Tolna Megyei Népújság, 1986. július (36. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-07 / 158. szám
^NÉPÚJSÁG 1986. július 7. • • ON KERDEZ Miért nem volt kikerülni. Ugyanis a világi« Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 vetkezeti lakásában, a gyeérvényes a bérlet? Pálföldi József szekszárdi olvasónknak fel nőt'tmo ziher- lete van. Erre rá van írva, hogy minden előadásra, vetítésre érvényes ! Kérdése : hogy többek között A smaragd románca című filmre miiért nem volt az? Ma'jnay Adtaíné, a Tolna Megyei Moziüzemi Vállalat filmforgalmazási osztályvezetője a következőket válaszolta: — A Művelődési Minisztérium filmfő igazgatósága és az Országos Anyag- és Árhivatal rendelkezése alapján A smaragd románca című film kiemelt helyárú, ezért a filmre helyárkedvezmény — annak kiemelt helyárú filmként történő forgalmazása alatt 1987. március 1-ig — nem adható. — A felnőttmozibérlet akkor készült, amikor kiemelt helyárú film még nem voit, így azon valóban szerepel, hogy „A bérlet valamennyi filmre é.s előadásr,a érvényes”. Mikor lesz kövesút, és jó közvilágítás Balparásztán? A szekszárdi balparásztai olvasók két kérdésre is választ kértek. Az első: mikor lesz Balparásztán kövesút? I'gen kellemetlen évek ótia a sárdagasztás. A második: Az említett úton azért is nehéz a közlekedés, mert este még a sarat sem lehet T elefonszámunk : 16-211 lássál is van egy kis gond. Igen ritkán vannak elhelyezve az oszlopok és azok lámpái sem világítanak túl gyakran. A Szekszárd Város Tanácsa elnöke, Kovács János az érintetteket tanácstagjuk, Nyirati Ferencné útján is tájékoztatta, a kérdésekre a következőket válaszolta : — A baliparásztai utat a — tervezett — szennyvízcsatorna kiépítése után célszerű megépíteni.- A csatorna építésére az érintettek társulást alakítanak, az építés hamarosan megkezdődhet. — Az utca 'közvilágítását felülvizsgáltatjuk a DÉ- DÁSZ-szal, a szükséges javításokat elvégeztetjük ve, lük. Miért volt áramkimaradás? Sörfőző Józsefné decsi olvasónk írta, hogy a decsi nyugati újtelepen három este nem volt — illetve csak szakaszosan — áramszolgáltatás : április 26-án szombaton este fél 9-től. 28-án, es-1 te fél héttől hétiig, illetve 19.10-től 20.30-ig, míg május 1-én 19.45-től éjjel 1 óráig. Amióta az új trafókat üzembe állították, azóta több alkalommal is volt áramkimaradás. A Dél-dunántúli Áram- szolgáltató Vállalat üzem- igazgatóságának üzemviteli osztályvezetője Paluska Zoltán küldte meg a választ! — Deos V. számú transz- formátonkörzetünkben — amely az Olvasójuk utcáját Ml is ellátja villamos energiával — április 26., 28-án szakaszbiztosító-olvadás történt, amelyet a megnövekedett, egy idejű teljesítmények, illetve az illegálisan hálózatra kapcsolt fogyasztói berendezések terhelései okozhatnák. — Május 1-én este transzformátor-meghibásodás történt, amelyet éjjel 1 órára kijavítottak szerel őiinlk. Az ünnep és a meghibásodás között nincs összefüggés. — Decs nagyiközség villa- mosenergia-el'látásáról általában: a község terhelései, illetve fogyasztásai az üzemigazgatósági és az országos átlagnál másfél, kétszer nagyobb ütemben növekedtek. Fogyasztói korlátozás nélkül csak úgy tudtunk lépést tar. tani ezzel a növékedésd ütemmel, hogy egyes területeken időszakosan a túlterhelések miatt egy-©gy utcát érintően szakaszbiztosí- tó-öl vad ások fordultak elő. Kapacitásbővítő, rekonstrukciós és fenntartási munkáinkat 1982-tben kezdtük és ez éviben befejezzük, így a fenti hibák száma lényegesen csökkenni fog. A sza- badvezeték-hálózatok jellegéből adódóan, azonban — légköri, időjárási viszonyokra érzékenyek — a hálózat kiterjedése alapján átlagosan évi 15—18 kiseibb-na- gyotob üzemzavar a jövőben is előfordulhat. Kijavítják-e a hibákat? Jäger János szekszárdi ol_ vasónk másfél szobás szörekszobában 1983 őszen le- ázás történt. Először közel egy évig tartott míg eldöntötték a munka elvégzését az illetékesek. Az elmúlt év őszén ismét leázá& történt, szintén ugyanott: Mennyezeten, oldalfalakon, tapétán folyt je a víz, sőt még a villanykapcsolókon keresztül is. Az ismételt teázásokat bejelentette először szóban, majd ajánlott levélben is. De sajnos minden maradt a régiben. Az Alisca Laikás-, Garázs-, Műhelyépítő és Fenntartó Szövetkezet ügyvezető igazgatója Erős István válaszolt : — A beázással kapcsolatban 1986. május 14-én a TÁÉV garanciális építésvezetősége és a lakásszövetkezet képviselője helyszíni bejárást tartottak. Mivel a tető átvizsgálása után a hibaforrást nem tudtuk kideríteni, megállapodás történt a lakó és a kivitelező között, hogy újbóli beázás esetén azonnal értesíti a garanciális építésvezetőséget, hogy a beázás időpontjában a hiba felderítése több eredménnyel járjon. Megegyezés történt, hogy a» kivitelező 1500 forint kártérítést fizet a lakó részére a megrongálódott tapéta és festés helyreállítására. A lakó vállalta, hogy a legközelebbi esőzésig a helyreállítást nem végzi* el, hogy az esetleges beázás ne okozzon újabb károkat. VÁLASZOLUNK % A* ■ — ■ . ' . ■ ír- «-------■*—-----— A levegő tiszfcasáÿ gà nak védelméről szól a Minisztertanács 21/1986. (VI. 2.) számú rendele- te s a jogszabály végrehajtásáról az Országos Környezet, és Természetvédelmi Hivatal elnökéinek 4/1986. (VI. 2.) OKTH számú rendelkezése. Tudnli kell, hogy e jogszabályok célja, hogy az emberi egészség és az emberi környezet megóvása érdekében megállapítsa a káros légszennyezés megelőzésére, csökkentésére, illetőleg megszüntetésére vonatkozó legfontosabb szabályokat. A minisztertanácsi rendelet előírja a legevőtisztaság- védelml követelmények érvényre juttatását a tervezés során, a helyhez kötött új légszennyező forrásokkal kapcsolatos követelményeket, a helyhez kötött, már működő légszennyező forrásokkal kapcsolatos követelményeket, egyes termékek levegőtisztaság-védelmi követelményeit, rendkívüli intézkedéseket ír elő pl. huzamosabb ideig tartó kedvezőtlen meteorológiai viszonyok fennállása esetén, külön fejezetben foglalkozik a légszennyezési bírsággal, amelynek megfizetésére — a jogszabályban meghatározott esetekben — a légszeny- nyező forrást üzemben tartót kötelezni kell. Tudni kell azt is, hogy „Aki aj a levegőt a megengedett kibocsátási határértékét meghaladó mértékben szennyezi, b) tisztítóberendezését nem az előírás szerint üzemelteti, c) a technológiai előírások megszegésével légszennyezést okoz, d) hulladékot, tarlót, szalmát, nádast engedély nélkül éget, vagy árok, töltés növényzetét égeti tízezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. Aki a közúti, vízi közlekedési eszköz üzemeltetése során a kibocsátási határérték megtartására vonatkozó szabályokat megszegi, ötezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható..” A jogszabály 1987. január hó 1. napján lép hatályba. A szesz előállításáról, forgalomba hozataláról és fel- használásáról szóló korábbi jogszabályt módosítja a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter 9/1986. (VI. 2.) MÉM számú rendelete, amelynek arra az előírására hívjuk fel itt a figyelmet, amely szerint romlott borból pálinkát előállítani csak az Országos Borminősítő Intézet előzetes engedélyével szabad, s hogy felelős üzemvezetőiként csak az a személy alkalmazható, aki szeszfőzde felelős üzemveze- *tői képesítéssel rendelkezik. A már alkalmazott, képesítéssel nem rendelkező felelős üzemvezetőknek a képesítést 1990. december 31-ig meg kell szerezniük. A jogszabály melléklete tartalmazza a szeszfőzde felelős üzemvezetői képesítés megszerzésének feltételeit. A művelődési miniszter 4/1986. (VI. 2.) MM számú rendelete a diáksportkörökről, valamint a nevelési-oktatási intézmények és a di- álk-sportegyesületek kapcsolatáról szól és 1986. septenvj iber 1-én hatályba lép. A rendelet szerint a különböző nevelési-oktatása intézményekben a tanulók, hallgatók mindennapos testedzésének biztosítása és a rendszeresen sportolók létszámának növelése érdekében diáksportkör, illetve di- ák-sportegyesület működhet Diáksportkör akkor működhet, ha a nevelési-oktatási intézmény tanulóinak, hallgatóinak legalább 20 százaléka a tagja. * Dr. Deák Konrád a TIT szekszárdi városi szervezetének elnöke 4 Dédapáink Híg kedélye A nyári hónapokat az új- dinnye módjára kezd fejlődni ságirásbam — régi hagyó- - valamennyi, mint annak a mány ez — uborkaszezonnak rendje. Pedig a tanító úr tartják. Ilyenkor bukkan föl évről évre a locbnessi szörny, a tenidikerekes nagymama, megmérik mennyit dőlt a pisai ferde torony. Mi azonban térjünk csak vissza az uborkához, hiszen ennek egy különös fajtájáról beszélt a Szekszárd Vidéke 1888, július 26-i száma Dinnyévé vált ugorka címmel: „Sz. k-i tanítónak az ugorka termeléssel nagy mahleurje van. Pár év előtt magot vett a boltban, és uramfia, dinnye lett belőle. Szidta a boltost, ez azonban bizonykodott, hogy ugorka mag volt bíz az, hogy is lehet olyat gondolni, hogy ugorka mag helyett adná a sokkal drágább dinnyemagot. Hát a tanító úr nem örült a dinnyének? Dehogy örült, hisz náluk, hacsak • nagy üggyel-bajjal, üveg alatt, melegágyban nem kezdjük nevelni, közönséges kezelés mellett nem terem élvezhető dinnye... Történt ez a tanító úrral két évvel ezelőtt. Tavaly biztos forrásból csakugyan szert tett jó ugorka magra, lett is neki ugorkája bőven. Hagy belőle bőven magnak valókat, a legszebb példányokat, megszedi nagy gonddal, elteszi tavaszra, elveti az idén,má- j us—júniusi szárazságban öntözi, fejlődik gyönyörűségesen. De levele már gyanús, kezd virágozni, de termő virág csak nem akar képződni. Már mindenütt van ugorka, az ő kertjében nincs. De nini, lesz már! Lesi, várja, hogy nőjön a kis ugorka, ámde szúrós tövis helyett r>elyhes szőr fedi, aztán olyan maga szedte a jó ugorka magot. Megmondom már mi a dolognak a titka. A tisztelendő úr szomszédos kertjében tengődött tavaly valami két-három sárgadinnye bokor, a méhek lábaikon át- hordíáfc a hímport (!) a tanító úr ugorkáinak virágaira és az ily módon magból származott ivadék — ez a különös — mind az apainövényre ütött, egy sem az anyára...”. Manapság, amikor a kiskertnek újra nagy divatja van, már korszerűbb formákat találnak ki: egyrészt a kertszomszédok családi gyümölcseiben mutatkozik ez, másrész^ á gazdák maguk is egyre másra végeznek nemesítő kísérleteket. Ügy hallom, mostanában éppen azon fáradozik valaki, hogy a rendőrautót a franciabarackkal keresztezze: hogyha lopják a termést, szirénázzon... Régebben azonban más is veszélyeztette a verejték eredményét: ilyenkor nyár derekán voltak a hadgyakor, latok. A Tolnavármegye és a Közérdek cikke az utolsó békeévben, 1913-ban e tárgyban okosította olvasóit július 31-én: „Berajzolták a térképiekbe a cukorrépatáblákat és a szőlőket, mint amelyekben legnagyobb a kár és azokba lépni nem lesz szabad. Marad tehát augusztusban a kukorica és burgonya. He nem okvetlenül! szükséges, ezeket is elkerülik, de ha úgy fordul, hogy egy fejlődésnél az egyik szárny egy kis szemmérték- hiha folytán beleér egy kukorica táblába, s ezzel egy évi 50 000 korona jövedelmet hozó gazdaságnak 5 korona kárt csinálnak, azért bizony nem érdemes lármát csapni. Egészen másként áll a dolog, ha tetemes kár van, vagy plána maüíciát lát az ember! Ilyenkor jó, ha a károsult meg tudja mondani, melyik csapattestből valók a kártevők. Ez nagyobb ,katonai műveltség’ nélkül sem olyan nehéz. A tamási járási gyakorlatokon csak egy drago- nyos- és egy ulánusezred vesz részt, a többi mind huszár. A honvéd huszárt a közöstől majd minden csősz meg tudja különböztetni, mert az egyiken vörös, a másikon sárga a zsinór. Csak a csákó színét kell megjegyezni és akkor könnyű megtudni az ezred számát. A károsult az ezredparancsnok- sífehoz fordul... De vigyázzon mindenki, nehogy úgy járjon, mint az egyszeri polgártárs, kinek nagyon rossz volt a krumplitermése és. saját maga össze járta kocsival a földjét, mintha tüzérek tették volna...”. Néha a2011®3010 nem a hadgyakorlat ágyúszava, hanem másféle szerkezet nyugtalanította a megye lakosságát. Ilyen volt a viharágyú, amely ugyan soha egyetlen jégfelhőt sem űzött el, de hittek ebben a tulajdonságában, ezért aztán üzletnek sem volt utolsó — legalábbis az eladó szemszögéből. A Tolna- megyei Közlöny 1901-ben arról tudósított július 4-i számában, hogy a nép egyéb ökok miatt is haragszik: „Köztudomású, hogy a nép nagy ellensége a viharágyúknak’' — írja tudományoskodva az újság —, „mert azt a bal hiedelmet hiszi, hogy a viharágyúzás az oka annak a szárazságnak, mely mindenfelé uralkodik. Bony- hádról ugyanis arról értesülünk, hogy ott nagy kárt ökozott a gazdaságukban, hogy múlt péntekig nem volt eső. Sőt elvonultak még a zivatarok is Bonyhád fölött anélkül, hogy csak egy csepp esőt is bocsátottak volna a szomjas földre. És lábra kapott a népben az a téves hit, hogy a viharágyúk, melyek pedig nem is működtek még, kergetik el az esőt. A nép azután éjnek idején elhordta az ördöngös esőrontó viharágyúkat az erdőbe és ott kalapácsokkal szétrombolták. Keresték a tetteseket, keresik most is, de eredménytelenül. És mikor egy ilyen éjszakai ágyúrombolás után másnap megered az eső, akkor mégin- kább elhitték, hogy az ágyú az oka mindennek”. A hiedelem, félreértés máskor is szült humoros eseteket. 1902. július 17-én Egy kis tévedés oímmel adott közre egy ilyet a fenti lap: „Egy kosár körtét vitt a paraszt a nagyságos úrhoz. Bemenvén a kastélyba, a lépesőn találkozott két majommal, melyek kisgyermek módjára szépen fel voltak öltöztetve, sapkával a fejükön és kis karddal az oldalukon. Midőn a paraszt meglátta a majmokat, illemtu- dóan levette sapkáját. A majmok odamentek hozzá és elkezdtek a körtéből falatozni.. A paraszt nem mert rájuk szólni, s azok a fele körtét kilopkodták. Azután felment a nagyságos úrhoz. — Nagyságos uram, meghoztam a körtéket, melyekét rendelni tetszett. — Jó — válaszolta az úr —, de hiszen a kosár csak félig van, miért nem töltötte meg egészen. — Egészen tele volt az, instálom, hanem a lépcsőn találkoztam a nagyságos úr két fiával, azök nekiestek a körtéknek, jóízűen ették, s én nem mertem rájuk szólni.” A kor — ha belegondolunk — mégiscsak igazságos volt: derült a nagyságos úr, hogy milyen együgyű volt a körtehozó, ám mosolygott az is, aki a sorok között olvasott: talán nem volt egészen véletlen, hogy a nagyságos úr fiait össze lehet téveszteni a majmokkal ... A nagyságos, kegyelmes, méltóságos idők elmúltak, de újra uraznak megszólításul. A Tolnavármegye és a közérdek 1913. július 21-én az akkori dir a megszólt tás okitól írt Rangkórság című cikkében, amely nem egészen véletlenül juthat ma is eszünkbe: „Miért szükséges, - hogy nálunk m'nden asszony nagysága és minden stréber nagyságos úr legyen? Eszünkbe jut egy jellemző eset, amely egy vidéki »tekintetes« úrral történt meg Budapesten. — Hányadik emeleten parancsol szobát a nagyságos úr? — kérdezte a portás a vidéki atyafit. — > Nem vagyok én nagyságos, hanem csak tekintetes! — vágott vissza a vendég. — Ne tessék haragudni, — mentegetőzött a portás —, de itt nálunk Budapesten már szokás, hogy minden rmgy-rongy embert megnagy- ságolunk.” Dr. Töttős Gábor
