Tolna Megyei Népújság, 1986. augusztus (36. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-05 / 183. szám

198(>. auiusilm 5. C tolmaN nÆPÜJSÀG 5 Cél: ax úsxúaoktatúa Rózsaszín boszorkány és zöld róka FIATALOK FIATALOK FIATALOK Efott *86 „Felfedezhetik” Mártély titkait A KISZ Központi Bizott­sága és a KISZ Csongrádi Miegyei Bizottsága szervezé­sében augusztus 21—25. kö­zött Mántélyon lesz az egye­temisták és főiskolások or­szágos turisztikai találkozó­ja. E rendezvény hagyomá­nyosan a turisztikát, a sportolást kedvelő egyete­mista fiatalokat hívja tai* már tizenegyedik alkalom­mal közös sportolásra, szó­rakozásra. A rendezvényre kétezerötszáz fiatalt várnak Mártélyra, az Alföldnek e festői, de sokak által nem ismert helyére. A mártélyi holtág és kör­nyéke — ma már termé­szetvédelmi terület — nem­csak a vásárhelyiek kedveli hétvégi kirándulóhelye, ha­nem évente ezrek keresik fel az ország legtávolabbi pontjairól is. Látnivalójuk akad bőven, hiszen a holt­ág környékére visszatelépi- tették az őshonos fákat, amelyek békés lakhelyet biztosítanak a különleges madárvilágnak. A termé­szetvédőknek köszönhető, hogy a környék nyugalmát — legyen bármilyen csábí­tó is a holt Tisza vize — nem verheti föl többé mo­torcsónak zaja. Nem csoda hát, hogy im­már húsz éve itt alkot nya­ranként az országos ifjúsá­gi képzőművész tábor, itt építette fel a Művészeti Alap az egyik alkotóházát, úttörőik százai kívánkoznak szünidőben a helyi úttörő­táborba. Ma már két kem­ping kínál szállást a turis­táknak, gyakran felkeresik Mártélyt a kutatók, a tudó­sok — leginkább ornitoló­gusok —, de szívesen alkot­nak itt fotóművészek is. akik később kiállításaikon teszik ismertté külföldön is ezt a helyet. 'Rózsaszín boszorkány és zöld róka, meg más, papír­ból készített, apró figura ke­rül elő a kockás paraván mögül, amikor a délelőtti elfoglaltságról esik szó a mozgássérült gyerekek du­naföldvári táborában. A maguk tervezte bábokhoz történetet is kitalálnak, amivel társaikat szórakoz­tatják, de önmaguk örömére is. A kis csoport egy része a napközis tanteremből átala­kított hálóban foglalatosko­dik, mások a színes televízió előtt ülnek. A Mozgássérül­tek Tolna Megyei Egyesüle­te és a Dunaföldvári Nagy­községi Tanács, a megyei sporthivatal kezdeményezé­sére a második alkalommá! szervezte meg a mozgássé­rült gyerekek ilyen jellegű üdültetését, ahol az úszás- oktatás a cél. — Tavaly volt először le­hetőségünk — mondja Heitzmann Magdolna, az egyesület titkára —, hogy a gyerekeknek hasznos prog­ramot is adhattunk. Akkor kétszer egy hétre terveztük, de ez nem bizonyult szeren­csésnek. mert az egy hét alatt nem tudtak megtanul­ni úszni. Idén itt a földvári strandon, a Vízmű 'Vállalat biztosította, högy naponta kétszer — reggel és este — miénk lehet a fedett részben a medence. Jurik Ferenc helybeli testnevelő tanár ta­nítja a gyerekeket úszni. Példaadó az a pedagógiái módszer, amint a vízhez szoktatja tanítványait, elosz­latja félelmüket... Reggel 6 órakor ébresztő. 7-kor úszás, reggeli, -majd játék, olvasás, bábozás, té­vénézés. Fél egykor ebéd. Délután gyógytorna, az egyéni betegségeknek meg­felelően. Pihenés, aztán 6— 7-ig ismét úszás. Ezeket a főbb programokat apró öt­letekkel gazdagítani, tartal­massá tenni nem egyszerű dolog. Kimondatlanul is nagy felelősség. A körülmé­nyek megteremtésére sok­kal több felnőtt ember szö­vetkezett, mint amennyit képzelhetünk. Minden váro­sunkban — itt megyénkben — és néhány nagyközség­ben, Tolnán, Bátászéken van már helyi csoportja az egyesületnek. Tervben sze­repel már a dunaföldvári és simcntornyai is. Százhúsz szocialista brigád támogatja anyagilag az egyesület mun­káját. Ez nélkülözhetetlen. Ám nem lehet pénzben ki­fejezni annak a néhány fel­nőttnek a munkáját, akik a kéthetes táboréletben a gye­rekekkel töltik a nappalokat és az éjszakákat... — Gyógytornász vagyok — mutatkozik be Bálint Magdolna, a szekszárdi kór­ház reumatológiájának dol­gozója. A második éve va­gyok itt én is. Ideális a tá­borlakók létszáma, akár az úszást, akár a gyógytornát tekintve. Mindenkire jut idő bőven. Először általános át- mozgatással kezdjük a gya­korlatokat, majd kinek-ki- nek egyéni problémája szerint folytatjuk. Ez a két hét talán a folyamatos­ságot biztosítja. Én nagyon jónak tartom ezt a kéthetes programot, de úgy látom, hogy megyei viszonylatban nem megoldott a mozgássé­rültek úszásoktatása, sem a gyerekek, sem a felnőttek körében ... A gyógytornásznő ideális­nak nevezte a dunaföldvári tábor létszámát. Elgondol­koztató, hogy ez miért csak ennyi. Az egyesület titkára százharminc levelet küldött névre szólóan szerte a me­gyébe, ebből végül hat lány és öt fiú érkezett meg a je­lentkezések után. — Azzal kezdem — néz nagy, kék szemeivel Varga Anita —, hogy mi a problé­mám. Koraszülött vagyok. Hat hónapra jöttem a vi­lágra ... és úgy tudom, hogy a sejtek elhaltak, majdnem megbénultam. Dunaújváros­ba jártam úszni, de ott nem tudtam megtanulni, mert egészséges gyerekekkel vol­tam, és lemaradtam. Nem foglalkoztak velem úgy, ahogy kellett volna, azt hi­szem. Budapestre is men­tünk, a mozgássérültekhez tornázni, de lassan ez is el­marad. Nagyon megörül­tünk, amikor hallottuk, hogy itt Dunaföldváron lesz ez a tábor. Én ugyanis Bölcskén élek. Édesanyám a Rákóczi Tsz-ben üzemgazdász, édes­apám ott a műhelyben rak­táros. Tavaly is itt voltam már. Akkor nagyon izgul­tam, mert én még nem vol­tam úgy nyaralni sosem, hogy szüleim ne legyenek mellettem. Annyira féltem, hogy azt hittem, nem bírom ki. Sírtam is ... És most, lám, megint itt vagyok. Itt nagyon jók a felnőttek. Igaz, otthon az iskolatársaim is megértőek, néha kérdik, hogy javul-e a lábam. Irigy­kednek is testnevelési órá­kon, hogy milyen jó, mert nekem nem kell futni. Bez­zeg, amikor megyek a kór­házba, akkor nincs ilyen nagy hangjuk. Volt egy gya­logtúra, ahova én nem me­hettem, ez nagyon fájt... Itt ól érzem magom. A gyógytornász nénit .éóes- anyunak” hívjuk és tegez­hetjük is. Így nem hiányzik annyira az igazi anyu. Olyan programokat terveztek ne­künk, hogy nincs is időnk hazagondolni. Nem érezzük, hogy fogyatékosok vagyunk, itt minden gyerek egyfor­ma . .. Az ötödik osztályos Varga Anita tizenegy és még szám­talan társának gondját és örömét fogalmazta meg za­varba ejtő pontossággal, tar­talmasán, folyamatos, szép beszéddel. Amikor elhallgat, a pillanatnyi csöndben hálás tekintettel veszi körül a mellette álló felnőtteket, akiktől eddig a biztató, fel­emelő, éltető erőt kapta és ezentúl is várja. Aztán a rózsaszín boszorkány és a zöld róka társaságában el­vonulnak a kockás paraván mögé, ahol majd kezdődik az előadás. DECSI KISS JÁNOS A „rossz nyelvek” már májusban azt rebesgették, hogy az idén legalább ötszörös lesz a túljelentkezés a Tanítóképző Főiskolán. Egyesek azt is tudni vélték, hogy kilencven pont alatt nem lehet bejutni a fősulira, örült ütemben megkezdődött a számolás. „Nekem negy­ven pontom van, ha szerzek még hozzá a felvételin ötvenvalahány pontot... Negyvenhat pontom van, ha...” És ez így ment napokon keresztül. Aztán robbant a bomba. Űj pletyka kelt szárnyra a gimnázium falai között. Körülbelül így hangzott: „az idei tanévben minden jelentkezőt felvesznek, hiszen bővítik a sulit, több lesz a hely. Megépül a kollégium, ezért a vidé­kieket mind egy szálig felveszik. hogy kihasználják az új épületet." A különböző felsőoktatási intézménybe jelentkezők már mindannyian megkapták az értesítést a felvételi vizsgákról. Csak mi nem. Egyesek ezek után már igaz­nak hitték a „pletykát”. „Látjátok, már felvételizni sem kell!” Aztán csalódtunk, megérkezett a papír. „Szóbeli felvételi vizsgája ekkor, itt és itt lesz.” Kicsit lehangolódtunk. Nagyon jó lett volna felvételi nélkül bekerülni. A következő akadály az érettségi volt. Sikerrel vet­tük. Utána az ember fiának nem nagyon akaródzott készülni a felvételire. „Elég volt az érettségire, még most is?” — ilyenforma mondatok hagyták el a már éretté vált ajkakat. De azért, ha keveset is. mindenki tanult. Elkezdődött a. felvételi. „Te már voltál? Mit húztál? Nehéz volt?” — kérdezgettük egymást, az al­kalmasint felvételiző diákok találkozóhelyévé vált mozi előtt. Némelyek tutira biztosak voltak benne, hogy si­került, mások meg lógó orral hallgattak. Következett a kivárás ideje. Ügy három héttel későbbre vártuk az újabb papír megérkezését. Néha az ember idegességé­ben csapkodott és hadonászott (a kívülállók megbot- ránkoztatására), de mindig elmúlottak ezek az „ideg­rohamok”. Aztán úgy három héttel később a mozi előtt lassan összeverődtek a diákok. „FELVETTEK!!!” — újongott az egyik. a másik mélyen hallgatott. En újongva újságoltam a hírt fünek-fának: sikerült. Most megint a kivárás időszakában vagyok. Az augusz­tus 31-én kezdődő gólyatábort várom. A programokat ismerem, mert az utolsó papírral együtt a tábor „me­netrendjét” is megküldték. Izgalommal készülök újra az első osztályba. Vajon milyen lesz? Még nem tudom. De gólyához mérten, remélem, sikerrel veszem majd az akadályokat. .. SZAKALY ILDIKÓ így muzsikál a világ élvonala A ..királynő” népszerűségének csillaga immár másfél év­tizede fényesen ragyog Több mint egy héttel a budapesti Qeen-koncert után még mindig nekünk szegezik a kérdést: „Mesélj, milyen volt? Mekkora showman az együttes párját ritjEitó hang- anyagú, éppen a világ rock- színpadaira termett énekese, Freddie Mercurry ?” Igen, volt itt már nálunk a Uriah Heep, a Jethro Tull, Man­fred Mann, Dire Straits, de ebből a sorból is kiemelke­dik a királynő megszólításra hallgató immár másfél évti­zede a színpadon levő Qeen. Hogy mi a Qeen-saker titka, mi emeli föl őket a világ rockóriásai közé? Erre rövi­den úgy lehet válaszolni, hogy a magas szinten tör­ténő megújulási készség. Ez a négyes nagyszerűen reagált a hetvenes években tetőző hard-irockra. Ennek egyszer­re dühöngő, fémes, bom­basztikus hatásához kitűnő gitár játékával Brian May még hozzátett valamit, ami a sok-sok keményrock-csa- pattól megkülönböztette a királynőit. A nagy rockhullám levo­nulása után azon törte a fe­jét a négy zenész, hogy mi­ként lehetne a bard-rock ér­tékeit átmentve a felnöve­kedett új generáció füléhez igazítani nótáikat. Ugyanis a közönség a műfajon belül a kommenciálisabb stílusokra vevő, a hagyományos hang- szerelésű nótákat kissé el- vontnak, absztraktnak érzi. Az ötvözet remekül létre­jött: a továbbra is izgalmas ritmus mellett sikerült fel­építeni egy több generációhoz szóló dallamvilágot, így a Qeen a slágercslnálás kö­vetelményének is eleget té­ve fennmaradt a csúcson. S mivel már idestova 15 éve itt vannak, ez az egyetemes rocktörténetben is egyedül­álló dolognak számít. Nos, a budapesti koncer­ten is ültek a fenti megálla­pítások. Még akkor is, ha a zeneileg legértékesebb nótáik kimaradtak a műsorból. Az együttes a Népstadionban a közönség még további ma­gához táncolására törekedett. Nem véletlen, hogy túlsúly­ban voltak a szentimentális nóták, és azok amelyekben sok a lírai betét. Freddde-vel, a páratlan hanganyagú éne. késsél együtt szárnyalhatott a közönség. Több tízezren együtt énekelték : a Bohe­mian Bhapsodyt, I Want To Break free, a We Will Rock You ismert dalokat. Most is megcsodálhattuk, hogy Qeen-dalokban milyen óri­ási ritmikai, diniamikái, s nem utolsó sorban hangulati váltások vannak, ami szin­te kizárja száműzi a sablo- nosságöt. És mindezeket hatásos, percről percre megtervezeti látványdramaturgiával fo­gyaszthatóvá teszik. Sokszor ér vád rockegyüttteseket, hogy a színpadi csillogás, a silány tartalom elpaléstolá- sára való. Itt azonban eme feltételezés Jegszikrányibb gondolata sem jöhet számí­tásba. A számítógép vezé­nyelte fényeffektusok szín­ben és dinamikában is a nó­ták sugallta hangulati ha­tással harmonizálnak. Szóval, az ilyen és ehhez hasonlatos szabadtéri pro­dukciókat (nyolcvanezer em­ber gyűlt össze a Népstadi­onban) illetjük a világ- s z ínvona 1 jelzővel. Bálint Gy. Országos kempingtalálkozó Jól helytálltak a Tolna megyeiek A kétévenként megrende­zésre kerülő dolgozó fiatalok országos kempingtalálkozó- jánák a közelmúltban Nyír­egyháza-Sóstó adott otthont. Tolna megyét az Idén het­venöt filatsal képviselte. Kö­zülük többen ott voltak a ikülünböző versenyszámok­ban, turisztikai programokon. Tájékozódási futásban negye­dik, természetjáró akadály­versenyben hetedik, városis­mereti versenyben, tömeg- sportversenyben nyolcadik. a kulturális vetélkedő során pedlig kilencedik helyezést érték él a Tolna megyei fia­ltalak a megyék csaipatainak vetélkedőjén. Az összesített pontversenyben végül is az előkelő hatodik helyezést si­került megszerezni, amely egyben jó minősítésit is je­lent a megye turisztikai éle­téről. A találkozó nagyszerű hírverése vélt a turizmusinak, s ez nem kevésbé köszönhető a szabolcsiak kiváló rendezé­sének. A Tolna megyeiek csapata sátorverés közben Magyar János: „Először szokatlan volt a hely .. Jakab (Katalin, Molnár Krisztina és Varga Anita a pil­langó-, a hát- és mell úszás tábori bajnokai

Next

/
Oldalképek
Tartalom