Tolna Megyei Népújság, 1986. augusztus (36. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-16 / 193. szám

1986. augusztus 16. 10 "rÆPÜJSÀG Országos Könyvbarát Kör Szépen magyarul - szépen emberül Nyelv és jellem Még ma sem tudatosodott mindeki- ben, hogy a mondanivaló nyelvi megfor­málásában kifejezésre jut a beszélőnek a hallgatóhoz való viszonya, kapcsolatuk jellege. Együttérzés, egyetértés, szeretet, ro- konszenv, tisztelet, kétkedés, tartózko­dás, viszolygás, ellenszenv, utálat - csak ízelítő abból a gazdagságból, amelyből a beszélő egy-egy szóval, kifejezéssel és értelmi nyomatékkai együtt választhat. Ugyanazt a szót vagy mondatot különbö­ző érzelmi töltéssel lehet kiejteni: aláza­tosan, kedvesen, bizonytalanul, megle­pődve, magabiztosan, gorombán, kény­szeredetten, tréfásan, ironikusan stb. A nyelvi megformálásban a mondani­való mögött - vagy inkább abban - min­dig jelen vagyunk mi magunk is. A sok ci­ki, állati, oltári és egyéb „divatos” jelző például arról árulkodik, hogy az illető nemcsak nyelvileg, hanem gondolatban is szegény, nem tudja (vagy nem akarja) magát árnyaltan kifejezni, és igénytelen­ség (esetleg sznobizmus) jellemzi. Annak a gimnazistának a meg- és elítélését pe­dig jobb, ha az olvasóra bízom, aki érett­ségi után így érdeklődött az elnöknél: „Ugye nem voltam olyan rossz, haver?!” A közhely semmitmondó, üres, gépies, elkoptatott kifejezés (például: kár tovább ragozni; szerény véleményem szerint; azt mondta az öreg Kis...stb.); nemcsak a nyelvet szürkíti el, hanem használóját is jellemzi: egyenruhába bújtatja a gondol­kodást, gépiesen, kritika nélkül vesz át mindent, jólesik neki, ha együtt haladhat az árral... Úgy tűnik, hogy az igényes és helyes magyar beszéd háttérbe szorításával, a megkopott nyelvérzékkel együtt és egy- időben maga a beszélő is ingerültebb, türelmetlenebb, gorombább lesz. Mind­ezt igénytelenséggel, az anyanyelvi kul­túra hiányával, korunk rohanó tempó­jával lehet ugyan magyarázni, de mente­ni már nem. Sokan töltelékszóként használják a valamikor arcpirító szavakat és károm­kodásokat. Sőt felütötte fejét az obszcén humor is: pódiumot, mikrofont és nyom­dafestéket kapott. Szerintem az illetlen szavak kimondá­sa vagy leírása a színvonal alatti humor keresésének olcsó és izlésromboló fo­gása. Az emberek döntő többségének az ilyen szavak nem „jópofásak", hanem fel­háborodást váltanak ki belőlük. Akik pe­dig egy mondatot sem tudnak kimondani trágárság nélkül, azok számára a durva szavak már „kiégtek”, sem jelentést, sem érzelmet nem hordoznak, tehát a komi­kumtól egészen messze állnak. Viszont az ilyen „humor” és maga­tartás is minősít: lerántja a leplet a nyelv használójának műveletlenségéről, pi­maszságáról és durvaságáról. Az ilyen embernek teljesen mindegy, milyen nyel­vi eszközökkel fejezi ki gondolatait, mert érzelmileg is sivár és közömbös. Mivel maga a nyelv sohasem hibás azért, mert rosszul vagy „illetlenül” használják, nem anyanyelvűnkön kellene változtatni, ha­nem a beszélő szemléletén. Illyés Gyula szerint: „Jól beszélni és ír­ni magyarul, igazánból jellemkérdés.” A fentiek alapján a „jól beszélni” kifeje­zésen az illendő beszédet is értem. Mert az anyanyelv a személyiség legbensőbb sajátja, magatartásának, jellemének tük­re, közvetítője és alakítója. Jó hír az olvasóknak Hadd legyek pár sor erejéig szemé­lyes: 1973-ban, az „Olvasó Népért” Moz­galom első konferenciáján (a nyilvános­ság előtt utoljára szereplő Darvas József jelenlétében) vetettem föl azt a gondola­tot, hogy létre kellen hozni egy olyan könyvbarát szervezetet, amely értékes könyvek biztos megszerzését tenné le­hetővé a könyvszerető közönség szá­mára, kedvezményeket nyújtana, sőt évenként értékes illetménykötettel is szolgálna. Elismerem, nem kellett sok ész ehhez a javaslathoz, hiszen a köny­vek jórészét világszerte ilyen könyvba­rát szervezet juttatja el az olvasókhoz. A szomszéd Ausztriában vagy Csehszlo­vákiában éppúgy több százezer tagja van, mint ahogy a sikerkönyveket millió­nyi olvasó a „könyvklubok” révén kapja meg az Egyesült Államokban vagy a Szovjetunióban. Náluk is működött ilyen szervezet a felszabadulás előtt és után is: az Egyetemi Nyomdáé, s Püski Sándoré, a népi írók kiadójáé. Ilyen előzmények és párhuzamok elle­nére sok víz folyt le a Dunán, míg végre létrejött az Országos Könyvbarát Kör, amely több mint ötven kiadványt vá­lasztott ki a jövő év könyvterméséből. Mint legkülönb, de mindenesetre sokféle igényt kielégítő műveket ajánlja a könyv- szeretőknek: az igényes vagy egyelőre csak az olvasmányos müvek iránt érdek­lődő olvasóknak, garantálva, hogy eze­Várhelyi József: Juliska asszony rosszul aludt, korán éb­redt. Kicsit kábult volt ugyan, de egyálta­lán nem nyűgös, rosszkedvű, mint ahogy saját magától elvárta volna. Sőt, megle­pődve érezte, hogy szokatlan tettvágy ke­ríti hatalmába: ma el kell intézni valami fontosat. Szétcsapta a nyugágyat a tera­szon, a kapaszkodó nap felé fordította, és elnyúlt, hogy gondolkozzék. Behunyta a szemét, mert így egyszerre látott mindent. Az évekig épített, mutatós nyaralót, körülötte a katonás szőlőrende­ket, a szomszédok villogó palatetőit, odébb a gyümölcsfák között szunyókáló falusi házakat, sőt még a Balatont is. De ugyanakkor látta a háta mögött zöldellő erdős dombokat is - jó lenne egyszer már oda is felmászni, de mindig olyan messze van -, és ahogy gondolatban kilépett a ház mögül, úgy megtorpant, hogy egy­szerre felült a nyugágyon. A krumpli! Jaj, a krumpli! Tegnap nem kapálta meg az a disznó Csecse Jancsi, meg az a még disznóbb...- Ede! Semmi. Megköszörülte a torkát, még nagyobbat kiáltott a ház belseje felé:- Ede, az istenfádat! Persze csak a szőlő, az a fontos. Hogy lehessen inni. Arra nem sajnálja a pénzt, annak van lókapa, meg a nagybelű lóka­pásnak bor dögivei. Talán még az a macs- kányi lova is bort iszik.- Ede, gyere ki, ha jót akarsz! Mert hogy a szőlőmunkához bor kell, anélkül nem lesz jó termés, meg hogy a krumpli alattomos növény, sötét földben van a termése, nem úgy, mint a szőlőé, napfény, illat, zamat, dicsőség annak is, aki megmunkálja, a krumplit meg egye meg a rosseb. Aztán már nem is munkál­tak semmit, csak ittak, meg disznó nótákat énekeltek, nem lehetett tőlük aludni.- Ede, én bemegyek érted! Belelépett a szandáljába, szép, sportos mozdulattal talpra lendült, és pontosan beleütközött egy üres borosüvegbe, ame­lyet Ede nyújtott kifelé az ajtónyitáson.- Van másik?- Másik nincs, és nem is lesz! Tegnap megittatok egy kisebb termést.- Jó, akkor konyak lesz - dörmögött Ede, és egy kicsit feljebb húzta a hasán a melegítőt, de lehet, hogy abba kapaszko­dott!- Semmise lesz! Azonnal átmész a rus­nya szomszédodhoz, idehozod lovastul- kapástul, és megjárjátok a krumplit!- Hát akkor megyek. És Ede ment. A kocsmába. Szépen sütött a nap, zöldellt, zümmö­ket mind megkapják, sőt 500 forintnyi vá­sárlás után 10 százalék kedvezményt is ad, azaz egy 50 forintos könyutalványt, amely bármely boltban (antikváriumban) bármelyik könyvre beváltható. Emellett a Könyvbarát Kör minden tagja megkapja a Himnusz és Szózat kis bibliofil kötet­ben, magyar és több nyelvű fordításban közzétett szövegét. Más ehhez a szép kiadványhoz nem is juthat hozzá. Milyen könyvek közül lehet válogatni? A népi írók hívei Sinka István minden ed­diginél nagyobb válogatott versgyűjte­ményét kaphatják meg, benne jópár elő­ször publikált jelentős költeménnyel. - Aki nem tartalmatlan, hanem elgondol­kodtató, a közelmúlt ellentmondásos időszakát fölelevenítő lektűrt óhajt, az megrendelheti Berkesi András első ki­adásában pillanatok alatt elfogyott Sze­relem három tételben című nagyregé­nyét. De persze találkozhatunk a történe­lemmel nem szépirodalmi feldolgozás­ban is. A felszabadulás utáni időre te­kint vissza Kállai Gyula emlékirata, a Két világ határán, a közvetlenül meg­előző korszak fontos dokumentuma Szekfü Gyula Valahol utat tévesztettünk című cikksorozata. Egész századunk áttekintésével szol­gál a Magyarország a XX. században című hatalmas kötet. A középkori Magyar- ország hiteles képét mutatja fel Kosa gött a világ, fénylett az ég. Edének füttyös kedve támadt, de nem tudott fütyülni, mert a szomjúságtól görcs állt a nyelvébe.- Görcsoldót kérek - mondta a kocs- márosnak. Az már buktatta is a borosté­gelybe a mércét, de Ede a fejét rázta.- Reggel van még - szólt tömören, s je­lentőségteljesen nézett a konyakos üveg­re. Ekkor érkezett a Csecse Jancsi. Az inge hátul kissé kilógott a nadrágjából, a kalap­ja is törvénytelenül állt, de még józan volt.- Otthon vannak-e a lovai... lovaid (teg­nap pertut ittak), komám?- Az előbb még otthon voltak.- Mert a krumplit is meg kéne kapálni.- Krumplit pedig nem kapálunk...- De muszáj, mert az asszony igen pipa. Eredj, de a kisebbik lovadat fogd be.- Jó, de akkor ötvennel több, mert krumplit nem kapálunk, tegnap meges­küdtünk. Talán még egy óra sem telt bele, lassú nehéz nóta döndörgött a burgonyaszárak fölött: Krupmli az ebéd Tök a vacsora... Ede vezette a lovat. Jól belekapaszko­dottá gyeplőszárba, hogy a renden halad­janak, de egyre nehezebb lett a ló.- Te Jancsi, ez részeg.- Részeg? Kicsoda?- Hát ez a ló.- Talán mert igen rálehelsz. Nyomd odébb a fejét, úgy megy az, mint a sico- gány. Hogy mi az a sicogány, azt Csecse Já­nos nem tudta megmondani.- Szusszanjunk egyet - javasolta Ede, és előhúzta a Fecskés dobozt. Kínálta volna a másikat is, de nem tu­dott mozdulni.- Léptesd már odébb ezt a dögöt.- Miért?- Mert rajt áll a lábamon.- Ezt csak úgy mondod?- Hát hogyan mondjam?- Aztán nehéz?- Mint az a kórság. Léptesd már odébb, szétszakad a lábam.- Mát ha adsz még egy ötvenest... Mire Juliska asszony kihozta a harma­dik üveg bort, hogy a krumpli is jól terem­jen, már új dalt hallgattak a krumplibok­rok: Három fehér szőlőtőke Meg egy fekete... Este a teraszon, a vigyorgó csillagok alatt Ede is, Csecse János is váltig erősí­tette, nem ők énekeltek, hanem az a ré­szeges ló. Csaba Veres mezőben zöld oroszlán cí­mű müve. De közvetlenül idézi fel ezt a kort az Árpádházi legendák és intelmek gyűjteménye. A Koronás portrék (főként fiataloknak szánt) népszerű tanulmány­sorozata nagy uralkodók pályáját állítja elénk. Jelenkori történelmi és társadalmi problémák nagysikerű írói feldolgozása Száraz György műve, a Történelem jelen­időben. Klasszikusok egész sora lesz végre biztosan megszerezhető: Vörösmarty, Petőfi, József Attila, Radnóti, Nagy László összes verse, egy Karinthy és (fiata­loknak szánt) Nagy Lajos kötet (A há­rom boltoskisasszony). A Költői jelenlét mai líránk keresztmet­szetét adja, s legnépszerűbb élő költőink egyikének, Ladányi Mihálynak össze­gyűjtött versei is eljutnak az olvasókhoz. Kapható lesz Szabó Magda két legjobb s alighanem legnépszerűbb műve, a Fres­kó és A szemlélők; Raff ai Sarolta új regé­nye, egy női lélek története (Hazatalálás). Vészi Endre folytatja Angi Vera életútjá­nak ábrázolását. Mai életünk sokszínű tükörképe Végh Antal szociográfiai és riport-kötete: Mitér az ember hit nélkül. Lesz még klasszikus angol történelmi regény (Bulwer-Lytton: Pompeii utolsó napjai), és detektív histó­ria (Chesterton), megrendelhető Csehov elbeszéléseinek gyűjteménye, és Joseph Heller új bestsellere (Isten tudja). Humor is akad: Darvas Szilárd és Parai egy-egy könyve, kapható valódi kémtörténet és állat-képeskönyv, nyelvtani, helyesírási és számítástechnikai mű, szakácskönyv és statisztika, A házasélet ABC-je és Az öregedés művészete, két könyv növé­nyekről, két mű a zenéről, valamint Ru­bens regényes életrajza. Népkultúránk legősibb rétegeit tárja fel a néprajztudo­mány rég hozzáférhetetlen alapműve: Ipolyi Magyar mitológiája. Végezetül, de nem utoljára megjelenik egy-egy könyv a mai erdélyi irodalomról és a bukovinai székelyek hányattatásai­ról. És még nem is említettem minden mü­vet - de hiszen a Kör ismertetője, jelent­kezési lapja minden népfront titkársá­gon, könyvtárban s könyvesboltban át­vehető. A tagsági dijat jövőre az első könyv át­vételekor kell majd fizetni: 20 (azaz húsz) kemény forintokat... Jó lenne, ha e Könyvbarát Kör valójá­ban újfajta olvasókörökké szerveződnék: író-olvasó találkozók, könyvek fölötti eszmecserék, fórumok, viták, klubsze­rű baráti együttlétek alkalmaivá. Akkor lesz igazán - országszerte - megannyi élő körré az Országos Könyvbarát Kör, s így kapcsolódik igazán a létrehozó Haza­fias Népfronthoz. KRISTÓ. NAGY ISTVÁN Krumplit pedig nem kapálunk Takáts Gyula: Világát nem bontják szét A látomás terében néha egy út ragyogni kezd és ismeretlen ismerősök elérik messziről kezed. Vezetnek már s ott mész velük, ahol szerettél volna járni. A rejtett erkély is ragyog, melyről még messzebb lehet látni. S az ott a Nem-Tudom! Világát nem bontják szét formák; tökélye így a szép Egész... Járd körbe! Biztos visszaérsz... Bertók László: Weöres Sándor emlékkönyvébe Világnagy hársfa álmodik, ballag a vizen át, röpül fölötte hét ladik, alatta hetven ág. Hetven ágából dől a fény, köröskörül tükör, megáll a semmi közepén, kinéz mindenkiből. Látja, hogy szeme nyitva van, így álmodik tovább, bezárja a határtalan, viszi a sok virág. Fodor András: Akkor éjjel Nem erőltetném jelképpé, de olyan volt akkor éjjel, ahogy az állomás perronján búcsúzkodón megálltam két más-másfele induló barátom közt. Felettünk tejszínű, néma fény mered a szaggatott sötétből. Ránduló visszhang szalad ki a nyitott üvegajtón. Indul a vonat. Bent sötét. Az ablaka keretében, riasztott ménesek gyanánt elvágtatnak a dombok. Csillagtorsokkal csak a rét izzik tovább az égen. SALGA ATTILA

Next

/
Oldalképek
Tartalom