Tolna Megyei Népújság, 1986. július (36. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-31 / 179. szám
19K(>. július 31. “KÉPÚJSÁG 5 Rossz stílus Styhlfűrésszel Bosszúból kivágták a barackíát fi füttyös Zengő A francia bika németül is ért?! Békésen legelészik a gulya Java úitját már bejárta a Nap az égen, négy óra is elmúlt, mégis van ereje. Ép- pencsak kibújunk a miszilai dombok között a faluból, amikor egymásnak felelgető, míves hangú tehénkolompok „szavára”, kutyaugatásra és éles füttyszóra leszünk figyelmesek. Lege! a gulya, közepén frissvérű bikák bohóckodnak, amúgy játékosan, három kutyáival. Kattan a fényképezőgép, a kutyák otthagyják a nemes ellenfelet és az idegenek felé néznek. A gulyás széles mozdulattal és német szóval invitál bennünket közelebb. Amikor magyar szót hall : — Azt hittem, maguk németek. mert azok szeretnek fényképezni — mondja újdonsült „ismerősünk", kinek fényes furkósbot és tömött tarisznya a társa, és aki köré egyből gyűlnek a kutyái. — Zengő Konrád vagyok, jöjjenek csak bátran, ne féljenek. Ezeket a francia bikákat érdemes megnézni, meg fényképezni. Ugye, hogy szépek? Mii szólnak? BálKét ujjal valahogy így kell... ran, csak ne féljenek, elég ha azt mondom, a feleségem is „őröz”. Elleni fog hamarosan a csapat, ott már van is két fiatal borjú, amelyik a mezőn látta meg a napvilágot. 'Barátságos ember a gulyás, aki a Gyönki Petőfi Téesz állatait már a délutáni hűs- ben hajtotta ki. — Értem én a dolgom, hisz azért csinálom már tizenhat éve, de látszik is a csapaton, hogy jól vannak kezelve. Igazam van? Halk szó a kutyáknak, Tücsök és Gsibi máris tereli a csordába a renitenskedöket. — Valamikor apám volt itt a téeszelnök, én magam meg az állatot szeretem igazán. Van is otthon két tenyészkanom, az ISV-ltől, talán már hallott maga is ilyet — veti közbe, és így folytatja: — Fedeztetek a faluban, de tyúkot is oltok, mert tizenöt éve segédkezem az állatorvos mellett. A tömött tarisznya rádiót és újságokat is rejteget. Zengő Konrád hamiskásan mosolyog, amikor erre kérdezek — Szeretek én politizálni is egy kicsit, így nem unalmas az élet. Nincs ideje folytatni, mert mintha érezné a gulya, hogy a párán csnokot lefoglalják az idegenek, bizony csatangolni kezdenek. Zengő Konrád két ujját a szájába teszi, és éleset füttyén!. A négylábú társa nyakába kapja a lábait, és percek állati helyreáll a rend. A gulyás kifigyelte, hogy nekem na- gvon megtetszett a füttyöge- lése. — Tudok én minden ujjammal fütyülni — mondja nevetve és már „tömi is” ujjait sorban, egymás után a szájába, és zeng is a völgyben a Zengő-fiéle füttykoncert. Először csak a bemutató kedvéért, aztán, már csupán örömmel, felszabadultan és messzehangzóan ... Zengő Konrád meg is cifrázza, rezegted, haükítja és si- vitó élességgel fejezi be. — A kutyáimra is büszke vagyok. Ezt most vettem A legelőn született nemrégen, a Csibit, ezer forintért. Két bika közrekapta és már röpült is a levegőbe. A feje sérült meg, és én kezelgetem. De nem fél azóta sem ezektől a francia bikáktól. Az éjjeliőrünk az talán már tart tőlük. A Bagirától, Samutól, meg a Lacitól. Neki már kellett előlük szaladnia, nekem még nem. A bika színvak, higgyenek nekem, mert a kék kötényét lebegtette meg az éjjeliőr, de röpült is a kezéből messzire a vödör... Békés és szép a táj, az úton nincs forgalom, hát az sem baj, ha elibiitangol egy állat. A kutyák visszahozzák maguktól is. — Nézzék meg ezt a somfabotot! Tudják mitől ilyen szép fényes? Ugve nem tudják. Hát a szalonnabőr tői. Tücsök! Osifoi! Gyertek ide csak elköszönni ! 'N'a te is gyere, Herei — tudják ez a Herceg az éjjeliőr kutyája, de hiába kötöm meg, kibújik belőle — gyere csak ... Na minden jót kívánok maguknak! Szabó Sándor Gottvald Károly Az elmúlt héten,, péntekre virradóra elhúzódtak a viharfelhők Decs fölül is, ám az égiefcnél is nagyobb viharit kavart H. I.-né lelkében az a látvány, ami szokásos hajnali sétáján, a kertben fogadta. Négy szépen termő barack- fája termésével együtt a földön hevert. Nem ... nem a vihar pusztító nyomait látta maga előtt, hanem egy, valószínűleg a rosszakarók táborából kikerülő ember pusztító kezének nyomain szömyülködhetett el. A fákét szemmel is jól láthatóan Styhlfűrésszel vágták k,i, az éjszaka leple alatt. A motoros fűrésznek pedig van, egy olyan tulajdonsága, hogy az bizony magától nem indul éjszakai sétára a kertekbe és neap vág ki termő gyümölcsfákat. Hacsak ... hacsak valaki nem irányítja. Ki tette, ki sem, annak kiderítése nem a mi feladatunk. A szomszédasszony, özv. Zs. Nagy Sándomé, aki nemrégen költözött a házba: — Nem hallottam semmit, meg az éjjel fújt is a szél elég erősen. Azt most látom, hogy az én kertemen keresztül mentek be, meg látom a kivágott fákat is. Állat az ilyen, nem ember, azt mondom én csali, de ez nem vigasztalja a szomszédasszonyt. Ehhez szabad legyen any- nyit hozzáfűzni, hogy aki a kerten végigment, bizony ismerhette a járást, mert özv. Zs. Nagy Sándorné elmondta, hogy a még előtte lakók a kertbe rengeteg sertéstrágyát hordtak ki. Akii a kerítésen bemászott, valószínűleg tudott erről, mart ügyesen kikerülte az „ingoványos” területet, a bizonytalan és még ma is süppedő«, szagos bűzvonaüat... H. I.-né megérzése szerint nem mai keletű harag vágatta ki valakivel — azt ő maga sem tudja, hogy kivel — a fáit, mindenesetre nagyon el van keseredve. A decsi tanácsnál is jártunk, ahol a szabálysértési előadó éppen gyesen van, őt a gyámügyes helyettesíti ez idő alatt, aki elmondta, hogy H. I.-né és régi szomszédai — most özv. Zs. Nagy A letaposott kerítés hivat lan vendégről árulkodik A szomszédból átlógó ágak. Innen indul vajon a baj?! Sándorné lakik ott — sajnos, nem voltak valami jó viszonyban. A baj forrása az egyik portáról a másikra átlógó faág volt. Azt meg még egy régebbi tulajdonos ültette túl közel a kerítéshez, és nem is metszették meg úgy, ahogy kellett volna. Mindegy. Okosabbak ettől sem lettünk, és az is megmarad ma már ténynek, hogy H. I.- né négy szépen termő fáját, valaki Styhlfűrésszel kivágta, ami az emberi primitívség megnyilvánulása inak egyike. Sz. S. Fotó: G. K. Több timföld külföldre Előnyösebb importfeltételek Az eladók versenyeztetése A Külkereskedelmi Minisztérium arra ösztönzi az importáló magyar vállalatokat, hogy külföldi vásárlásaiknál a jövőben mindinkább törekedjenek az eladók versenyeztetésére — tájékoztatta Patkó András főosztályvezető az MTI munkatársát. Elmondotta: a nemzetközi kereskedelemiben általánossá vált az a gyakorlat, hogy egy-egy nagyobb vásárlás esettén a vevő versenytárgyalást szervez. Az úgynevezett tenderen az egymással versengő eladók a szállítási feltételiek javítására, többek között az ár csökkentésére törekednek, s a vásárló kiválaszthatja a számára legelőnyösebb ajánlatot. A magyar vállalatok eddig ritkán szervezték versenytárgyalást iimiportvásárlásaiknál, elsősorban a magyarországi vitlágbánki beruházásoknál vált általánossá ez a gyakorlat. Az itt szerzett tapasztalaitok általában kedvezőek. Éppen ezért a Külkereskedelmi Minisztérium támogatja. hogy a vállalatok beszerzéseiknél versenytárgyaláson válasszák ki a szállítókat. Kivételt elsősorban a népgazdaság számára stratégiai jelentőségű termékek, illetve azok a cikkük jelentenek, amelyek beszerzését államközi kötelezettségiek szabályozzák. Ott sem alkalmazható a tenderezés, ahol azt a vállalatok nemzetközi kötelezettségei nem teszik lehetővé. Minden más területen azonban adott a versenytárgyalás lehetősége. A vállalati forrásokból történő vásárlásoknál a hazai gazdálkodók önállóan döntenék arról, hogy hagyományos módon, vagy tender szervezésével importálnák. A minisztérium azonban a versenytárgyalásos módszer minél kiterjedtebb alkalmazását tartja célszerűnek. Az ehhez szükséges feltételei! kialakításáér több intézkedés született. A Magyar Kereskedelmi Kamara például szaktanácsadó szolgálatot hoz létre, hogy segítse a vállalatokat a versenytárgyalások szervezésében. Az Almásfüzitői Timföld- gyárból az év eléje óta 16-1 000 tonna timföldet — a tervezettnél 3000 tonnával többet — szállítottak kohósítáSra a külföldi megrendelőiknek ; a teljes mennyiség félét a Szovjetunióba. Az expx>rtikötelezeti tség teljesítése nagy erőfeszítést kívánt, az év első hónapjaiban ugyanis a vasúti kocsik hiánya miatt lassult a szállítás üteme. Március óta Viszont menetrendszerinti pontossággal érkeznek az üres szerelvények, s így sikerült — sok túlmunka vállalásával — túlteljesíteni az időarányos exporttervet. Az Almásfüzitői Timföldgyár dolgozóinak az év második félében is a megszokottnál nagyobb teljesít. ményt kell nyújtaniok, hogy teljesíthessék éves export- kötelezéttségüket. A nemrégiben kibővített és 1990-ig meghosszabbított magyar— szovjet timföld-alümínium egyezmény alapján ugyanis az eddiginél jóval több timföldet exportálnak a magyar üzemekből a Szovjetunióba, s a többlet jelentős részét az allmásfüzitői gyár szállítja. A megnövekedett feladatokra jellemző, hogy a tavalyi három-négy szerelvénnyel szemben havonta 14 vasúti szerelvényt indítanak a szovjet kohókhoz. Itt a magyarországi timföldet a viszonylag olcsó vízienergia segítségévéi dolgozzák fel, s alumínium- tömböket szállítanak vissza. A szovjet megrendelők kérésére az eddiginél nagyobb szemcseméretű timföldet állítanak elő; ez kohósítás közben jobban megköti a gázokat, és kevésbé szennyezi a, levegőt. A gyár kollektívája gyorsított ütemben, határidő előtt megteremtette az újfajta timföld folyamatos gyártásának feltételeit. Az almásfüzitői gyárban anyagilag is jobban ösztönzik a dolgozókat a termelés fokozására, az exportterv teljesítésére, minden tonna többlet után 150 forinttal növelhetik a béralapot. A pluszpénzt azok a dolgozók kapják, akik munkájúkkal közvetlenül befolyásolják a termelés alakulását. A francia bikák németül is. magyarul is értene! Csibi, a munkatárs Derékban vágták el Styhlfűrésszel a négy fát
