Tolna Megyei Népújság, 1986. augusztus (36. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-23 / 198. szám

7TOUw'x6 NÉPÚJSÁG

1986. augusztus 23.

I- ön közvetlenül a megyei tanács elnökhelyetteséhez tartozik. Most mi a legfontosabb tennivalója?- Mint mindig, a lakosság védelme, a környezeti ártalmak elhárítása.

I - Mikor alakult ez a szervezet?- 1979-ben, de már előtte másfél éve meg volt az országos szervezet. így én itt kezdtem a munkát, áthelyeztek az ÉKV osztálytól.

I- Mi a véleménye a szekszárdi környezeti ártalmakról?- Elég gyorsan belevágtunk a témába, vannak gondjaink. Sok a gondunk. Még az a szerencse, hogy mint tanácsadónak, véleményemet figyelembe veszik a különféle szervek, így például a tanácsnak a szakigazgatási szervei is. Én Székesfehérvárott végeztem a főiskolán, benne vagyok a témában, értem miről van szó, tudom, melyek a kivezető utak.

I - Mégis lassan haladunk előre.- Sajnos igen. A vállalatok mindegyike készít magának környezetvédő tervet. Ide tartozik a szennyvíz elvezetése, a levegő szennyezése, a zajártalom és még sok minden. Nekem nincsen hatósági jogköröm.

I - Miért nincs?- így szól a szabályzat, én csak tanácsadó vagyok lényegében. Van egy megyei bizottság, amely tizennégy tagot számlál, s ebben a szakmát jól ismerő emberek foglalnak helyet. Építészek, vízügyi emberek, meg mindenki, aki a környezetvédelemben illetékes.

I- Gondolhatok arra, hogy még sugár- védelmi ember is van?- Hogyne. A Köjál főorvosa segítő partnerem. De más területen is tudnék mondani segítőket.

I- Van egy bizonyos határ, amit az ember eltűr, aztán elvisel, s végül kiabál. A zajártalomra gondolok.- Valóban, vannak olyan területek, amelyeknek a szabályozása még nem lezárt. Azt tudjuk, hogy egy zenekar menynyi decibellel működhet, s azt is tudjuk, hogy miért dudál öt órakor a szekszárdi pályaudvaron a mozdony, s a lakosság véleményéből ismerjük az ezzel kapcsolatos ellenszólásokat, de tenni ellene, mármint a dudálás ellen semmit nem lehet. Bár a vasúttal a kapcsolatunk kitűnő.

I- Ha már a vasút került szóba, Dombóvá rótt a mozdonyokat nagyon erős vegyszerrel mossák.- Tudjuk. Sajnos ellene nem tehetünk semmit sem. Azt a mozdonymotort meg kell mosni, ott csináltak a szakemberek üllepitőt, meg tisztítókat, de mégis kerül a Kapósba szennyezett víz.

I - És maguk mit tudnak ilyenkor tenni?- Gyakorlatilag semmit.

I - A légszennyeződésről kérdezem.- Sokan tesznek fel ilyen kérdéseket, mert a levegőszennyezés nem ismer határokat, sem megyehatárt, sem országhatárt. Nem tudjuk, honnan, milyen szeny- nyezés csapódik le ránk.

I- A köztéri fákra és a háztáji gyümölcsfákra is valamiféle erős vegyszer hullhatott, mert Szekszárd térségében sárgulnak a fák.- Ez külön vizsgálatot kíván.

I- Tolna megyében tehát nem valami rózsás a helyzet.- Nem. Sok a gondunk. Na most akkor szeretném fölhívni az Ön figyelmét arra, hogy a hatósági szervek bírságokat is szabtak ki az elmúlt évben és az idén is a tejiparra, meg a bőrgyárra is. A bőrgyárnál például a sok sókibocsátás volt a gond. Bár ez a gyár igen nagy intenzitással foglalkozik a sótalanítással, a normát mégsem érik el. Vagy itt van példának okáért a Dalmandi Mezőgazdasági Kombinát, amely témáról már Önök írtak, ott a hígtrágya semlegesítését oldották meg. Sikerrel. Sok pénzbe kerül az ilyen munka.

I - Térjünk vissza a vasútra. A fatelítöre.- Ez a téma már lezárt, mert annyi bírságot fizettek, hogy belátták, a fatelítő üzemből nem szabad egy szikra veszélyes hulladékot sem kiengedni a Kapósba.

I- Én még visszatérnék a hangártalomra.- Szívesen válaszolok a kérdésekre, mert engem is idegesít, amikor városokban, falvakban körhintások, kocsmáro- sok és egyéb zajokozók idegesítik a lakosságot és hozzánk jönnek panaszra. Nekünk van egy szabályzatunk, ezt be akarjuk tartani és tartatni. Majdnem mindig sikerül. Mindig akadnak patrónu- sok, akik közbeszólnak, hogy ezt vagy azt az intézkedésünket hagyjuk el. Nehéz a környezetvédelem.

I- Még egy kényes téma. A szekszárdi motocross pálya.- Tótvölgyben jelölték ki a pályát, engem, bennünket nem kérdeztek meg. Valahol kell egy terület az ilyen jellegű motorversenyekre is, az más kérdés, hogy Piliscsabán és másutt a várostól elvitték a zajtkeltö versenypályákat. Különben az a helyzet, hogy évente hat-nyolc alkalommal dübörögnek itt csak a gépek, azt véleményem szerint el lehet viselni.

I- Ön említette korábban, hogy a társadalmi szervek miként segítik a munkáját.- Fontos tényező az, hogy a megyei tanács, Hazafias Népfront és még a megyei pártbizottság is foglalkozik e fontos kérdésekkel. Ennek alapján mondhatom azt, hogy a hetedik ötéves tervben kiemelt feladatként kell kezelnünk a környezet- és természetvédelmet. Ez összhangban van a megyei tanács 1982-ben elfogadott tervével. Határozottabban fellépni a szemétszállítások iszonyatos káosza ellen, az előirt követelmények betartásáért.

■ - Szekszárd megtelt már szennyel.- A városi szervek valóban nehéz gondok előtt állnak, mert a negyvenezer lakosú városnak szennyét elhelyezni már a régi helyen nem lehet. Vannak tervek arra, hogy hova vigyék majd, de ez még távlati. Más kérdés az, hogy a figyelmünk arra fordul, nehogy a szekszárdi szennyvíztelepről leszivárgó csapadék Szekszárd ivóvizét károsítsa. Mindenki előtt ismert, hogy a Szekszárdot ellátó kutak nem nagy mélységből szívják a vizet.

I- Volt már olyan vélemény a birtokomban, hogy ha a szekszárdi ivóvizet megyén kívüli Köjállal vizsgáltatták volna meg, azonnal betiltják a fogyasztását.- Én is tudok ilyen esetekről, de ez Köjál-ügy, ebben nem nyilatkozom.

I- Hosszú távú feladatot kapott Ön a hetedik ötéves tervben. Az a cél, hogy helyi tanácsoknál segítse és ellenőrizze a környezet- és természetvédelmi tevékenységet.- Nagyon jó a kapcsolatom a községi és a városi tanácsokkal. Minden alkalommal szót értünk, s véleményünket figyelembe véve alakítják a helyi terveket.

I- Titkár elvtárs. Ön meglehetősen régóta foglalkozik e témával, szíveskedjen elmondani, hogy milyen a kapcsolat a hivatalos szervekkel?- Elsősorban azt tudom Önnek mondani, hogy a Tolna Megyei Tervező Vállalattal, munkatársaival kitűnő a kapcsolat. Különféle témákban pedig Savanya Gé- záné, Deli Sándor, dr. Csonka Julianna, Bálintné Krizsán Ilona, dr. Ferenczi József, akik a megyében ténylegesen meghatározott személyiségek a környezet védelmében, szinte naponta partnereim. Szót értünk, s az elhatározásainkat a szakigazgatási szervek figyelembe veszik.

I- Na most, térjünk vissza még egyszer az ön jogkörére.- Én tanácsadó vagyok, megfelelő szakmai bázis van mögöttem, s megítélésem szerint úgy segítik a munkámat, hogy a megye lakosságának hasznára válik.

I- Ügy tudom, a közelmúltban a megyei pártbizottságon is beszámolt a munkájáról.- Igen, kedvező értékelést kaptam, amely engem a megkezdett úton indít tovább, és társadalmi munkatársaimmal ezt a folyamatot követjük.

I- Engedje meg, hogy az atomerőmüvei kapcsolatos kérdést is föltegyek. Miután a környezetvédelemhez ez is hozzátartozik.- Szívesen válaszolok rá. Semmi gondunk, semmi problémánk nem volt ebben a kérdésben. A Paksi Atomerőmű Vállalattal kitűnő a kapcsolatunk. Konkrétan Rózsa Gézával. Mindenről tudunk, ami ott történik és mindenről tájékoztatjuk a lakosságot.

I- Már szóvá tettem, hogy a királyszent- istváni tározóból elöntik Tolna megyét szennyvízzel. Ezt nem lehetne enyhíteni?- Lehetne, s enyhítik is. Arról van szó, hogy a Fejér és Veszprém megyei vállalatok szennyvízét most összegyűjtik és a hónap bizonyos napjain engedik be a Malomárokba, illetve-a Sárvízbe, majd a Sióba. És ez a víz nem alkalmas semmiféle kultúr célra.

I- Vannak olyan információim, hogy ez a sok szenny illetőleg vegyszer odáig lehúzódik, ahonnan a megyeszékhely ivóvizét szivattyúzzák ki a kutakból.- Valóban ez a helyzet. Más kérdés, hogy a húskombinát és a város szennyvízét elvezetik néhány év múlva a Nagy-Dunába.

I- De akkor meg bennünket porolnék a különféle nemzetközi és jugoszláviai vízügyi szervek.- Ez még távol van. Most nekünk arra kell adni a fő erőt, hogy a gyárakból minél kevesebb szennyezett víz menjen a folyóvizekbe. Hogy a levegőt ne károsítsuk különféle gázokkal, hogy a lakosságot ne mérgezzük hanggal, zajjal.

I- Én azt hiszem, hogy a megyei tanács és a városi tanácsok is hatékonyan foglalkoznak környezetünk védelmével, hiszen erről rendeleteket is hoztak.- Ezeket a rendeleteket be kell tartatni.

■ - Köszönöm a beszélgetést.

PÁLKOVÁCS JENŐ

MÚLTUNKBÓL

Milyen volt a betelepülő német viselete? Milyen volt a hétköznapi és az ünnepi ruházatuk? Az Egyed Antal-féle, már korábban többször is hivatkozott - összeírásban a jegyzők, bírók általában csak szűkszavúan válaszoltak, gyakran mindössze eny- nyit: „viseletűk német” Mások egy-két jellegzetes ruhadarabot és lábbelit megemlítenek, s ezzel letudták a választ arra, hogy „miilyen a viseletyök?" Szép számmal voltak olyanok, akik mintha megfeledkeztek volna a kérdésről, egyetlen szavuk sem volt erről.

Voltak azonban néhányan, akik nem sajnálták a fáradtságot, és igen részletes leírást adtak. Voltak akik arra is válaszoltak, hogy leírták a férfi és külön a női viseletét, s aki igazán teljes értékű válaszra törekedett, az még a két nemnél is külön külön tárgyalta a hétköznapi és az ünnepi viseletét.

A legteljesebb értékű válaszok egyikét Mázáról kapta Egyed Antal. A jelentést Kis Márton jegyző készítette. Idézzük őt magát:

„Ezen nemzetnek (németek) viseletyeirt. i. 1 -ör a chatolicus németek közül némelyek viselnek térden egy arasszal alább érő fejér vászony bugyogót, némelyek pedig posztó német nadrágot, némelyek harisnyát a szárán szíjjal által csatolva, csatos czipellővel, némelyek német vargával varrott csizmát, ezeknek gatyájok nintsen, tsak térdig érő ingek. Viselnek némelyek setét kék, némelyek pedig világos kék posztóból jankedlit, ugyan lapos s széles gombokra pruszlékot, vagy mellezőt (mellény) pedig külömb külömbféle vásári matériákból. Találkozik mind azonáltal köztök posztó laibli is. Többen hordoznak hosszú szűrt, de köpönyeget is, vagy világos kék mellért, vagy setét kék színű posztóból, kalapot hordoznak némelyek lapos, némelyek gömbölű alatsony, némelyek pedig közönséges széles, magos tetejű kalapot. Nyakra valójok hol fátyol, hol pamuk, hol pedig fekete selyem, vagy egyéb színű vásári keszkenyő. (Kendő)

A protestánsok viselnek.térdig való hosz- szú inget, ugyan térdig nyúló vásony bugyogót, a lábán szíjjal által kötve, gyapjú harisnyát és csizmát, vágynak olyanok, akiknek fa czipőjük is van. Télen mellette fa botskorban, nyáron pedig mezítláb járnak. Úgy van mind azon által a csizma szára a bugyogójától elintézve, hogy a térdén egy arasztnyi mezítelenség kilásson. Többnyire köpönyeget hordoznak világos kék mellért posztóból, világos kék színűből pedig pruszlékot és jankedlit nagy széles gombokra, melyeknek gomblukjai fejér és veres tarka színű szőr czérnával kivarrva vagyon, közönséges gömbölű alatsony tetejű kalapot, fekete selyem nyakra valót viselnek. Vagyon nekik még térden egy arasztal fellyebb érő világos kék posztóból német- országi köntösök, a zsebjei két felől a hóna alatt keresztül helyheztetve vágynak, de ezek oly nagyok, hogy alkalmasint egy emberi provisio bé férhet. Nagy széles posztó gombokra ezen köntös gallér nélkül van készítve, mely öltözetet használják tsak esküvő, vagy temetés idejében, azzal magokat különböztetvén, hogy ők hivatalosok”

A mázaihoz hasonló értékű a hidegkúti jegyző leírása. Ö általában szűkszavúan felelt Egyed Antal kérdéseire, de erre nagyon részletes a válasz, és szépen egészíti ki a mázai jegyző írását. Idézzük:

„A mostaniak viselete világos kék posztó mandli, laibli, fényes, s sűrűén rakott gombokra, térdig való fehér vászony bugyogó- ból, stibli és nagy karimájú kalapból áll. Ha megházasodnak a vőlegény, akár mily szegény, egy köpönyeget szerez, s abban esküszik. A fehér személyek (nők) pedig setét kék posztó réklit, külömbféle kartony szoknyákat, kék és fejér pamuk kötényeket, több színű kartony és selyem tökötöket, melyek gömbölly tetejüek és igen gilá- gos kék széles selyem pántlikával duplán

által van kötve, melynek mind a két végét előbb két máslira kötvén jó félröfnyire, hátul a nyakán le lógva viselnek. Úgy szintén a leányok is, de tsak vasárnapi napokon midőn a templomba mennek, viselnek főkötőt. Hétköznap tsak viselt ruhákban, a férfiak szűr dolmányban és téli időkben 6 vagy 7 garasos faczipellőben járnak, melyekben (mivel természet szerént annak a talpa nem hajlós) igen helytelen és magokra nézve is szörnyű nehéz járások vagyon. A tehetősebbek pedig, általyában stiblit, némelyek csizmát is viselnek”

A györei jelentés mintegy kiegészíti az előző két jelentést. Idézzük őt is:

„Ezen nemzet ünnep és köz-napokban visel kék posztóból felöltő dolmányt (Jan- kedli) találtatik némelyiknek rövid szűre is, ezen dolmányon vagyon nagy lapos gomb, a gomblukak helyei pedig külömbféle színű szőrszálakkal ki varva vagyon, valamint az öregnek, úgy a fiatalyságnak is. Visel azon túl hasonló színű melyezőt (pruszlék), térdig való fejér vászony gatyát (bugyogó), a lábán gyapjúból harisnyát, mely szíjjal által csatolva vagyon. Némelyek czipőt hordoznak, némélyek pedig csizmát és többnyire télen fa czipőben, nyáron pedig mezítláb járnak, a kalapja közönséges alatson gömbölű tetjű, és tenyérnyi szélességű a széle. Nyakra valót többnyire fekete selymet visel - mindegyiknek köpönyegje van világos kék mellért színű posztóból, hossza szűre pedig egész helységben egynek sints. Vagyon még nékik egy világos kék posztó, s térden fellyül érő németországi kaputjak, melyet tsak akkor vesznek magakra, mikor lako- dalmok vagy temetések vagyon.”

Az elmondottakhoz képest sok újat ismertetett a kistormási jegyző és bíró.

„Viseletjük a férfiaknak: világos kék posztó rövid jankli, és térdig való fehér vászony bugyogó, világos kék kaptzája, a te- hetősb stiblit, a szegényebb sorsú csatos czipőt visel. Az asszonyok és leányok kü- lömféle színű tarkás czitzből, fekete tafotával prémezett fetckefészek formájú, az áliához széles fekete pántlikával kötött tökötöket viselnek, világos kék, némelyek fekete posztó réklit. Innepekbe czifra, hétköznapokon a takáts által gyapjúval kevert vászony szoknyát viselnek.”

A teveliek nagyjából ugyanazt a viseletét Írták le, minta már idézettek. „Mostani vise- lettyük a földműveseknek inneplői széles kerekű kalap, világos kék posztobul dolmány-forma felöttö, sárga bőr térdig való bugyogó, német saru, vagy kacza és czipő, a mindennapló pedig szűr, térdig való vászon bugyogó, hasonlóképen saru vagy kapcza és czipő, télen fa czipő;

Az elmúlt hetekben több alkalommal is idéztük az Egyed Antal által kért, s a községi jegyzők bírák által írott jelentéseket. A 22 kérdésre adott feleletekben meglehetősen széles, átfogó képet vázoltak fel az egykori szerzők, értékes forrásai ezek a helytörté- netirásunknak.

A közelmúltban a Tolna Megyei Levéltár több mint hatvan jelentést kötetbe szedve jelentette meg, és az iskolák, könyvtárak ott szerezhetik be. Az eredeti jelentéseken túl a levéltár két dolgozója, Cserna Anna és Kaczián János több hasznos, kiegészítő jellegű segédletet, tanulmányt is készített a kötethez: Így Cserna Anna szójegyzéket- szómagyarázatot, kortörténeti irodalom- jegyzéket állíttot össze, Kaczián János pedig méltatja Egyed Antal felmérésének jelentőségét, közli annak életrajzát, készített népesség-statisztikai továbbá iskoláztatási összesítést. A kötetet néhány illusztráció is gazdagítja, ezeket Könyves Jánosné, a levéltár dolgozója készítette.

K. BALOG JÁNOS

ÉRTÉKEINK

A decsi református templom homlokzata és bejárata műemlék. A bejárat feletti táblán olvashatjuk: II. Jósef felséges császár törökkel való hadakor Isten segítségéből s vezérlése által költségesen s verété- kezve: építették a detsi helvéticu- sok, 1788.

A műemléki leírás szerint: homlokzat előtti barokk, hagymasisakos toronnyal, támpilléres hajóval és a nyolcszög három oldalával záruló támpilléres szentéllyel.

«

Rippert György, környezet- és természetvédelmi titkárral