Tolna Megyei Népújság, 1986. augusztus (36. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-02 / 181. szám
8 Képújság 1986. augusztus 2. SZOVJETUNIÓ A növekvő népjólét programja A Szovjetunióban az elkövetkezendő 15 év alatt meg akarják kétszerezni a nép szükségleteinek kielégítésére fordított összegeket. E program végrehajtásában fontos lépés az ország 1986-1990. évek közötti, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa által nemrég jóváhagyott gazdasági és szociális fejlesztési terv. Mint Nyikolaj Rizskov szovjet államfő a Legfelsőbb Tanács előtt tartott beszámolójában hangsúlyozta, a jelenlegi ötéves tervben előirányzott gazdasági növekedés, a társadalmi termelés hatékonyságának fokozása lehetővé teszi a termelőerők növelését és ezzel egyidőben a szociális problémák széles körének megoldását, azon anyagi lehetőségek növelését, amelyek biztosítják a népjólét emelését. Ez mindenekelőtt a fogyasztás szférájával közvetlenül összefüggő ágazatok beruházására fordított összegek növelésében mutatkozik meg. Az agráripari komplexum anyagi-műszaki erősítésében, a közszükségleti cikkek gyártásának fokozásában, a szolgáltatások körének bővítésében, a kulturális és lakásépítésekben, amelyekre 500 milliárd rubelt irányoznak elő, vagyis a népgazdaság beruházási alapjának felét. Széles méretekben bontakozik ki a gépesítés és automatizálás, új technológiák alkalmazása, ami megteremti a munkakörülmények gyökeres javításának előfeltételeit. 1990-ig több mint 5 millió ember szabadul meg a nehéz fizikai munkától, szerez új képzettséget és ennek megfelelő munkahelyet. A lakosság valamennyi rétegét érintik a jövedelmek növelésére és a szociális problémák megoldására hozott intézkedések. A lakosság reáljövedelme ösz- szességében 14 százalékkal emelkedik. Jelentős mértékben - átlagban 25-30 százalékkal - növelik az anyagi termelésben dolgozók bérét. A fizetésemeléshez szükséges összegeket döntő többségükben a munkahelyi kollektíváknak kell megtermelniük, a termelés és hatékonyság növelése útján. Az állami költségvetésből jelentős összegeket biztosítanak a nem termelő szférában dolgozók - tanárok, orvosok, egészségügyi személyzet, a kulturális és ismeretterjesztő intézmények dolgozói, a felsőfokú oktatásban tevékenykedők - munkabérének emelésére. Jelentősen nő a kolhoztagok jövedelme is. A társadalmi fogyasztási alap a jelenlegi ötéves tervben 25 százalékkal nő. A munkabérek növelése és a társadalmi fogyasztási alap fejlesztése érdekében hozott intézkedések már a jelenlegi ötéves tervben az életszínvonal jelentős emelkedését eredményezik. A fizetésemelések, a nyugdíjak és egyéb segélyek emelése következtében a lakosság több mint felének növekszik a jövedelme. Az új ötéves tervben igen fontos jelentőséget tulajdonítanak az ipari fogyasztási cikkek termelése fejlesztésének. Öt év alatt a közszükségleti cikkek termelése 35 százalékkal nő. Az SZKP egy igen fontos szociális feladatot tűzött ki: 2000-re gyakorlatilag minden szovjet családnak önálló lakást, vagy lakóházat kell biztosítani. A városi lakosság több mint 80 százaléka már ma is önálló lakásban él. A jelenlegi ötéves tervben 595 millió négyzetméter összterületű lakóterületet építenek be. Jelentős összegeket fordítanak a városok és falvak szebbé tételére, a városi gazdálkodás és közlekedés fejlesztésére. A terv intézkedéseket tartalmaz arra, hogy a jelenlegi ötéves tervben teljes mértékben kielégítsék a bölcsődék és óvodák iránti igényt. Ezek építését más- félszeresére kívánják növelni. Több mint kétszer akkora összeget fordítanak a városi és falusi kulturális létesítmények anyagi támogatására. A korábbi ötéves tervnél nagyobb összegeket szánnak az oktatás és egészségügy fejlesztésére. GLEB SZPIRIDONOV Három ország - eltérő arányok INDOKÍNA VÁLTOZÓ ARCA A három indokínai országot történelmi hagyományaik ezernyi szállal kötik ösz- sze. Ma is egyek abban, hogy mindháromban a szocializmust építik, a cél népeik jólétének megteremtése. Ám az egyezések mellett különbözőek az adottságaik, népeik kulturális szintje, gazdasági lehetőségeik. Szembetűnő az eltérés a három ország népsűrűsége között: a 60 milliós Vietnamban 182 ezer lakos jut egy négyzetkilométerre, a több mint 7 millió lakosú Kambodzsában 40, a 3,6 milliós Laoszban csupán 15 személy jut egy négyzetkilométerre. Mindhárom országban a lakosság többsége rizstermelő és a síkságokon lakik: a Mekong és más folyók mentén, illetve Közép-Vietnamban a tengerpart közelében. Ugyanakkor a hegyvidékek népsűrűsége mindenütt rendkívül alacsony. így például Vietnamban a Mekong és a Vörös folyó deltájában 700 és 1000 fő jut egy négyzetkilométerre, míg a hegyvidékeken csupán 10-15. Pedig ezek a vidékek bővelkednek természeti kincsekben: ásványokban, nemes fákban és más erdei termékekben és itt létesíthetők új növényi kultúrák, mint gumi-, kávé-, tea-, fűszer- és gyógynövényültetvények. Problémát jelent tehát az egyes területek lakottságának kiegyenlítése. Vietnamban például Hanoi és Ho-Si-Minh város környéke annyira túlzsúfolt, hogy nem tudnak mindenkinek munkát biztosítani, ugyanakkor a közép-vietnami felföldön és a hegyvidéken nincs elegendő munkáskéz az új gazdasági területek és a fejlődő ipar számára. A cél pedig, hogy ezekre a területekre ne csak alkalmi munkára menjenek az emberek, hanem telepedjenek is ott le. Az elmúlt tíz évben több mint egymillióan költöztek ide, de többre lenne szükség. Az állam és a községek hitelekkel segítik házépítéshez a letelepülőket, iskolák, kózházak épülnek, külön prémiumokat kapnak stb. A legtöbben azonban nem akarnak elszakadni szülőföldjüktől, rokonaiktól és idegenkednek az új életfeltételektől. Ezért nehéz a népesség eloszlásának kiegyenlítését elérni a különböző területek között. Teljesen más a helyzet Kambodzsában, ahol még mindig tart a lakosság visszatérése a Pol-Pot banda által kiürített városokba. Vietnamban jelenleg még a dolgozók 69 százaléka, Laoszban és Kambodzsában több mint 85 százaléka a mezőgazdaságban tevékenykedik. Vietnamban és Laoszban sok paraszt szövetkezetekbe tömörült, mások, csakúgy mint Kambodzsában, szakcsoportokban vagy egyénileg dolgoznak. Az alkalmazottak száma viszonylag alacsony: Vietnamban 3,6 millió, ebből 41 százalék az ipari, építőipari és szállítási munkás, Laoszban a 35 ezerből 15 ezren dolgoznak a 188 állami üzemben. (Kambodzsából nincsenek adatok.) Az iparban dolgozók száma és ezzel együtt a városlakóké azonban gyorsan emelkedik. Vietnamban jelenleg a lakosság 22 százaléka, Laoszban és Kambodzsában kevesebb mint 15 százaléka él városokban. Növekvő népesség - gondok és előnyök Mindhárom indokínai országban, Vietnamban, Laoszban és Kambodzsában rendkívül nagy a népszaporulat. Ebben a hagyományok és a javuló élet- feltételek tükröződnek. Tíz vagy még több gyermek egy családban nem ritkaság. Régebben a hiányos higiéniai körülmények, az elégtelen egészségügyi ellátás, a nyomor, a gyakori háborúk, az éhség és a természeti katasztrófák miatt nagy volt a gyermekhalandóság és alacsony az átlagéletkor. így a magas születési arány ellenére csak lassan nőtt a népesség. Ma például Vietnamban az egészségügyi dolgozók száma hatvanszorosa az 1945. évinek, az akkori 50 orvossal szemben jelenleg 17 ezer van Vietnamban. Akkor ezer csecsemő közül 300 halt meg, ma ez 20-ra csökkent. Az átlagéletkor az 1945. évi 32-ről a férfiaknál 62, a nőknél 66-ra emelkedett. Laoszban 1975-ben 80 orvos volt, ma - hála a szocialista országok segítségének - több mint 400. Kambodzsában az 500 orvos közül csak 54 élte túl a Pol- Pot klikk terrorját: ma mintegy 200 az orvosok száma. Kambodzsában egyébként Pol-Poték „működésének” következménye, hogy a felnőtt népesség 70 százaléka nő. Az a tény, hogy mindhárom országban a lakosság 45 százaléka 15 éven aluli, biztató a jövőre nézve. A túl gyors népszaporodás azonban problémákat is jelent. Megköveteli, hogy a gazdaságot olyan gyorsan fejlesszék, hogy az lehetővé tegye az életszínvonal emelését. Vietnamban például 1985-ben 7,4 százalékkal nőtt az ipari termelés az előző évhez viszonyítva. Ezért azt szeretnék elérni, hogy 1-2 gyermek legyen egy családban. A ritka lakosságú Laoszban és a népirtás következményeit ma is érző Kambodzsában persze egészen más a helyzet. A többség és a nemzetiségek Mindhárom ország - Vietnam, Laosz és Kambodzsa - soknemzetiségű. Vietnamban 50, Kambodzsában több mint 20, Laoszban pedig mintegy 60 etnikai csoport, illetve nemzetiség él a többségi nemzet mellett. Vietnamban a lakosság 84 százaléka (több mint 50 millió) vietnami (khinnek, vagy vietnek nevezik magukat). A 16 százalék nemzeti kisebbség közül a legnagyobb a hoa (vagy han, 930 ezer), a khmer (800 ezer), a táj (742 ezer), a thai (631 ezer), a muong (600 ezer), a mung (335 ezer), a meo (300 ezer) és a chan (135 ezer). Laoszban három fő csoportot különböztetnek meg: a lao lum (78 százalék), a lao theung (17 százalék) és a lao sung (4 százalék). Kisszámú kínai és vietnami is él az országban. Kambodzsában 6,9 millió (95,8 százalék) a khmer, a 300 ezer nemzeti kisebbség (4,2 százalék) összetétele: cham, khmer-loeun, cuoi, phong, meo, továbbá ugyancsak kínai és vietnami. Ezek a kisebbségek voltak a Pol-Pot klikk gyilkos terrorjának elsőrendű célpontjai. Az 500 ezer kínaiból csupán 61 400, a 600 ezer vietnamiból csak 56 ezer élte túl a szörnyűségeket. Több kisebb népcsoportot is kiirtottak, vagy elűztek szülőföldjükről. A legtöbb kisebbség aktívan részt vett a függetlenségi harcban, az ellenállási mozgamakban. Ma is támogatói a szocialista építésnek. GÁTI ISTVÁN Pol-Poték uralma alatt sok ezer gyermek vesztette el szüleit. A népi Kambodzsa gondoskodik az árvákról. A képen: egy Phnom-Pen-i árvaház udvara A tunguz meteorit titkainak kutatása NDK Korszerű technológiák- Mikroelektronika, robotok, számítógépek Jelenleg mintegy négyezer korszerű nagyüzem és kombinát alkotja az NDK ipari bázisát. Ezek a modern ipari központok foglalkoztatják az ország 8,6 millió keresőképes lakosának a 38 százalékát. A nagyipar hasznosítja a gépek, berendezések, felszerelések kétharmadát. A népgazdaságnak ez az ágazata termeli meg a nemzeti jövedelem 70 százalékát és az exporttermékek kilenctizedét. Az ipari árutermelés a legutóbbi 15 év alatt megkétszereződött, s emellett jelentős lépéseket tettek a takarékos technológiák, a hatékonyabb nyersanyag-felhasználás bevezetésének érdekében. A tudományos-technikai haladás lehetővé tette a kulcstechnológiák kialakítását a mikroelektronikában, a robottechnikában, és a számítástechnikában. Ma a számítástechnika korszerű rendszereit már a termelés előkészítésében is alkalmazzák az NDK nagyüzemeiben. Egyre szélesebb körben terjed a mikroprocesszorok, a mikroelektronikai építőelemek és a hozzájuk kapcsolódó technológiai folyamatok hasznosítása az ipar úgyszólván valamennyi területén. A szocialista országokkal, köztük Magyarországgal kialakított munka- megosztás lehetővé teszi, hogy a mikroelektronikai építőelemek választéka és felhasználási területe tovább bővüljön. A KGST-országokkal való szoros együttműködésnek köszönhetően öt év alatt 12 ezerről 57 ezerre gyarapodott az iparban alkalmazott robotok száma. Ezek a nehéz és veszélyes munkát végző robotok többfajta feladat ellátására is alkalmasak. Szerszám- és anyagkezelés mellett hegesztenek, lakkoznak, adagolnak, kemencéket szolgálnak ki. Pontosan és megbízhatóan dolgoznak a kohászatban, a szerszámgépgyártásban, a bányászatban és a laboratóriumokban. A jövő útja kétségtelenül a programozott munkahely. Jelenleg az NDK-ban 500 munkahely működik számítógépes irányítással. A termelés vezérlésének ez a módja a vegyiparban, az energetikai iparban, a kohászatban és a gépgyártásban terjedt el leginkább. A termelés automatizálása főként a szerszámgépgyártásban hódít. Ez az ágazat kettős feladatot lát el: egyrészt korszerűsíti a meglévő berendezéseket, másrészt az NDK fő exportőre. Az iparág konstruktőrei jelenleg rugalmas automatizált szerelőszalagok megtervezésén dolgoznak a bel- és külhoni igények kielégítésére. Szovjet tudósok véleménye szerint a Halley-üstőkös magjának kémiai elemzésével fény deríthető az 1908-ban Szibériában felrobbant „tunguz meteorit" származására. A meteorit titkainak megfejtésében sokat segítenek a Halley-üs- tökös vizsgálatára felbocsájtott „VE- GA-1 ” és „VEGA-2” kozmikus berendezések. A mérések eredményeinek kiértékelése még tart, annyi azonban máris elmondható, hogy a „tunguz meteorit” - Georgij Petrov akadémikus szerint - minden bizonnyal egy kisebb méretű üstökös magja volt. A „tunguz meteorit” robbanásáról jelenleg húszféle elképzelés létezik, de egy dolog már a kezdeti vizsgálódások óta egyértelmű - mondja az akadémikus, az aerodinamika szakértője - nevezetesen az, hogy a Föld légterében egy égitest robbant fel. A robbanás nagyságára jellemző, hogy az epicentrumtól több mint ezer kilométerre hallatszott a robaja. Laosz: serényen folyik a munka a határban
