Tolna Megyei Népújság, 1986. szeptember (36. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-01 / 205. szám

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXVI. évfolyam, 205. szám. ÁRA: 1,80 Ft 1986. szeptember II., hétfő Mai számunkból TÁKSKÖZSÉGI KÉPVISELET (3. old.) DÉDAPÁINK VÍG KEDÉLYE (4. old.) SURDA HELYETT ZELIG, KIEBLIK ÉS RADANOVICS VOLT A SZTÁR (5. old.) KEZDŐDIK A TANÉV (3. old.) B is emlékek keévben löm, hogy vajon van-e jogom ez tartozónak számítani maga­ivei idősébib fiúkat már rend- íventére”, a hat-hét évvel öre- em egyet elragadott az utolsó télén mozgósításának örvénye. Engem az a pár év különbség és jószerencsém vol­taképp megóvott attól, hogy közvetlen szenvedője, vagy akárcsak szemtanúja legyek a harci cselekmé­nyeknek, a bombázásoknak, a civil lakosság esztelen . öldöklésének, és mindazoknak, amivel összekapcsoló­dik bennünk a háború fogalma. Mégis megannyi örökre belémivódott képet őrzök magamban a második világháborúról. És nem csupán olyan gyermekkori emlékek formájában, mint a há­zunk közelében 1939 őszén táborozó lengyel katona- menekültek; 1941 nyarának keletre induló katonavo­natai; három-négy évvel később pedig a messzehordó ágyúk „szerenádja”: a vízbe lógó hídroncsok; a depor­tálásból hazatérő csontváz emberek; a Budapesttől Baranyáig öt napon át tartó vasúti Odüsszeia. Ifjú--és felnőttkorom megannyi utazása tovább sza­porította emlékeimet iszonyú háborús mementokkal, s ha valamennyit lajstromozni próbálnám, idő és hely kévés lenne hozzá. A háború borzalmai ott fészkel­nek agyamban az egykori Sztálingrád centrumában „eredeti'’ formájában megőrzött úgynevezett Pavlov- ház emlékében — védői utolsó csepp vérükig, hónapo­kon át dacoltak a hitlerista hódítói őrülettel. Meg­maradtak a leningrádi piszkarjövói emléktemető sok- ; Bak hektáron át — szinte csatarendben — húzódó há­borús sírjai képében; az 1942-es volt a legnépesebb évjárat. Egy kislány azóta ereklyévé vált iskolásfü­zete akkor nagyon is jellemző tragédiát rögzített: azt, hogyan viszi el sorban az éhhalál családjának vala­mennyi tagját. Utoljára őt magát is .. . De elég a háborús emlékekből. Ki-ki a maga mód­ján folytathatná közvetlen vagy közvetett élmények szellemidézésével a sort, de a múlt — a, költő sza­vaival élve — „csak példa legyen most’’. A második világháború nem minden országban járt egyforma pusztításokkal, s abban is nagy különbség vollt, mely néD mekkora részt kényszerült vállalni a hitlerellenes koalíció terheiből. A megpróbáltatások és erőfeszítések oroszlánrésze kétségtelenül a Szov­jetunióra esett. Egy újabb világháború azonban nem egy bizonyos ország, egy adott térség biztonságát fe­nyegetné, hanem az egész emberi civilizáció létét. „Nem lehet szó valódi biztonságról, Amennyiben az nem mindenkinek egyenlő és mindenre kiterjedő biz­tonság. Ha valaki másként gondolkodik, az illúziók világában, az önáltatás világában él” — mondotta erről az egyetemes, globális felelősségről augusztus 18-i emlékezetes tévébeszédében Mihail Gorbacsov. Az SZKP KB főtitkára ezt a gondolatot később az úgy­nevezett új-delhi Hatok (Argentína, Görögország, In­dia, Mexikó, Svédország és Tanzánia) vezetőihez in­tézett -válaszlevelében továbbfejlesztve hangsúlyozta; ma nincs fontosabb feladat, mint a nukleáris fegy­verkísérletek beszüntetése. Aki ismeri a fegyverkezés, az arzenálok megújítá­sának logikáját, annak kézenfekvő, miért éppen a nukleáris robbantások beszüntetését nevezte a legsür­getőbb feladatinak a szovjet vezető. Ilyen robbantá­sok nélkül elképzelhetetlen a fegyverek új nemzedéke, I ninlcs igazi előrelépés sem P támadó fegyverzet, sem a hírhedt „csillagháborús” fegyverzet terén. Másfelől viszont az atomfegyver-kísérletek beszüntetésére vo­natkozó szovjet—amerikai megállapodás kidolgozásá­nak konkrét programja megteremthetné a kellő bi­zalmat a két vezető hatalom közötti kapcsolatokban. Egy ilyen jelentős fegyverzetkorflátozási lépés értelmet adhatna egy idei szovjet—amerikai csúcstalálkozónak is, átfogó pozitív hatással lehetne a nemzetközi kap­csolatok egészére. Ezekben a napokban történelme eddigi legtragiku­sabb fejezetének kezdetére, a második világháború ki­törésére emlékezik az emberiség. Az idei esztendőt az ENSZ nemzetközi békeévnek nyilvánította, szeptember elsejéről, a második világháború kitörésének napjá­ról pedig békenapként emlékezünk meg. A békéért aggódó közéleti személyiségek kezdeményezésére ez év október 15—18. között Koppenhágáiban tanácsko­zásra ül össze a béke-világkongresszus. “Mindezeknek az akcióknak az a céljuk, hogy a különböző országok és népek — társadalmi és politikai berendezkedésük­től függetlenül — konkrét lépéseket tegyenek és sür­gessenek a háborús veszély elhárítása, az országok kö­zötti bizalom és együttműködés erősítése érdekében. A tömegmegmozdulások természetesen önmagukban nem tudják megfékezni a fegyverkezést, megakadá­lyozni a háború felé sodródást. De figyelmeztetnek mindenkit arra, hogy korunk parancsa : az emberi élet megóvása, Földünk védelme. Ez pedig nemzetközi ösz- szefogást sürget. Egyszerű emberektől és politikusok­tól egyaránt korábban soha nem tapasztalt felelősség- érzetet és önmérsékletet követel. SZÄSZI JÓZSEF Urho Kekkonen meghalt Vasárnapra virradóra éle­tének 86. évében elhunyt Ur­ho Kekkonen, egykori finn államfő. Közép-európai idő szerint nulla órakor, ottho­nában érte a hálál. A finn hírügynökség rövid jelentése szerint a halál közvetlen oka agyi vérkeringési zavar volt. Finnországban nemzeti gyászt rendeltek el. Kekkonen 1900. szeptember 3-án született. Hugzonöt éven át, 1956 és 1981 között volt Finnország köztársasági elnö­ke, Nyolvanegy éves korá­ban, 1981 októberében egész­ségügyi okokból lemondott tisztségéről. Azóta visszavo­nultan élt otthonában. Urho Kekkonen sokat tett azért, hogy Észak-Európa atomfegyvermentes övezet legyen. Ö volt az 1975. évi helsinki Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet házigazdája. Tevékenyen ki­vette részét a finn, semleges- ségi politika megteremtésé­ben és abban, hogy jószom­szédi viszony jöjjön, létre ha­zája és a Szovjetunió között. (Nekrológ a 2. oldálon.) Békehétvége - gazdag programmal Ma kezdődik a hungarológiai világkongresszus Csehák Judit Bécsbe utazott Szeptember 1—5. között Béc&ben kerül sor all. hun­garológiai világkongresszus­ra, amelynek védnökei között van Lázár György miniszter­elnök és dr. Franz Vranitzky osztrák kancellár. Csehák Ju­dit, a Minisztertanács elnök- helyettese vasárnap Bécsibe utazott, ahol a magyar kor­mány képviseletében részt vesz a világkongresszus meg­nyitóján. Kíséretében van Riátkai Ferenc művelődési miniszterhelyettes. A sokszínű, változatos, megújulásra is képes magyar békemozgaímat reprezentáló, az egész országra kiterjedő, számos hazai és nemzetközi béke- és szolidaritási akció­hoz is kapcsolódó nagyszabá­sú békefesztivál volt szom­baton és vasárnap az Orszá­gos Béketanács és a Magyar Televízió közös rendezésé­ben. A fővárosban a Vörös­marty tér volt a rendezvé­nyek központja. Kora dél­előtt a gyorsan gyarapodó tömeget ifjúsági zenekar szórakoztatta, majd Csizma­dia Sándor énekelt „köszön­tőt” a Jó reggelt, Magyar- ország című dallal. Ezt kö­vetően' a Jeszenszky Jazz Balett bemutatójára került sor, utánuk a KISZ Központi Népi Együttes lépett színpad, ra látványos, hangulatot te­remtő műsorával. A térről indult Agárdra a kerékpá­rostúra — a közkedvelt ve­lencei-tavi üdülőhely ugyan, csak egész napos program­mal várta a béketalálkozó résztvevőit. A békekorzón a külföldi békemozgalmak kép­viselőivel, a magyar béke­közösségek, klubok tagjaival, a hazai békemozgallmi mun­kában aktívan részt vevő közéleti személyiségekkel ta­lálkozhattak mindazok, akik bekapcsolódtak a békenap eseményeibe. A jeles vendé­gek között üdvözölték Jan Martensont, az ENSZ főtit­kárhelyettesét is. A Fertőrákosi Barlangszín­házban este békenagygyűlés volt. Az eseményen részt vett Jan Martenson, az ENSZ fő­titkárhelyettese. Pozsgay Im­re, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának főtitkára beszédében rámutatott : a ma emberének nem nehéz el­utasítani a fasizmust, nem nehéz elutasítani a háborút, mert a fiatal nemedék az idősebbek tapasztalatából, az. idősebbek személyes élmé­nyeikből tudják, mi az. — A mostani békenagy- gyűléshez hasonló demonst­rációkra mégis szükség van, ha hiszünk abban, hogy ha­tást, befolyást tudunk gya­korolni azokra, akikre hatal­mi helyzetükből adódóan a döntés tartozik az emberi­ség sorsáról. Kis ország va­gyunk — folytatta —, amely társadalmi berendezkedésé­nél, demokratikus és emberi jogokra figyelő alkotmányá­nál fogva kivívta a világ or­szágainak megbecsülését. Magyarország igazi külpoli­tikája mégis a belpolitika — hangoztatta. — A világ békéjére akkor tudunk ha­tással lenni, ha itthon em­(Folytatás a 2. oldalon.) Tanévnyitó ünnepségek Könyvtáravatás Pincehelyen Vasárnap Lentiben tar­tották az országos tanévnyi­tó ünnepséget, s ennek ke­retében felavatták az ifjú zalai város új általános is­koláját. Az 5200 négyzetmé­ter alapterületű, kétszintes, tetőtér-beépíté ses, kereszt alakú épület kör alakú au­lájából kiinduló négy szár­nyában 16 tanterem, több szaktanterem, műhely, szer­tár, valamint könyvtár, út­törőszoba, 600 adagos kony­ha és 120 személyes ebédlő kapott hettyet. A tervezett határidőnél egy évvel ko­rábban, széles körű társa­dalmi összefogással elké­szült, 50 millió forintba ke­rült tanintézet 550 d:ákja és tanári kara eddig a város öt különböző pontján tanult, illetve tanított. Köpeczi Béla művelődési miniszter ebből az impozáns intézményből köszöntötte az 1986—87-es tanév küszöbén hazánk valamennyi oktató­ját, tanulóiját és mindazo­kat, akik szívükön viselik a magyar nevelés, oktatás ügyét. * A hét végén megyénkben is megtartották a tanévnyi­tó ünnepségeket. Az általá­nos iskolákban megyénkben több mint harmincezren ta­nulnak ma reggeltől, a kö­zépfokú tanintézetekben pe­dig közel tízezren. És akik­re ilyenkor ritkán gondol­nak, pedig az óvoda is ok­tatási intézmény, ott is ti­zenkétezren kezdik meg a „tanévet”. Tegnap, augusztus utolsó napjának kora délutániján több száz ünneplőbe öltözött felnőtt és gyermek gyűlt ösz- sze az újjáalakított pincehe­lyi könyvtár udvarán., hogy részese légyen egyszerre két eseménynek: a mintegy egy­millió-háromszázezer forin­tért átalakított és felújított községi könyvtár ünnepélyes átadásának és az iskola tan­évnyitó ünnepélyének. A Himnusz elhangzását és az úttörők műsorát követően István József, a Tolna Me­gyei Tanács elnökhelyettese emelkedett szólásra. Arról beszélt, hogy az irodalom és maga a könyv milyen szere­pet tölt be nemcsak a szo­cialista emberformálásban, hanem az iskolai nevelő- és oktatómunkában. Beszédében idézte Goethét, Gorkijt, Le­nint, Móricz Zsigmondot, majd ezt mondta: — Napjaink h'arcának egyik lényeges eszköze a könyv. A közművelődés nagy tartalékai rejlenek a könyv­tárakban. Hatásában és ará­nyában csak a közkönyvtá­rak szolgálhatják eredmé­nyesen a kulturális előreju­tás ügyét. Ezt követően István József beszélt a régi és az új könyv­tár különbözőségéről. Az át­alakított közművelődési in­tézmény a korábbi — 39 négyzetméter — alapterület- hez képest lényegesen meg­növekedett: jelenleg 243 négyzetméteren várja a könyv barátait. A megyei tanács elnökhe­lyettesének avató beszédéi követően Pály Dezső, a nagy­községi közös tanács elnöke köszönte meg az intézmény felújításában segédkezük munkáját. Ezt követően ugyanezen a helyszínen tartották meg a pincehelyi általános iskolá­sok tanévnyitó ünnepségét. Az ünnepségen jelen volt F.iáth Attila, a tamási váro­si pártbizottság első titkára is. Ábrahám Béla, a zombai általános iskola igazgatója is­merteti a tanév rendjét István Józsel avatóbeszédét mondja a pincehelyi könyv- . tár avatásán

Next

/
Oldalképek
Tartalom