Tolna Megyei Népújság, 1986. július (36. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-08 / 159. szám

Mai számunkból AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXVI. évfolyam, 159. szám. ÁRA: 1,80 Ft 1988. július 8., kedd. „JÓ SZAKMAI MUNKA CSAK ÖSSZEFOGÁSSAL LEHETSÉGES" (3. old.) KÖZÖS GONDOLKODÁS DOMBORIBAN (5. old.) JÓAKARAT VERSENYEK (6. old.) LATOGATÖBAN A DUKAI TAKÁCH- KÜRIÁBAN (4. old.) Kell-e még a panel? Amióta van, vita kíséri, mi az? Az építőipart csak hírből ismerők is kapisgálhatják már a választ. Ha könnyítésül még azt is hozzátesszük, hogy a lakóteile- pek'kel kapcsolatos, már találós kérdésnek is gyenge a költői kérdés, s rá iá válasz egyszerű: házgyár. A köztudat kissé leegyszerűsítve kapcsolta egymás­hoz a két fogalmat: panel és lakótelep: s a rossz ta­pasztalatokból általánosítva egy kalap alá vonta az építőipari előregyártás egyik termékét, és a Sivár lakó­telepekét. Hogy a kettő nem ugyanaz, arra csalt most kezdünk igazán rájönni, amikor akadnák már mutatóban olyan házak, házsorok, lakónegyedek, amelyek panelből ké­szültek ugyan, mégis egészen mások, mint a sokat szi­dott betonerdők. A társadalmi igényhez, amely változa­tos, emberi léptékű életteret kíván, lassan felzárkózott az építési technológia, és a tervezőket is egyre kevésbé köti az uniformis. Mégsem véletlen, hogy házgyárral rendelkező kivite­lező vállalatok szemérmesen az előregyártott ipari termék kifejezést használják, a lejáratott panel szó helyett. Jobban kifejezi azt a lényeges tulajdonságot, amely végül is eldönti az évtizedes vitát: kell-e nekünk házgyár, vagy sem? A válasz ma is, a mennyiségi lakásigéyek kora. után is egyértelműen igen. Ugyanis nem mondhatunk le sem a sorozatgyártás előnyeiről, sem a gyors össze- sZerelhetöségről, még akkor sem, ha évről-évre csök­ken az állami lakásépítés aránya. Nem dobható ki az áblaikon az a milliárdos érték, amely a házgyárakban fekszik, inkább azon kell gondolkodni, miként hasz­nálhatjuk fel azt legjobban, a megváltozott beruházási helyzetben. Tíz házgyárunkban is ezen meditálva jutottak el odáig, hogy a imái lakásépítési igényekhez igazítsák a termékszerkezetet. Azokban a körzetékben volt a leg­égetőbb a gond. amelyékben először érezték meg az állami és m a g á nlak ásépí tés arányának fordulatát. El­sőiként a Veszprém Megyei Állami Építőipari Vállalat egyik házgyári üzemcsarnokában állt le a panélgyár. tás, helyette új termék és technológia .érkezett: az Osztrák Bramac gyár kiváló minőségű alpesi tetőcse­repe, amely sokáig vezette a hiánycikkek listáját. Ezzel majdnem egyidőben váltott a Budapesti 43. Szabi ú Állami Építőipari Vállalat is. Kettes házgyára nevet is változtatott, és lett Ibelőlle Ferencvárosi Építő­elemgyártó, Kivitelező és Ipari Szolgáltató Vállalat — nevében mutatva tevékenységét. Itt még ebben az év­ben 900 lakás panelje készül., aztán végleg megszűnik a gyártás. Még egy új technológia költözik a régi falak Iközé, az NSZK-ból vásárolt I'sorasit, amellyel szinte gyerékjáték a esaládiiház-építés : a Legó miiritá- jáira összeilleszthetők az előregyártott épületelemek, a helyszínen csak betonnal kell kitölteni. Ezen kívül egy másik cégnek is otthont ad a ház­gyár: a magyar—japán PoMfoam vegyesvállalatnak, amely két gépsoron habosított poliuretán szigetelő- anyagot gyárt majd. A napokban avatták fel a harmadik olyan gyárat, amely jelzi a házgyárak átalakulását: ugyancsak a 43. Számú ÁÉV határozta el, hogy Dunakeszi határába települi! házgyárán is kicseréli a cégért, ide egy olasz technológia költözött; a rómali betoncserép és az U- termékcsalá.d, amely a házépítőiknek gazdag forma- választékban kínálja a szerkezeti elemeket. Alig egy év alatt tízből három helyen döntöttek a termékszerkezet-váltás mellett, és nincs kizárva, hogy a folyamat folytatódik. Nem arról van szó, hogy min­den házgyárban gyökeresen mást kell gyártani, hanem, hogy az előregyártó üzem lehetőségeit és a paneligénye­ket számböivéve, azt, ami a leginkább kelendő a piacon. Ilyen építőipari termékekből is van elég. De az sem elképzelhetetlen, hogy minden marad a régiben, a házgyár a helyén, csak éppen a termék új- hodik meg. Mert a panelre sem úgy van szükség, mint tíz évvel ezelőtt volt. Hogy lehet változatos formákkal is lakótelepeket építeni, arra számtalan példa van az országban Zalaegerszegtől Szegedig, Miskolctól Buda­pestig. Biztos, hogy ez nehezebb feladat, mint valami gyö­keresen újba kezdeni, mert a gyártás jól begyakorolt menetén kell változtatni. De aki erre nem vállalkozik, azt nemcsak a gondok nyomasztják, hanem az eladha­tatlan panelek készletének anyagi terhe is. Ha más ■nem, ez feltétlenül kikényszeríti a házgyárral rendel­kező építőipari vállalattól, hogy változtasson termék- szerkezetén. Minél előbb dönt. annál jobb. Nemcsak a lakosságnak, hanem magának a vállalatnak is. SZ1KORA KATALIN Kádár János fogadta Milos Jakest Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára hétfőn a Központi Bizottság székházában fo­gadta Milos ' Jakest, Cseh­szlovákia Kommunista Párt­ja Központi Bizottsága el­nökségének tagját, a KB tit­kárát, aki rövid munkaláto­gatásra érkezett hazánkba. A szívélyes, elvtársi lég­körű megbeszélésen részt vett Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, Kovács Béla, hazánk prágai nagykövete, valamint Oldrich Mohelsky, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság magyarországi nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Francois Mitterrand, a Francia Köztársaság elnöke — felesége társaságában — hétfőn hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének meghívására. A francia államfőt és fe­leségét a moszkvai repülő­téren Andrej Gromiiko, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnöke és felesége, Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, szovjet külügyminiszter és felesége, valamint más hivatalos sze­mélyiségek fogadták. Mint a TASZSZ jelentette, a repülőtéri fogadtatást kö­vetően a baráti ország ve­zetője a Kremlbe hajtatott. * Havasi Ferenc megbeszé­lést folytatott Milos Jákes- sel. Az elvtársi, baráti lég­körű tárgyaláson kölcsönö­sen tájékoztatták egymást az MSZMP XIII., illetve a CSKP XViII. kongresszusa határo­zatai végrehajtásának mene­téről és a gazdasági építő- munka időszerű feladatairól. Megelégedéssel állapították meg, hogy a magyar—cseh­szlovák viszony az élet min­den területén kedvezően ala­kul. Véleményt cseréltek a magyar—csehszlovák gazda­sági és műszaki-tudományos együttműködésről. Hangsú­Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára hétfőn a Kremlben fogadta Francois Mitterrand-t, Franciaország államfőjét. A Nyugat csökkentse meg­felelő mértékben azokat a fegyverfajtákat, amelyekből neki van több, azokból a fegyverekből pedig ame­lyekből nekünk van több, minden további nélkül fel­számoljuk a „felesleget” — jelentette ki Mihail Gorba­csov, az SZKP KB főtitkára azon a hétfői vacsorán, ame­lyet francija vendége, Fran­cois Mitterrand köztársasági elnök tiszteletére adott. Gorbacsov kijelentette: senkit sem akarunk megté­ríteni. Nem akarunk győz­tesek lenini a diplomáciai „sakktáblán” sem. A mo­lyozták, hogy mindkét fél érdekelt a jól fejlődő gazda­sági kapcsolatok sokoldalú elmélyítésében, a korszerű gazdálkodást előmozdító, köl­csönösen előnyös együttmű­ködési formák feltárásában és alkalmazásában. Budapesti programja során Milos Jakes felkereste a Ma­gyar Optikai Műveket, ahol találkozott a nagyüzem gaz­dasági és társadalmi vezetői­vel. A csehszlovák vendég dél­után fővárosunk nevezetes­ségeivel ismerkedett, majd programja befejeztével az esti órákban elutazott ha­zánkból. dern diplomácia célja az enyhülés, a tartós, valós enyhülés. Mindenekelőtt Európáról van szó, amelyre nemcsak az atomháború je­lent halálos veszélyt. Az európaiaknak elegük van az idegtépő konfrontá­cióból cs feszültségből. Itt áll szemben egymással két hatalmas katonai csoporto­sulás, itt halmozódnak a fegyverek és itt telepítenek új atomrakétákat. Másfelől, éppen Európában gyűlt ösz- sze a különböző társadalmi rendszerű — katonai szövet­ségekbe tartozó és semleges — államok közötti békés egy­más mellett élés értékes ta­pasztalata. (Folytatás a 2. oldalról) Várkonyi Péter bonni tárgyalásai Dr. Helmuth Kohl, az NSZK szövetségi kancellár­ja hétfő déliben fogadta dr. Várkonyi Péter külügymi­nisztert, aki Hans-Dietrich Genscher alkancellár és kül­ügyminiszter meghívására hivatalos látogatáson tar­tózkodik az NSZK-ban. A szívélyes légkörű meg­beszélésen áttekintették a nemzetközi élet időszerű kérdéseit, így a leszerelés és az európai biztonsági és együttműködési folyamat feladatait, témakörét, vala­mint a kétoldalú kapcsola­tokat. Megerősítették, hogy mindkét kormány határozot­tan törekszik a Ikapcsola- tdk bővítésére és a politi­kai párbeszéd elmélyítésére. A nap folyamán dr. Vár­konyi Péter megkezdte tár­gyalásait Hans-Dietrich Gén- soherrel, nyugatnémet kollé­gájával, s mélyreható meg­beszéléseket folytatott vele a nemzetközi helyzet problé­máiról. Hasonló témakört öleltek fel tárgyalásai dr. Hans-Jochen Vogellel, a Né­met Szociáldemokrata Párt (SPD) helyettes elnökével, az SPD parlamenti csoport­jának elnökével. A magyar külügyminisz­ter később a nyugatnémet szövetségi gyűlés (Bundes­tag) épületében látogatást tett dr. Phillipp Jenninger- nél, a Bundestag elnökénél. Dr. Várkonyi Péter dél­után tárgyalt a Zöldek párt­jának több vezetőjével, majd folytatódtak a nyugatné­met—magyar külügyminisz­teri tárgyalások. Hans-Dietrich Genscher és félesége este a bonni Stei- genberger nagyszállóiban díszvacsorát adott dr. Vár­konyi Péter és felesége tisz­teletére. Mitterrand Moszkvában A mezőgazdaság ellátása Negyedszázados az Agroker Júliusban unneplik az Ag- roker-vállalatok alapításuk 25. évfordulóját. A Mezőgaz­dasági Eszközöket Értékesítő Vállalat, a . Műtrágya, Nö­vényvédőszer Ellátó Szövet­kezeti Vállalat és a Földmű­velésügyi Minisztérium Anyag-Alkatrész Ellátó Vál­lalat egyesítésével alakult meg az Agrotröszt, illetve jöttek létre az Agroker vál­lalatok, így a Tolna megyei is. Tegnap délután szakszer­vezeti taggyűlés keretében emlékeztek meg a vállalat alapításáról. Először a kol­lektív szerződés módosításá­val kapcsolatos munkát vé­gezték el, majd Lukács Ist­ván igazgató méltatta az ala­pító tagok munkáját, a je­lenleg aktív dolgozók ered­ményeit. Ez a mezőgazdasági ellátó vállalat dinamikusan fejlő­dött. A megalakulás idősza­kában 135 megyei mezőgaz­dasági üzemet láttak el, az eszközöket jórészt úgy osz- " tották el, nem forgalmazták a hagyományos kereskedel­mi módon. 1961. és 1965. kö­zött az árbevétel 1.5 milli­árd forint volt. 1971—1973 között négymiilliárd forint. Az ötödik ötéves terv idő­szakában 6,6 milliárdos for­galmat értek el. A hatodik öteves tervben szerény mér­tékű növekedés volt, 6,9 mil­liárd forint árbevétellel. A nyereség is dinamikusan nőtt, a hatodik ötéves terv­ben az 102 millió forintra rú­gott. A hetedik ötéves terv­ben a nettó árbevétel várha­tóan 7,2 milliárd forint lesz. A szakszervezeti gyűlésen az ünnepi megemlékezés után a még aktív, illetve nyugdíjas alapító tagokat oklevéllel jutalmazták. Gra­tulált az ünneplő vállalat kollektívájának a miniszter nevében Szabó Károly, a MÉM fómumkatársa. Az alapító tagok egy csoportja az ünnepségen

Next

/
Oldalképek
Tartalom