Tolna Megyei Népújság, 1986. augusztus (36. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-07 / 185. szám

1986. augusztus 7. 1RÉPÜJSÀG 3 Az alapszerveze politikai fóruma A párt politikájának kidolgozásában. ----—----- végrehajtásában és ellenőrzé­sében meghatározó szerepe van az alap- szervezetek és a taggyűlések önálló, kez­deményező munkájának — olvashatjuk az MSZMP XIliI. kongresszusának határo­zatálban, amely rámutat arra is, hogy a párt politikáját támogató egyetértést és cselekvést aktív politizálással, érveléssel, eszmecserével kell kialakítani. i E határozat tükrében első helyre kíván­kozik annak tisztázása, hogy a párbalap- szervezetek jelenleg mennyiben politikai fórumok, amelyek minden lényeges politi­kai kérdésben dönteni hivatottak, vagyis fontos helyi kérdések eldöntésére hívják-e össze a párttaggyűlést? Ez a gyakorlatban általában így történik, de esetenként el­ső számú kollektív területe alárendelt helyzetben van a pártvezetőséggel szem­ben. A vezetőség időnként és helyenként túlzott buzgósáigból vagy kényelmességből átveszi a taggyűlés jogkörét. Ez elkerül­hető, ha az alapszervezet működését érin­tő valamennyi lényeges kérdésben megfe­lel a cselekvés számára .politikailag irány­adó taggyűlési határozatnak, döntésnek, állásfoglalásnak. A vezetőség csak ezek­nek birtokában lépjen fel a párttagság, a pártszervezet képviseletében. Gyakran hallani a jogos kérdést: A tag­gyűlések témái mennyiségileg nem halad­ják-e meg időben, energiában a rendel­kezésre álló lehetőségeket? A túlterhelés­ről paniasZkodók arra is hivatkoznak, hogy az irányító pártszervek részéről is sok a kötelezően előírt napirend. Figyelemre méltó kritika. Ugyanakkor az is nyilván­való, hogy e kötelező napirendek a leg­többször nem plusz feladatokat jelente­nek, például az éves terv politikai felada­tait a kötelező előírástól függetlenül is meg kell tárgyalni. A tapasztalatok szerint nem mindig megfelelő politikai mérlegeléssel történik a taggyűlési napirendek megválasztása. Gyakori még e téren is a formalizmus, a témáik mechanikus vagy rutinszerű kivá­lasztása. Rendszerint ennek következmé­nye a túlterhelés, de ennél is rosszabb, hogy ily módon a dolgok semmivel sem mennek előbbre, illetve azt az illúziót kel­tik csupán, mintha a problémák megoldási nyernének. Éppen ezért a taggyűlések munkaprogramijának összeállítása jóval nagyabb figyelmet érdemel, mint amilyet a jelenlegi gyakorlatban általában kap. Miután kéthiavonként kötelező taggyű­lést tartani, ;sók helyen ehhez keresnek témát. Vannak úgynevezett sztereotip na­pirendek, ezekből választanak egyet-egyet. és máris kitöltött a keret. Sokkal haszno­sabb lenne, ha a helyi viszonyokból, poli­tikai szükségletekből kiindulva határoznák meg, mivel kellene a taggyűlésen foglal­kozni, illetve mi az, ami más fórumok té­mája lehet. Továbbá túlságosan sok az úgynevezett informatív jellegű napirend Az utóbbi időben különösen gyakoriak a taggyűléseken a propagandafeladatokat betöltő előadások. Ezek is feleslegesen terhelik a taggyűléseket, más fórumok lennének^ hivatottak rá. Ugyanakkor hát­térbe szorítják, sok esettben egyszerűen lehetetlenné teszik, hogy a saját funkció­jából adódó kötelezettségeknek a taggyű­lés eleget tegyen. Például döntésre váró, fontos helyi kérdések tárgyalását. E gya­korlat mögött bizonyára kényelmesség, a könnyebb feladat irányába való választás is meghúzódik. Hiszen jóval egyszerűbb egy felsőbb pártszerv határozatáról vagy a gazdasági szakvezetés döntéséről ismer­tetést adni, vagy egy .politikai kérdésről propaganda jellegű előadást tartani (kü­lönben külső előadóval), mint a sajátos helyi viszonyok egy-egy fontosabb terüle­tének alapos elemzése, politikai összefüg­géseinek vizsgálata. E gyakorlatnak a leg­súlyosabb következménye, hogy megfoszt­ja a párttagot attól a fórumtól, ahol leg­alapvetőbb jogait érvényesítheti. Ha a tag­gyűlés nem azt a szerepet látja el, amire hivatott, akkor a párttag hol talál fórum­ra a politika művelésére, alakítására, for­málására, gyakorlati alkalmazására, a kérdések eszmei-politikai tisztázására? A másik jelenség, mely rontja a taggyű­lés érdemi szerepének érvényesülését, hogy a taggyűlésen szereplő témákat gyakran nem politikai megközelítésben tárgyalják. A beszámolók, előterjesztések, szakmai értékezésék, a számok, adatok tömegét tartalmazzák, amelyeknek bonyo­lult szövevényében a párttagok jó része képtelen eligazodni. Ennek folytán az sem várható el, hogy megalapozottan politikai állást foglaljon az előterjesztések célsze­rűségéről, reális voltáról. Különösen gya­kori, hogy a gazdasági természetű témák­ban nem kapnak kellő figyelmet az em­beri viszonlyatok, annak vizsgálata, hogy egyik-másik elhatározás milyen módon érinti a dolgozók különböző csoportjait, kik kerülnek előnyösebb, kik pedig hátrá­nyosabb helyzetbe, és mit lehetne tenni ez utóbbi ellensúlyozására. Arról Is kevés szó esik, hogy a politikai munka eszközei­vel milyen módon biztosítható az azono­sulás, a gazdasági célokkal hogyan teremt­hető meg a tudatosan vállalt cselekvési készség. Eléggé elterjedt az a vélemény, hogy mind több nehézségbe ütközik a taggyű­lések rendszeres megtartása, ezen a párt­tagság részvételének biztosítása. Kevés a párttagok ideje, leköti őket a munkahely, a gmk és egyéb más, munkaidőn túli el­foglaltság. Az idő valójában rendkívül fel­értékelődött. De a tapasztalat azt bizo­nyítja, hogy a jó taggyűlések iránti igény semmivel sem csökkent. Viszont az embe­rek valóiban nem szívesen töltik idejüket Olyan rendezvények látogatásával, ame­lyek számukra nem sokat nyújtanak. A probléma tehát ott van, hogy a taggyűlé­sék jó része nem elégíti ki a politikai igé­nyeket, nem tölti be a kommunisták po­litikai fórumának szerepét. Esetenként a taggyűlések előterjesztései sem különösen alkalmasak arra, hogy a politizálást, az őszinte, nyílt eszmecserét, gerjesszék. A lekerekített beszámolók, amelyből hiányoznak a valóságban létező ellentmondások, a különböző megítélések, álláspontok szembesítése, az alternatív megoldási lehetőségek felvetése és az az igény, hogy maga a tagság döntse el, me­lyiket választja — az ilyen előterjesztések után nem lehet túlságosan politizálásban reménykedni. Némely taggyűlés beszámo­lójából, előterjesztéséből szinte kisugárzik, hogy nem vitát várnak felette, legfeljebb az egyetértő, kiegészítő hozzászólást igény­ük, ezeknek száma minősíti a taggyűlés értékét. Az ellenvélemény, a felvetések, javaslatok megkérdőjelezése, helyességé­nek kétségbevonása sokszor zavarba hoz­za az előterjesztőt — rendszerint a veze­tőséget, megzavarja a kényelmes nyugal­mat. Nem szeretjük az ilyent, és szubjek- tíve kialakított értékrendünkben negatív­nak minősítjük. Jóllehet ezt nem szokás nyíltan deklarálni, de a párttagok többsé­ge megérzi, hogy miről van szó, mi az, ami a vezetőségnek tetsző, és mi nem. Ez már önmagában is erősen befolyásolja a taggyűlés politizáló jellegét. Napirenden van a pártdemokrácia-----í--------------sokoldalú fejlesztése. Ez i s új módon veti fel a taggyűlések poli­tizáló jellegét a kérdések tisztázásában, a közös kommunista elvi álláspont kialakí­tásában betöltött szerepét. Minél széle­sebb a társadalmi demokratizmus, annál nagyobb az igénye a politikai tudatosság­nak, a kommunisták egységes, közös esz­mei frontjának. A kommun istáktól csak akkor várható el az egységes kiállás, a környezetük pozitív politikai befolyásolá­sa, ha van fórum, ahol őket erre megfe­lelően felkészítik. Ilyen szempontból is a taggyűlésnek semmi mással nem pótolha­tó szerepe és jelentősége van. DR. LATOS ISTVÁN, az MSZMP KB párt- és tömegszervezeti osztályának helyettes vezetője A TOTÉV építette Óvoda, bölcsőde avatása Peremartonban A peremartoni gyártelepi gyermekintézmény dolgozóit még ma is elfogódottan em­legetik. A múlt évi föld­rengés perceiben férfias helytállással vitték a sza. badba a gyerekeket, a szó szoros értelmében a romok állói. S tavaly, október 31- én kezdte meg annak hely­reállítását a Tolna Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat hatvan dolgozója és július 9-re elkészültek vele. Mondják : szebb lett, mint volt. A peremartoni óvodát- bölcsődét nemrég avatták fel Apróságok köszöntötték a vendégeket, köztük Zlati Istvánt, a várpalotai városi pártbizottság első titkárát, annak a városnak a képvi­selőjét, amelyik az elsők között adott otthont a csöppségeknek. Lajosfalvi József, a ber- hidai nagyközségi tanács el­nöke (február óta már a tanácshoz tartozik a koráb­ban; gyári gyermekintéz­mény) köszöntője után Ba­logh Zsigmond, a megyei tanács általános elnökhelyet­tese adta át a gyermekin­tézményt a rendeltetésének. A Perémartoni Vegyipari Vállalat bal szocialista bri­gádjának közel száz tagja dolgozott társadalmi mun­kában; a tereprendezésnél. Púnk Józsefné versenyíeíle- lős szervezésében. A fővá­rosi gyógyszertári központ szocialista brigádjainak ajándékait, s játékokat Bá­lint Jánosné és Labancí Miklósné adta át. A Tolna Megyei Tanács Építőipari Váí 11alat képviselője, Száto­nyi Gyula építésvezető el­mondta, hogy a gyermekin­tézmény 13,8 millió forint­ba került. Ök építették az ideiglenes ABC-t másfél hó­nap alatt 2,2 millió farín- tért. Augusztus 29-re hely­reállítják a peremartoni ál­talános iskolát 27,5 milliós költséggel, de övék a ber- hidai csecsemőotthon is, amit 110 millióért építenek újjá 1988 közepéig. Gáldonyi Béla A változás csírái már megvannak Sárszentlőrinc jelene „Fel kell rázni a községet” Sárszentlőríncen a század- forduló idején kétezer em­ber élt. Ma Uzddal együtt 1261 állandó és 45 ideigle­nes 'lakosa van. Még ebben a párás, fojtó melegben is jól látszik, hogy szép, han­gulatos, rendezett, de el­öregedőben lévő község. Itt — Rácegrespusztán — szü­letett Illyés Gyula, itt járt iskolába Petőfi Sándor. Emléküket utca- és intéz­ménynevek, épületek őrzik, és természetesen) az embe­rek. Ám emlékekből nem lehet megélni... A népes­ség fogy. Md lëhet ennek az oka, ezt kérdeztük Lázár Istvántól, a Petőfi Tsz elnö­kétől. — Ezelőtt 50—60 évvel dívott errefelé az egykézés. Ez rányomta bélyegét a fa­luba, hiányzik ez a korosz­tály. Pontosabban ennek :l korosztálynak a gyermekei, unokái hiányoznak, akik a fiatalságot biztosítanák. Jó földek vannak errefelé, ma­gas az aranykorona-értékük. Sok volt itt a nagyobbacs­ka birtok, a jelentősnek te­kinthető vagyon. Akkoriban úgy vélték, hogy földnek földdel kell házasodnia, nem pedig elaprózódni. Jöt­tek tehát az egykék. Az ötvenes években elkezdő­dött az elvándorlás. Sokan átmentek az iparba a fia­talok közül, elköltöztek csa­ládostul Szekszárdra, Paks. ra, vagy az ország más me­gyéjébe, városaiba. Marad­tak a szüleik, ,akik a köz­ség mostani idős emberei. Ezekben a szép régi pa­rasztházakban szinte kivétel nélkül öregek laknak, egye­dül vagy kettecskéo. Akad­nak teljesen üresen álló házak is, ahonnan kihaltak, vagy elköltöztek az idős Fa­kók is. — A faluban a legfőbb munkalehetőséget a mi té- eszünk jelenti. Megérdemli tehát, hogy kicsit beszéljek róla. Három kis termelő- szövetkezet egybeolvadásá. val végül is 1966-iban ala­kult ki a mai képe. Kétezer- kétszázharminc hektáron gazdálkodunk, ebből ezer- egyszázhuszonöt hektár a szántóterület. Fő profilunk a növénytermesztés, első­sorban a búza és a kuko­rica, aztán szorosan követ­kezik a borsó és a lucerna. Az állattenyésztésen belül szarvasmarhával és sertés­sel foglalkozunk. Visszatér­ve a növénytermesztésre, hiába jók a földjeink, az utóbbi időben elszaporodott a fenyércirok, ennek a gyomnövénynek az irtása pedig Igen sokba kerül. Nem tudunk annyit áldoz­ni rá, amennyi kellene. Ez aztán visszaveti a termés­átlagokat alacsonyabb szint­re, mint amit ez a föld ad­hatna. Nem panaszkodni akarok, a búzatermesztés jól megy, és mostanság már a kukorica is kezdi „össze­szedni” magát. Borsóból pedig rekordtermésünk volt az idén. — Százhetvenöt ‘tagunk van, és százhárom nyugdí­jasunk. Azt hiszem, ezek n számok beszédesebbek sok szónál. Amúgy sem tarto­zunk a nagy téeszek közé. lehetőségeink, helyzetünk szerényebb, mint szeret­nénk. Mezőgazdasági szak­embereink fiatalok, a lét­számúk is megfelelő, mű­I.àzàr István tsz-elnök. aki bizakodik szaki szakemberre viszont nagy szükség lenne. — Mint a település leg­nagyobb munkaadója, igye­keztünk és igyekszünk se­gíteni a közsé gpoli tikét. Azért, hogy megtartsuk, idevonzzuk az embereket, melléküzemágakat hoztunk létre, 1982 óta takarítással foglalkozik egy húszfős bri­gádunk, ők Pakson dolgoz­nak, és albben az éviben kezdtünk a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalatnak ken, derfeldolgozást végezni bér­munkában, tizennyolc fővel. Itt a teljes feldolgozásból két munkafázissal foglalko­zunk. Ennék a tevékenység­nek a nyeresége fontos, so. kát1 fedez a költségeinkből ezért komolyan foglalko­zunk a bővítésével. Úgy ter­vezzük, hogy húsz muni» helyet alakítunk még ki ebben a melléküzemágban. A téeszen kívül van a köz­ségben óvoda, általános is­kola, öregek napközi otthona, takarékszövetkezet, orvosi rendelő, állatorvos, gyógy­szertár, áfész-kisáruház, mű­velődési ház, presszó-falato­zó. Uzdon félnapos óvoda, vegyesbolt és egy italbolt. A községből eljáró dolgozók legtöbben a Dalimaindi Mező- gazdasági Kombinát alsó- péli kerületében, Pakson, az artomerőiműben és a konzerv­gyárban, és Szekszárdon, a húsipari válliaflatnál találtak munkát. A kereskedelmi alapellá­tást a nagydorogi áfész biz­tosítja. Sárszentlőrinc azon­ban nincs a keretes húsellá­tásba bekapcsolva, magyarán a községiben nem lehet húst kapni, akinek szüksége van rá, Pákson, Szekszárdon sze­rezheti be. A kenyérellátás sem tökéletes. Hetente két­szer szállítanak Paksról úgy­nevezett decsi kenyeret. A többi napokon a kisáruház- ban kapható kenyérrel keli beérni, ám ez nem mindig az igényeknek megfelelő mi­nőségű. Szórakozási lehetőséget a mozi, a kulitúrház és a presz- szó biztosít. A kuHtúrházat azonban fel kell újítani, egyelőre tehát nagyobb közös rendezvényekre, bálra nincs hely. Milyen kiutal, megoldást lát Sárszentlörin.ten? — Megint csak a téesszel kezdem... Ügy érzem, ha mi előbbre jutunk, az az egész, községben érezhető lesz. A sertésálományt akarjuk bő­víteni, a hagyományos szer- fás tartás helyett sertéstele­pet alakítunk ki, növelve az állományt. Közösen a tanács­osai, több mint két éve el­kezdtük egy kényszervágóbíd építését, már tető alatt van. a bélső munkákra térhet­nénk, de mindkettőnk pénze elfogyott. Komolyan foglal­kozunk egy termelőszövetke­zeti bolt kiiaílák í tásának a gondolatával, ehhez a hely már meg is van. Konkrét terveink vannak a növény- . termesztés helyzetének javí­tására is. — De beszéljünk most csak a községről. Fel kellene ráz­ni a falait. Ez azonban csak úgy megy, ha a iákók is akarják. Bíztató jelek van­nak. A mostani helyzet ked­vez a falura költözni vágyóik­nak. Olcsók a telekárak, sok szép régi ház áll üresen, amelyet megfelelően fel le­hetne újítani. A község északi végén, vízzel-vililany- nyal felszerelt, közművesí­tett telkeket alakított ki a tanács. Van, lehetőség állat­tartásra, zöldség, gyümölcs termesztésére akár kereseti forrásként, akár csak önel­látásra. Várjuk a fiatalokat. Mozgás indült meg a községi KISZ-bizottságnáli is, vannak terveik, elképzeléseik a fiata­lok ■ összefogására. — Jó a kapcsolatunk a ta­náccsal, társadalmi munkát is szívesen végez a tsz, kis házilagos építöbrigádunk se­gített az iskola, óvoda, öre­gek napiközi otthona felújítá­si munkáiban. Mádkor is szí­vesen megyünk. Épülnek a tanács költségvetéséből a szi­lárd burkolatú utak is, már csak néhány kisebb földes utca van, 'járda mindenütt készült. — Aztán itt vannak a szép hagyományaink is. Sokszor jut az eszembe, hogy többet segíthetnének a községnek, mint manapság. A turizmus­ra, idegenforgalomra gondo­lok. Ha több lehetőség várna az idelátogatókra, értem ezen a pihenést, kikapcsoló­dást, evés-ivást, akkor bizo­nyára gyakrabban és szíve­sebben jönnének. Ez azonban csak álom egyelőre — renge­teg pénz kellene hozzá. No meg lelkes, a faluért tenni akaró emberek. .ah H» Sárszentlőrinc tehát most olyan ponton van, ahonnan egyaránt lehet előre és hátra is lépni. Csendes, nem látvá­nyos mozgolódás kezdődött, kedvezőek a körülmények a változásra. Na, nem a látvá­nyosra, csak a szelíden előre- haiadóra. De ehhez az embe­rek, a lakók akarata, hite kell. Hinni abban, hogy a hajdan oly jelentős község feltámadhat, előrejuthat, megfiatalodhat. Mert enélkül a hit nélkül olyan hamar tűnnek el a lehetőségek, mintha nem is lettek volna, összefogás, közös akarat nél­kül nem megy. Kitartás is kell, mert a csöndes változás évtizedeket vehet igénybe. Sárszentlőrinc sorsát jelen­legi és majdani lakóinak kell kézbe venniük. Wenter Mariann Kapacitáskihasználás a könnyűiparban A könnyűiparban az utób­bi időben romlott a gépek ki­használása, ennek főként a létszámhiány az oka; a mun­kai dő-ki esés kétharmad része ebből ered. Az utóbbi öt év­ben 13 százalékkal csökkent a fizikai dolgozók száma. A legrosszabb a helyzet a kötő-, a pamut-, a len-, a gyapjú- és a selyemiparban. További gond, hogy mind kevesebben vállalják a második, illető­leg a harmadik műszakot, így a nagyértékű gépek egy része csak egy műszakban dolgozik. A könnyűipartól évente 2,8 százalékos termelésnöveke­dést vár a népgazdaság a VII. ötéves tervidőszakban. Tel­jesítéséhez feltétlenül szüksé­ges a meglévő kapacitások jobb kihasználása. Ennek ér­dekében több vállalat né­hány üzemet már korábban vidékre telepítette, ahol még van szabad munkaerő. Kis­pesti Textilgyár Putnokon, a Pamutfonóipari Vállalat Bácsalmáson, a Magyar Posz­tógyár pedig Nagykállón ala­kított ki fonodát, szövődét, illetőleg cérnázót. Várhatóan a VII. ötéves tervidőszakban is több könnyűipari üzemet telepítenek vidékre. Emellett a gazdaságtalanul működő gépparkot több helyen kise­lejtezik, illetőleg értékesítik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom