és Bonn között, va­lamint magában a főváros­ban. Egy szó, mint száz, alig öt hónappal a választások előtt teljes erővel dúl a kor­mányzó pártszövetség kebe­lében a pozícióharc: milyen arányban részesedjen a há­rom szövetséges párt, a Ke­reszténydemokrata Unió, a Keresztényszociális Unió és a Szabaddemokrata Párt a hatalomból — újabb győ­zelem esetén. Strauss táma­dásait Genscher ellen — ta­lán személyes igényektől is fűtve — ez magyarázza. De túl a személyeken, fontosabb a különböző, kormányon be­lüli irányzatoknak ez a szán­déka. hogy ő, és ne a másik határozza meg a kormány irányvonalát a következő négy esztendőre. Főképpen a külpolitikában. Ami pedig a jobboldal vár lasztási reményeit illeti, ezek nem rosszak. A múlt eszten­dőben gazdasági sikereket tudtak felmutatni. Külpoliti­kájuk ugyan nem túl látvá­nyos, túlságosan is igazodik Washingtonhoz, de kérdés, vajon a szociáldemokraták erőteljesebb Európa-közpon­tú szemlélete és belső távlati programja a jövedelmek igazságosabb elosztására, elég lesz-e a jelen erőviszo­nyok és parlamenti arányok megváltozatására január 25- én? TATÁR IMRE

Next

/
Oldalképek
Tartalom