Tolna Megyei Népújság, 1986. augusztus (36. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-05 / 183. szám
198(>. auiusilm 5. C tolmaN nÆPÜJSÀG 5 Cél: ax úsxúaoktatúa Rózsaszín boszorkány és zöld róka FIATALOK FIATALOK FIATALOK Efott *86 „Felfedezhetik” Mártély titkait A KISZ Központi Bizottsága és a KISZ Csongrádi Miegyei Bizottsága szervezésében augusztus 21—25. között Mántélyon lesz az egyetemisták és főiskolások országos turisztikai találkozója. E rendezvény hagyományosan a turisztikát, a sportolást kedvelő egyetemista fiatalokat hívja tai* már tizenegyedik alkalommal közös sportolásra, szórakozásra. A rendezvényre kétezerötszáz fiatalt várnak Mártélyra, az Alföldnek e festői, de sokak által nem ismert helyére. A mártélyi holtág és környéke — ma már természetvédelmi terület — nemcsak a vásárhelyiek kedveli hétvégi kirándulóhelye, hanem évente ezrek keresik fel az ország legtávolabbi pontjairól is. Látnivalójuk akad bőven, hiszen a holtág környékére visszatelépi- tették az őshonos fákat, amelyek békés lakhelyet biztosítanak a különleges madárvilágnak. A természetvédőknek köszönhető, hogy a környék nyugalmát — legyen bármilyen csábító is a holt Tisza vize — nem verheti föl többé motorcsónak zaja. Nem csoda hát, hogy immár húsz éve itt alkot nyaranként az országos ifjúsági képzőművész tábor, itt építette fel a Művészeti Alap az egyik alkotóházát, úttörőik százai kívánkoznak szünidőben a helyi úttörőtáborba. Ma már két kemping kínál szállást a turistáknak, gyakran felkeresik Mártélyt a kutatók, a tudósok — leginkább ornitológusok —, de szívesen alkotnak itt fotóművészek is. akik később kiállításaikon teszik ismertté külföldön is ezt a helyet. 'Rózsaszín boszorkány és zöld róka, meg más, papírból készített, apró figura kerül elő a kockás paraván mögül, amikor a délelőtti elfoglaltságról esik szó a mozgássérült gyerekek dunaföldvári táborában. A maguk tervezte bábokhoz történetet is kitalálnak, amivel társaikat szórakoztatják, de önmaguk örömére is. A kis csoport egy része a napközis tanteremből átalakított hálóban foglalatoskodik, mások a színes televízió előtt ülnek. A Mozgássérültek Tolna Megyei Egyesülete és a Dunaföldvári Nagyközségi Tanács, a megyei sporthivatal kezdeményezésére a második alkalommá! szervezte meg a mozgássérült gyerekek ilyen jellegű üdültetését, ahol az úszás- oktatás a cél. — Tavaly volt először lehetőségünk — mondja Heitzmann Magdolna, az egyesület titkára —, hogy a gyerekeknek hasznos programot is adhattunk. Akkor kétszer egy hétre terveztük, de ez nem bizonyult szerencsésnek. mert az egy hét alatt nem tudtak megtanulni úszni. Idén itt a földvári strandon, a Vízmű 'Vállalat biztosította, högy naponta kétszer — reggel és este — miénk lehet a fedett részben a medence. Jurik Ferenc helybeli testnevelő tanár tanítja a gyerekeket úszni. Példaadó az a pedagógiái módszer, amint a vízhez szoktatja tanítványait, eloszlatja félelmüket... Reggel 6 órakor ébresztő. 7-kor úszás, reggeli, -majd játék, olvasás, bábozás, tévénézés. Fél egykor ebéd. Délután gyógytorna, az egyéni betegségeknek megfelelően. Pihenés, aztán 6— 7-ig ismét úszás. Ezeket a főbb programokat apró ötletekkel gazdagítani, tartalmassá tenni nem egyszerű dolog. Kimondatlanul is nagy felelősség. A körülmények megteremtésére sokkal több felnőtt ember szövetkezett, mint amennyit képzelhetünk. Minden városunkban — itt megyénkben — és néhány nagyközségben, Tolnán, Bátászéken van már helyi csoportja az egyesületnek. Tervben szerepel már a dunaföldvári és simcntornyai is. Százhúsz szocialista brigád támogatja anyagilag az egyesület munkáját. Ez nélkülözhetetlen. Ám nem lehet pénzben kifejezni annak a néhány felnőttnek a munkáját, akik a kéthetes táboréletben a gyerekekkel töltik a nappalokat és az éjszakákat... — Gyógytornász vagyok — mutatkozik be Bálint Magdolna, a szekszárdi kórház reumatológiájának dolgozója. A második éve vagyok itt én is. Ideális a táborlakók létszáma, akár az úszást, akár a gyógytornát tekintve. Mindenkire jut idő bőven. Először általános át- mozgatással kezdjük a gyakorlatokat, majd kinek-ki- nek egyéni problémája szerint folytatjuk. Ez a két hét talán a folyamatosságot biztosítja. Én nagyon jónak tartom ezt a kéthetes programot, de úgy látom, hogy megyei viszonylatban nem megoldott a mozgássérültek úszásoktatása, sem a gyerekek, sem a felnőttek körében ... A gyógytornásznő ideálisnak nevezte a dunaföldvári tábor létszámát. Elgondolkoztató, hogy ez miért csak ennyi. Az egyesület titkára százharminc levelet küldött névre szólóan szerte a megyébe, ebből végül hat lány és öt fiú érkezett meg a jelentkezések után. — Azzal kezdem — néz nagy, kék szemeivel Varga Anita —, hogy mi a problémám. Koraszülött vagyok. Hat hónapra jöttem a világra ... és úgy tudom, hogy a sejtek elhaltak, majdnem megbénultam. Dunaújvárosba jártam úszni, de ott nem tudtam megtanulni, mert egészséges gyerekekkel voltam, és lemaradtam. Nem foglalkoztak velem úgy, ahogy kellett volna, azt hiszem. Budapestre is mentünk, a mozgássérültekhez tornázni, de lassan ez is elmarad. Nagyon megörültünk, amikor hallottuk, hogy itt Dunaföldváron lesz ez a tábor. Én ugyanis Bölcskén élek. Édesanyám a Rákóczi Tsz-ben üzemgazdász, édesapám ott a műhelyben raktáros. Tavaly is itt voltam már. Akkor nagyon izgultam, mert én még nem voltam úgy nyaralni sosem, hogy szüleim ne legyenek mellettem. Annyira féltem, hogy azt hittem, nem bírom ki. Sírtam is ... És most, lám, megint itt vagyok. Itt nagyon jók a felnőttek. Igaz, otthon az iskolatársaim is megértőek, néha kérdik, hogy javul-e a lábam. Irigykednek is testnevelési órákon, hogy milyen jó, mert nekem nem kell futni. Bezzeg, amikor megyek a kórházba, akkor nincs ilyen nagy hangjuk. Volt egy gyalogtúra, ahova én nem mehettem, ez nagyon fájt... Itt ól érzem magom. A gyógytornász nénit .éóes- anyunak” hívjuk és tegezhetjük is. Így nem hiányzik annyira az igazi anyu. Olyan programokat terveztek nekünk, hogy nincs is időnk hazagondolni. Nem érezzük, hogy fogyatékosok vagyunk, itt minden gyerek egyforma . .. Az ötödik osztályos Varga Anita tizenegy és még számtalan társának gondját és örömét fogalmazta meg zavarba ejtő pontossággal, tartalmasán, folyamatos, szép beszéddel. Amikor elhallgat, a pillanatnyi csöndben hálás tekintettel veszi körül a mellette álló felnőtteket, akiktől eddig a biztató, felemelő, éltető erőt kapta és ezentúl is várja. Aztán a rózsaszín boszorkány és a zöld róka társaságában elvonulnak a kockás paraván mögé, ahol majd kezdődik az előadás. DECSI KISS JÁNOS A „rossz nyelvek” már májusban azt rebesgették, hogy az idén legalább ötszörös lesz a túljelentkezés a Tanítóképző Főiskolán. Egyesek azt is tudni vélték, hogy kilencven pont alatt nem lehet bejutni a fősulira, örült ütemben megkezdődött a számolás. „Nekem negyven pontom van, ha szerzek még hozzá a felvételin ötvenvalahány pontot... Negyvenhat pontom van, ha...” És ez így ment napokon keresztül. Aztán robbant a bomba. Űj pletyka kelt szárnyra a gimnázium falai között. Körülbelül így hangzott: „az idei tanévben minden jelentkezőt felvesznek, hiszen bővítik a sulit, több lesz a hely. Megépül a kollégium, ezért a vidékieket mind egy szálig felveszik. hogy kihasználják az új épületet." A különböző felsőoktatási intézménybe jelentkezők már mindannyian megkapták az értesítést a felvételi vizsgákról. Csak mi nem. Egyesek ezek után már igaznak hitték a „pletykát”. „Látjátok, már felvételizni sem kell!” Aztán csalódtunk, megérkezett a papír. „Szóbeli felvételi vizsgája ekkor, itt és itt lesz.” Kicsit lehangolódtunk. Nagyon jó lett volna felvételi nélkül bekerülni. A következő akadály az érettségi volt. Sikerrel vettük. Utána az ember fiának nem nagyon akaródzott készülni a felvételire. „Elég volt az érettségire, még most is?” — ilyenforma mondatok hagyták el a már éretté vált ajkakat. De azért, ha keveset is. mindenki tanult. Elkezdődött a. felvételi. „Te már voltál? Mit húztál? Nehéz volt?” — kérdezgettük egymást, az alkalmasint felvételiző diákok találkozóhelyévé vált mozi előtt. Némelyek tutira biztosak voltak benne, hogy sikerült, mások meg lógó orral hallgattak. Következett a kivárás ideje. Ügy három héttel későbbre vártuk az újabb papír megérkezését. Néha az ember idegességében csapkodott és hadonászott (a kívülállók megbot- ránkoztatására), de mindig elmúlottak ezek az „idegrohamok”. Aztán úgy három héttel később a mozi előtt lassan összeverődtek a diákok. „FELVETTEK!!!” — újongott az egyik. a másik mélyen hallgatott. En újongva újságoltam a hírt fünek-fának: sikerült. Most megint a kivárás időszakában vagyok. Az augusztus 31-én kezdődő gólyatábort várom. A programokat ismerem, mert az utolsó papírral együtt a tábor „menetrendjét” is megküldték. Izgalommal készülök újra az első osztályba. Vajon milyen lesz? Még nem tudom. De gólyához mérten, remélem, sikerrel veszem majd az akadályokat. .. SZAKALY ILDIKÓ így muzsikál a világ élvonala A ..királynő” népszerűségének csillaga immár másfél évtizede fényesen ragyog Több mint egy héttel a budapesti Qeen-koncert után még mindig nekünk szegezik a kérdést: „Mesélj, milyen volt? Mekkora showman az együttes párját ritjEitó hang- anyagú, éppen a világ rock- színpadaira termett énekese, Freddie Mercurry ?” Igen, volt itt már nálunk a Uriah Heep, a Jethro Tull, Manfred Mann, Dire Straits, de ebből a sorból is kiemelkedik a királynő megszólításra hallgató immár másfél évtizede a színpadon levő Qeen. Hogy mi a Qeen-saker titka, mi emeli föl őket a világ rockóriásai közé? Erre röviden úgy lehet válaszolni, hogy a magas szinten történő megújulási készség. Ez a négyes nagyszerűen reagált a hetvenes években tetőző hard-irockra. Ennek egyszerre dühöngő, fémes, bombasztikus hatásához kitűnő gitár játékával Brian May még hozzátett valamit, ami a sok-sok keményrock-csa- pattól megkülönböztette a királynőit. A nagy rockhullám levonulása után azon törte a fejét a négy zenész, hogy miként lehetne a bard-rock értékeit átmentve a felnövekedett új generáció füléhez igazítani nótáikat. Ugyanis a közönség a műfajon belül a kommenciálisabb stílusokra vevő, a hagyományos hang- szerelésű nótákat kissé el- vontnak, absztraktnak érzi. Az ötvözet remekül létrejött: a továbbra is izgalmas ritmus mellett sikerült felépíteni egy több generációhoz szóló dallamvilágot, így a Qeen a slágercslnálás követelményének is eleget téve fennmaradt a csúcson. S mivel már idestova 15 éve itt vannak, ez az egyetemes rocktörténetben is egyedülálló dolognak számít. Nos, a budapesti koncerten is ültek a fenti megállapítások. Még akkor is, ha a zeneileg legértékesebb nótáik kimaradtak a műsorból. Az együttes a Népstadionban a közönség még további magához táncolására törekedett. Nem véletlen, hogy túlsúlyban voltak a szentimentális nóták, és azok amelyekben sok a lírai betét. Freddde-vel, a páratlan hanganyagú éne. késsél együtt szárnyalhatott a közönség. Több tízezren együtt énekelték : a Bohemian Bhapsodyt, I Want To Break free, a We Will Rock You ismert dalokat. Most is megcsodálhattuk, hogy Qeen-dalokban milyen óriási ritmikai, diniamikái, s nem utolsó sorban hangulati váltások vannak, ami szinte kizárja száműzi a sablo- nosságöt. És mindezeket hatásos, percről percre megtervezeti látványdramaturgiával fogyaszthatóvá teszik. Sokszor ér vád rockegyüttteseket, hogy a színpadi csillogás, a silány tartalom elpaléstolá- sára való. Itt azonban eme feltételezés Jegszikrányibb gondolata sem jöhet számításba. A számítógép vezényelte fényeffektusok színben és dinamikában is a nóták sugallta hangulati hatással harmonizálnak. Szóval, az ilyen és ehhez hasonlatos szabadtéri produkciókat (nyolcvanezer ember gyűlt össze a Népstadionban) illetjük a világ- s z ínvona 1 jelzővel. Bálint Gy. Országos kempingtalálkozó Jól helytálltak a Tolna megyeiek A kétévenként megrendezésre kerülő dolgozó fiatalok országos kempingtalálkozó- jánák a közelmúltban Nyíregyháza-Sóstó adott otthont. Tolna megyét az Idén hetvenöt filatsal képviselte. Közülük többen ott voltak a ikülünböző versenyszámokban, turisztikai programokon. Tájékozódási futásban negyedik, természetjáró akadályversenyben hetedik, városismereti versenyben, tömeg- sportversenyben nyolcadik. a kulturális vetélkedő során pedlig kilencedik helyezést érték él a Tolna megyei fialtalak a megyék csaipatainak vetélkedőjén. Az összesített pontversenyben végül is az előkelő hatodik helyezést sikerült megszerezni, amely egyben jó minősítésit is jelent a megye turisztikai életéről. A találkozó nagyszerű hírverése vélt a turizmusinak, s ez nem kevésbé köszönhető a szabolcsiak kiváló rendezésének. A Tolna megyeiek csapata sátorverés közben Magyar János: „Először szokatlan volt a hely .. Jakab (Katalin, Molnár Krisztina és Varga Anita a pillangó-, a hát- és mell úszás tábori bajnokai
