Tolna Megyei Népújság, 1986. szeptember (36. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-18 / 220. szám

1986. szeptember IS.

NÉPÚJSÁG 3

A szocializmus megújulásának útja (1.)

A júniusi fordulat

A szocializmus megújulásának bo_____________________ nyolult folyamatai

Magyarországon általában az 1956. november 4. utáni időszakhoz kötik. Ahhoz a gyakorlathoz, amelyben az MSZMP újra érvényre juttatta a lenini elveket. Mostanában ezt a harminc évet, vagy ennek egy részét, a reformpolitika jelzőjével is szokták illetni, kifejezésre juttatva azt az egy időben elfeledett, vagy kevéssé emlegetett alapigazságot, hogy a szocialista társadalom, és annak vezető ereje, a párt tevékenységének szüntelen kritikus felülvizsgálatával, és ennek alapján az alkotó megújulással töltheti be hivatását.

Történelmi igazságot ismétlünk annak kimondásával, hogy az 1956 utáni megújulásnak megvan az eszmei és gyakorlati előzménye. Ez pedig a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének 1953 júniusi határozata, amely helyesen, jó irányba nyitott, s megvalósítása esetén politikai-társadalmi megújulást kezdeményezve, megerősítette volna a szocializmus pozícióit Magyarországon. Az 1953-as politikai fordulatot az tette szükségessé, hogy az MDP politikájában 1948 közepétől, a népi, a munkáshatalom győzelemre jutásától fokozatosán és egyre súlyosabb mértékben olyan torzulások mentek végbe, amelyek lejáratták a szocializmus ügyét és eszméit, a lakosság nagy tömegeit elfordították a parttól és a kormánytól, sőt. olykor szembefordították velük. A párt önelégült, elbizakodott, a személyi kultusz vakságával megvert vezetősége — mindenekelőtt Rákosi Mátyás és szűk vezetői köre — a maguk erejéből képtelenek voltak felismerni az ország válságosba forduló helyzetét. Az SZKP vezetői — akik Sztálinnak 1953 márciusában bekövetkezett elhunyta után maguk is felülvizsgálták a személyi kultusz okozta torzulásokat a szovjet politikai gyakorlatban —, figyelmeztették a magyar pártvezetőket a fenyegető veszélyre. A moszkvai konzultáció után, az ott tárgyaló delegáció jelentése alapján mélyreható és nyílt vita bontakozott ki a Központi Vezetőség 1953. június 27—28-i ülésén, és ott született meg „A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata a párt politikai irányvonalában és gyakorlati munkájában elkövetett hibákról, s az ezek kijavításával kapcsolatos feladatokról” szóló dokumentum.

A hibák — állapítja meg a határozat —- súlyos nehézségeket okoztak a népgazdaságban. A szektaszellemű, a kalandorpolitika elemeit is magában hordozó szocialista iparosítás nem számolt az ország tényleges erőforrásaival, különösen a beruházások feszített terve okozott gondot. A fie- zőgazdaság elhanyagolása és a felfokozot- tan gyors ütem a szocialista átszervezésben, a túlzott iparosítás miatt lecsökkenteti fejlesztés, az adminisztratív intézkedések és zaklatások minden vonatkozásban — különösen a beszolgáltatásoknál — züllesztöen hatottak a termelésre.

Mindez az életszínvonal jelentős csökkenését, a lakosság ellátásának romlását, a lakáshelyzet súlyosbodását vonta maga után. Az adminisztratív módszerek elhara- pózása, az önkényeskedés a lakossággal szemben, a törvénytelenségek, az alkotmány semmibevétele, az állampolgári jogokat, a személyes szabadságot és biztonságot már-már elviselhetetlen módon veszélyeztette. Szólt a határozat — sajnos csak visszafogottan — a törvénytelenségeknek arról a sötét rendszeréről, amely a koncepciós perekhez vezetett: „Helytelen troli. hogy Rákosi elvtárs közvetlenül utasításokat adott az Államvédelmi Hatóságoknak arra, hogy hogyan nyomozzon, kit tartóztasson le. utasítást adott letartóztatottak fizikai bántalmazására, amit a törvény megtilt.” Mindez megnehezítette az igazság felderítését.

A határozat a hibák fő forrását a párt kollektív vezetésének hiányában, és a káros vezérkedésben jelölte meg, amelyért elsősorban Rákosi Mátyást, és a hozzá, kapcsolódó vezetői klikket — Gerő Ernőt. Farkas Mihályt és Révai Józsefet — tette felelőssé.

A párt gazdaságpolitikájának gyökeres változtatását tartották a legfontosabb feladatnak. „Az új gazdaságpolitikai irányvonalnak alapvető célkitűzése: a lakosság

s mindenekelőtt a munkásosztály életszínvonalának lényeges és állandó emelése, a dolgozók szociális és kulturális ellátottságának megjavítása, tovább' folytatva, lassúbb ütemben a szocialista iparosítás politikáját, amely változatlanul a párt fő irányvonala.” Ezt a célt aztán részletesen taglalta a határozat, egyes szektorokat, illetve létesítményeket is megemlítve. Különösen behatóan foglalkozott a mezőgazdasággal, és itt nemcsak a termelőszövetkezetek számszerű fejlesztésének lassítását, az önkéntesség elvének érvényesítését. a szövetkezeti demokrácia növelését hangsúlyozta, hanem azt is, hogy jelentős termelési segítséget kell adni az egyénileg gaz- dálkodó parasztoknak, hogy az érdekélt- ségük fokozásával a szabadpiacra is árut vihessenek. Arról is szó volt, hogy meg kell szüntetni a kulákok zaklatását, felszámolva a sok középparasztot is sújtó kuláklistát. A beruházásokat úgy kell megvalósítani, hogy a mezőgazdaság javára alakuljanak az arányok. Részletes program foglalkozik az életszínvonal, az ellátás, a szociális juttatások, a lakásépítés, a szolgáltatások fejlesztésével.

A párt kollektív vezetésének létrehozásában a személyes vezetés és a személyi kultusz felszámolása az első, döntő lépés és ennek megfelelően Rákosi Mátyás kettős funkcióját (pártfőtitkár és miniszterelnök) megszüntették. Miniszterelnökké Nagy Imre megválasztását javasolta a testület az országgyűlésnek. Nagy Imre ugyan a PB tagja volt, sőt, miniszterelnök-helyettes (és ebben a minőségben a beszolgáltatások ügyének főnöke), de az előző időkben az agrárpolitikában a Rákosi-féle vezetéssel ellenkező nézeteket is hangoztatott, amiért bírálták, szervezeti rendszabályokat is alkalmaztak ellene, mindaddig, míg önkritikát gyakorolva, nem csatlakozott hozzájuk.

Látható tehát, hogy az 1953 júniusi ------------------ KV-határozat, bár a kialakult helyzetről és okairól mély elméleti elemzést nem adott, és inkább a napi feladatokból és kényszerűségekből adódó operatív programnak fogható fel, de szellemében és hangjában is megfelel a „politikai megújulás” követelményeinek. Vagyis volt esélye annak, hogy az olyannyira megérett fordulat végbemegy a magyar párt politikájában. Még előzőleg, az MDP Központi Vezetőségének plénuma előkészi- téséröl, a PB-ülésen Révai József így fogalmazott: ,.Voltak már pártválságok,

de más egy illegális párt, és más egy uralkodó párt válsága. A régi válság nem váltott ki országos visszhangot, de ennek elkerülhetetlenül országos visszhangja lesz . . Nem szabad félni attól a vihartól. amelyet a pártválság az ország vezetésében előidéz. Elkenve, részletekben, apró-cseprő rendszabályokkal nem lehetne az elkövetett hibákat kiküszöbölni.” Sajnos. amint a továbbiakon látni fogjuk, a hibák gyökeres megszüntetéséhez akkor még nem volt elég ereje (és bátorsága) a pártnak. NEMES JÁNOS

(Következik: Az új szakasz.)

Tanácskozás a szennyvízhasznosításról Vízkárelhárító

Mérlegen a mérce

Kultúrakínálat Nagyszokolyban

Szöveg nélkül

Bemutatóval egybekötött tanácskozást rendeztek szer. dán Kecskeméten a szennyvíz hasznosításáról. Mint el. hangzott: városainkban már most naponta több szennyvíz keletkezik, mint a Zagyva egész évi vízhozama Ennek csupán egyharmada kerül vissza tisztán a víz- háztartásba, a többinek szű_ rése, újrafelhasználása még megoldatlan.* * A folyamat gyorsítására kínálják elfogadható modellként a kecskeméti .szennyvízhasznosítási módszert, amely több mint tíz évi tapasztalaton alapszik és öntözés formájában kitűnően szolgálja a mező- gazdasági termelést. A kecs. kémé ti tapasztalatok és mérések szerint a kommunális víz megfelelő szűrés, ülepí- tés után nem károsítja a ta. lajt. sőt a rossz víztároló homokon segíti a humusz- képződést. Jelenleg naponta 15 ezer köbméter városi

szennyvizet fogad a Kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet, ahol az idén továbbfejlesztették a módszert. Korszerű, alagcsöves eljárással juttatják 760 hektáron termőföldre a nedvességet. A mezőgazdasági holtszezonban 70 hektáros nyárfaerdő fogadja az öntözővizet.

A modell továbbfejlesztése országosan is hasznos lenne. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ felmérése szerint a jelenleg termelődő szennyvizek ötven százalékát hasznosíthatnák a kecskemétihez hasonlóan a városkörnyéki mezőgazdasági üzemek.

Az értekezlet résztvevői megtekintették a Kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz öntözőtelepét, amelyet az idén nagy teljesítményű, programvezérlésű szívat tyúk. kai szereltek fel.

Vízkárelhárító gyakorlat a Tiszán

Kétnapos vízkárelhárítási gyakorlatot kezdett szerdán a Tisza tiszafoábolnai szakaszán. illetve a kiskörei tározótavon a Közép-tisza- vidéki Vízügyi Igazgatóság vízminőségvédelmi osztaga. A speciálisan felkészült szolgálat hétven tagja a folyó meghatározott szakaszán részleges mederelzárást hajt végre és olajcsapda „bevetésével” hárítja el a feltételezett úszó olajszennyeződést.

A kiskörei tározótavon, n vízlépcső főműve mellett lévő téli hajókikötő vizén gyakorlatoznak a yédelmi szolgálat. tagjai. A térségben vizsgára bocsátják a magyar találmányként jegyzett tavi merülőfalakat. Ezek segítségével kerítik be és távólít- ják el a környezetre ártalmas szennyeződést

Ahány ember, anyitóle vélekedés, még akkor is, ha kultúráról, pontosabban kul- túrakinálatról van szó. Itt is. ilyenkor is azok a meghatározók, mint általában: alapművel teég, ízlés, igény, pozíció, közös, illetve néha egyéni érdekek. Mindebben egy a közös vonás : ha enged, ha beismer valamit az egyén, akkor is talál (keres!) magyarázatot álláspontja igazolására. A kérdés ilyenkor csu pán az, hogy ki kit győ/. meg.

*

Szeptemberi verőíényben éli mindennapi életét Nagy- szokoly. Csendes település benyomását kelti: az utcán csak az autóbuszra várakozókkal, a boltba igyekvőkkel, illetve munkába menőkkel találkozhatunk. A „kiosztott jelzőt” igazolja az is, hogy még a kisvendéglő vezetőjének sem adnak túl sok munkát a „látogatók”. Körülnézünk a faluban. Először a tanácsház előtti moziműsort propagáló, zárt hirdetőtábla szúr szemet ízléstelenségével, elhanyagoltságával, aztán lejjebb néhány száz méterrel a felújításra váró kultúr - ház, de legalább egy kaszáért ácsingózó környéke öt- lik szemünkbe, majd a mozi elhanyagolt külseje keserít és bosszant egyszerre. Kultúrakínálatot nézni jöttünk Nagyszokolyba és férfiasán megvallva, az első benyomások nem a legkedvezőbbek az 1250 lelket számláló településen.

*

A kisvendéglő előtt várakozó Kovács Gyula nyugdíjassal elegyedünk szóba először.

— Kulturális lehetőségek? — kérdez vissza. — Az öregeknek ott a televízió, a fiatalabbaknak pedig a régi kisvendéglő-vezető szervezeti nótaesteket. . . Aztán ismeret- terjesztő előadásokat is tartottak a tanácsnál.

iMacher István vendéglős szerint nem sok lehetőség van a művelődésre, mivel a kultúrház majdnem hasznavehetetlen. Négy-öt éve már szóba került, hogy fel kellene újítani, de ez idáig elmaradt.

— A mozinál tetőátalakítást végeztek, tapétáztak, de az az igakság — ezt mint önkéntes tűzoltó mondom —, nem biztos, hogy megfelel a tűzbiztonsági követelményeknek. . . Más szórakozás? Nagy ritkán rendeznék discót és a Tihanyi doktor úr tart néhány állategészségügyi előadást. Volt egy szőlész-borász témában rendezett ösz- szejövetel is — mondja, majd megállapítja, ezekre az ismeretterjesztő előadásokra azért is szükség van, mert érdekli az embereket, ugyanis évente 3—4 ezer hízó „megy el” a háztájiból, de fejlett a szőlőkultúra is. A szokolyi emberek fogékonyak az új, a korszerű dolgok iránt.

Hutvágner Lajos, a fiatalság összetartását, a sok discót, a KlSZ-rendezvénye- ket emeli ki pozitívumként, aztán pedig a hetente kétszer játszó mozi műsorát bírálja, mondván, több krimit, illetve kalandfilmet kellene műsora tűzni.

— A kultúrházat belül kifestették, de nagyon elhanyagol! közli némi elkeseredéssel. — Kevés a pénz, mert előbb az utakat kell rendbetenni — állítja, majd megtoldja lannyival, hogy több lehetőség kéne a fiataloknak. ..

Bekukkantunk a vegyesboltba is. A pultra helyezett téli cipők és a különböző flanelanyagok közül könyvek kandik állnak ki. Szabó Gyuláné szerint nagyon ritkán fogynak az Írói alkotások. A jobb könyveket egyből elviszik, a jelentősebb vásárlások inkább a családi ünnepekhez kapcsolódnak.

— A gyerekek is legtöbbnyi- re .a könyvtárból visznek olvasnivalót — summáz.

*

A tanácsháznal, az eflőre- küldött telefonüzenet, segítségével, hivatalos információért ülhetünk le beszélgetni Viiszló József tanácselnökkel, Liziczai Imre vb- titkárral, és Galambos Magdolna KISZ-titkárral, kui- túrház-iga zgat óva 1. Sorra vesszük a programkínálatot. A művelődési házban kéthetente videó-d'iscót, havonta bált, évente egy alkalommal

— a moziban — műsoros előadást rendeznek. Galambos Magdolna arról panaszkodik, hogy legutóbb a Markos—Nádas műsort szerették volna „megszerezni”, de nem sikerült, mivel útiköltségei együtt 14—15 ezer forintba került volna az előadás. A KISZ-titkár nem mondja ki ugyan, de szavaiból kitetszik, hogy nem megoldott a kisebb települések színházi előadással, illetve szórakoztató műsorokkal való ellátása. (Emlékeztetőül: a valamikori tájoló, falujáró Déryné Színház helyett nincs semmi, a haknizó fővárosi művészek legálisan megállapított gázsija, a műsorszervező esetenkénti „külön-kérései” nincsenek összhangban a művelődési otthonok fizetőképességével. A megoldás régóta várat magára.)

— A színházi jellegű rendezvényeket, ha vannak, a kultúrház körülményei miatt a moziban szoktuk megtartani — így Viszló József. — Nehéz örökség, egy elhanyagolt épület maradt ránk.

Szükség lenne az állagmegóvási munkákra — több szőr kértek támogatást a megyétől —, de a tanács pénzügyi helyzete nem olyan, hogy ez megvalósulhatna. A személyi feltételek sem jók, a KISZ-kor- osztály vállalja az igazgatói munkát, és ' ferjhezmenetel.

bevonulás miatt évente változik a tiszteletdíjas igazgató személye.

— Ezek szerint nem integrált az intézmény — állapítjuk meg. — Mennyire segítik. a pedagógusok a köz- művelődési munkát?

— A tizenkettő közül öt bejáró, egyébként pedig annyi társadalmi megbízatásuk van, hogy többet már nem lehet rájuk „rafcni” — közli a tanácselnök és a vb- í it kár megtoldja:

— Az összes állami, és társadalmi ünnepen és minden megmozduláson csak rájuk támaszkodhatunk, mivel az agrárértelmiség a té- esz egyesülésével elkerült a faluból. (Nem bántó szándékkal jegyezzük meg: máskor is sok társadalmi megbízatásuk volt a tanítóknak, tanároknak, mégis, szervezői, alakítói voltak a községek kultúrál ils életének.. .) A művelődési ház éves költségvetése 114 ezer forint, amiből 50 ezer a tanácsi támogatás. Az előbb említett tarifák esetében — beszámolva ebbe a bér és fenntartási jellegű kiadásókat — belátható, hogy addig nyújtózkodnak, ameddig a takaró ér.

— Hogyan, mivel szórakozhatnék, művelődhetnék, ha nagyszokolyi lennék? — tudakolom, s az első válasz a hétezer kötetes, nyolc éve készült könyvtárat említi, a mán ék 150 — többségében

— általános iskolás olvasója van. Eljárhatnék a kisvendéglőbe nótaestekre és a presszóba, illetve a nyolc éve működő nősök klubjába, aminek évi 4—5 rendezvényén csak házaspárok vehetnek részt; hetente kétszer mozit nézhetnék, ugyaneny- nyi alkalommal a KISZ- klub programjában vehetnék részt, horgászhatnék, a remekül működő, megyei és területi versenyeken kiválóan szereplő MHSZ-lövész- klub, illetve a modellező- klub tagja lehetnék, és leköthetne mint a helyieket a 450 présház és szőlő egyike. Ezen kívül 309-re szaporíthatnám a tévéelőfizetők számát, 236 fölé emelhetném az újságelőfizetéseket. A kérdés csupán az, hogy kielégítene-e mindez.

A tanácselnök összegzésképpen elmondja még: rengeteg, négyszáz a hatvan éven felüli, 250 a 65 éven felüli lakos, akik _ nem úgy és nem azt igénylik, mint másutt, ahol jobb személyi és tárgyi feltételekkel rendelkeznek. Az összetétel ismeretében elmondja: ezeket az embereket nagyon nehéz bevonni a művelődés szervezett formáiba. Talán ha a körülményeken javítani tudnának, akkor nagyobb eredményt lehetne elérni. . . Nekik a népességmegőrzés az elsődleges feladatuk.

•

Mindezekhez annyit fűzünk hozzá: éles kontrasztot mutatnak a rendezett porták, és az elhanyagolt középületek, köztük a kultúrház és a mozi. A népességmegtartás fontosságával egyetértünk, de hisszük, hogy annak egyik . feltétele a helyi — lehetőségekhez, igényekhez igazodó

— kultúrakínálat, stílszerűen: kultúrált környezetben.

ÉKES LÁSZLÓ Fotó : iCzakó Sándor