Tolna Megyei Népújság, 1986. július (36. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-12 / 163. szám
1986. július 12. KÉPÚJSÁG 11 \ • ! , , 1 • V • ■ N ' , _ ...... Liszt-centenárium Bayreuthban Múlóban a népművészet divatja? Rendhagyó szezonra készülnek Bayreuthban Richard Wagner unokája, Wolfgang Wagner irányításával. Az ünnepi játékok főprogramja nem Wagner-mű felújítása lesz, hanem dédapjáról, Liszt Ferencről, a centenáriumi megemlékezések eseménysorozata. Születésének 175., halálának 100. évfordulója alkalmat ad arra, hogy ismét cáfolják a gyakori vádat, amely szerint a Wagner-kultusz elhomályosítja Liszt érdemeit a világ első fesztivál-színházának létrehozásában. Az előadások július 25-én kezdődnek és augusztus 28-ig tartanak, Liszt halálának napján, július 31-én, a Festspielhausban, Wagner színházában, ahol 110 éven át csak az ő művei szólalhattak meg, ünnepi hangversenyt rendeznek és Liszt Faust szimfóniájával emlékeznek a XIX. század kiemelkedő művészére. Ez lesz a nyitánya annak a rendkívül gazdag programnak, amellyel a város és vendégei hódolnak Bayreuth egykori díszpolgára, pártfogója előtt. A közelmúltban jelent meg az idei ünnepi játékok évkönyve, első oldalait a két zseniális művész, Liszt és Wagner kapcsolatának szentelték. Korabeli képek, karikatúrák, levelek idézik fel a zenetörténelem hétköznapjait, az alkotók küzdelmeit, egymással és társadalmukkal. „Csak fogj bátran neki és dolgozz műveden” - bátorította rendíthetetlenül Liszt barátját színházának felépítésére, - amelyhez a legjobb volna azt a programot mellékelni, mint amilyet a sevillai káptalan adott az építésznek a katedrális emelésekor: építsen olyan templomot, hogy a következő nemzedéknek ezt kelljen rá mondani, a káptalan őrült volt, hogy ilyen vállalkozásba fogott, de a katedrális áll!" Ez volt az első alkalom, hogy egy eszme és egy mű kedvéért teremtettek színházat. 1876-ban a megnyitóján Vilmos császár azt mondta: Nem hittem volna, hogy véghezviszi. Wagner pedig így köszöntötte Lisztet: Itt áll az a férfi, aki legelsőnek állt mellém a hitével akkor, amikor még senki sem tudott rólam, aki nélkül önök talán soha a zeném egyetlen hangját sem hallották volna, - az én drága barátom Liszt Ferenc. Az idősödő mester Pest, Bayreuth, Weimar és Róma között osztotta meg életét. Három gyermeke1* közül Cosima élt, akit második házassága kötötte Wagnerhez, öt unokája várta és bayreuthi társasága. Sok estéjét töltötte a híres művészkocsmában az Euleban, amelynek falait mp is a város művész vendégeinek fényképei, aláírásai díszítik. Liszt közelében felfedeztük a budapesti Operaház együttesének az emlékét, az 1938. évi vendégjátékuk alkalmából, a Szent Erzsébet legendáját adták elő. A bayreuthi krónika feljegyezte, hogy Lisztről azt állították rajongói,: úgy él köztünk, mintha halhatatlan volna. Faggatták magyarságáról is. „Magyarország erős, termékeny föld, melynek annyi nemes fia van! Ez az én hazám! - vallotta. És én is - kiáltottam fel a hazaszeretetnek Önök által talán meg- mosolygott kitörésében - én is ehhez a régi, erős fajhoz tartozom, én is fia vagyok az őserőtől duzzadó, zabolátlan nemzetnek, amely bizonyára még jobb sorsra van kiszemelve.” Végrendeletében azt kívánta, ott temessék el, ahol örökös vándorútján a halál utóléri. 1886. áprilisában újra Bayreuthban tartózkodott. Unokája Daniela- Senta esküvőjére érkezett, majd továbbutazott Munkácsy Mihály laxenburgi kastélyába, de megígérte, hogy az ünnepi játékokra visszatér. Július 21-én lázasan szállt le a vonatról, meghűlt és tüdőgyulladást kapott. Betegen is megjelent a fogadó estélyeken és páholyában hallgatta végig a Trisztán és Izolda előadását. Nagyon szerette ezt a művét és családja, barátai aggodalma ellenére kimerülve tekintette meg. Leánya a Wahnfried, a családi villa mellett álló csendes Eschenbach-villá- ban helyezte el. Az orvosi kezelés, a gondos ápolás elkésett, szervezete nem bírta leküzdeni a magas lázat, július 31-én meghalt. Az ünnepi játékok gyászos eseményekkel folytatódtak. Koporsóját a mai Wagner Múzeumban ravatalozták fel és innen fáklyásmenet kísérte nyughelyére, a városi temetőbe. Sírja felett most kápolna emelkedik, falain a szülőföld, Raiding emléktáblája, a magyar Liszt Ferenc Társaság üdvözlete, és a városé, amely örökre befogadta. ERDÖSI MÁRIA Hangverseny a Wahnfried villában - a zongoránál Liszt, Liszt Ferenc leányával, Cosimával pesti látogatásuk alkalmával Sírkápolnája a bayreuthi temetőben Márkajel és diploma - ízlésrontás ellen Azt tervezi a Népi Iparművészeti Tanács, hogy minden általa zsűrizett népművészeti tárgyat a jövőben márkajellel lát el, a kivételesen magas esztétikai színvonalú alkotások pedig diplomát kapnak. De mi indította erre a több mint három évtizedes múltú szakértő testületet?- Ma Magyarországon körülbelül harmincezren foglalkoznak népművészeti tárgyak, a többi között szőttesek, hímzések, faragások, kerámiák, népi kisbútorok, kékfestő anyagok készítésével - mondja dr. Nagy László, a Népi Iparművészeti Tanács elnöke. - Túlnyomó többségüket a negyvenegy népművészeti, háziipari szövetkezet fogja össze. Ezek a termelő szervezetek kettő-három kivételével az ország jellegzetes népművészetéről híres vidékein, a Sárközben, Baranyában, Mezőkövesd környékén, a Nyírségben, Csongrádban működnek, tagjaik, bedolgozóik pedig elsősorban úgynevezett kivitelezők. Ök évszázados motívumokkal mintegy iparszerűen - ám avatott kézzel - készítik a gyönyörű térítőkét, szőnyegeket, babákat, kulacsokat, tányérokat, használati és főleg berendezési tárgyakat. A harmincezres számban azonban benne van a pontosan 692 népi iparművész címmel kitüntetett alkotó és a 92 népművészet mestere is. A Népi Iparművészeti Tanács zsűrije elé évenként tízezer tárgy kerül, s ennek mintegy hatvan százalékát fogadja el a szakemberekből álló bíráló bizottság. Ebből körülbelül 110-120 az „A” kategóriás, a „kivételesen magas esztétikai színvonalú" alkotás, amely a mester egyéniségét is magán viseli. A népművészeti boltokban csak zsűrizett tárggyal találkozik a vásárló.- Ez az elmélet. A gyakorlat azonban mást mutat...- Kétségtelen, meglehetősen tarka a kép, és ez szó szerint is értendő. Sokhelyütt láthatók például a 30-as évek álnépművészetét utánzó, felelevenítő, túlszinezett térítők, blúzok, az igazihoz hasonlító cserépedények, tányérok. De még a némileg színvonalasabb nép- művészeti tárgyakkal is gond van. Gyakran még a zsűri is csak hosszú viták után tud állást foglalni, nem várható tehát el sokszor az igényesebb vásárlótól, hogy a boltok kínálatában biztosan kiigazodjék. Ehhez szeretnénk mi segítséget nyújtani, várhatóan az ősztől, azzal, hogy minden zsűrizett népművészeti tárgy mellé márkajelet, illetve diplomát mellékelünk. Ebben a törekvésünkben messzemenően támogat minket - anyagilag is - a Művelődési Minisztérium. Külön fejezetet érdemel a magánboltok, a bazárok árú kínálata. Éppen a népművészet iránt megnyilvánuló érdeklődés csúcsidőszakával, a 60-as évek végével, a 70-es évek elejével esett egybe a magánkiskereskedelem újbóli felfutása. Azidőtájt az imént vázolt, számottevő népművészeti, háziipari szervezetünk sem volt képes kielégíteni a hazai és a külföldi keresletet, és ezt ismerte fel a magánkiskereskedelem. Sorra nyíltak vidéken és Budapesten az üzletek, és elárasztották az országot a népművészeti giccsel. Mitagadás, konjunktúra lévén, kevéssé figyeltünk fel erre.- A márkajel tehát támadás a giccs ellen?- Támadás az izlésrontás, a lélekmérgezés ellen; késve, de nem későn. Egyébként, hogy tervünkkel mennyire nem vagyunk elkésve, azt jelzi: ma Magyarországon évente mintegy 350 millió forint értékű népművészeti tárgy talál gazdára az állami és szövetkezeti kereskedelemben. Ezek hitelességét kívánjuk a jövőben megerősíteni a készítő nevét, a készítés illetve a zsűrizés helyét és idejét feltüntető márkajellel. A diplomás remekek szá- mozottak lesznek, és legfeljebb 500 példányban készülnek; ez bizonyos határokon belül az árukban is tükröződik.- Mindettől azonban a „népi giccsek” még nem kerülnek le az üzletek polcairól és a „nép- művészeti” vásárokról sem szorulnak vissza. Mi erről a véleménye a Népi Iparművészeti Tanács elnökének?- Hitelt érdemlő becslések szerint évente 200 millió forintért vesznek még ma is az emberek népművészetinek vélt, vagy annak kikiáltott fércművet. A népművészeti vásárok kiállítóinak alig 20-25 százaléka népművész, népi iparművész, hiába van jogszabály arra, hogy ki vehet részt azokon. A márkajellel a giccs ellen harcolhatunk, de tudjuk, csupán ezzel s csak mi magunk csatát nem nyerhetünk. Mindenesetre tovább keressük azokat a lehetőségeket, amelyek révén mind többekhez juthatnak el az igazi értékek, s ilyen lehetőséget látunk a márkajel, a diploma bevezetésében is. DEREGÁN GÁBOR Jurij Propopenko: A BÓK Az ajándékozás nem mindennapi problémája szinte attól a pillanattól fogva nyugtalanít, hogy első ízben mentem látogatóba. Emlékszem, több, mint egy óra hosszat bolyongtam, a piac széltében-hosszában, s törtem a fejem erősen, milyen virágot vegyek. Az egyik túl drága volt, a másik nem tetszett, és így tovább. Azóta az ünnep mindig komoly töprengést jelent számomra: mit is ajándékozzak. Nemrég aztán egy újságban érdekes tanácsot olvastam. Nagyon megörültem neki. A szerző, hogy úgy mondjam, egyszerűen zseniális ember! Azt mondja, hogy egy feleség számára nincs szebb ajándék a bóknál. „A szép szó a nő számára a legértékesebb ajándéknál is sokkalta drágább". Megkezdtem a tanács átültetését a valóságba.- Kedvesem - mondom a feleségemnek -, ma valahogy olyan jó színben vagy. Kissé csodálkozva tekintett rám, majd a tükör elé állt és elmosolyodott.- Hogy neked milyen gyönyörű szemed van! Nem mondtam még? - ejtek el egy apró bókot a következő napok valamelyikén. Nagyon tetszettek neki a bókjaim. Észrevehetően jó hangulata lett tőlük. Úgyhogy mondhatom, igen hálás voltam a cikk szerzőjének. Örömöt okozok a feleségemnek, s ráadásul a pénz is a zsebemben marad. Hát nem jó? Sajnos, egy idő után azon kaptam magam, hogy ismétlésekbe bocsátkozom. Mondjuk, egyik héten kétszer dicsértem meg a frizuráját és háromszor azt a gyönyörű, kellemteljes járását, ám hamarosan be kellett szereznem egy erre a célra szolgáló noteszt. Már- minthogy feljegyezhessem, mikor mit mondtam. Az a-helyzet, hogy nem is olyan egyszerű dolog megfelelő bókot találni, pláne egy idő után. A bókokat idővel szinte fantasztikusakká kell fokozni, ám ugyanakkor meg kell maradni a hihetőség bizonyos határán belül. Például egy alkalommal mit eszeltem ki:- Egyszerűen elképzelni sem tudod, micsoda gyönyörű vagy ezen a mai szép napon. Ez a ruha, amit felvettél, még kedvesebbé és aranyosabbá varázsol a szememben, olyan csodálatosan hangsúlyozza kecses arcvonásaidat, hogy becsületszavamra mondom, ez az arc a legkiválóbb festők ecsetjére méltó. Az egész nagy házban nem tudnék még egy ilyet mutatni. Ragyogó eredménnyel járt. A feleségem egy teljes órán át nem mozdult el a tükör elől. Március nyolcadika, ugye, különleges ünnep. Nők napja. Most aztán igazán ki kell tennem magamért, gondoltam. íme! Elmentem a könyvtárba és a világ- irodalom legszebb remekeire támaszkodva gyűjtöttem vagy öt sűrűn teleírt lapra való bókot Sokat dolgoztam rajta, de úgy láttam, megéri. Odaálltam eléje, és elmondtam elejétől végig a legemelkedettebb bókokat, amiket ember valaha is kitalált. Kis mosoly jelent meg a szája szögletében, s ezt felelte:- Jól mondod. Szép vagy és utolérhetetlen. Azonkívül megismételhetetlenül aranyos is, és a város asszonyai között a legeslegvonzóbb, a leggyönyörűbb. Ezért aztán az én kiváló adott* ságaim birtokában egyszerűen érthetetlen, hogy ilyen... ilyen izére pazarlóm a drága időmet, mint te. Sokkal jobbat érdemelek. Hallgass ide... Szóval, elhagyott. Itt ülök a szobában, és csak nézek magam elé. Várom. Várok. Várakozom. Mi lett volna, tűnődöm, ha még egy kicsit el is túloztam volna ezt a nagy bókolást. Fordította: KONCZEK JÓZSEF - » \
