Tolna Megyei Népújság, 1986. szeptember (36. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-17 / 219. szám
1986. szeptember 11. NÉPÚJSÁG 3 Vásár — másképp Még meg sem nyílt az idei BNV, amikor már divatos beszédtémává vált. Amint arról néhány lap híradásából értesülhettek, a mostani őszön több. magyar cég nem vesz részt a vásáron, vagy legalábbis cikkünk megírásáig nem jelentkeztek. Képtelen volt hát bárki is rábírni őket elhatározásuk megmászására. Sőt, mi több, egész alágazat, a gyapjúipar nem érezte fontosnak, hogy standdal jelen legyen. Kár volna emiatt meghökkennünk, felháborodnunk, vagy szomorkodnunk. A vállalati önállóság korát éljük, minden gazdálkodó szerv maga dönt afelöl, hogy milyen rendezvényeken képviselteti magát, mennyire ítéli azt fontosnak. Megszűnt a felülről jövő „leszólások”, sugal- mazások kora, mint ahogy szűnőben van az olyannyira nem szimpatikus „elvárásoké”, vagy a támogatásoké. Annak a kezében, illetve a fejében legyen a döntés joga, aki állja a cehhet, és fizet a részvételére nem csekély forintokat. Ha tehát úgy ítéli meg, nem érdemes eljönnie, mert már jövőre is eladta összes áruját, kapacitását jó előre lekötötte, minek hirdessen? Csak azért, hogy tudassa, jelen van a piacon? Egy nagy cipőgyár mindenképpen jelen van a belföldi kínálatban, bizonyos cikkeivel olykor monopolhelyzetben is. Ha ügyes és szerencsés, akkor a külpiacon is jegyzik, és lehet, olyanok a vevői, akik rövid udvariassági látogatásra, mondjuk a tengerentúlról, nem is röpülnek ide a BNV kedvéért. Előfordulhat, hogy a hiányzó vállalat nem a vásárt tartja a legalkalmasabb marketing-eszköznek kínálata megismertetésére. Netán: nem ezt a vásárt. Hasznos volna afelől a Hungexponak — csak úgy, kollégális minőségben, mint egyik gazdálkodó szerv a másiktól, teljesítő a megrendelőtől — megtudakolni a távolmaradótól az okot, mert esetleg ö is tanulhat belőle. Megeshet, hogy korábban a részvételi díj elleneben nem nyújtott olyan szolgáltatást, amelyet elvárt volna tőle egy iparvállalat. A harmadik eset, amikor egy szakma mélyponton van. Vezetői úgy vélik, minden fillér számít, takarékoskodnak, egyébként sem tudnak kirukkolni komoly ajánlattal, világszínvonalú áruval, ezért legfeljebb egy tablóval jelzik, hogy léteznek, semmi több. Ez a jelzés ezúttal nem anyagira a potenciális vevőnek szól, mint inkább a szakma felügyeletének — akárha új szabályozással is, de rendet kell tenni a házuk táján ... Ettől függetlenül természetesen az idei BNV-n is zajlik majd az élet, lesz sok divatbemutató, kóstoló, szakmai nap és több tucatnyi külföldi kiállító, ha nem is jegyeznek abszolút rekordot számukban. Ez betudható visszafogott importpolitikánknak, beruházási helyzetünknek. Mindenképpen érdekes, hogy jó néhány partnerünk először vagy sok év után újból nemzeti kiállítással jelentkezik, ami külkereskedelmi térképünk egyes részleteinek átrajzolására utal. Számíthatunk üzletkötésekre is, bár azzal aligha árulunk el titkot, hogy az üzletkötések többsége nem a BNV idején kö- ; tődik, mint ahogy a házasságok sem a t mennyben köttetnek. A vásár legfeljebb jó alkalom arra, hogy aláírásokkal pecsételjék meg a szerződést. Az idei BNV mindenesetre figyelmeztet rá: nincsenek örök érvényű szabályok, és jó néhány tabu is csak annak volt kikiáltva. Az érem másik oldaláról se feledkezzünk meg. Aki részt vesz a vásáron, és költségekbe verte magát emiatt, tudja is, hogy miért teszi. Itt volna az ideje, hogy a résztvevők saját maguktól várják el elsősorban a színvonalas üzleti munkát. Ne csak a pletykálkodás csörgedezzen, a kávé folyjon a standokon. Mély gyökerei vannak e magatartásnak. A magyar (vásári) munkastílus — külföldi színhelyeken is — általában, és enyhén szólva, laza. Nincsenek követelmények, és ez a lagymatag álmunka terjed. A nagyközönségnek drága prospektusokat osztogatni: ezért nemhogy külföldre utazni bűn, de a termékek többségének esetében Kőbányára is kár. Mindehhez persze, tudni kellene egy cégnek, hogy mit is akar egyáltalán. Ne legyen hiánycikk az alapokon nyugvó terv, a markáns piacpolitika, a megbízható gyártmányfejlesztés. Igazi újdonságokkal kellene kirukkolni, és elérni, hogy annak stabil gyártási háttere legyen. Ha rendelni akar valaki abból, ne döbbenjenek meg ezen, hiszen éppen ezért vannak itt! Ilyen feltételek mellett nagyon hasznos fórum egy vásár. Világszerte óriási a divatja, ha nem is a BNV-stílusú bemutatóknak, hanem a szakvásároknak. Nem a műfajban van tehát a hiba. Ezért aztán korántsem baj, hogy így alakult az idei BNV, az lett volna felesleges, ha azok is felvonulnak, akik ennek nem érzik szükségét. A Hungexpo igy is fogja teljesíteni bevételi tervét, el fogja adni másképp területeit. Ez a vásár kicsit más, mint a többi. Es e tény fontos gazdasági jelző lehet. ELEK LENKE Úttörőszövetség-HM Együttműködési megállapodás Együttműködési • megállapodást kötött a Magyar Úttörők Szövetsége ps a Honvédelmi Minisztérium. Ennek értelmében a két fél a jövőben továbbfejleszti az úttörő korosztály körében végzett hazafias honvédelmi nevelőmumkát, a Magyar Néphadsereg életének, tevékenységének bemutatását. A technikai propaganda bővítésével igyekszik hozzájárulni a korszerű haditechnika és a katonai szolgálat iránti érdeklődés felkeltéséhez. valamint az eddigieknél hatékonyabban, közösen tevékenykedik a gyenmek- és úttörőlétesítmények fejlesztésében. Baromfilábbörök Kiskunmajsáról Baromfilábbőröket feldolgozó üzem kezdte meg működését a Kiskunmajsai Jó- náthán Termelőszövetkezetben. Hasonló nincs az országban. Egy kutatócsoport — Dévai László, Romhányi László, Serdült Gyula és Fischer László — találmányának ' hasznosítására hozták létre. Az üzem a négy szakember által kidolgozott eljárással szárnyasok lábbőréből állít elő díszmű alapanyagot. A terv szerint évente egymillió csirke, tyúk, liba és pulyka lábának bőrét dolgozza fel egy sajátos cserző- és festőeljárással, az egzotikus hüllőkéhez hasonló mintázatú és minőségű bőrré. Van köztük olyan, amelyet csak szakember tud megkülönböztetni például a kígyó bőrétől. Kiadványok megújulás A politikai könyvnapokra az idén is számos új kötetet kínál a Kossuth Könyvkiadó. Közöttük négy olyan kiadvány szerepel, amelyek 1956 őszének tragikus eseményeivel foglalkoznak, s bemutatják az ellenforradalom főié kerekedő nemzeti és szocialista megújulás folyamatát, fontos állomásait. Az ellenforradalom utóvéd- harca című kötet, Geréb Sándor és. Hajdú Pál munkája már kapható a könyvesboltokban. A szerzőpáros . az 1956. november 4* utáni helyzetet elemezve bemutató ja az ellenforradalmi fegyveres csoportok létrejöttét, társadalmi összetételüket, létszámukat, politikai céljaikat és az ellenforradalmi eseményekben játszott szerepüket. Ismertetik akcióikat, s felszámolásukat a november 4—9 közötti fegyveres harcokban! A kötet nyomon követi a konszolidáció ellen legaktívabban fellépő politikai csoportosulások, a revizionisták szervezkedését, valamint az ellenséges csoportok és személyek tevékenységét a Nagybudapesti Központi Munkástanácsban, az írószövetségben és a különböző „forradalmi” bizottságokban A könyv feltárja a Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány bojkottjára irányuló - akciók bukásának és a ..Márciusban újra kezdjük” jelszóval meghirdeteti újabb fegyveres felkelés meghiúsulásának ókait. Drámai napok címmel hamarosan a könyvüzletekbe kerül Hollós Ervin és Lajtai Vera új kötete, amely az 1956. október 23. és november 4. között eltelt időt vizsgálja. Ay ellenforradalom eseményeit átfogóan bemutaa szocialista kezdetéről tó történeti feldolgozás napról napra haladva — levéltári anyagok és más dokumentumok, visszaemlékezések, bírósági perek, valamint tanulmányok segítségével — ismerteti a történteket. Bemutatják, miként alakult át az október 23-i tüntetés ellenforradalmi harccá, hogyan alakultak ki a fegyveres ellenforradalmi csoportok, milyen szerepet játszottak befolyásuk növelésében a nyugat-európai sajtótermékek és hírszerző szervek. Elemzi azt is, hogy mi volt a szerepe a Szabad Európa Rádiónak, illetve a Budapesten működő egyik-másik nyugati követségnek, s miként következett be az ellenforradalmi erők elszigetelődése, majd szétesése. A tragikus események tárgyalásával párhuzamosan bemutatják a forradalmi munkásmozgalom erőinek újjászületését, a pártvezetés határozott forradalmi fellépését, a Szovjetunió és a szocialista országok internacionalista segítségnyújtását, az MSZMP újjászervezését. A 30 év krónikája 1956— 1986 című képes könyv, kevés szöveggel, ám annál több fotóval, rajzzal, karikatúrával, statisztikai összeállításokkal mutatja be az elmúlt három évtized eseményeit. A kiadó ismét megjelenteti Berecz Jánosnak az Ellen- foradalom tollal és fegyverrel 1956 című munkáját. A harmadik, bővített kiadásban a szerző újabb kutatások alapján mutatja be a Magyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány megalakulásának körülményeit, a forradalmi ellentámadás megszervezését, a szocialista konszolidáció első lépéseit, ösz- szegzi az elévülhetetlen tanúságokat. (MTI) T éesz-történeíem A hetvenes évek OZORÍII Életünk, gazdálkodásunk múltja ma már történelem. A mezőgazdasági üzemek életének történetét az ötvenes évekről a gyönki tsz, a hatvanas évektől pedig a gerjeni szövetkezet egykori vezetőinek emlékezésével kezdtük. Az elmúlt évitizedben megélt jellemző eseményekről Katona Istvánnal, az Ozorai Egyetértés Szövetkezet elnökével beszélgettünk. Nem titkolt célunk az. hogy most, a mezőgazdasági szövetkezetek V. kongresz- szusa előtt felelevenítsük az elmúlt negyven esztendő szövetkezeti mozgalmának jellemző eseményeit. * Katona István 1964 óta dolgozik a négy szövetkezet egyesülésével létrejött ozo rai tsz-ben. — Amikor a szövetkezetbe kerültem, a legjellemzőbbnek azt tűnt, hogy nagyon gyakori volt az emberek között a konfliktus, többet bántották, mint segítették egymást. Teljesen új garnitúra 1969-ben került a szövetkezet éllére — ebben az évben, majd 1970-ben és 1972-ben szanálták a tsz-f. Nehezen nagyon, de talpra álltunk. Engem 1973-ban választott meg elnöknek a tagság, a főkönyvelő már nyugdíjas, de még ma is itt dolgozik. a főagronómus 1975 óta látja el változatlan beosztásban a feladatát. — Mi volt a jellemző a hetvenes évek elejének gazdálkodására? — A növénytermesztésben teljes szerkezetátalakítást hajtottunk végre, felszámoltuk a kertészeti ágazatot, megszüntettük a lucerna- mag, a magrépa, a levendula termelését. Azóta kukoricát, búzát, napraforgót termelünk, s kevés repcét. Az állattenyésztésben 1967-ben kezdődött a tehenészeti telep beruházása: a bekerülési költség 33 millió 50 ezer forint volt. Négyszáznyolcvan- nyolc férőhelyes tehenészeti telepet építettünk, kötött tartásút mi is, mint annak idején mindenki az országban Nem lehetett mást tenni, hisz erre kaptunk 70 százalékos állami támogatást. Kísérleti telepnek indult a miénk, s az volt benne a „kísérlet”, hogy az állatok egy lakitációnál tovább nem bírták a betont, s nagyon rövid idő után a kényszer- vágóhídfa kerültek. — Ez az állatok életmódjától teljesen idegen tartástechnológia sem a tervezés, sem pedig a betelepítés időszakában nem tűnt fel a szakembereknek ? — A magyar tervezők akkori véleménye alapján mindenki esküdött arra, hogy a betonistállóban álló szarvas- marhák igen nagy hozamot produkálnak. Pedig már az első nap látszott: ez a módszer nem válik be. A gyakorlati szakemberek észrevették, de nem volt visszaút. Ráadásul az állategészségügyi rendelkezések értelmében kizárólag nagyüzemektől vásárolhattunk tenyész- alapamyagot. Csakhogy _ az országban abban az időiben zajlott a tbc-mentesítés, s a telepre bekerült állatok az első oltásra bereagálták. A minisztérium engedélyezte az újramentesítést — ami azt. jelentette, hogy tehenenként 10 ezer forint támogatást kapott a szövetkezet. Ez az összeg azonban a bekerülési költségnek csupán harminc százalékát fedezte. Úgy döntöttünk, hogy fajta- áfa laki tó keresztezést végzünk: magyartarka alapanyagot vásároltunk, s ezt kereszteztük a Holstein-, Frízzel. — Mennyibe került mindez a szövetkezetnek? — ötmillió forintba. A megyei állategészségügyi állomás vezetője, dr. Dési Bertalan személyes problémájának tekintette az ozorai tehenészeti telep ügyét, s azt mondta: addig nem megy nyugdíjba, míg az ozorai telep dolgát rendbe nem teszi. Munkaviszonyának utolsó napján hozta el a telep „A” minősítését bizonyító okiratot. Kötött tartáséiból kötetlen tartáséivá 1973 és 1975 között alakítottuk át a telepet. A beton,jászlakat kompresszorra! zéiztuk szét, ezt a munkát a tsz minden egyes tagja három műszakban végezte. Az -előző technológiából- csupán a falak maradtak meg, a fekvőboxos, kötetlen tartásmódra tértünk át. Ezzel -megszűntek az állategészségügyi gondok, igen alacsony lett az elhullás, a tejtermelés 2000 literről 4—5000-re nőtt. — Az elhibázott beruházás meddig éreztette hatását? — Ezt a félrelépést nyögjük, és nyögni fogjuk, míg létezik a telep. A falutól öt kilométerre, épült, értékes szántóföldre, a legelőtől távol. A villanyt, a vizet oda kellett vezetni, utat építeni, ho'lot-t a régi telepeken ez már adott volt. A községben élő -gondozókat naponta négyszer kell szállítani a munkahelyükre, s onnan haza, ami az idők végeztéig növeli a költségeket. — Milyen más beruházásokat eszközölt a szövetkezet a hetvenes években. — ' Sem gabonatárolónk, sem szárítónk nem volt, holott 5220 hektáron gazdálkodtunk. Ezekben az években kellett megvalósítani mindazt, ami a gazdálkodás alapfeltételeihez tartozik. Mintegy 1500- vagonnyi tárolóteret építettünk. Napjainkig 1973-tól évente 10—15 millió forint beruházást hajtunk végre, hitelekkel, állami támogatásokkal együtt egy-egy tervcíklusban 80—100 millió forintot költöttünk beruházásra. Sok gondot fordítunk a szociális létesítmények építésére, — az üzemi konyha például nemcsak a dolgozók, hanem az idős emberek étkeztetését is megoldja. — Milyen gépek dolgoztak a szövetkezeték földjein, állattenyésztési telepein annak idején? — A gépesítettség a 70-es évek elején a megyében a mi szövetkezetünkben volt a legalacsonyabb színvonalú, — nulla értékű gépekkel dolgoztunk. A bábolnai IKE taggazdasága 1973-ban lett a szövetkezetünk. Vásároltunk is gépeket, meg béreltünk is. Később — minthogy a gépbérlet- után nem képződik amortizáció — a bérleti szerződést felmondtak, s hitelekből vettünk gépeket. Megítélésünk szerint a gépesítettség nálunk jó, pedig a fürge- di szövetkezettel történt egyesülés után 6600 hektár lett a szövetkezet területe. Ma rear ott tartunk, hogy a szomszédos téeszekben mi vállalunk munkát, talajelő- készítest, szervestrágyaszórást, betakarítást. Idén például a Tamási Béke Téesz 422 ezer forintot fizetett nekünk a kombájnolásért. — Egyszerűbb vagy bonyo- lultább volt az ügyintézés másfél évtizede, mint manapság? — Lényegesen egyszerűbb. Most gyakori a párhuzamosság, előfordul, hogy ugyanazt a statisztikai jelentést több külső szerv is kéri tőlünk más-más napra. Előrelátóbb volt az irányítási rendszer: jobban lehetett következtetni arra, hogy mi várható holnap, vagy holnapután. — Az utóbbi években generációváltás történt az ozorai téeszben is. — A téesztagság tulajdoni viszonya megváltozott, ma a 852 tagból 462-en nyugdíjasok. A generációváltással párhuzamosan megváltozott a szemlélet is, s ezt megítélésem szerint követnie kellene a téesz-törvénynek is. Arról van szó, hogy felelős kérdésekben döntenek a nyugdíjasok is, noha sok esetben nem tuják érzékelni a dolgok súlyát. Érthető ez, hiszen a gazdálkodás számos kérdésében nem érdekeltek. Mindezt tudjuk, de tisztában vagyunk azzal is, hogy a dolgok menetébe minden té- esztagnak joga van beleszólni. — Az elmúlt időszakban mennyit változott a szövetkezet tagságának emberi arca, mentalitása, munkamorálja? — Rengeteget változott, és minden esetben a jobbik irányba. Az, hogy gyakrabban figyelmeztetjük az embereket ma^ nem azt jelenti, hogy fegyelmezetlenebbek, inkább arról van szó, hogy most jobban észrevesszük a hibákat, igényesebbek vagyunk. Lényegesen kultúrál- tabb az emberek viselkedése: a hetvenes években még tartottunk olyan közgyűlést, ahol mindenki egyszerre beszélt. Az igényesség következtében nemcsak a viselkedés, hanem a munkakultúra is lényegesen más, jobb lett, s közvetlenebb ma a vezetők és a tagok kapcsolata, mint volt eigykor. • Ozorán délidő van, a boltok ajtaja nyitva, a piacon még zajlik az élet. Sétálunk a téeszebédlő felé, köszönnek, köszönünk. Ahogy átmegyünk a patak hídjárj, Illyés Gyula sorai jutnak eszembe : „Nem vágyok élni, ahogy egykor éltem, Ötödmagammal egy rossz tűz körül. Itt élnék mégis ezen a vidéken, itt élnék, élhetnék csak emberül.", D. VARGA MARTA Katona István téeszelnök
