Tolna Megyei Népújság, 1986. augusztus (36. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-07 / 185. szám
1916. augusztus 1. NÉPÚJSÁG 5 Orvosi beköszöntőféle Tisztelt idősebb korú olvasók! Az évek lassú vagy gyors előrehaladtával egyre több nyavalya leselkedik az emberre, s rejtetten vagy hangos tünetekkel meg is zavarhatják a nyugalomnak, a csöndes örömnek, és a még alkotó tevékenységnek is szentelt éveket. De a betegségek jelentkezése nem jelenti a sors kifürkészhetetlen szeszélyét, sokszor a szenvedő alanyok maguknak is köszönhetik a bajt. Ezek megelőzésének, elkerülésének módjait hasznos ismerni, különösen azoknak, akiket a leginkább veszélyeztetnek a betegségek, de a hasznos tanácsok a fiatalabbak javát is szolgálják mindennapi munkájuk során. Ilyen egészségügyi útmutatóval, tanácsokkal kívánjuk szolgálni kedves olvasóink egészségét, s egészségnevelési célzattal is, az ebben a rovatban időnként megjelenő rövid Írásokkal, s válaszolni is a feltett kérdésekre. Fogadják ezért érdeklődéssel az egészségük védelmére szánt, segítő jellegű sorainkat. Gyakori gondot jelent az idősebb kori alvászavar, mit lehet tenni ellene? Talán nincs is mindig szó alvászavarról. Mielőtt erre rátérnék, próbáljunk meg választ keresni arra a kérdésre, hogy mi is az alvás, szükség van-e rá. Sok tudós foglalkozott az alvással kapcsolatos kérdésekkel, a legnevesebbként talán Pavlov nevét említhetem, akinek meghatározása szerint az alvás az agyban lezajló gátlásos jelenségek sora, melynek célja a sejtek bizonyos tevékenységének felfüggesztése, a pihenés, a regeneráció biztosítása. Az alvás irányítását egy sejtcsoport végzi az agyban. Az itt mutatkozó zavarok okozzák az élettani alvás zavarát. A szervezetnek is szüksége van kikapcsolódásra, pihenésre, erőgyűjtésre, ezt szolgálja az ébrenlét és az alvás időszakának váltakozása. Az életkor előrehaladtával a szervezetnek fokozatosan csökken az alvásigénye. Legtöbbet a csecsemő alszik. Különböző jelenségek befolyásolhatják az alvást, amihez mindenképpen nyugalomra van szükség. Az alvás előtti időszak testi és szellemi megterhelése kisebb-nagyobb zavart okozhat az alvás egyes szakaszaiban (erre most nem térek ki), amire sok példával találkozhatunk (bőséges, nehezebben emészthető ételek vacsorára, erős kávé, bűnügyi film vagy sportközvetítés a tévében, az előző nap sok gondja, szokatlan hely, időjárási zavar, stb.). De nem kell mindig jól felismerhető oknak lennie a rossz alvás hátterében. Az említettekből is következik, hogy a másnapi friss ébredéshez próbáljunk meg megfelelő körülményeket biztosítani az alváshoz, ami idősebb korban egyre nehezebb. Törekedjünk arra azonban, hogy minél később nyúljunk gyógyszerekhez. Ha valaki amúgy is rosszabb alvó, próbálja magát előkészíteni a nyugodt alvásra. A lehetőség szerint ki kell kerülni a testi megterheléseket, a lelki izgalmakat, de hasznos a könnyű vacsora utáni kevés mozgás, a jó levegő biztosítása. Feketekávéi estefelé se fogyasszon a rosszul alvó ember. Azt a szokást pedig mindenképpen el kell hagyni, hogy a kávé mellett nyugtatót is szedjen valaki. Idősebb korban a rövid éjszakai alvás után sokan szundikálnak nappal, ez azonban tovább kurtítja az éjjeli alvást. Ezért olyan nappali foglalatosságot kell az ilyen embernek keresnie, mely a figyelmét, idejét leköti. s annyi fáradtságérzéssel is jár, mely elősegíti aztán az alvást. A különböző nyugtatok, altatók 'használata nem közömbös a szervezet számára, a gyógyszerek egy csoportja, esetleg másnapi fáradtságot, bódultságot is okozhat, hosszú hatástartama miatt. Ha már elkerülhetetlen a gyógyszerek szedése, feltétlenül orvoshoz kell fordulni, semmiképpen se fogadják el a szomszéd tanácsát. Még annyit, hogy már fiatal korban a helyes életvitelt kell választani, hogy a szervezet a későbbi években, öregkorban is megőrizze frissességét. dr. Vecsey Albert Nyolc éve - együtt — Nagyapám 50, apám 43 évig, én magam három élvtizednél (többet voltam munkáiban a föld alatt — emlékezik Rózsavölgyi Antal. Ha életében elért eredményeiről, örömeiről kérdezzük, akkor előbb-uitőbb ide soroltat ik a nagymányo- ki nyugdíjasok klubjában eltöltött nyolc év is. — A tanács és a kul túrház vezetői kezdték a nyugdíjasok összefogását — meséli kényelmes nagymányo- ki otthonában a nyugdíjas bányász, klubvezető. — Nehezen indult a dolog, mert ilyen itt még nem volt. Azt se tudtuk, hogy mit kellene csinálni. Kevesen is jöttek el az alakuló ülésre. Ők is olyan bányászok, akik valamikor a Zo- báklban, Szászváron, Mányo- kon dolgoztak. Nem lesz ez így jó, gondoltuk, hiszen Naigymányökon vannak más nyugdíjasok is. Jöjjenek közénk ők is. így aztán megmozdult valami, amit most már nehéz lenne megállítani. Mindenkinek helye van nálunk, aki nyugdíjas. Vannak velünk egykori zo- máncárugyáriak, cipőgyáriak, brikettgyáriak, tanácsi dolgozók és téesztagok is ... Hogy nyomatékot adjon mondandójának, dossziét vesz elő, amiben a nyugdí- jasklulb naplóját a hivatalos levelezésekkel járó egyéb dokumentumokkal együtt őrzi. Minden héten összegyűlnek egy este, állta Iában hétfői napon. — A megalakuláskor, 1978-ban 15-en, 20-an voltunk. Ma már néha 100-nál is többen vagyunk. Nem mindig ilyen nagy a létszám, de van rá példa. Niincs kulin rh ázunk, ezért a posta fölötti nagyteremben van a klubhelyiségünk. A fűtést, vizet, villanyt ingyen használhatjuk, ezt a váraljai művelődési ház biztosítja. A helybeli tanáccsal, a népfronttal, ja pártszervezettel is naigyon jó a kapcsolatunk. Nincs olyan kérés, amit ne teljesítenének, ha azt a klusbér- dek kívánja. Igaz, nem szoktunk óriási dolgokat kérni. A naplóban címszavak örökítik meg a maradandó éliményű kirándulásokat, Harkány, Szigetvár, Igái, Szentendre, Kassa, Poprád, Zakopane után most Szegedre készülnek. Múzeumok, városnéző séták, más programok feledtetik a tegnapikban szerzett gondokat, fáradalmakat. A szabadfoglalkozású hétfőkön, amikor nincs valamilyen ismeretterjesztő előadás, akkor az élménybeszámolók, családias hangú tereferék feledtetik a megfáradt szív, gerinc vagy a végtagok korral járó panaszkodni valóit. DKJ Nemcsak huszonhatan, 1092-ért ( TUDÓSÍTÓN KTÛL) Vasutasvár osunkban vas- utasdiniasztiák egész sora él. Ebből adódóan igen sok MÁV-nyugdíjas is lakik Dombóváron és körzetében. Az ő ügyes-(bajos dolgaikat szervezetten intézi a Vasutasok Szakszervezete önálló helyi nyugdíjascsopxwtja, melynek jelenlegi elnöke Varga József, aki maga is nyugdíjas. Mint azt elmondotta, a csop>ortnak 1092 tagja van, nemcsak dombóváriak, hanem még 55 település nyugdíjas vasutasai is hozzájuk tartoznak. Tagjaik elég nagy területen élnek, éppen ezért 26 tagúbizalmi- testületet választottak, így a bizaumiok rendszeresen látogatják a községekben élő tagijainkat, szükség esetén környezettanulmányt készítenek életkörülményeikről. — Ügy tudom, hogy a csopxxrt vezetősége fogadóórákat is tart. — Jól tudja, öttagú vezetőségünk van, és minden héten szerdán és pénteken délelőtt a művelődési otthonban várjuk a nyugdíjas vasutasokat, hogy .problémáikat segítsük megoldani. A forgalmunk különböző. A hónap elején többen keresnek fel bennünket. Tagdíjat fizetnek, rendszerint akkor intézik a szociális segélyek kérését, de sokan jönnek azért is, mert üdülni szeretnének. (Ezenkívül mi folyósítjuk tagjainknak a temetési segélyt is, amit, sajnos, sokan még mindig nem tudnak, s ezért nem hozzánk jönnek először. — Miben van döntési joga a csoport vezetőségének? — A szociális segélyek odaítéléséban, az aktivisták jutalmazásában. Ezen felül a vasutasok önkéntes támogatási alapjából anyagiakkal is segítjük az alacsony nyugdíjjal rendelkező tagjainkat. — Az elmondottakon kívül miiben tudnak még segíteni? — Októbertől áprilisig minden hónapban 6 főt küldhetünk üdülni. Tavaly közel 50 nyugdíjasunk részesült részben ingyenes, részben kedvezményes üdülésben. Varga József Végül elmondta azt is, hogy költség- vetésből gazdálkodnak. Bevételeik egy része a tagsági díjakból, és a központi támogatásiból áll. De a dombóvári vasutas szolgálati főnökségek dolgozói minden évben egy napot kommunista műszakban dolgoznak, és ennek bevételét is a nyugdíjasok megsegítésére fordítják. Tavaly ez az összeg 172 ezer forint volt, föltehetően az idén sem lesz kevesebb. Súlytalan a két hetes r Az ajtónyitáshoz le kell pakolni... I dő van még a százig, annyi „Na, jöjjenek be egy pohár borra!” iMiszlán is árnyékot vet a délután, amikor komótos ballagás végén pici kis tanyához érkezik a gazda, Boldizsár Lajos. A pinceajtó ölőtt teszi le a szögletes, látnivalóan sokat szolgált félkézkosarat, akkurátusán melléállítja a demizsont és biztos kézzel nyitja előbb a lécesaijitót, aztán bebülenti a „tömöttet” is. Visszanéz. Érzi talán az idegent? Van is mit nézni azon, mert miket kérdez... — Az asszony kiengedett-e a pincébe?! Megkaptam-e a kulcsot ? ! Meg bizony, mert szegény már öt éve a föld alatt van, így nincs, aki el- lentmondjon nekem. Az az assznny, aki nálam van, itt a háza, a pince alatt, odaadta az államnak -azt. Gyerek nincs, majd az én házam, tanyám is jó lesz az államnak. Amíg élék, addig csinálom. Hogy száz éves Leszek?! Tán az is jó lenne... de még kéthetes vagyok csak, mert hetvenhét, amit számolok. biztos. Van meg a százhetven literesben elég. Jó hideg ez a pinte, vagy négy méter föld van fölötte. Jó kis pán- ce. A nyugdíj ? ! Azzal aztán nem nagyon merek dicsekedni, mert csak kétezerhétszáz. Az erdészettől mentem nyugdíjba. Maguk olyan szerkesztő félék? Van innen Miszlárál is egy az újságnál1, a Feri gyerek! Azt jól ismerem. Na isten, isten! Ha megegyeztünk, akkor is találkozunk majd, amikor száz éves leszek... leszek, ha megérem... Vakáció a nagymamánál Amikor nincsenek, nagyon hiányoznak A két csaholó kutya előhívja a háziasszonyt. Az első néhány szó után kiderül, hogy jó helyen járunk, Apari Jánosné az, aki minden nyáron átveszi az unokák felügyeletét, nála vakációznak a gyerekek, In- hóf Erika és Krisztina. — Budapestre ment férjhez a lányom, de amikor csak lehet, hazajönnek, Sió- agárdria. Bizony, kiürült a ház nélkülük. Néha í arasz- tóak a gyerekek, amikor meg nincsenek, nagyon hi- ányozniak. Elmosolyodik, a képire pillant a falon: rajta sióagárdi népviseletben, iskolában, családi körben — a lányok. Aztán folytatja: — Itt sdha nem mondták, hogy „Hol az anyu, mikor jön értünk?” Barátaik vannak, nekem is segítenek mindenben, sütnek, főznek velem, a szőlőbe is kijönnek. A temető mellett van kétszáz öllünk. Hát, soha nem ülök itthon karba tett kézzel, amíg bírok, piacra járok. Ma reggel is megjártam Szekszárdot, Uborkát, málnát vittem. Budapesten is ki szoktam menni — töpreng egy darabig, aztán kiböki — a Hunyadi térire. Az anyai gondoskodás, aggódás megszépítő kifejezése ül az arcán. — Majd minden két hétben felutazunk a férjemmel a fővárosba. Van egy hatéves Wartburgunk, sokat elbír, meg kedvezményt ás kapunk a Volántól, mert a János ott dolgozott. Ami terem, a gyerekeknek megy. Tudja, egy lányom van.... Fájdalom csendül ki hangjából, a sokat megért emberek erejével beszél. A gondolatok láncszemei akar- va-akaraitlanuii a múlthoz kötődnek, fiatal éveiket idézik: — Az ötvenhatos árvíz után építtettük át ezt a házat, a szüléimé volt. A lányom örökli majd, biztosan eladja, mert visszajönni nem akrnak, nem is csinálunk rajta már semmit... Negyvenkettőben esküdtünk, 43-iban vonult be az uram, három év múlva született a lányunk. Amikor fogságból visszajött, tanfolyamra jelentkezett, tehergépkocsi-, majd autóbuszvezető lett. Harminckét évet ült kocsin, a nyugdíjba vonulásakor írtak róla, az újságot még most is őrizzük. A jelenhez közelítve sem könnyebbedtek a terhek, családi tragédia kötött le minden erőt. — Édesapáimat nyolc évet ápoltam, édesanyám is rászorult agyér eímeszesedése miatt. Előtte dolgoztam a téeszban, meg is volt a tíz évem, de a nyugdíjat nem kaptam meg. A papa nevére mentem munkába... — Nem azon tanakodtunk, hogy hova menjünk, utazzunk, volt itthon elég munka. De aizért a 25. házassági évfordulónkon Debrecenben ünnepeltünk, két hetet töltöttünk ott. Előtte, uitá- nla sehol másutt. Most is vannak csibék, kacsák, nyulafc, de arra törekszünk, hogy egy kicsit könnyebb legyen, ráérünk hétkor kelni, nincs az egjész napi nehéz munka. Indulás előtt az unokák loétpét nézegetjük, színes agárdi népviselet mindkettőjükön, a .kamerába mosolyognak. — Szeretnek nagyon beöltözni, én varrtam, hímeztem a ruhákat. Az iskolából is szóltak, szeretnének fényképeket készíteni róluk, a falra, tablókra kerülnek a felvételek. A családi örökséget viszik a nagyvárosiba. Takács Zsuzsa Hz úgy «tolt, hogy... ozorai lányt vettem feleségül. Ennek köszönhetem, hogy zalai létemre itt vertem gyökeret Ozorán, ebben az Árpád utcai házban. Korszerűsítettük, kipofoztuk a parasztházait és látja, nemcsak nekünk, a két öregnek kedves otthon ez. Szívesen jönnek háza a fiaim, menyeim és unokáim is. Jól megvagyunk a korral együtt jelentkező testi panaszok ellenére. Fölváltva járunk be Tamásiba, a fürdőbe, a tré- fakedvelők szerint fiatalodni, p>edig hát oda a fiatalság! Én hetvenöt éves vagyok és tizenegy évvel ezelőtt, 1975- ben mentem nyugdíjba. Igaz, tanítottam még egy kicsikét, mert az igazgató, akinek a helyettese is voltam, megkért. Szívesen vállaltam, de hosszabban csinálni nem volt szándékom. Így is negyvenhárom évre jött ki a szolgálatom, mivel 1932-ben végeztem az esztergomi képzőben, ami útrabocsátólként nem akármilyen iskola volt. De az ide nem messze Alapon kezdett pálya sem volt élethosszra elegendő tanulságok nélkül. Ott kezdtem el színdarabokat írni a fiataloknak, fotózni, festeni is ott kezdtem, és ahogy ezt manapság nevezik, ezek a hobbijaim ugyanúgy kitartottak, mint elkötelezettségem a falusi tanítóság iránt. Hát persze, tanári képvetítést is szereztem, ahogy az országban sok ezer társam. Mit meséljek? Nem gondok nélküli, de szép volt az életünk, és jó ez a nyugalom, amiben élünk, csak az emberiséget ne fenyegetné az a rémség, ami engem annak idején a Don-kanyarba Vitt, Sokszor gondolok arra, hogy ha nem szól bele az életembe a háború, minden másként alakul (talán, hiszen mindig a művészet vonzott, így a fiaimnak örülök. Az idősebb hangmérnök, a fiatalabb opveratőr és mind a ketten Pécsett dolgoznak, a televízió stúdiójában. Én meg? Verseket írok, amikor úgy érzem, hogy a gondolataimat, érzéseimet meg kell osztanom. Most, 1986 nyarán, a béke foglalkoztat akkor is, amikor végzem a ház körül és itt a kertben megszokott foglalatosságaimat. A kortársaim — és talán nemcsak ők — bizonyosan megértik ezt... Elmondta: Kókány Jenő Feljegyezte: László Ibolya
